Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-02 / 126. szám

Mindenki mosolyog..." Az állatorvosi ló A

tragikus sorsú római filozófus, Seneca járt a fejemben, mlg három napig figyelemmel kísértem a 31. Közgazdasági Vándorgyűlést az elmúlt héten Szegeden. Mi köze a sztoikus bölcsességeknek a mai magyar gazdasághoz? Nagyon is sok. Seneca írja egyik levelében lábadozó barátjának, hogy a kevéssé hatékony gyógyszer is jobb annál, mintha naponta váltogatjuk az orvosságot, mert akkor bizonyosan nem használ. Visszatekintve az elmúlt öt-hat esztendőre bizony akadt képzelt orvosság éppen elég a magyar gazdaság nyavalyáira. Az eredmény? Romló államháztartás, növekvő munkanélküliség, pattanásig feszült szociális környezet. A három napos seregszemle azért is hagyott mély nyomot bennem, mert hazai közgazdáink észrevehetően egyre inkább csak a diagnózisra szorítkoznak. Mitha megszokták volna az elmúlt néhány évben, hogy a politikusoknál úgy is süket fülekre talál minden megoldási kísérlet, minden szakmai javaslat. Kicsit be is zárult, kicsit önmagába is gubózott mára a közgazdásztársadalom. Ha figyelnek a szavukra, örülnek neki - ha nem, hát azt is elviselik. Mindenesetre az hamar kitűnt az előadásokból, hogy gazdaságuk továbbra is olyan, mint egy állatorvosi ló: betegségeit lehet tanulmányozni, fejcsóválva vizsgálni, sőt hitetlenkedni is, de ez még édeskevés ahhoz, hogy a szerencsétlen négylábú végre talpra is álljon. t járom napi szívós munkával, ha darabokból is, J~l de összeállt egy diagnózis Szegeden. Mai Egy százalékunkban mi is a vándorgyűléssel foglalkozunk, azaz a recesszióval. Gazdasági mellékletünkben megszólalnak miniszterek, elméleti közgazdászok és gyakorló szakemberek. Reményeink szerint összeállításunkból kikerekedik az a diagnózis, amely segít jobban megismerni közös állatorvosi lovunkat, a magyar gazdaságot. Talán gyógyításában is közre tudunk egy cseppet működni. C^^Áyr^CloCZZ^cx CHO Hogy mi is van manapság nálunk, és bajaink hogyan orvosolhatók, arról számtalan olyan megállapítás hangzott el a vándorgyűlésen, melyek már-már „költőinek" is nevezhetők. A közgazdák mint hasonlatgazdák is igen képzettnek, vagy éppen leleményesnek bizonyultak. íme néhány egymásra rímelő gondolatok a „feldobottak" közül: A bevezető előadásban a miniszter mesebeli királyfiként hadakozott a „... legalább hétfejű, ha nem hétszáz fejű sárkánnyal". Felelőssége teljes tudatában, methogy nem tehetett mást, hiszen szerinte: „... elértük azt a pontot, ahonna'n a hajó már nem fordulhat vissza a kikötőbe ". Nyilván azért, mert - az elnök akadémikus szerint „depressziós csapdában vagyunk". S hogy miként kerültünk oda? A pécsi professzornak a Vándor 93 című közgyűlési lapban megjelent cikke szerint:,,... hedonista költekezéssel kitűnő, a kétes pénzügyi manipulációkat preferáló, a megalapozatlan és gyors meggazdagodást előnyben részesítő" vállalkozói tipus minta értékűvé válásával többek között. Úgyis mint „a nyíltan be nem vallott sokkterápia áldozatai". Akik képesek a pénzügyi tanácsadó szerint arra, hogy „Magyarán mondva, levágjuk a fejőstehenet". Közben pedig: „Mindenki mindenkire mosolyog, és az élet megy tovább ". Merthát: „...nehéz a gazdaságból jó és gyakorlatias szakembereket találni a sovány óradíjért" az utánpótlás neveléséhez. Marad hát számunkra a szegedi igazgató szerint az, hogy „Igazából csak egy tűzoltómunka folyik, hol az egyik lyukat tömjük be, hol a másikat". - Merthogy még azt sem tudjuk tán, hogy tüzet oltani nem lyukbetöméssel kell... Szabó Magdolna Milliárdc>s adósságok Elfektetett befektetések a mezőgazdaságban A DM KFT. ÉS A DMKIK GAZDASÁGI MELLÉKLETE Halomra szaporodó gö Egy gazdasági egység, sőt egy ágazat működőképes kiépítése, szintentartása, vagy korrekciója nem kétfillér. Sőt! A