Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-26 / 147. szám

A hét karikatúrája Sáskajárás a „tulipánosban" A háromszáz éves feladvány Kétszáz oldalas a bizonyítás Bebizonyították Fermat sejtését! Öt évi munka után a Princeton Egyetem egy matematikusának sikerült bebizonyítania a Fermatsejtést, amely több mint 300 éven keresztül foglalkoztatta a világ tudósait. Pierre Fermat francia matematikus a XVII. században vetette fel azt a problémát, hogy az X négyzet plusz Y négyzet egyenlő Z négyzet egyenlet analógiájára van-e pozitív egész számokból álló megoldásrendszere az X az nediken plusz Y az n-ediken egyenlő Z az n-ediken egyenletnek, ahol ,,n" kettőnél nagyobb egész szám, X, Y és Z pedig nullánál nagyobb egész számok. Annak idején sem Fermat-nak, sem másnak nem sikerült ilyen megoldásrendszert találni, ezért kialakult az a bizonyítatlan és cáfolatlan sejtés, amely szerint ilyen megoldásrendszer nem is létezik. Andrew Wiles matematikus szerdán mutatta be 200 oldalas bizonyítását Cambridge-ben egy matematikus konferencián. Ezt követően egy bagladesi tudós csütörtökön bejelentette, hogy ő már 1992-ben bebizonyította a tudósvilágnak nagy fejtörést okozó Fermat-sejtést. így most ketten versengenek az elsőségért. A nemzetközi hírnévre törekvő Mohamamd Ahsan nyilatkozata szerint hetven oldalas bizonyítását a bangladesi atomenergetikai bizottság már tavaly helytállónak találta, s azt az idén februárban a houstoni egyetemen is bemutatta. A hét hírei Bujkáló menyasszony Londonban bujkál — igaz, nem nagyon - Isabel Sartorius, Fülöp királyfi spanyol trónörökös szerelme, a spanyol királyné mérge elől. A Daily Express című brit lap a Christie's londoni árverési cég impresszionista festőkosztályán fedezte föl a 27 éves Isabelt, akinek a 25 éves Fülöp herceghez fűződő viszonya már négy éve borzolja János Károly és családja idegeit. Isabel kisasszony, az egykori pincérnő, most a Christie's munkatársa, de azt nem tudni, hogy a londoni száműzetés a szerelem végét jelenti-e, vagy csak eltiltás próbaidőre. Isabel Sartoriussal az a baj, hogy nem királyi származású, és így nem felel meg az 1776-os spanyol törvénynek, mely szerint koronahercegek csak hasonló rangú hölgyet vehetnek feleségül. Zsófia királyné, Fülöp anyja külön neheztel azért, mert Isabel anyja korábban állítólag kábítószerügyekbe keveredett. A királyné, fia nagy bánatára, már többször hangoztatta, hogy ha rajta múlik, Fülöp és Isabel házasságából nem lesz semmi. Bátor Christian Négy ember, köztük egy másfél éves kisgyermek és egy 69 éves férfi köszönheti életét egy bátor francia férfinak. Christian Rigaut az észak-franciaországi Roubaix közelében szemtanúja volt annak, hogy egy gépkocsi hirtelen letér az útról, és egy hajócsatornába zuhanva, elmerül a vízben. Rigaut habozás nélkül a csatornába vetett magát, s lebukott a víz alá. Sikerült kimentenie az autóból a 69 éves Michel Hust, annak 64 éves feleségét és 18 hónapos unokáját. A kisgyermek édesanyja belegabalyodott a biztonsági övbe, s elvesztette eszméletét. A férfinak azonban öt is sikerült kihúznia az ülésből, s az időközben helyszínre érkezett tűzoltók életre tudták kelteni. TARSASAG* KULTÚRA* IFJÚSÁG •BUNIIGY* SPORT „Csak a szeretet forraszthatja össze az embereket" ...A mozdony már pöfögött, a szerelvény kis híján mozgásba lendült, de az egyik fülkéből elegáns nő hajolt ki hirtelen az ablakon. „Jóember - kiáltotta az asszony a peronon álldogáló alacsony, szakállas, bőrbekecset viselő, paraszt forma férfinak -, szaladjon már be a váróterembe, ott felejtettem a bőröndöm kulcsát az asztalon!" Az apóka térült-fordult, s amint meghozta a kulcsot, a megbízója pénzdarabot nyomott a markába. Aztán a hölgy látja, amint a „jóember" odalép egy grófnőhöz, aki ismert személyiség, és szemlátomást folytatja vele a miatta megszakított társalgást. „De hiszen ez Lev Nyikolajevics Tolsztoj!" - kapott észbe a dáma, s