Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-21 / 142. szám
HÉTFŐ, 1993. JÚN. 21. Mi van a nézőtér alatt? KULTÚRA 7 A szabadtéri nézőtér a szegediek szívügye - mutatják az új fejleményre szerkesztőségünkbe érkezett reakciók. A kérdésekre egyelőre nem tudtunk válaszokat kérni, részint mert a témával foglalkozó alpolgármester német testvérvárosunkban tartózkodik, másrészt mert meg kell várni a következő közgyűlés határozatát. Azt mégis megtudtuk dr. Simor Ferenctől, a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnökétől, aki a pályázat bíráló bizottságának is tagja, hogy miért apadt a férőhelyek száma ezerrel. Azért nem négyezer helyre írták ki a pályázatot, mert arra szímítottak - elsősorban a szabadtéri igazgatóság vezetői -, hogy a költségek hallatán majd alkura kényszerülnek; s négyezerről esetleg könnyebben „leszaladnak" a nem kívánatos háromezerig, mint ötezerről. A négyezres nézőtér idális - mondta dr. Simor Ferenc; a téren ugyanis eddig kétfélék voltak az előadások: vagy nem sikerült kihasználni az ötezer helyet, vagy 6-8 ezer hely is elkelt volna. Mármost az előbbi típusú előadás esetén teljes lesz a kihasználtság, ráadásul minden helyről minőségi a látvány. Nagyobb érdeklődés esetén pedig többször a műsorba iktatják ugyanazt a darabot. A megtervezett szerkezeteket alapvetően nem módosttja, ha ezerrel kevesebb lesz a széA korábbi döntését visszavonta, s a szabadtéri mobil nézőterének megvalósítására a német-svájci Niissii-Layer céget javasolja a pályázatot elbíráló bizottság adtuk hírül a napokban. Arról is tájékoztattuk olvasóinkat, hogy a konkurens vállalat, a magát már győztesnek hitt Compack képviselői bejelentették, jogi útra terelik az ügyet, mert szerintük a bizottság jogsértően járt el, amikor visszavonta egyszer már kihirdetett, őket kedvezményező döntését. A Nüssli munkatársainak október 15-ig fel kell épfteni és ki kell próbálni az új nézőteret, amely lehet, hogy nem 5. hanem 4 ezer ember befogadására lesz képes. kek száma - ezt már a pályázó cégekkel márciusban történt megbeszélésen tisztázták. A másik, talán fontosabb kérdés: amikor az idei program befejeztével lebontják a régi szerkezetet, hova viszik, ami alatta van? A szabadtéri korábbi, de ezután is használandó díszletelemeiről, 'emelvényeiről van szó, amelyeket raktár híján eddig a teret bútorozó vasszerkezet alatt tároltak. Vagyis elodázhatatlan a régi probléma megoldása: raktárés mühelybázis kell, de sürgősen. Mint emlékezetes, a színházi pályázatokban is főszereplő volt a színház és a szabadtéri közös, valószínűleg Dorozsmán kialakítandó raktárainak és műhelyeinek ügye. A közgyűlési döntés - marad a két színház két intézmény - óta hallani sem lehetett semmiféle közösködésről, mindkét színház maga cipelte a saját gondját, s gyártott - pénz híján - elképzeléseket a megoldásra. Az ésszerűség parancsa elől azonban most már igazán nehéz lesz kitérni a döntéshozóknak: nyilvánvalóan az lenne a viszonylag legolcsóbb, ha mindkét intézmény kiszolgálására alkalmas raktárak és műhelyek létesülnének. Információink szerint a szabadtéri vezetői tájékozódtak arról, mennyibe kerülne, ha bérbe vennének raktározásra alkalmas helyeket. Sokba. Ezért kezdtek tárgyalásokat a színház műszaki vezetőjével a közös megoldás lehetőségeiről - hiszen augusztus utolsó napjaiban valahova hurcolkodni kell. Nemcsak a régi hucimucit persze; hiszen az idei Aida díszleteit már úgy gyártják, hogy a milliós értéket ne kelljen majd elemeire szétszedni, hanem szakszerű tárolás után nyugodtan elő lehessen venni mondjuk az 1996-os évben. Repertoárt építeni persze nem lehet raktár nélkül - semelyik színházban. S. E. Tallér A tallér az ünnepi könyvhét megnyitóján tolakodott a szemem elé. Néhány perccel tíz óra után lehetett. Az egyetem előtt, a szegedi Dugonics téren a fehér haj-glóriás, aszkéta arcú költő már elmondta a zeneszóval odacsalogatott járókelőknek és a könyvbarátoknak, hogy nem akar ünneprontó lenni - és mégiscsak ünneprontó lehet. Már elmondta, hogy nem szeretne válságról beszélni - és mégis válságról kell beszélnie. Ekkor villant a szemem elé a