Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-12 / 109. szám

SZERDA, 1993. MÁJ. 12. K GAZDASÁGI MELLÉKLET III. A deszki Vörös és Leánya: jf „A kávéház nem üzlet, hanem álom" „i/ - Vörös úr, mi a siker titka? - Csak annyi, hogy szeretünk dolgozni. A család minden tagja részt vesz a vállalkozásban, nálunk első a munka. Azonkívül, kereskedni azzal kell, ami kelendő. Amikor például a faluban bezárták a ruházati boltot, azonnal nyitottunk egyet. Tudni kell, hogy amit jó áron meg lehet venni, azt el is lehet adni. Éppen ezért fogtunk külkereskedelembe; Finnországból újfajta, nagyon praktikus szemétgyűjtőket hozunk be, Norvégiába vásárhelyi majolikát viszünk ki, Romániába pedig élelmiszert szállítunk. - Hogy kezdődött? - Először gebinben üzemeltettünk egy áfész-cukrászdát Deszken, mert foglalkozásom cukrász. 1980-tól dolgozom kisiparosként; akkor indult a Vörös Szegfű. Azért neveztük el így, mert a feleségemet Szegfűnek hívják. Az üzletház pedig 1991 januárjában készült el, azután a szegedi műszaki boltot nyitottuk meg. Van egy nagykereskedelmi hálózatunk is, szegedi, vásárhelyi és kiskunfélegyházi raktárakkal. Italokat és vegyiárut értékesítünk. Rövid időn belül új tevékenységbe fogunk - hivatalos pénzváltót üzemeltetünk majd az üzletháznál. Jelenleg 54 alkalmazottunk van. - Akárhogy is nézzük, ez egy sikertörténet. Mégsem lehetetlen vállalkozni ma Magyarországon? - Az biztos, hogy a körülmények, a jogszabályok nem kedveznek a vállalkozásoknak. De az is tény, hogy az üzletben kockáztatni kell; én a családi házamat tettem fel. Gyakran nem alszom éjszakánként, mert azon töröm a fejem, mit hoVörös Eszter: A vállalkozás vele együtt nőtt. (Fotó: Schmidt Andrea) Azok a szegediek, akik nemigen teszik ki a lábukat a városból, csak úgy ismerik a nevét, ő a „másik", aki pályázott a Virág cukrászdára. Aki viszont gyakran jár Deszk felé, ismeri a Vörös-birodalmat. A régi magtárból három hónap alatt kialakított élelmiszer-diszkontot, műszaki boltot, kávézót és autómosót. De legalább a Vörös Szegfű cukrászdát, ami arról híres, hogy a fagylalt pont olyan ízű, amilyennek lennie kell. gyan kellene csinálni. Sok vállalkozó viszont nem bízik magában, nem mer vagy nem akar kockáztatni. - Kikből áll a vevőkörük itt, az üzletházban? - Az átmenőforgalomból élünk, de sok újszegedi és szőregi jár ide vásárolni, talán a jó parkolási lehetőség és a szerencsés összetételű árukészlet miatt. - A kávéház nem lehet itt igazán jó üzlet. - Az nem is üzlet, hanem álom. Korábban, amikor itt jártunk el az öreg magtár előtt, arról ábrándoztunk, hogy lesz itt egy kávéházunk. Valóság lett, és túl kedves nekünk ahhoz, hogy megszüntessük. Annak ellenére, hogy nem hoz nyereséget, a többi tevékenység tartja el. - Hogyan érintette a Virágkudarc? - Azért szerettem volna megcsinálni, mert ott voltam cukrászinas. Szép feladat lett volna. Erről nincs több mondanivalóm. - Mitől olyan finom a fagylaltjuk? - Attól, hogy hagyományosan főzzük, nem porból készítjük. Ez sokkal körülményesebb eljárás, mert először 90 fokra kell melegíteni a tejet, majd le kell hűteni. Azután az sem mindegy, hogy milyen tojást használunk. Nekünk 1300 saját tojótyúkunk van. Vörös László vállalkozását úgy hívják, Vörös és Leánya Kft. A húsz éves Eszter ugyanis legalább olyan fontos tagja a cégnek, mint édesapja - úgy