Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-26 / 121. szám

SZERDA, 1993. MÁJ. 26. E® szm'^SK GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Tonnákkal dekáz.ik Kozma a „Vasasnál" kötött ki - Sportpályafutásom vége felé, nyolc éve kerültem a Kohászati Alapanyag Előkészítő Vállalat szegedi kirendeltségére. Rá egy évre lettem a vezetője. Edzőt végzettségemnek nagy hasznát vettem, itt is egy eredményes csapat összekovácsolása volt a cél. Elég rossz passzban volt akkor a cég, de új piacok felkutatásával sikerült az emberek munkalehetőségét megtartani. Akkoriban évente 28 ezer tonnát forgalmaztunk hulladék- és haszonvasból. A gazdaság állapotának is tükre, hogy ma csak felét tudjuk összeszedni. Ráadásul nem a kohászatnak, hanem tőlük is szállítunk exportra. - Akkor most egy védekező csapat tagja? - Mire ez a helyzet előállt szerencsére túljutottunk a cég átalakításán, s az érdekeltséget jobban megterem'5 káeftévé váltunk. Bár a nag vállalat maradt döntőrészben a tulajdonos, hat magánszemély, köztük én is tőkerészesedést szereztünk. A piaci helyzetnek megfelelően folyamatosan bővítjük profilunkat, de mértéket tartva, nehogy a túlzott vállalás miatt pénzügyileg „szétszakítsuk" a cégünket. - Nemrégiben olvastam egy hirdetésükben, hogy még kandallóépítéssel is foglalkoznak. - Igény volt rá, belevágtunk, de ugyanígy a műszaki gumiáru készítéssel is megpróbálkoztunk. Természetesen a hulladékokról, haszonanyagokról sem feledkezünk meg. Most egy üzemanyagkutat szeretnénk létesíteni a telepünkön, elsősorban a saját gépeink kiszolgálására, de később ha elkészül a pesti úti bevásárló centrum, az átkötőút révén Kozma György: „A vállalkozók keretéből sem szeretnék kimaradni.' (Fotó: Schmidt Andrea) A tápéi focista Kozma fiúk közül a középső, György ma sem feledkezik meg a sportról, s nevelő sportköréről. Az utóbbi időben többször közhasznú lakossági vas- és hulladékgyűjtő akció szervezésében vett részt az általa vezetett Ferrocolor Kft. A „begyűjtött" összeggel a tápéi sportkört segítették. Fgy ilyen alkalom kapcsán határoztuk el ezt a beszélgetést, melynek témája a vasasokhoz való átigazolása, és az ottani helytállása. A sportban eljutott az NB. I-ig, vajon a vállalkozás göröngyösebb terepén is sikerül-e tartani a szintet? frekventált hellyé váló telepünk az átmenőforgalom kiszolgálásába is beszállhat. - Nem elképzelések nélküli játék, de eredményes is? - A hatásfokot nagyon lerontja a vállalkozásokat bénitó adórendszer és hitelezési gyakorlat. Járműveket, rakodógépeket kellene venni, utat javítani, de erre már tényleg nem marad. Személy szerint úgy érzem, megtaláltam a számításomat. - Ha már a pénznél tartunk, jövedelmét feléli, vagy egyrészét befekteti? - Egy más vállalkozásból most szabadult fel egy kis tőkém, de a mostani tervem megvalósításához ez is kevés. Hamarosan lehetőség lesz a Ferrocolorból az állami üzletrész kivásárlására, erre kívánok rástartolni, többségi tulajdont szerezni. Előzetes puhatolózásom a bankoknál nem sok jóval kecsegtet, nem lessz könynyű tőlük a gólpasszot jelentő kedvezményes hitelt kicsikarni. Bár egész életem abból áll, hogy mindenért nagyon meg kell küzdeni. Mint, ahogy a sportban, a gazdaságban sem lehet az edzéseket kihagyni. Szegedről én voltam utoljára B vállogatott, a vállalkozók keretéből sem szeretnék kimaradni. - Mekkora erőfeszítésbe kerül mindez? - Napi 12-16 órába férnek be a tennivalók. Pár hónapja vásárolt kocsimba már 40 ezer kilométert belehajtottam. A menedzselés, szervezés és ügyintézés az én világom, monoton munkából kevesebb is meghaladná az erőmet. - Szurkol önnek valaki? - A családom biztosan. Feleségem gyógynövény kereskedő, fiam egy káeftében ízlelgeti a vállalkozást, a lányom még iskolás. Láthatóan benne élnek a korban. Általában hétvégén tudunk egymásra idót szakítani. Kivétel csak az a pár óra, amikor meccsre megyek. Tóth Szeles István Julis néni olaja H

