Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-25 / 146. szám

PÉNTEK, 1993. JÚN. 25. • Hétfőn késő délután jár­tunk Fenyeres Jenőéknél, ter­mészetesen időben megér­kezett a fotós kollegina is! Amin Fenyeres meglepődött. Holott június 17-i számunk­ban nyomtatásban ígértük meg, hogy lesz ám „most re­pül a kismadár"! És megszólalt a hitves, hogy a hirdetésszervezők azonban megérdemelnék, hogy készüljön róluk néhány szép felvétel! Mi volna, ha el­hívná őket? Nagyszerű! Csak egy lépés a telefon, s perce­ken belül egyszerre érkeztek meg a jól öltözött hölgyek, voltak tán heten is. A nagy­szerű ajánlat után, a hölgyek most mégis úgy határoztak, kivonják arcukat a képből: „A Fanfár volt munkatársai, akik 1993. VI. 21-én Fenye­res Jenő lakásán személyesen megjelentünk, egybehangzó­lag úgy határoztunk, hogy az önök által ott készített fotókat és ön által magnószalagra vett hanganyag közléséhez, megjelentetéséhez nem járu­lunk hozzá. (Sic! - a szerk.) A körülményekről Egyben kérjük, hogy a fény­kép negatívját és a magnó­szalagra vett hanganyag má­solatát az alábbi címre szí­veskedjék postafordultával megküldeni. Az ön által a fax­ban leadott, megjelenendő in­terjúban, a nyomdai, a ter­jesztési és a helységbér szám­szaki összegének közléséhez üzleti titoktartás miatt nem járulunk hozzá. Üdvözlettel: Fenyeres Jenő, Pusztay Lász­lóné". Izgalmas szöveg! Szerdán reggel ugyanis faxon elküld­tük Fenyeresnek és Pusztay­nénak egyeztetés, jóváhagyás végett a mai riportnak azt a részét, amelyben ők beszél­nek. Megtették korrekcióikat, majd aláírásukkal jóváhagy­va visszafaxozták a szöveget. A záradékban azonban, úgy az egyik mondat vége felé, az is ott van, hogy a közléshez nem járulnak hozzá. Csak nézem! Mi ez? Ete­tés? Hiszen ez a félmondat egy igen gyenge képességű ügyvéd kezében is azt bizo­nyítja, hogy jogellenesen kö­zöljük a riportban olvasható beszélgetést. Aláírásuk nem azt jelenti, hogy jóváhagyták, hanem ellenkezőleg! Látták, olvasták, de nem járulnak hozzá a közléshez. Úgyhogy abban maradtunk, küldenek egy másik változatot, az üzleti életben gyakran bizonyára hasznos, zavaró kitétel nélkül, hozzájárulva a szöveg köz­léséhez. Meg is történt. Még egy adalék: a Szakái Lászlóval folytatott huzavo­nájukat elmesélő bekezdés vé­géhez Pusztay Lászlóné oda­gépelte a következőket: „Egyébként ez utóbbi bekez­désben foglaltakat részlete­sebben leírtam VI. 17-én kelt cikkemben, amely sajnos a mai napig nem látott napvilá­got. Eljutott azonban Vass Imréhez - nem tudjuk milyen úton-módon -, holott a DM olvasóinak szántam, és nem neki. Vagy ez az eljárás is a T. Zelei úr sajtóetikájához tartozik?! Az előző cikkeket nekünk ugyanis nem mutatta be, csak az újságban olvas­hattuk. " Pusztayné valóban hozott a szerkesztőségbe egy írást, ami azonban nem cikk volt, hanem egy kissé terjengős, a dolgokat némileg túlrészle­tező levél. Az összes lényeges információja itt olvasható, a Pusztaynéval és Fenyeressel készült beszélgetésben. Nem értem, mit reklamál a történet mai hősnője? Vasshoz pedig technikai úton-módon jutott el a szöveg, a mi faxunkon át, a sajtóetikai normákkal töké­letesen összhangban álló kér­déssel: mit felel, Vass úr, ezekre az állttásokra? Amit felelt, abból néhány szó ugyancsak itt olvasható. Pusztayné szövege ezenkívül közvetetten magában foglalja a rágalmat, hogy cikkeinket előzőleg ennek vagy annak bemutatjuk. Kedves tanár néni, ez ezután sem fog előfordulni... m A Fenyeres-ügy (2.) Jenő munkát adott a kezünkbe Pálma alatt nő a teher... (Fotó: Schmidt Andrea) • Röpködtek a hiányzó és meglévő százezrek, meg mil­liók tegnapi számunkban, ami­ben a befürdött fürdőmester esetéről és más egyebekről ír­tunk. De a hirdetési szakmának se