Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-25 / 146. szám

6 KÜLFÖLD DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1993. JÚN. 25. Mezei (labdával a kezében) igaz, hogy most csak egy gólt dobott, ám a „védőfal bontásával" így is nagy hasznára volt csapatának. • Harmadszor kupagyőztes a Pick Szeged m Magasra tették a mércét, m Egy garnitúra szerelés 99leírva99 A bizonyítási vágy diadala Magasban az edző! Kővári Árpád, az ünneplő szegedi szurkolók jóvoltából, a veszprémi csarnok légterével ismerkedik. P Fekete Kohi, a szegediek csapatkapitánya meghatottan veszi át a kupát Borbély Páltól, a Nemzeti Sport igazgató főszerkesztőjétől. A felejthetetlen kupadöntő visszavágóját megelőző órákat, magát a találkozót, az azt követő mámoros hangulatot tegnap idéztük fel Kővári Árpád vezetőedzővel, aki még délután is „gyűrött" volt kissé... • Bizonyára emlékszel a keddi beszélgetésünkre, arra a társalgásunkat záró kérdésemre, hogy „utazik-e a kupa, vagy Veszprémban marad?" Válaszod igencsak rejtélyes, olyan igen is, meg nem is volt. Az eredmény ismeretében gondolva szavaidra, az az érzésem támadt, Te már akkor sejtettél valamit... - Egy edzőnek mindenkor bfznia kell fiaiban, ám a realitás talaján maradva nem téveszthettem szem elől. hogy a papírforma, mindössze kétgólos előnyünk, ellenfelünk mellett szól - indokolta akkori visszafogottságát. - Akkor, abban a helyzetben azt a véleményt találtam helyénvalónak. Valamiféle „varázslattal" nagy mű megalkotására inspiráló hangulatot, olyasmit próbáltam kitalálni, amelynek hatására képesek a játékosok elhinni, hogy Veszprémben is nyerhetünk. Utazás közben, szavaikból ítélve úgy éreztem, hisznek a sikerben, de ennek, érdekes módon, semmi meggyőző jelét nem láttam rajtuk. Annak rendje és módja szerint megérkeztünk a csodálatos veszprémi sportkomplexumhoz, ahol valójában a minket kísérő szurkolók üdvrivalgása döbbentette rá a társaságot: mi itt hamarosan meccset, kupadöntőt játszunk! • Az öltözőben mivel, hogyan „hangoltad" kézilabda saidat? - Nem sokat beszéltem. Mondandóm lényege az volt, hogy amit kértünk tőlük, azt már teljesttették, megfeleltek az elvárásoknak. Sikeres csapat játékosai, hiszen kupadöntőt játszhatnak a bajnokkal, akivel szemben nincs vesztenivalójuk, senki sem kéri számon tőlük ezt a vereséget. Körülbelül ennyit, és nem többet mondtam. • Mielőtt kimentél az öltözőből, csak-csak szemügyre vetted játékosaidat, biztos .füleltél", hogy ki mit mond... - Naná, hogy „hallgatóztam", mert nagyon is érdekelt a közvetlen mérkőzés előtti, sokatmondó hangulatuk. Valamelyest megnyugtatott, hogy jó értelemben vett vagányok módjára, olyan huszáros 'vehemenciával hajtogatták, szeretnének „odacsapni" a bajnokin elszenvedett 13 gólos fiaskóért. • Aztán kimentetek az arénába, ahol dupla ünnepségre - a bajnoki aranyérCsodák, ugye, nincsenek, de csodatétellel felérő történések azért még vannak... Mert nii másnak vélhetjük azt a varázslatot, ami szerda este Veszprémben történt, ahol a Pick Szeged harmadszor lett kupagyőztes! Remek fegyvertény ez azért is, mert a szegediek minimális előnnyel (23-21) várták a visszavágót annak a csapatnak otthonában, ahol az elmúlt két évben nem termett babér másnak, csak a veszprémieknek! Két éven át egyetlen ellenfél sem tudott nyerni, ám a Kővári-legénységnek sikerült ezt a sorozatot megszakítania, az oroszlánbarlangban kényszerítette térdre Európa egyik legjobb klubcsapatát, az egykori KEK-győztest, a jelenlegi magyar bajnokot! mek átadására és a kupagyőzelemre — éhes szurkolósereg fogadott benneteket... - ...amely