ogy hány gazdálkodó fűtötte HTO-val a fóliasátrait Csongrád megyében, sohasem számolták össze. Mégis biztos, hogy ezentúl kevesebben lesznek. S biztos az is, hogy a háztartási tüzelőolaj utalványra való árusításának termeléscsökkentő és árfelhajtó hatása lesz: kevesebb primőrt, fóliás zöldségfélét kínálnak, s drágábban. Máris magasabbak a friss zöldségfélék árai a szegedi piacokon. Igaz, az áru szép, még van választék. A termelők szerint jövőre jelentősen csökken majd a kínálat - a drága fűtőanyaggal kevesebben fóliáznak majd. Lesz, aki teljesen abbahagyja. Lesz, aki megpróbálja a HTO-t „kiváltani", hulladék- és fatüzelésű kazánokat állit be. Az „anyaggyűjtést" hozzájuk már megkezdték, gyérülnek a környékbeli erdők, szaporodnak a portákon, a tanyaudvarokon a farakások, az ághegyek. S lesznek, akik más módját választják az olajkiváltásnak: mennek az utalványozásra jogosult jegyzőhöz, jelentik, ennyi meg ennyi légköbmétert kell fűteniük a családi házban, kérik az arra járó kvótát. A jegyző, illetve a polgármesteri hivatali apparátus pedig mehet felmérni, ellenőrizni - ha futja rá az idejéből, az erejéből. A legtöbb településen nem futja, nincs rá mód sem, hogy „bizonyítási eljárásokat" szervezzenek. Ha Julis néni házába betesz fóliázó fia egy olajkályhát a tiszta szobába, ki vitatná el, hogy az idős asszonynak joga van a HTO-ra. Sőt, a szociális helyzete alapján esetleg még arra is joga van, hogy kérje, az átlagosnál tíz százalékkal magasabb normát engedélyezzenek neki, méltányosságból. - Miközben csak a konyhájában tüzel, a sparheltben - gallyakkal. Az olaj pedig megy a fóliába. Merthogy Julis néni szerint neki joga van azt odaajándékozni a fiának a boldoguláshoz - anyai joga. - Más fóliázónak pedig ahhoz van joga, hogy háza minden szobáját fűtse télen olajkályhával, hisz a fűtetlenség (főleg belvizes területeken) állagromláshoz vezethet. S ugye semmi garancia arra, hogy a felvizesedő, szétfagyó fal helyreállítását majd megfizetné neki az, aki a rendeletet hozta arról, mennyi fűtőanyag jár neki. Hát akkor? S

zámos spekuláció indult meg máris - mert a rendelet kijátszható. (A ,játszás" több példáját csak azért nem írom ide, nehogy tippadással vádoljanak.) A jegyzők többsége a Szeged környéki falvakban úgy véli - mint erről a napokban a velük folytatott beszélgetésekben meggyőződtem-, hogy az új szabályozás többletterhet ró rájuk. Olyat, ami nem önkormányzati érdek és feladat, szerintük. Hanem nemszeretem feladat. S még csak hozzá s.em fog segíteni igazából ahhoz, hogy az eredeti célt a rendelet elérje; hogy megszűnjék az üzletelés, a tisztességtelen haszonszerzés a „Piroskán". - Csak megnehezíti a becsületes termelők dolgát (netán a fentebb emlegetettekhez hasonló csalásra készteti őket). Drágítja az árut. Valószínűleg visszább fogja a termelést. S esetleg élezi az apparátus, a hivatalok emberei és a községük lakóinak ellentéteit. - Lehet ebből haszon? Szabó Magdolna Egy rendszerváltásos üzem — Az igaz magyar mosópor — Profizmus és mélytisztítás „Valóságnézőben" Henkeléknél Szolnokon Mutass egy nemrég privatizált gyárat, és megmondom, milyen a gazdaságod. Ez jutott az újságiró eszébe, amikor végigvezették a Tiszamenti Vegyiművek szolnoki mosóporüzemén, amelyet a Henkel cég vásárolt meg. A mosóporkészítést egy számítógép-központból vezénylik. A kompjúterekbe be vannak táplálva az egyes szerek receptúrái, ennek alapján irányítják, ellenőrzik és