tallér. Arany volt. nem ezüst, mint a régi századok pénze, és hatalmas, mint egy jókora tányér. Vakítóan csillogott a délelőtti napfényben a szendvicsember hasán, hátán, aki körútja során jött a könyvünnepre összegyűltek közé hirdetni reklámtábláival: „Az érték a mérték" - a Tallér Befektetési Jegy évente 3x fizet hozamot. Ünnepi megnyitójában a költő közben már arról szólt, hogy „muszáj-Herkulesként" az irodalomnak és a könyvszakmának vállalnia kell a rákényszerített harcot a túlélésért. A hirdetőtáblákat cipelőt ez a szöveg szemlátomást nem érdekelte. Az is lehet, hogy az ő szakmájában tilos az egy helyben álldogálás. így hát továbbment a Kárász utca irányába, távozóban is hirdetve, hogy „Az érték a mérték", az arany tallér, amelynek a közepén három pénzeszacskó van igazolásul. Elkezdődött a néptáncműsor. A közönség közé furakodva betolta a könyvespavilonok mellé színes pólókkal, kendőkkel, bazári holmikkal megrakott kis kocsiját egy élelmes mozgóárus. Kopasz Ildikó Diplomaosztás a tanárképzőn Diplomaátadó ünnepségen búcsúztatta végzett hallgatóit az idén 120. éves évfordulóját ünneplő Juhász Gyula Tanárképző Főiskola. Szombaton a Belvárosi moziban dr. Szalay Fotó: Révész Róbert István főigazgató gratulált a búcsúzóknak, akik 54 különböző szakról nappali és levelező tagozaton kaptak főiskolai oklevelet. Art lam Budapesten vasárnap megkezdődött az egyhetes Art Jam művészeti rendezvény. Az egyhetes akción résztvevő művészek műtermeikben, vagy az általuk kiválasztott kiállítóhelyiségekben mutatják be munkáikat. Az Art Jam révén a galériákkal kapcsolatban nem álló művészek is kiállítási lehetőségekhez jutnak. A rendezvény lehetőséget nyújt a nagyközönségnek, hogy a különböző művészeti ágak képviselőinek munkáit megismerhessék, azokból vásárolhassanak. Kiállítások lesznek többek között különböző éttermekben, üzletekben, a Copy Generalban, a Thermál Hotel Aquincumban, az Austrian Airlines épületében és az Örökmozgó moziban. Fogy a lötye-pite (Fotó: Somogyi Károlyné) • Körkép és (civil) Pusztaszer barátai a sztyeppén Szegedi polgárok azért alakították meg április végén az Egyesületet, hogy - a milleneum és a századelő hagyományait követve - civil eszközökkel segítsenek előhívni egy politikai döntést: honfoglalás 1100. évfordulóján a hivatalos országos ünnepségek Pusztaszeren legyenek. Azt tartják tudniillik, hogy egy ilyen jelentőségű ünnepségsorozat a figyelem középpontjába képes állítani a régiót; a nagy eseménnyel járó idegenforgalom, a megelőző infrastrukturális beruházások - amelyhez a helyi erők mellett központiakat is számításba vesznek - a környék gazdaságát élénkítenék. Nógykézláb-tórélmény A Szegedi Nemzeti Színház vezetőinek és barátaiknak az ötletéből létrejött egyesület az alapító tagok között van a régészprofesszor-múzeumigazgató Trogmayer Ottó mellett dr. Győry András ügyvéd, dr. Kovács László egyetemi adjunktus, Kiss Lajos a régió főépítésze, valamint bankárok és vállalatigazgatók - elnöke, Jóni Gábor (a színház marketingmenedzsere) ezúttal Csongrád megye országgyűlési képviselőit invitálta az Emlékparkba, az 1996-os ünnepségek óhajtott közponi helyszínére. Az Egyesület védnökeinek kérte fel - dr. Géczi József képviselő javaslatára - a honatyákat, akiknek a nevében dr. Bratinka József megígérte: eddig is támogatták a Parlamentben a régió érdekeit szolgáló ügyet, ezután is így tesznek. Mindez a kirándulás hivatalos aktusaként a skanzen iskolájában zajlott. Előtte és utána a helyszínnel ismerkedtek a vendégek. A Feszty körkép helyreállítását irányító Henrik Lipovicz úr, a varsói restaurátor szövetség magyarországi képviselője azt mondta, szerencsénk van: mi vagyunk az utolsók, akik - érsek, püspök, köztársasági elnök és más notabilitások után - négykézlábra ereszkedve bejuthatunk a kifeszített, körképre váró óriásvászon mögé. A konvexitás törvénye szerint domborítotthasasított, külön erre a célra készült szövőgépen leszőtt, 8 méteres „csíkonként" összevarrt vásznat ugyanis mindjárt szétszabdalják. Mert befejezték a kerek egy éve tartó babra munkát, a festmény lyukainak bestoppolását - jöhet a kép- és