mezőgazdaság vagyonvesztése, esetleges újbóli felszerszámozása a számok nyelvére lefordítva a milliárdokkal való könyörtelen szembesüléssel egyenlő. Az exportbevételekben 1992-ig jeleskedő élelmiszergazdaságban elpazarolt vagy az onnan kivont tőke, mint hiány rakodik egymásra. Több elemzés szerint Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy e bevételi forrást alapvetően mással helyettesítse. így a mai, belső ellátást alig meghaladó szint után, újraépített piacokon ismét célszerű a jó éghajlaton és termőföldön, termelési hagyományon és szaktudáson alapuló agrárpotenciált ismét a nemzet felemelkedésének igájába fogni. Az egyetlen labilis elem a tőke. Az elvonásokat és a támogatásokat az élelmiszergazdaságban összevontan érdemes vizsgálni, hisz a támogatások zöme a feldolgozóknál csapódik le. Az erősödő tőkekivonást az egyenleg szemlélteti. Míg '88-ban 46 milliárd volt ez az összeg, rá három évre már túllépte a 100 milliárdot. A tavalyi 110 után a prognózis 130-as tempót jelez. E gyorshajtás már most előrevetíti a karambolt. Az öt év alatt előállt jövedelemhiány 250 milliárd forinttal rontja a termelők pozícióját. A termelésfejlesztésében felhalmozódott hiány 200 milliárdra rúg. A beruházásokból korábban 18 százalékkal részesedő Fotó: Somogyi Károlyné •ők. Ki fogja betemetni? ágazat tavaly a 2 százaléknál landolt. A vállalkozások mintegy harmadrésze vált működőképtelenné. Az Agrárgazdasági Kutatóintézet a megújulás esélyeit modellkísérletekkel próbálja kipuhatolni. Az egyik változatban azt a kétszáz gazdaságot vizsgálták, amely most is 7-11 százalék vagyonarányos nyereségre képes. Talán a feltárt törvényszerűségek a többieknek is adhat támpontot. Az eszközpótlás mellett jelentős tétel a elaprózott birtoknagyság ésszerű újrarendezése. A politika eszközeivel elért kisiklást csak milliárdokat felemésztő gazdasági jellegű korrekciókkal lehet helyrehozni. Mindent összevetve 1996-ig 250 milliárd forintot kellene beforgatni az ágazatba. Előreláthatóan ennek ötödét képes önmaga kitermelni. Hasonló arányt képviselhet az állami támogatás és a kereskedelmi bankok hitellehetősége. A hiányzó 100 milliárd feltehetően csak külföldi tőke bevonásával teremthető elő. Az exporttermelés 25-30 százalékos támogatást igényel. Véletlen egybeesés, de tény, hogy a „békebeli" export árualapja a kedvezőtlen adottságú térségek produktumával egyezett meg. Vagyis, amint a belső fogyasztás normalizálódik, exportra csak akkor jut termék, ha a kedvezőtlen adottságú területekről sem mondunk le. E megszüntetett támogatási forma új alapokon való feltámasztása törvényszerű. A számokkal való szembesülés nem túl lelkesítő, de a kiállított számlát nem illik összegyűrni és eldobni. Attól az adósság még marad. Tóth Szeles István Ma a pénz értékállósága a legfontosabb - mondja a Magyar Nemzeti Bank elnöke Volt, nincs, lesz? Közgazdászképzés Szegeden Nem egy olyan dolog van a magyar oktatásban, ami hajdan volt, jól működött, megszüntették, és most újrateremtésén fáradoznak. Ilyen a szegedi közgazdászképzés is. A József Attila Tudományegyetemen egykor volt ilyen oktatás, a Budapesti Közgazdasági Egyetem kihelyezett tagozataként, ám áldozatul esett valamelyik oktatási reformnak. Bod Péter Ákos a jegybank elnöke majdnem olyan fontos szereplője a hazai gazdaságnak, mint bármelyik gazdasági csúcsminiszter - tartják néhányan. Előadása előtt rövid Interjút kértünk a jegybank-elnöktől. Ha viszont valaki egyszer a fővárosba megy tanulni, nem biztos, hogy visszajön. Ráadásul a képzés feltételeinek jó része máris adott itt, helyben azáltal, hogy a JATE-n tanítanak közgazdaságtant, matematikát. Oktatók, közgazdászok évek óta azon fáradoznak, hogy újraindítsák a képzést. Néhány éve el is kezdtek egy olyan összetett