csak királyai és rablólovag­jai vannak. A szakma proletár­jainak, azoknak, akik a hirde­tőiparban a táplálkozási lánc alján léteznek, keményen kell robotolniuk, hogy összeszed­jék, ami a megélhetéshez kell. Fenyeres Jenő belvárosi laká­sának elegáns nappalijában ül­dögélünk a csinos hölgyek ko­szorújában. A hölgyek hirde­tésszervezők, korábban a Fan­fárnak szerveztek, most Fenye­res új lapjának, a Déli Sikernek dolgoznak, vállalkozóként". Fenyeres Jenő, a lapalapító kis, hegyes szakállával, hallga­tag, ősz mágusként ül közö­ttük. Főleg a szervezők beszél­nek, és szívesen elmondják, hogy megy ez. Az ember lánya nem hirde­tésszervezőnek készül. Pusztay Lászlóné eredetileg pedagógus, matematika-testnevelés szakos tanár, egy három- és egy hat­éves ^isgyerek anyukája. - Én gyesen voltam, amikor indult a Fanfár - meséli az ex­tanámő s eldöntöttem, hogy megpróbálom! Négyezerkét­száz forintot kellett négyünk­nek beosztani kosztra, ruház­kodásra. Szerettem a pedagó­gus hivatást, de nem tudtunk volna megélni belőle. Az új pályán az első három hónap borzalmasan nehéz volt, a ne­gyedikben értem el az első eredményeket. Nekem Feny­eres Jenő munkát, pénzt, jobb megélhetést adott a kezembe, ó biztatott, tartotta bennem a lel­ket. Mert az elején nagyon so­kat kellett talpalnom, hogy le­gyen hirdetóm. • És most? - Bejött. Amit Jenőnek kö­szönhetek. Vannak állandó ügyfeleim. Reggel nyolcra már kint vagyok náluk, s délután ötre-hatra érek haza, gyakran még később. • Milyen tulajdonságok kellenek ehhez a szakmá­hoz? - Hitele legyen az ember­nek. Mellettem kitartanak a hirdetőim. Van, aki a Fanfár­ban hirdet még mindig, de hir­detett már a Déli Sikerben is. • És Fenyeres úr szerint? - Általános intelligencia, nagy ismeretségi kör, jártasság a sajtóban, újságírásban, rek­lámban, marketingben, és még tipográfiai ismeretek. Én azt szoktam mondani, nem értek hozzá, de nagyon szeretem! Mindig tanul az ember, például a hazai és a külföldi szakiroda­lomból. • És ezt a jobb sorsra ér­demes árnyékolás technikai vállalkozót, Szakái Lászlót ön beszélte rá, hogy bevásá­roljon a Fanfárral, vagyis megvegye ezt a hirdetési Legújabban a Csongrád Me­gyei Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Osztálya adócsalás bűntette, okirathami­sítást vétsége, valamint a számviteli fegyelem megsér­tésének vétsége alapos gyanúja miatt rendelt el nyomozást Sz. S. 27 éves, szegedi illetőségű kereskedelmi és szállítási vál­lalkozó és jelenleg több, isme­retlen társa ellen. Az olajfor­galmazással kapcsolatos jogo­sítvánnyal nem rendelkező, olajtermékeket soha nem vá­sárló és értékesítő, tárolókapa­citással nem rendelkező Sz. S. tudomást szerzett arról, hogy rendkívül jó üzlet a fiktív számlák kiállítása, s ezért 1993 januárjától bekapcsolódott az „üzletmenetbe". Bizonyos Ist­ván, Sándor és Károly kereszt­nevű személyek kérésére több mint hárommillió liter motori­kus gázolaj értékesítésére* ál­lított ki 156 millió forint érték­ben fiktív számlát. Az okmá­nyokat 17 gazdasági egység használta fel Csongrád, Bara­nya, Bács-Kiskun és Békés hetilapot? - kérdezzük Fenyeres Jenőt. - Valóban én ajánlottam neki is, de azt hiszem, azóta ő már megbánta ezt a vásárlást. Tudomásunk szerint hitelt is vett fel rá, most az újság még nem nyereséges, s a hitelt is bizonyára törleszteni kell. De mielőtt az üzleti ügyekről beszélünk, szeretném megdor­gálni önt, Zelei úr! • Parancsoljon, Fenyeres úr! Hasábjaim rendelke­zésére állnak. - Hát először is, én az ön első cikkéből értesültem arról, hogy Szakái mit tervez! Azután, az egyetemen, ahová a nagyobbik fiam matematika szakra jár, nagyon rossz néven vették, hogy ilyen cikkek jelennek meg rólam! A ki­sebbik fiam most volt nyol­cadikos. Őt