mondják, ő a pénzügyminiszter. Az üzletház éppen akkor nyílt, amikor leérettségizett a hódmezővásárhelyi vendéglátóipari szakközépiskolában. - Nem mindennapi dolog, hogy egy fiatal lány egy ekkora vállalkozás pénzügyeit intézi. - Soha nem gondolkodtam azon, hogy milyen hivatást válasszak; kezdettől fogva természetes volt, hogy én is a családi vállalkozásban dolgozom majd. Továbbtanulni nem akartam, mert nem vagyok igazán szorgalmas. A pénzügyek intézését pedig nem egyik napról a másikra tanultam meg, hanem lépésről lépésre. A vállalkozás ugyanis velem együtt nőtt, vagyis először csak a cukrászda, majd az élelmiszerbolt gazdasági ügyeit kellett intéznem, így fokozatosan rázódhattam bele. A pénz pedig számomra természetes dolog, mert soha nem volt otthon elzárva előlünk, az anyagiakkal kapcsolatban soha nem titkolóztak a szüleim. - Az öcséd is a te példádat követi majd? - Valószínű. László most 16 éves, abba a magán vendéglátóipari iskolába jár, amelyet apám és néhány vendéglátós társa alapítottak. A Hansági Ferenc iskola két évvel ezelőtt indult, 7 féléves, szakács, cukrász és felszolgáló szakképesítést ad. Szeretnénk itt, a Vörös Üzletházban egy diabetikus cukrászdát csinálni, úgyhogy az öcsémnek is lesz helye, mire végez. Keczer Gabriella Bankok és vállalkozások A magyar gazdaság további fejlődésének egyik kulcskérdése, hogy a napjainkban meglévő mintegy ezer milliárd forint összegű lakossági megtakarítás egy részét miként lehetne átterelni a reálszférába, a befektetésekbe. A Magyar Nemzeti Banknak napjainkban már nem szigorú monetáris politikát kell folytatnia, hanem az árfolyampolitikának, a kamatszintek szabályozásának finomabb módszereivel kell kialakítania a gazdaság fejlődésének mozgásterét. Mindezt Czirják Sándor, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke mondta azon a szakmai konferencián, amelyet az Elitexpo Kft. szervezésében tartottak Budapesten a bankok és vállalkozások kapcsolatáról. Az MNB alelnöke szerint a hazai bankrendszer alapvető problémája, hogy a megtakarításokat nem tudja átforgatni a reálszférába, továbbá, hogy igen kevés az a hitel, amely biztonsággal kihelyezhető. Hiányoznak a hazai pénzügyi szférából bizonyos pénzintézetek is, például a befektetési bankok, illetve kevés befektetési alap működik. A jövőben mindenképpen erősíteni szükséges a hazai tőkepiacot. Másrészt a privatizációban meg kell jelennie egy jelentős magyar tulajdonosi körnek is, mivel a külföldi befektetők a hazai vállalatoknak csupán egy bizonyos körét kívánják felvásárolni, de a többi céget is privatizálni kell. Ez jelentheti végső soron majd a gazdaság tényleges fellendülését. Czirják Sándor fontosnak tartotta, hogy helyreálljon a tőkepiacba vetett bizalom, azaz olyan megtakarítási formákat kell találni, amelyeknél a hosszú távú befektetések nagyobb hozamot biztosítanak a rövid távú befektetésekhez képest. Hárshegyi Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke a konvertibilitás jelentőségéről szólt a magyar gazdaság fejlődésével kapcsolatban. Hangsúlyozta: napjainkban a magyar gazdaság szereplői számára a forint konvertibilis, vagyis gazdasági (élből bármilyen összegű külföldi fizetőeszközhöz hozzájuthatnak a gazdasági társaságok. Mindezt úgy sikerült hazánknak elérnie, hogy közben mindvégig megőrizte fizetőképességét. Hárshegyi