pironkodott, mentegetőzött, kérte volna vissza a borravalót, amellyel a kiváló embert megszégyenítette. „Én biz a pénzt vissza nem adom makacsolta meg magát az alkalmi futár. - Tisztességgel megdolgoztam érte!" Ezt a derűs epizódot is felidézi a Lityeraturnaja Gazeta munkatársának Vlagyimir Laksin irodalomtörténész, aki mostanában állított össze egy újabb kötetre valót külföldi újságírók Lev Tolsztojjal készített interjúiból. A kis történet a Cas című cseh lapban jelent meg 1908-ban, s egyike annak a hozzávetőleg negyven írásnak, amelyet külhoni zsurnaliszták, köztük három magyar riporter, közvetlen élmények alapján tettek közzé Lev Tolsztojról. A remekműveket ontó, és az erkölcsi üdvözülés önálló útját kereső, a földesúri és a paraszti életformát összeLev Tolsztoj kései meglepetései Mintegy négyszer annyi interjú és riport jelent meg az orosz és külföldi - köztük magyar - lapokban a Háborü és béke, a Feltámadás és a Karenina Anna írójával, mint amennyiről eddig tudtunk. Irodalomról, vallásról, politikáról, filozófiáról vall ezekben a beszélgetésekben. És legalább ennyire érdekes, hogy milyennek látják a kortársak testközelből a századforduló egyik legnagyobb hatású emberét. ötvöző gróf Jasznaja Poljana-i birtokára özönlöttek a látogatók. Elzarándokoltak hozzá nemcsak a művelt Nyugatról, de jöttek skandinávok, csehek, szlovákok és bolgárok, s még Japánból is érkezett vendég... Legtöbben Amerikából keresték fel, s Tolsztoj módfelett unta, hogy olyanok is, mint valami érdekes látványosságot bámulják, akik egy sort sem olvastak tőle emlékeztet rá. Akiket fogadott, azokkal kimerítően elbeszélgetett Tolsztoj. E rögtönzött megszólalásai azért is becsesek, mert a nagy hazai kortársak közül se Dosztojevszkij, se Turgenyev, se Nyekraszov nem nyilatkozott lapoknak, s Csehov is csak elvétve adott interjút. „Tolsztoj az újságot is^szószéknek használta eszméi terjesztéséhez, jóllehet, súlyos fenntartásokkal élt a sajtóval szemben. Az amerikai Cornhill Magaziné képviselőjének fejtette ki például, hogy az anyagi nehézségekkel küzdő lapok szerkesztőin milyen nagy a kísértés, hogy valami lélektelen szenzációval húzzák ki kiadványukat a csávából. Serényi Gusztáv hírlapíró a három magyar egyike, akiknek módjuk volt otthonában társalogniuk az idős szellemóriással. Pásztor Árpád, az Est munkatársa az utolsó (és valószínűleg egyik legkiválóbb) írásban, amelyet Tolsztojjal való személyes találkozása ihletett, az irodalomban meghasonlott Lev Nyikolajevicset mutatja be. „En gyűlölöm és utálom az irodalmat - tört ki a házigazdából. Csak kiváltságos, óriási nagy művészeknek szabad szépirodalmi formában írni. Marad tehát a másik. Az igazság megírása." És Tolsztoj meggyónja, hogy az írók kezét hiúság és pénz - az ő fiatalkori tollát először az előbbi - vezeti. A színházat is megveti, és ki nem állhatja a verseket. „Goethe egy senki volt" jelenti ki, de ez a bálványrombolás nem meglepő azok után, hogy Giornale d' Italia riporterét avval ejtette kétségbe: ő bizony nem értette és nem élvezte az Isteni színjátékot, és módfelett unatkozott Dante roppant művét olvasván. Cseppet sem kíméletesebb a földesúri rend bírálója a századforduló egyik befolyásos filozófiai irányzata iránt. A bolgár Miszal munkatársa előtt társadalmi mételynek nevezi a marxista tanokat, s hangsúlyozza: „az orosz parasztot csak a legnagyobb ellensége akarja megfosztani a földtől és üzemi munkást csinálni belőle." A politikáról általában véve lesújtóan vélekedik Tolsztoj. Szintén a Miszalnak vallja be: „Nem szeretem a politikát, mert gyakran olyan embereket egyesít, akik között semmilyen belső kötelék nincs, s a közös gyűlölet gyűjti őket egyazon zászló alá. Minden szövetség nélkülözhetetlen eleme a szeretet, nem pedig a gyűlölet. Csak a szeretet forraszthatja össze az embereket, adhat nekik igazi erőt és jelentőséget." Szilágyi Péter A hét fotója A harmadik szeged híd terve (Germán Péter felvétele)