szintén Fenyeres Jenőnek hívják! Elképzelheti, hogyan viselkedett vele az osztályközösség. Valamint a szüleimre is miként néztek az emberek, azt talán mondanom sem kell!... - Úgyhogy mi nagyon szeretnénk, ha végül feketén­fehéren kiderülne, mi az igazság ezekben az ügyekben! - szól közbe a hitves, Fenyeres Jenőné. • Nyereséges volt a Fanfár az ön idejében, Fenyeres úr? - kérdezzük. - Olyan plusz százharminc­ötezres bevétel kellett volna, hogy nullszaldós legyen. A bevételből fizettük a helyiség bérleti diját, húsz-huszonöt­ezret vitt el a telefonszámla, a tördelésért havi kilencven­száztizenkétezer ment a Bor­Amint várható volt, a Kovács László és Takó Gusztáv szegedi „vállal­kozók" személye körül kibontakozott egymilli­árd forintos csalási ügy szálait a rendőrség to­vább bogozza. Megír­tuk: mintegy 50 vállal­kozó és 48 kft., illetve bt. keveredett a fűtőolajat gázolajként forgalmazók ügyébe. megyében. A családnév szerint egyelőre nem ismert „vál­lalkozók" Sz. S.-sel fiktív vásárlási számlákat is kiállíttat­tak. A szegedi fiatalember ­Kováccsal és Takóval ellentét­ben - nem literenkénti elszá­molásban kapta a közvetítői dí­jat, hanem alkalmanként 20-30 ezer forintot kért. gisz Kft.-nek, plusz még a nyomdaszámla s az Andromé­da Kft.-nek a terjesztési díj. Ezek voltak a készpénzes köte­lezettségeink. Tudomásunk szerint nem volt befizetve az áfa, a tb„ illetve, azt nem tud­juk, hogy Szakái László e ket­tőn kívül még mit nem fizetett ki. — A mester úr, vagyis Szakái László, nem szeretett fizetni! ­veszi át a szót Balázs Ferenc­Példázatok manővereik nagyságára: egy kaposvári kft. 1 millió 290 ezer literre (ellen­értéke 64 millió forint), míg egy szentesi kft. 1 millió 400 ezer literre (ellenértéke 91 mil­lió forint) állíttatott ki fiktív számlákat. A nyomozók mind­két kft.-ről megállapították, hogy az adószám esetében más gazdasági egységek megfelelő adatait használta. A jelenleg még ismeretlen személyek így teremtették meg az ismeretlen forrásból származó háztartási tüzelőolaj motorikus gázolaj­ként történtő értékesítésének lehetőségét. Az előzetes becs­lések szerint a költségvetést mintegy 50-60 millió forinttal károsították meg. Az APEH az előkerült számlák alapján so­ron kívüli gazdasági ellen­őrzéseket végez. P. S. né, aki alkalmazottként intézte a Fanfár ügyeit, addig, amíg át nem ment a Déli Sikerhez. ­Mikor a mester úr tavaly jú­liusban megvette a Fanfárt, munkaszerződést kötöttünk ar­ról, hogy mennyi lesz a fize­tésem. De a mester úr nem a szerződés szerinti pénzt fizette. Amikor Fenyeres úrnak föl­mondott Szakái László, minket megnyugtatott, hogy maradha­tunk, de én másnap szóltam, • Az illetékes szakemberek már korábban olyan elhatáro­zásra jutottak, hogy magán­személyek, üzemek, intéz­mények, vállalkozók stb. anya­gi támogatását kellene meg­nyerni bizonyos technikai és ellátási célok megvalósítására, mivel az állami beszerzés nem­csak körülményes, hanem anyagilag meglehetősen szű­kös is az ország közismert gaz­dasági helyzete miatt. Az elő­készületek eredményeként a héten - az intézmény első fecs­kéjeként - hivatalosan is lét­rejött az alapítvány, a Szentes Területi Kórház szülészeti­nógyógyászati osztálya és az egyetértő személyek részéről. Az alapítvány elnöke dr. Ve­szelovszky Iván vezető főorvos, a kuratóriumé pedig dr. Szabó András. Az alapítók 100 ezer forint törzstőkét hoztak létre, amelyhez bárki csatlakozhat ­pénz, vagyontárgy formájában - és az egésznek a hozadékát használják fel kizárólag mű­szerek vásárlására, amelyek tu­lajdonjogát átírják a kórházra. Befizetéseket lehet eszközölni hogy nem. Ragaszkodtam Fe­nyeres úrhoz és a régi kollektí­vához. A mester úr erre nem adta ki a pénzem. Mondta, nincs is