vászondarabok összedolgozása. Ezután három üvegszálréteg is kerül a képre, majd összevarrják a darabokat és spéci emelőkkel fölteszik. Akkor kezdődik a szó hagyományos értelmében vett restaurálás, a kép festése. - Pont olyan lesz, mint '44 karácsonyán volt, illetve még jobb - jövendöl Trogmayer tanár úr, aztán elmagyarázza, hogy a körképet egyszer már restaurálták, s nem lehet tudni, hogy akkor a restaurátorok, vagy korábban maga Feszty Árpád néhány figurát „megspórolt"; most, hála a pesti fotóstól a 70-es években megvásárolt diapozitíveknek, a legkorábbi, eredeti festményt fogják híven előállítani, mind a kétezer és még tíz figurájával... Nem fogjuk észrevenni, hol fejeződik be a dioráma tartószerkezetébe épített terep és hol kezdődik a festmény; a makett-fák, kövek, bokrok, hegyek-völgyek folytatódnak a képen, különleges térélménynyel ajándékozva meg a nézőket. Akik majd úgy igényelhetik a belépőket, mint a repülőjegyeket: a tumultust és a fölösleges csalódásokat előjegyzéses szisztéma segít elkerülni. Atyafiak a promenádon Addig sok víz lefolyik persze a Tiszán. Mindenesetre már a körképnek otthont adó speciális épület egyéb kiállítóhelyiségeinek is eltervezték a tartalmát: a régészeti anyag mellett bemutatják a magyarok útját - az Uraitól a Kárpátokig, s a Kárpát-medence viseleteit is, Promenád 1896 címmel. A kiállításrendezői diplomácia fegyverténye (Trogmayer-találmány) a cím, így ugyanis nem lehet vita arról, vajon miféle nációk viselete legyen, avagy ne legyen a tárlaton; a múlt századvégi promenádon a magyar mellett éppúgy végighaladhat a tót menyecske, mint a bunyevác, amelyik nemzetiségnek meg nem található ruhája a gyűjteményben, annak úgylehet - éppen nem volt kedve sétálni... Igazán jó ötlet a magyar szellemtörténet nagyjait fölvonultató tárlat: a feltehetően tömegesen ide zarándokló honi és külországi emberek végre megtudják, hogy alig van olyan dolog a világon, amit nem magyar fedezett föl... A civil templomépítők A központi épület után az újonnan elkészült, Csete György tervezte ökumenikus kápolnát néztük meg, amely köré 12 kupolában helyezik majd el - a kecskeméti erdőfelügyelőség segítségével - az új múzeumot: erdő és ember viszonyát tanulmányozhatjuk benne. A parkban fölépített tradicionális mezővárosi utcának egy hiányossága van: nincs benne templom. Mivel a templomok általában nem eladók, egyik régit se lehet idetelepíteni. Viszont a környék hajdani birtokosának leszármazottja, a bécsi bankár-őrgróf megtalálta a Pallaviciniek egykori temetkezési helyén állt későbarokk kápolna tervrajzait, a Pusztaszer Barátai Egyesület pedig fölajánlotta, hogy a maga eszközeivel segít: 1996-ra épüljön föl a hajdani ányosi templom mása - a szélmalommal szemközti területen, ahol most még zabot lenget a pusztai szél. Egerek ás emberek A zabtábla szomszédságában még megnéztük Cseppentő Attila és társa fantasztikus bemutatóját az ősi magyar élsport, a lovas íjászat témakörében. S aki eddig föl nem foghatta, most megértette, miért imádkozott anno a keresztény Nyugat imígyen: a magyarok nyilaitól - ments meg Uram minket! A források nagytekintélyű tudorának szíves kalauza szerint az volt az ősi sztyeppén a szokás, hogy a még járni sem tudó kisgyerekeket felültették - mit felültették, felkötözték a birka szőrére, s aztán usgyi, a rohanó kosról íjjal vadászták a békát, egeret... Muszáj volt eltalálni, mert aki nem eszik, ugyebár, annak csak a lelke marad meg - valahol a füves sztyeppékre omló érában. Mármost aki megmaradt testi valójában is, annak felnőve nem volt gond kalandozás közben eltalálni az egérnél jóval lomhább napnyugati polgárt... A bemutatón fejlett kísérleteket láttunk mégegy, a „lefejezett állat tetemének földről felvétele vágta közben" elnevezésű, Kelet-ázsiai származású sportág újraélesztésére is. A különös küzdősport virágkorában állítólag napi 50-100 lovas rajtolt - most csak Cseppentő úr emelt a földről diadém gyanánt a feje fölé egy e célra kitömött borjúfejet. Ahogy elnéztem, kitömését megelőzően büszke magyar szürke leszármazott lehetett az illető egyed. Hja, ilyen az életünk, kérem. Sulyok Erzsébet