Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-12 / 135. szám

Vitorlás a homokon Rajtaütés hétvégenként Mórahalmi A hét fotója Képregény 1-2 Tolókocsis betörővadászat Fotó: Enyedi Zoltán A hét hírei Kémek reverendában Most, hogy már nincs vasfüggöny, a Szentszék is hozzákezdett a hallgatás falának lebontásához. Elismerte: a KGB teológushallgatókkal is képviseltette magát Rómában. Az olasz lapok a közelmúltban számoltak be a Pápai Keleti Intézet 75. évfordulója alkalmából nyilvánosságra hozott tényekről, mindenekelőtt arról, hogy a volt Szovjetunióból szeminaristák érkeztek azért, hogy kémkedjenek. „Hat évvel ezelőtt két ilyen hallgatónk is volt, nyolc éve még csak egyről tudtunk, hogy a KGBnek dolgozik" - idézte a La Republica az intézet egyik vezetőjének a szavait. A rektor szerint egy volt kommunista vezető elmondta: „Mivel kívülről nem sikerült szétrombolni a görög katolikus egyházat Ukrajnában, szemináriumba, egyetemekre küldtük az embereinket, hogy aztán később akár püspökként is, de belülről romboljuk az egyházat." A Szovjetunió már nem létezik, ezért hozták nyilvánosságra hivatalosan is ezeket a tényeket. A vatikáni kémkedés egy másik, sajátos fejezetét írta meg a Sabáto című katolikus hetilapban egy volt csehszlovák politikus. Rudolf Barak egykori belügyminiszter elismerte, hogy 1953-tól 1961ig a prágai titkosszolgálat is jelen volt a Vatikánban. Ebben az időben két ügynökünknek sikerült beépülni az egyházi állam egyes hivatalaiba. Ám ez még nem minden, a csehszlovák hírszerzés „poloskát", lehallgatókészüléket helyezett el Agostino Casaroli bíboros, államtitkár hivatali szobájában. „Most, hogy a Szovjetunió már nem létezik, ezeknek vége. A szovjet kémtevékenység fejezete lezárult, a múltra tartozik" - jelentette ki az intézet rektora. kerekes székén vette üldözőbe. A tolvaj ugyan gyorsabbnak bizonyult, a vadászat mégsem maradt eredménytelen: az idős embereket megkárosító férfit, a személyleírás alapján néhány órán belül kézrekerítette a helyi rendőrség. Sosem jártam régebben a mórahalmi Művelődési Házban, így nem is láthattam belülről. Ám ha láttam volna, akkor most valószínűleg nem ismerném fel az épületet - a belsejéről. Varázslatos újjászületésen és gyors metamorfózison ment keresztül a nép művelődésének egykori színtere. A célpontot egyébként lehetetlen eltéveszteni, hiszen az út belésiet, viszi a kíváncsi vendéget. A fedélzetek legtágasabbika az udvar, ahol - hajótól szokatlan módon - még szökőkút is működik. A szobrász építette alkotás hűsen csörgedező habjai szolgálnak halovány kíséretéül a színpadon muzsikáló csapatnak. A taton - már az épületben - jól kiépített dobóállások várják a jelentkezőket, ahol is a dart pályákon kiderülhet, hogy ki a legény a gáton, pardon, a Bountyn. Az angol pubokban őshonos dobójáték szabályai szerint egyébként nem az a legügyesebb, aki a legtöbbször találja el a céltábla vöröslő közepét, melyet egyszerűen csak bikaszemnek neveznek. Nincsen hajó kantin nélkül, hiszen a jó tengerész is rummal üzemel. Itt ugyan nemcsak italból és koktélból van vagy százféle, de még a ivóból is két fajtából választhatnak a szomjazok. A hagyományos bár mellett bárdolatlan pultjaival, a díszletek fapatkányaival és a függőágyban részegen hortyogó falábú kalózzal várja Don