képzést, melynek során a JATE programozó matematikusokat képez Szegeden, a hallgatók azután, az utolsó három évben közgazdaságtant hallgatnak a budapesti egyetemen. A szak nagy népszerűsége láttán a magyar Közgazdász Társaság megyei szervezete és a SZAB közgazdasági bizottsága úgy találta, most már lépni kell. Létrehozták a közhasznú és nyitott Ökonómia Alapítványt azért, hogy biztosítsák a képzés személyi és tárgyi feltételeit. Az alapítók természetesen tudják, hogy az alapítványi pénz nem lesz elég. Ezért megpróbálnak pályázati úton is pénzhez jutni. A JATE természettudományi és jogi kara, és az élelmiszeripari főiskola - amely egyébként fokozatosan nyit az általános gazdasági szakemberképzés felé - közösen adtak be és nyertek FEFA-pályázatot. Úgy tervezik, hogy a képzés két részből áll majd. Először diplomával rendelkezőknek indítanak önköltséges programokat. A másoddiplomát nyújtó szakosító képzésben közgazdászok jogi szakképzésére, valamint jogászok és matematikusok közgazdasági szakképzésére kerül majd sor. Nappali tagozaton a szakalapítás engedélyezése után a joghallgatók párhuzamos képzésben hallgatnának közgazdaságtant az 1994/95-ös tanévtől, a hagyományos, ötéves egyetemi közgazdászképzés pedig a kar létrejötte után kezdődne. Keczer Gabriella - Sok vádi éri a pénzpolitikusokat, hogy egy receszszióval küzdő gazdaságban alkalmazzák a monetáris restrikciót. Szükség van ilyen szigorú pénzpolitikára? - A pénz értékállósága minden gazdaság számára fontos, különösen így van ez egy átalakuló gazdaságban. Megváltoztak az árarányok, a tulajdonosi szerkezet, a külkereskedelem. Minél több bizonytalanság van egy gazdaságban, annál fontosabb hogy a pénzbe vetett bizalom megmaradjon. Az inflációellenes gazdaságpolitika roppant fontos a sajátos magyar átmenetben is. - Mennyire megszorító ez a pénzpolitika? - Bizonyos értelemben valóban az. De ami a magyar gazdaság számára gondot okoz, az kevésbé az a tény, hogy a pénzpolitika igyekszik a forint értékét stabilizálni. Nagyobb gond az, hogy azok az intézmények, amelyek egy piacgazdaságban működnek nálunk még nem, vagy nem jól funkcionálnak: nehézkes a bankrendszer, nem alakult ki a tőkepiac, az államháztartás hiányának finanszírozása is gondot okoz. Nem lehet tehát sommásan minősíteni a monetáris politikát. Úgy gondolom, a célok helytállóak, az eszközökön lehet még mit javítani. - Tévedek, ha azt olvasom ki a szavaiból, hogy ma Magyarországon a monetáris restrikció a szükséges rossz? - így is mondhatjuk. - Az MNB elnökétől illik megkérdezni: mikor várható újabb forintleértékelés? Néhányan 10-20 százalékos árfolyammozgást is valószínűsítenek a közeli jövőben... - Az exportörök általában azt gondolják, hogy egy jelentós leértékelés jót tenne nekik. Aki importál is, az már egészen másként nézi. A jegybank függetlenségét azért alakították ki, hogy ezek a lobbizások, pressziók ne lehessenek meghatározók. Figyeljük a gazdaságot és nem engedünk a részérdekeknek. Arra azonban, hogy mikor várható és mekkora lesz a forint leértékelése egy jegybank elnöke általában nem szokott válaszolni. Az én stratégiám az események követése: kisebb korrigáló árfolyamváltozásokkal. - A kereskedelmi bankoknál volna kihelyezhető tőke, de nem látják biztonságban a gazdaságba kihelyezett hiteleiket: inkább állampapírokba fektetik a pénzüket. Mikorra várható, hogy a magyar bankrendszer végre a gazdaságot élénkíti és nem az éhes költségvetést eteti? - A bankok is erre panaszkodnak, de örülnek is ennek, mert nagyon nehezen találnak ügyfeleket. Ez az állapot sokáig már nem tartható fenn. Két stratégia irány van: az egyik a költségvetési hiány kézben tartása, a másik egy szívós intézményfejlesztési munka. Én például ilyennek látom a Garancia alapot. Rafai Gábor Fotó: Enyedi Zoltán