dokumentálják a keverési arányokat, a szűrési és tisztítási folyamatokat. A csomagolás is viszonylag új, német gépekkel történik, percenként töltenek tele és zárnak le egy dobozt, más munkafázisokban viszont használnak még magas életkort megért, csúcstechnikájúnak éppen nem nevezhető, szocialista tömbben gyártott masinákat is. Az egész üzem olyan, mintha félúton lenne a gazdasági rendszerváltásban. A Henkel-sajtótájékoztató viszont kétségkívül profi volt. Az apropóját az adta, hogy aznap, vagyis a múlt csütörtökön hajnalban kezdtek gyártani egy új terméket, a mélymosóhatású Persil Suprát. Nagy ötlet, hogy nem egy luxusszállodába invitálták a médiumok képviselőit, hanem a szolnoki gyár raktárába. így nemcsak költséget és fáradtságot takarítottak meg, hanem a mottó is jól hatott: „A valóságot akarjuk megmutatni ". Ráadásul a szervezők nyilván tudják, egy új mosópor bemutatójára aligha sereglik oda újságírók hada szerte az országból. Ha viszont beharangozzák, hogy a tájékoztatón bemutatják az egész céget, minőségszabályozását, piaci filozófiáját, hogy meg lehet vitatni olyan kérdéseket, hogy magyar termék-e a Persil, hogy jó-e az nekünk, hogy itt van a Henkel, ha meghívnak egy-egy minisztériumi szakembert is, akkor biztosan felfigyelnek az újságírók. Igazuk lett, ott voltunk. Feltehetően Henkelék is érzik azt a gyakran ellenséges hozzáállást, amivel a nyugati cégeket és termékeket fogadják a magyar fogyasztók, mert Fekete István ügyvezető igazgató tájékoztatójában azt emelte ki, hogy az 1982-ben létrejött Henkel Magyarország Kft. bár egy világcéghez tarozik magyar vállalat, az új magyar ipar része. - Hiszen Magyarországon termelünk, magyar munkaerőt foglalkoztatunk, 80-90 százalékban magyar alapanyagot használunk, itt adózunk, jórészt itt értékesítünk és nyereségünket is itt fektetjük be. A szolnokin kívül Vácon és Kőrösladányban van üzemünk, 500 dolgozót és 250 alvállalkozót foglalkoztatunk. Az elmúlt hat évben tőkét az országból nem vittünk ki, beruháztunk viszont 100 millió márkát. És vittek ki terméket, hiszen az itt gyártott tisztító- és vegyianyagokkal látják el a környező országokat. Németországon, Ausztrián és Magyarországon kívül a Henkelnek vannak üzemei Szlovéniában és Csehszlovákiában is. Ezek a termelőegységek, amellett, hogy ellátják a helyi piacokat, munkamegosztásban dolgoznak egymás piacaira. - Amikor a nyugati mosóporok megjelentek a magyar piacon, nagy volt a fogyasztók lelkesedése. Most viszont egyre nagyobb a választék és egyre kisebb a fizetőképes kereslet. - Hogyan vélekedik erről a Henkel? - kérdeztük a cég kereskedelmi ügyekért felelős vezetőjét, Georg Höbenstreit urat. - A kereslet növekedésére a közeljövőben semmiképpen nem lehet számítani. A fogyasztók egyre inkább visszatérnek a közepes árfekvésű hazai márkákhoz. Ezért nekünk is ehhez kell alkalmazkodnunk. Arra, ahogy a Henkel ezt az alkalmazkodást csinálja, csak azt lehet mondani, le a kalappal. Magukévá tették ugyanis a „nemzeti szentséget", a Tomit. Javítottak valamit a minőségen, hogy a vásárló ne csalódjon, szebbé és jobbá - Henkelminőségűvé és stílusúvá tették a csomagolást és az imázst, profilt adtak a Tomi-család minden tagjának. És ami nem utolsó, csináltak neki egy magyar reklámot, magyarországi helyszínen, stílusban és magyar szereplőkkel. Amit persze ugyanolyan rámenősen csorgatnak a magyar háziasszonyok fülébe, mint a többi Henkel termékét. Meghagyták a Tomi hazai árát, mert tudják, mi mennyit ér. És kétésfélszer annyit adnak el belőle, mint a Minnából és Persilből összesen. Azt pedig, hogy az új termék valóban kiszedi-e a szenynyeződést a textilrostok közül, majd meglátják. Keczcr Gabriella