extázisban várta a díjátadást, a mérkőzés kezdetét. Felhívtam a mieink figyelmét, nagy ünneplés lesz, ám vigyázzanak, nehogy idő előtt úrrá legyen rajtuk ez a hangulat, mert akkor régen rossz! Gratuláljanak, tapsoljanak ők is, de mindezt úgy tegyék, hogy közben intenzíven melegítsenek! • Amitől tartottál, mégis bekövetkezett, állva hagyott benneteket a házigazda. - Elejében csak kóstolgatták egymást a csapatok, de azt azért azonnal észrevettem, hogy egy jól, agresszíven védekező, gyors Veszprémmel találkoztunk ismét. Tőlünk csak Bartók és Borsodi próbált a falba betörni, lövóhelyzetet kialakítani. A többiek félszeg mamlaszokként játszottak, gondoltam is akkor, ezektől kapunk majd rendesen, istenigazában elvernek bennünket. • Szerencsére jött a megváltó szünet... - Emeltebb hangon hoztam a csapat tudomására, miért vezethet 10-4-re ellenfelünk... • Ne haragudj, hogy közbevágok, de nálad az a bizonyos „emeltebb" hang, hogy is mondjam, harsogás sal ér fel... - Vegyük úgy, hogy ordítottam. Bosszantott passzivitásuk. szemléletük, miszerint ha nem vállalkozom, akkor nem hibázhatok! Megkérdeztem, mitől félnek, kitól tartanak? Kértem, gyorsan felejtsék el az első félidőt, legyenek bátrabbak, mert különben csúfos vereség lesz a vége. A korholás, vagy egyebek miatt megnyugodott a társaság, felszabadultan, oldott - most már úgy is minden mindegy, ennél csak jobb lehet - hangulatban folytatta a a játékot. • Ahogy szavaidból kiveszem, használtak az „atyai" intelmek, ám mégis a pályán történtek döntöttek a javatokra. Mikor fordult a kocka? - A játékrész közepén. Addig felváltva estek a gólok, már-már kiegyenlítettünk, de megint elhúztak a veszprémiek. Később megint sikerült felzárkóznunk, mert ellenfelünk a nagy előny birtokában többször is könnyelműsködött. A „nyakára mentünk", s ettől egyre idegesebben kézilabdázott. A mérkőzés vége felé, különösen az utolsó öt percben, erőnlétünknek köszönhetően felülkerekedtünk, pedig kétszer is két perces kiállítással sújtottak bennünket a játékvezetők. • Csakhogy Mezei Ricsiék lendületét a hajrában már semmi és senki nem tudta visszafogni... - ...mert a játékosok rettenetesen akartak bizonyítani, de nem föltétlen azzal, hogy kupát nyernek. Inkább azt akarták ország-világ tudomására hozni, ók igenis jó kézilabdások, olyannyira jók, hogy a bajnoki bronzérem után Európa egyik legjobb klubcsapatának otthonában is képesek kupa-győzelemre! Élni tudtak a lehetőséggel és óriásit alkotva büszkén mondhatják most már: „Én vagyok a kupagyőztes!" Felejthetetlen sikerükkel maguknak tették magasra a mércét, amit viszont ezután is nekik kell átugrani uk. • Hogyan élte meg, viselte el ezt a győzelmet a csapat? - Képtelen vagyok szavakba önteni azt az érzést, ami valamennyiünket hatalmába kerített. Megható volt a szurkolók mámoros, de kulturált ünneplése. Ajnározásuknak az lett az ára - amit cseppet sem bánunk és sajnálunk -, hogy egy garnitúra szereléssel szegényebbek lettünk, ugyanis valósággal lekönyörögték a mezeket és nadrágokat Fekete Robiékról... A mérkőzés utáni percekben a játékosokkal többet voltunk a levegőben, mint a parketten. Végtelenül boldog vagyok, és egyáltalán nem bánt - önzőségemért bizonyára senki sem vet meg -, hogy elrontottuk a veszprémiek ünnepét, akik, ha szomorúan is. de elismerték: megérdemelt diadalunk jogosságához nem férhet kétség! Gyürki Ernő Ki nyerte a Samarát? Tudósítás felvételről a Centrum / Áruház mai rendezvényeiről. Divatbemutatók, műsorok, ünnepi akciók a képernyőkön is. Centrum a Telin TV-ben ma este 19 órától a DM támogatásával. mmmmmmmmmmB o