Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-02 / 126. szám

II. GAZDASÁGI MELLÉKLET SZERDA, 1993. JÚN. 2. Hogyan vélekedik a recesszióról? Klonkai László a Központi Statisztikai Hivatal Csongrád megyei igazgatója: A politika szempontjai erősebbek a gazdasági érdekeknél A statisztikai adatok évek óta jelzik a gazdaság hanyatlását, recesszióját: nem csak nálunk, hanem világszerte. Természetesen bennünket nem vigasztal a bruttó hazai termék (GDP) három év alatti közel 20 százalékos csökkenéséért, a munkanélküliek 700 ezresre duzzadt táboráért, a mezőgazdaság és számos ipari ágazat válsághelyzetéért, hogy a körülöttünk lévő országokban is hasonló vagy rosszabb a helyzet. - A magyar gazdaságban már a 80-as évekre felhalmozódtak a visszaesés mozgatóerői. Hlég, ha a ga/.dasági szerkezet problémáira, a lemaradó műszaki-technikai színvonalra, a munkakultúrára utalunk. A gazdaság számos területének - közöttük több kiemelkedő súlyú nagyvállalatnak - az életképességét csak folyamatos költségvetési támogatással biztosították, A lakosságot a rendszerváltás után mégis készületlenül érte a piaci viszonyok között életképtelen vállalatok összeomlása, a munkahelyek tömeges elvesztése és a recessziónak az életszínvonalra gyakorolt kedvezőtlen hatása. - Úgy gondolom, a magyar gazdaság semmiképpen sem tudta volna elkerülni a recessziót. Ugyanakkor a gazdasági visszaesés kezelésére, méreteinek mérséklésére, negatív hatásai ellensúlyozására nem történtek elégséges intézkedések. A politika-csinálók, a jogalkotók a kívánatosnál kevesebbet foglalkoztak a gazdaság problémáival. A politikai szempontok erősebbnek bizonyultak a gazdaság érdekeinél, a hazai közgazdászok elitje - megfelelő felkérés és motiváció híján - nem egyesítette erőit egy használható válságkezelő program megalkotása érdekében. - Jelenleg legnagyobb gondnak azt tartom, hogy nem rendelkezünk egyetlen elfogadható gazdaságfejlesztési programmal sem. R.G. Bagi Ádám, a Csongrád Megyei Agrárkamara elnöke: / Állami segítségre van szükség - Mind a mezőgazdaság, mind az élelmiszeripar mély recessziót él át. Az agrárágazat válságának belső és külső okai egyaránt vannak. A legsúlyosabb belső ok a folyamatos jövedelemki vonás az ágazatból az agrárolló, az állami elvonások, a magas banki kamatok és a mesterségesen leszorított árak miatt. Problémát jelent a szabályozatlan piac, a jövedelem- és vagyonbiztonság hiánya. A külső okok között első helyen említendő, hogy a piacgazdasághoz kapcsolódó külkereskedelem még nem alakult ki, a világgazdaság igényeit átalakulófélben levő külkapcsolataink nem közvetítik megfelelően. Számolni kell azután piaci diszkriminációval is; gondoljunk csak a Közös Piacra. - Mindezek következtében csökken a vállalkozások száma, hiszen a mezőgazdaságban ma többen mennek tönkre, mint ahányan indulnak. Mégis bizakodásra ad okot, hogy az emberekben van vállalkozó kedv és alkalmasság is. - Szükség lenne az exportorientáltság fenntartására és erősítésére, állami segítséggel is. Ennek eszköze lehet az exporttámogatás és az állami garanciavállalás a külkeEgy-két módosító javaslat után a 31. Közgazdász Vándorgyűlés a következő címet kapta: „Küzdelem a recesszióval". A küzdelem kifejezés - mint megtudtuk sokakban keltett ellenérzéseket, hiszen oly sok mindennel küszködtünk mi már az elmúlt évtizedekben, ráadásul igen csak változó sikerrel... Végül azonban maradt, mert egyetlen más cím sem fejezte ki plasztikusabban a konferencia mondanivalóját. Az alábbi összeállításunkban elméleti szakemberek, s gyakorló közgazdászok mondják el véleményükat a témával kapcsolat. Dr. Kunos József pénzügyi tanácsadó: Levágjuk a fejőstehenet? - Nálunk egyszerre van jelen a kétféle - monetáris és reál - recesszió, éppen ezért veszélyes helyzet alakult ki a gazdaságban. A bankrendszer a gazdaság tükre, ahol kis késéssel. de viszonylag gyorsan lecsapódnak a reálszféra történései. Az első riszté jel már megmutatkozott az idén: a kereskedelmi bankok vállalkozói nyereségadó befizetése a várt érték egyötödét érte csak el. Miért nem tudtak többet befizetni? Mert a gazdaságban nagyon kevés az olyan szereplő, akit meg lehetne hitelezni. Óriási a kihelyezési kockázat, többek között azért, mert a hazai vállalkozások rendkívül alultőkésítettek. Volna kihelyezhető pénz a bankoknál, de a bizonytalanság miatt nem tudják beforgatni a gazdaságba. - A másik óriási probléma, hogy a bankrendszer a költségvetés felé fordult, annak a kidásait finanszírozza - állampapírokba fektet a gazdaság hitelezése helyett. Az állam ugyanis még mindig jobb adós, mint a gazdaság szereplői, mert itt óriási a túlterheltség, az elvonás. Ugyanakkor a lakosság is szívesen adósodik el a költségvetés felé. A 300 milliárdos lakossági betét kamatai, közel 60 milliárd, így lefedi a rendkívül éhes költségvetés által okozott államháztartási hiány jelentős részét. így viszont tőkeutánpótlás nélkül, a gazdaság teljesen kimerül. Magyarán mondva, levágjuk a fejőstehenet. - Azt is fontos megnézni, milyen beruházások vannak a gazdaságban. Az alultőkésítettség és a hatalmas elvonások miatt nincsenek új beruházások. A költségvetés pedig nem a reálszféra megsegítését fáradozik, hanem mindent elkölt a saját működtetésére. Példa erre a privatizációs bevétel, aminek mindössze egyharmadát forgatják vissza a gazdaságba, a többit feléli az állam. - A megoldás csak egy drasztikus költségvetési reform lehetne: az adórendszer-, a társadalombiztosítás-, a lakásrendszer- és a földügyek határozott reformja. Szükség lenne a kereskedelmi bankok gyors privatizációjára is. Ha ezeket és a piac védelmét nem tudjuk hamarosan megoldani, el fog lehetetlenülni a magyar gazdaság, elmélyül a recesszió. R. G. reskedelemben. Gyorsítani kell a mezőgazdaság támogatására beindított kormányprogramokat, például a reorganizációs hitelek kihelyezését, és a privatizációt. Szabályozott belföldi piacra van szükség, hiszen az agrárpiaci rendtartási törvény csak az alapot teremtette meg. - Rendkívül fontosnak tartom az élelmiszeripar talpraállftását addig, amíg privatizációja befejeződik. Ipar nélkül ugyanis a mezőgazdaság támogatása nem sokat ér. Állami segítségre van szükség az élelmiszeripar pénzügyi szanálásához, vagyis működőképessége helyreállításához. K. G. A hétfejű sárkány Azt mondta Kádár Béla külgazdasági miniszter a múlt héten a közgazdász vándorgyűlésen, hogy neki nem tetszik a cím: Küzdelem a recesszióval. Mert nem biztos, hogy recessziónak kell hívni azt, ami most van. Azt persze ő sem vitatja, baj akad épp elég. Például a • sokat emlegetett örökség, a szépen felhalmozott államadósság, vagy az elmúlt rendszer életképtelen, nehezen lebontható vagy átalakítható gazdasági szerkezete. A KGST-n kívül sehol el nem adható termékek előállítására berendezkedett, elavult technológiával, sok munkással, rosszul szervezetten dolgozó ipar. A mezőgazdaság, ahol a régi struktúra már szétesett, az új pedig még nem is körvonalazódik. A kereskedelem, ami egyszerre szenved a nyugati áruk dömpingjétől és a KGST-piacok bóvlitömegétől. Azután a friss problémák; a munkanélküliség, melynek kezelésére létrejött ugyan a munkaügyi szervezet, de gazdasági élénkülés nélkül legfeljebb enyhíteni lehet a gondokon. A piachiány, egyrészt a belső fizetőképes keresket csökkenése, másrészt a keleti blokk gazdasági összeomlása miatt. A térség politikai bizonytalansága, ami megfontoltságra készteti a tőkét