Frigyes szerint a teljes konvertibilitáshoz vezető út első két állomását, azaz a liberalizált külkereskedelmet és a liberalizált árak rendszerét hazánk igen gyorsan elérte. Nagyjából érvényesül a harmadik előfeltétel is, azaz hazánk külkereskedelme egyensúlyban van. További fontos előfeltétel azonban az infláció jelentős mérséklése. Hárshegyi Frigyes szerint az infláció jelenleg 23 százalék körüli szinten van, ez még távol áll attól, hogy a teljes konvertibilitást el tudjuk érni. Fontos tényezőnek Ítélte a teljes konvertibilitás elérése érdekében a bankközi devizapiacot. Az elmúlt 10 hónap tapasztalatai alapján igen jól működik a bankközi devizapiac, bár a jegybanknak lehetősége lenne beavatkozásra, jegybanki intervencióra azonban kis számban került sor e devizapiacon. A Szaka kérője nem érti Privatizacioban nincs köszönet? A sok milliárd forintos tétben zajló privatizáció részleteiről igen kevés érdemi információhoz jut a köznép. Az állami vagyont dobraverő Állami Vagyonügynökség üzleti érdekekre hivatkozó szűkszavúságának egyenes következménye az a gyanakvó légkör, ami mára kialakult. A Szegedi Konzervgyár évekig tartó veszszőfutásának több álomása van, s a legutóbbi, felszámolással fűszerezett szakaszáról készséggel szolgál adalékkal annak a cégnek a képviselője. amely januárban beadta pályázatát a gyár megvételére^ s a termelés normalizálására. Őszintén szólva elgondolkodtató a történet. Önkéntelenül olyan kérdések tolulnak elő, mint: kié is az eddig össznépinek tartott vagyon, s mi a garancia arra, hogy a jó gazda gondosságával sáfárkodik vele, egyáltalán az ügynökség vagy a felszámolással megbízott érdeke egybevághat-e a nemzetgazdaságéval, ha igen, a költségvetés lyukait betömésére degradált bevétel, vagy a gazdasági egységek talpraállítása-e a valódi cél. Á pályázat eredménytelennek minősíttetett. Azóta, egy sikertelen nyílt árverésen is túlvagyunk. Nem gurul a dollár Polgár György francia-magyar államolgár üzleti kapcsolatait az utóbbi időben magyarországi vállalkozásokban kívánta kamatoztatni. A budapesti Expol Kft. vezetőjeként kapta a megbízást, hogy egy nagy konzervipari cég képviseletében tegyen ajánlatot a Szeko megvételére. A napokban alkalmam volt a szóra sem méltatott pályázat tanulmányozására. A megbízónak - melynek nevét ezek után érthető, hogy nem citáljuk elő - öt kontinensen 13 élelmiszeripari vállalata van, s a tavalyi becsült forgalma 17 milliárd dollár. A FÁK országaival létesített üzleti kapcsolataikra épp a zöldségkonzervek ürügyén érdemes kitérni. Évente 120 millió dollárnyi élelmiszert szállítanak oda. A Szeko termelését is ebbe a vonulatba kívánták bekapcsolni. A vevőjelölt 5,4 millió dollárt ígért, s letétbe is helyezte egy magyar bankban. Az ajánlatban szerepelt, hogy a dolgozóknak ötévig garantálják a munkahelyet, sőt az első évben 150 fővel bővítik a mára ötszázra csökKarcsúsított (ki)ternielés. „Az életben nem lesz konzervgyár." (Fotó: Somogyi Károlyné) kent létszámot. Ezt követően két év alatt, a teljes kapacitás kiépültével a „ békeidők" másfél ezres szintjét célozták meg. A fizetések európai norma szerinti redezéséről szintén írásban nyilatkoztak. A nyersanyagtermelőknek szóló bekezdés sem szokványos. Előszerződésben évi 12,7 millió dollár értékű nyersányag felvásárlására kötelezték volna el magukat, készpénzfizetéssel. Ez