rá szerződés... Meg­mutattam neki, mire ő: „Na ezt meg, hogy dugták az orrom alá, hogy aláírtam?! Ezzel ugyan kitörölheti..." Ebben a stílusban. A jogi képviselőnk segítségével sikerült meg­egyeznünk. Nekem le kellett mondanom a szabadságpén­a 283-11117 átutalási számlán és csekket minden további nél­kül lehet kérni az osztályon a kuratórium tagjaitól. A pénz­ügyi csatlakozás összege le­vonható az adóalapból! A környéken Szegeden és Kecskeméten már működik egészségügyi alapítvány. A szentesinek az a szakmai sa­játossága, hogy a meglévő és megyei viszonylatban is szín­vonalas alapműszereket olyan eszközökkel egészítsék ki, amelyek összhangban állnak a legkorszerűbb követelmé­nyekkel. Konkrétan pedig lerö­vidítik időben a szülészeti ellá­tást és biztonságosabbá teszik, egyúttal stabilizálják a fáj­dalomcsillapítás körülményeit. Mindez vonatkozik a sebészeti zemről, a mester úr meg kifi­zette a visszemenőleg járó bért. Nekem, mint alkalmazottnak, egyetlen napig nem tarthatta volna vissza a pénzem. És akkor a többieknek, a hirde­tésszervezőknek a kálváriájáról még nem is beszéltünk! - Három időpontot is egyeztettünk Szakái Lászlóval - mondja Pusztayné - mire végre a harmadik alkalommal eljött, és június 17-18-án sike­rült hozzájutni a pénzünkhöz... De idézzük fel a közelmúltat is! Május 20-án mondtunk fel Szakálnak. Előző nap, ami szerda volt, és lapzárta, mi leadtuk az összes hirdetési anyagot a Fanfarnak. Ezekért mi jogosan számláztunk május 20-a után is. Hiszen a jutalékot azért kapjuk meg, amit leszám­lázunk. A Fanfarnak járó pénzt pedig még aznap postáztuk. Vass Imre ezzel szemben azt állítja, hogy a postai fela­dóvevények május 26-ról, 27­ről, 28-ról, illetve június 1­jéről datálódnak. - Volt szervezőink csak a pénzüket akarták felvenni ­mondta Vass de elszámolást készíteni nem akartak. És hogy miért kellett mennie Fenye­resnek? A tulajdonos nem csak „úgy gondolt egyet", hanem át­vizsgálta Fenyeres munkáját, s ennek alapján hozta meg a döntését. Egyébként a Fanfárt most levittük négy oldalra, csak fizetéses hirdetéseket köz­lünk, s a múlt heti számunk Így már nyereséges volt. A hirdetési ipar — nehézipar! Az ügyek zavarosak, olykor szándékosan is. És hogy mi céllal kuszálják össze a szá­lakat a kis kezek nagy mes­terei? Majd kiderül az is, s megtudjuk, melyik hólabdából lesz lavina, maga alá temetve a játszódó dedeket, s melyik olvad el a napon. Bementünk például a Kultuszminisztéri­umba, arra az osztályra, ahol nyilvántartásba veszik a kü­lönféle lapokat. És mit lát­tunk?! Az 1990-ben indult, azóta Csongrád megyeivé átlé­nyegült Szegedi Extra szer­kesztőségének ctme a pécsi Ku­lich Gyula út 5-be volt beje­gyezve. Aggódni kezdtünk, hogy Halász Miklós kollégánk­nak számonként Pécsre kellett rohangásznia, hogy megszer­kessze a szegedi lapot, de ahogy fölütöttük a Szegedi Extra korabeli számait, meg­nyugodtunk, mert annak az impresszumába már a szegedi Bartók téri cím volt jegyezve! Veszedelmes viszonyok! Takác»-Mai beavatkozásokra is. Az anya és az újszülött érdekében minden­napi gyakorlattá válhatnak pél­dául olyan eljárások, amelyek csökkentik a műtétek veszé­lyességét, a szövődményeket, valamint az ápolás időtartamát és ennek költségeit. Az alapító okiratban áz is olvasható, hogy a kuratórium elnöke köteles évenként beszámolni az alapít­vány gazdálkodásáról. Az ala­pítvány számláját a Kereske­delmi Bank Rt. szentesi fiókja kezeli. Még annyit: az alapítvány­hoz nemcsak Szentesen és kör­nyékén, valair.int Csongrád megyében, hanem az egész or­szág területén csatlakozni le­het. Sz. H. • Az APEH soron kívüli ellenőrzést végez Terjedő olajfolt • Alapítvány Szentesről A szülészeti ellátást szolgálja

Next

/
Thumbnails
Contents