és visszaveti az idegenforgalmat. A kedvezőtlen külső környezet, az általános világgazdasági válság, amely olyan országok gazdasági fejlődését késztette megtorpanásra, mint az Egyesült Államok vagy Németország. Lehet, hogy erről beszélt Kádár Béla miniszter, amikor a hétfejű sárkányt emlegette. Az is lehet, hogy ezt hívják a közgazdászok recessziónak. Keczer Gabriella Vámosi Lukács, a Pick Rt. gazdasági igazgatója: A magánéletben is találkoztam recesszióval - Amióta csak az eszemet tudom, azt hallom, hogy látjuk az alagút végét, holott nem látjuk, csak beszélünk róla. A gond szerintem alapvetően az, hogy a jelenlegi kormánynak nincs gazdaságpolitikája. Nem rendelkezik olyan hosszabbtávú elképzelésekkel, amiket következetesen végig tudna vinni. - Pedig a világban másutt is van recesszió, más országok is átélték ugyanezeket a problémákat és túl is jutottak rajtuk. Csak szét kellene nézni. Ott van például Mexikó, ugyanolyan válságba került, mint Magyarország, ugyanúgy eladósodott, de kormánya kidolgozott egy gazdaságpolitikát és azt következetesen végre is hajtotta. - Nálunk még mindig az van, hogy elkezdik mérlegelni: mit is szólna egyik vagy másik elgondoláshoz, lépéshez a politika. Igazából csak egy tűzoltómunka folyik, hol az egyik lyukat tömjük be, hol a másikat. Ennél mélyebbre már nem igen csúszhatunk hangzott egy ismertté vált mondás a 30-as évekből, és én most úgy érzem, valahol megint ott tartunk. - Ennek ellenére optimista vagyok, és a Pick Rt. gazdasági igazgatói székéből, főleg saját cégem jövőjét illetően, nem is nyilatkozhatok másképp. Különben a magánéletben is átéltem már recessziót, de kemény és céltudatos munkával kikeveredtem belőle. Ehhez azért az is kellett, hogy legyen valamilyen célom. Fekete Klára Náfrádi Zoltán, a Dunabank menedzsere: Külföldi tőke nélkül nem megy - Ma magyarországon a recessziónak minden klasszikus tünete megfigyelhető. Nem elhagnyagolható a munkanélküliség, az infláció, csökken a termelés, csődhullám söpör végig a magyar gazdaságon. Ehhez kapcsolódik a társadalom általános válsága, az emberek elbizonytalanodása. - Van egy vállalkozói réteg, amely jó ideje azt jósolja, hamarosan véget ér a recesszió. Ez valami olyasmi, mint amikor az ember a saját hajánál fogva akarja magát kihúzni a gödörből. Ez a réteg azért jövendöli a gazdasági fellendülést, mert saját boldogulását várja tőle. - Nem hiszem, hogy a közeljövőben véget ér a recesszió. Sokan azt mondják, a privatizáció a megoldás. De ahhoz, hogy a tulajdonváltásnak gazdaságélénkítő hatása legyen, tőkére is szükség lenne. Márpedig az a magyar gazdaságban nincs. Jól mutatják ezt az olyan, hagyományosan hazai tőkére épülő vállalkozások problémái, mint a Kontrax, Controll. Egészen biztos, hogy gazdasági fellendülés csak a külföldi tőke segítségével valósulhat meg. - Ahhoz persze, hogy véget érjen a recesszió, ki kell alakulnia a piacgazdasági magatartásnak. Ennek ma még híján van a társadalom. Ezért tartom veszélyesnek a munkanélküliséget és a csődhullámot; az első a munkavállalókat, a második a munkaadókat bizonytalanítja el. Ráadásul nem a kibontakozás irányába ható jelenségekről van szó. Éppen ellenkezőleg - szétzilálják a gazdaságot. Különösen a mezőgazdaságot érzeyn nagy veszélyben, mert a régi struktúra teljesen felbomlott, az új pedig még nem is körvonalazódik. - Mindezek alapján nem tartom reálisnak azokat a kormányzati előrejelzéseket, amelyek a közeljövőre jósolják a visszaesés végét. Ennek - az egyébként szükséges - sikerpropagandának az a jellegzetessége, hogy egy-két kedvező jelenséget kiragadnak és abból vonnak le általános következtetéseket. Ez viszont már politikai kérdés, és nem gazdasági. Keczer Gabriella