már az idén termelési lehetőséget jelentett volna a környékbeli zöldség-gyümölcs termelőknek és állattartóknak. A gyár felújítására, technológiai korszerűsítésére már az első évben 7 millió dollárt szántak. A gyártási hulladékok környezetkímélő kezelésére is ígéretet tettek. A cég hitel nélkül gazdálkodik, s nemzetközi bankok állnak mögötte. Az összeg vagy polgár... Polgár úr nent érti, miként lehet egy ilyen ajánlatot válaszra sem méltatva süllyesztőbe tenni. - A felszámoló biztos egy beszélgetésünk során elmondta, a pályázati összeget kevesli, s kijelentette, hogy e szempont mellett eltörpül az, hogy a gyár megvétele után ki mit kíván azzal tenni. Kijelentése már akkor felháborított, s azóta sem tudok napirendre térni felette. Csőd esetén a felszámolásnál minden jogállamban másodrendű a pályázati összeg, főleg akkor, ha többszáz ember menthető meg a munkanélküliségtől. Lehet ennyire semmibe venni sorsokat? Egy munkahely újraélesztése családi tragédiáktól, alkoholizmustól, öngyilkosságtól menthet meg embereket, miközben csökkennek az állam kiadásai, sőt a cég és a dolgozók adó- és járadékfizetésével még bevételhez is juttatja a költségvetést. így még a sajátját elvesztő maszek gyártulajdonos sem gondolkodhat, nemhogy állami alkalmazott. Polgár úr leginkább azt fájlalja, hogy megbízóját, a hímeves nemzetközi céget még válaszra, egy köszönömre sem méltatták. Ezek után igazi meglepetésként ért az újsághirdetés az 1 milliárd forintra kiírt nyílt árverésről. A felszámoló is tudhatta, hogy ennyiért nem kel el, amint nem is kelt el. Megbízómnak, ha egy ilyen gyárra szüksége van a térségben, bizonyára megleli majd valamelyik szomszédunkban. Polgár György, mivel nem teljesítette megbízását, legalább velünk, szegediekkel, netán konzervgyári dolgozókkal kívánja tudatni: ezt kínálta egy sikertelenül pályázó. Nem nyeretlen, kétéves A konzervgyárban dolgozó ismerőseimmel futottam össze a minap, s már dőlt is belőlük a panasz. Régi, sokat próbált szakmunkások, az évekkel ezelőtti borsó- és paradicsomszezonok egymásba csúszó műszakjaiban a lelküket kitették. Manapság nem divat ezt mondani, de szinte magukénak érezték a Gyár problémáit. Keserűségük abból fakad, hogy a szemük előtt ment tönkre minden. A legnagyobb csapás, hogy már láthatóan nem bíznak a dolgok jóra fordultában. - Az életben nem lesz ebből már konzervgyár. A dolgozókon kívül nem is biztos, hogy másnak érdeke, hogy ismét legyen itt borsó, paradicsom és uborka. Most egy kis húskonzervvel, takaréklángon megy az üzem. Csuda tudja, hogy örüljünk-e annak, hogy nem veszteséggel, hisz így az időhúzás a hitelezőknek kimondottan kényelmes állapot. A felszámolással jó pénzért megbízottak ugyan miért ne használnák ki a törvény adta kétévet. Á vérmérséklettől függő hangszereléstől eltekintve, a tartalom szinte azonos. Egymás előtt az emberek nem merik kiadni valódi énjüket. - Főnök vagy beosztott, egyremegy. Itt senkinek se lehet véleménye, amit a biztos mond, csak az a biztos. Utasítások vannak, kommentár nélkül. Néhány, régen barátként tisztelt kollégánk mutatja most meg rejtőzködő alaptermészetét. Minden parancsra akad önkéntes túlteljesítő. A munkahely elvesztésének félelme itt most a legnagyobb úr. Megpróbálom nyugtatni őket, bizonyára mindez a dolgok természetéből adódik. Tóth Szeles István