Jose matrózkocsmája az úri közönséget. Körszemlélődésünk során a Rejtő Jenő regényvilágából ismert vadvilágban találkozunk személyesen Don Jóséval, azaz Csala Józseffel, a Bounty egyik tulajdonosával. Rövidesen nagyteremben rophatják, míg az élőzenét kedvelők a hűs teraszon jó koktélok mellett élvezhetik a muzsikát. - S milyen stflusú zene szól élőben a teraszon? - Nem szabunk határokat, és szeretnénk a környékből minden arra érdemes zenekart felléptetni. Első alkalommal a latinos muzsikát játszó Corcovado szerepel. Tervbe vettük a countryt, melynek jeles szegedi képviselője a River, a dixielandet, itt a Molnár és Promenád Dixieland Bandre gondoltam, és a rockot, ahol rengeteg remek szegedi csapat jöhet számításba. S hogy valami konkrétumot is mondjak: a jövő hétvégén a fiatalok népszerű techno-* popcsapata, a Digital Scream koncertezik a Bounty fedélzetén, előzenekarként a New Times lép fel. - A mórahalmi verebek csiripeltek egy fedélzetés ceremóniamesterről is. - Ők már tudnak valamit. Ezt az urat pedig úgy hívják - általam átköltött verzióban - Abo Hevesi Jeremy Tamás, egykori és mostani Névtelen Nulla életművész tagja. Minden adandó alkalommal ki-, be-, és fellép, gitározik a Kárász utcán, szóval mindent csinál. Itt is valami hasonlót kell elkövetnie, a ceremóniamester ugyanis nem diszkózik, énekel, hanem diszkózik, meg énekel, meg fellép, játszik a közönséggel, mókázik velük. - Mikor indul a Bounty következő járata ? - A vízrebocsátás megtörtént, így minden pénteken és vasárnap este kilenctől várja a Bounty szórakoztatóközpont Mórahalmon a tiniket, a tinibbeket, és az idősebbeket. Takács Viktor Kovács Zsolt, a homoki vitorlás kormánykerekénél Tolószéken eredt a betörő nyomába egy angliai öregek otthonának 73 esztendős lakója. Az idős asszony szerda éjszaka zavarta meg „munka" közben a tolvajt, aki épp a portsmouthi otthon nyugdíjas lakóinak táskáiban kutatott. A megriasztott betörőt a fürge néni A két tulajdonos, a Bounty kapitányai Ösztönösen gondolunk a Bounty név hallatán a legendás hajóra és a finom csokira. Ami a mórahalmi Bounty szórakoztatóközpont esetében nem is olyan helytelen dolog. A csokihoz hasonlóan itt is egzotikus ízek várják a látogatókat, kik - egy tisztességes hajóhoz méltó módon - több fedélzet közül választhatnak. előkerül a szórakoztatóközpont másik kiötlője, Kovács Zsolt is, akit rögtön kérdőre is vonunk, hogy mit tud a hullámsírban nyugvó Bountyról. - Bár állítólag a történelem mindig igaz, ezúttal nem így van, hiszen a Bounty valójában nem sülylyedt el és nem semmisült meg, csak egy kicsit halódott, és most újraindul. Ezúttal is kereskedelmi hajó lesz, pontosabban kereskedelmi-, vendéglátó-, és szórkaztató hajó. - Valami kis köze azért van az Édenkert Izeként ismert csokihoz is a Bountynak, hiszen elég különleges, egzotikus Izeket kínál a szórakoztatóközpont. - Igaz, fehér is, meg kókuszízű is, és nagyon sok mindent rejt a belseje. Valójában nem diszkó, egyszerre több korosztály is megtalálhatja a neki tetsző muzsikát, ezért is nevezzük szórakoztatóközpontnak. Az óriási udvaron kétszintes teraszt alakítottunk ki, szökőkúttal, kicsiny japánkerttel és hangulatos élőzenével. A szórakoztatóközpont lényege, hogy egy belépővel egyszerre kétféle zenét lehet élvezni, a diszkóimádók a