Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-08 / 82. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1993. ÁPR. 8. Litván szellem­dokumentumok Hányatottan alakul a litván függetlenségről szó­ló, s az ország számára ezért kiemelkedő történel­mi, közjogi jelentőséggel bfró dokumentumok sor­sa. Az okmányok, amelyek egy egész ország örökségét kellene, hogy jelentsék, az utóbbi időben sajátos kisa­játítás áldozataivá, politi­kai játékok eszközeivé vál­tak. A legújabb áldozat a hosszabb ideje elveszett­nek hitt régebbi független­ségi nyilatkozat- Az 1918­ban keletkezett eredeti példány a II. világháború előestéjén tűnt el, máig sem tisztázott körülmé­nyek között. Történészek, levéltárosok már fel is adták a reményt, hogy va­laha előkerül, ám az Apzvalga címő lap egyik legújabb számában most, több mint ötven év eltelté­vel megszólaltatott valakit, aki tudja, hol lelhető fel az okmány. A magát megne­vezni nem akaró, foglalko­zására nézve etnográfus férfi szerint az okmányt fél évszázada egy palackba rejtve a főidbe ásták, mert elrejtői nem akarták, hogy a Litvániát bekebelező Szovjetunió hatóságainak kezére jusson. A történel­mi relikvia - így rejtekhe­lyének ismerője - megle­hetősen rossz állapotban van, a nedvesség, a bakté­riumok megrongálták, s félő, hogy ha nem kerül gyorsan szakemberek ke­zébe, már nem lehet meg­menteni. Es ezután jön a politika: a keresztényde­mokrata szövetség lapja által megszólaltatott férfi még nem döntötte el, hogy felfedje-e a rejtekhelyet, mert nem bízik az ország jelenlegi, a litván demok­ratikus Munkapárt sorai­ból kikerült vezetőiben. Nem sokkal ízléseseb­ben, bár végül szerencsé­sebben alakult a litván függetlenség két évvel ez­előtti visszaállításáról ta­núskodó dokumentum sorsa. Vytautas Landsber­gis parlamenti elnök, a Sa­judis vezetője az ellenség­nek tekintett ellenfél őszi választási győzelme után egyszerűen elvitte a vilniu­si parlamentből az ok­mányt és hollétéről sem volt hajlandó nyilatkozni. Lépését azzal indokolta, hogy megítélése szerint a demokratikus választáso­kon győztes erők nem te­kinthetők a litván függet­lenség megbízható védel­mezőinek, s náluk rossz kezekben lesz a történelmi ereklye. A kaunasi érsek azonban, akinek könyvtá­rába a nyilatkozat került, politikailag tisztánlátóbb­nak bizonyult, s a Munka­párt egykori vezetője, Algirdas Brazauskas év eleji elnökválasztási győ­zelme után visszaszolgál­tatta az okmányt jogos őr­zőjének, az államnak. • Van Den Broek - aki egyéb­ként a tárgyalásokban immár hónapok óta közvetítő szerepet vállaló bizottság nevében maga is jelen volt - emlékeztett rá, hogy a közösséget komoly ag­godalommal töltötte el a két szomszédos ország vitája, illet­ve annak veszélye, hogy mind­ezek nyomában újabb politikai feszültséggóc keletkezhet a tér­ségben. Az a tény, hogy végül a két fél eljutott a mostani megállapodáshoz, egyúttal po­zitív jelzésként szolgálhat a térség számára, hogy kellő jó­akarattal igenis van mód vitás kérdések tárgyalások útján tör­ténő rendezésére. A holland diplomata egy­úttal megerősítette, hogy az EK bizottság továbbra is kész folytatni jószolgálati erőfeszí­téseit. hogy rövid időn belül megszülethessen a megállapo­dás a vízgazdálkodási rend­szerről is. Hangsúlyozta ugyanakkor: most elsősorban a két félen a sor, hogy kihasznál­va a jelen megegyezés tényét övező kedvező légkört, mi­előbb haladást érjenek el a még nyitott kérdésekben. A még fennmaradt vitás kér­désekre hívta fel a figyelmet a szlovák államtitkár is, aki sze­rint a szerdai aláírás valójában nem a vége, sokkal inkább a kezdete egy még átfogóbb fo­lyamatnak, amely remélhetőleg elvezet az energia- és vízgaz­dálkodással összefüggő teljes problémakör megnyugató ren­dezéséhez. Jan Lisuch egyúttal hangsúlyozta, hogy bizonyos értékelésekkel ellentétben, a hágai nyilatkozat aláírására nem a szlovák kormány eluta­sító alapállása miatt kellett ilyen sokáig várni, hanem mert mindenekelőtt tisztázni kellett a csehszlovák állam felbomlá­sából következő jogutódlás kérdését, továbbá mert Po­zsony minden szempontból alaposan kidolgozott doku­mentumot akart a hágai testület • Alávetési nyilatkozat Pozitív jelzés a térség számára Nem csupán a magyar-szlovák kapcsolatok vonatko­zásában, hanem az Európai Közösség és a térség kapcso­latai szempontjából is nagy jelentőségű fejlemény a kö­zös alávetési nyilatkozat elfogadása, amely egyúttal erő­síti egész Közép-Európa stabilitását is - hangsúlyozta Hans Van Den Broek, az EK bizottság külkapcsolatokért felelős tagja a közös dokumentum aláírását követő sajtó­értekezleten, amelyen részt vett Martonyi János és Jan Lisuch, a delegációkat vezető magyar és szlovák külügyi államtitkár is. asztalára tenni, ami bizonyos időt igényelt. Az immár a magyar-szlovák kapcsolatokat általában is be­folyásoló nemzetiségi kérdést firtató felvetésre a szlovák ál­lamtitkár válaszul rámutatott: véleménye szerint nem helyes csupán egy vagy két területre ­legyen az bár a bősi probléma vagy a nemzetiségi kérdés ­szűkíteni a két ország viszo­nyát. A két nép évszázadok óta él együtt a térségben, és így kapcsolatrendszerük is lénye­gesen gazdagabb és átfogóbb. Maga a nemzetiségi kérdés egyébként szerinte megoldott, a magyarok - csakúgy, mint a többi, Szlovákiában élő kisebb­ség - teljes jogegyenlőséget él­veznek. pozsonyi értékelés szerint e téren nincsenek prob­lémák. Ettől függetlenül Szlo­vákia kész a probléma bármely vonatkozását bármikor megvi­tatni. Martonyi János szerint a nemzetiségi kérdés fontos té­maköre a magyar-szlovák kap­csolatoknak, amelyről folya­matos a párbeszéd a két fél kö­zött. Hozzátette: a közeli he­tekben minden valószínűség szerint kormányfői szinten is megbeszélésekre kerülhet majd sor Magyarország és Szlovákia között. Összességében, kellő jószándékkal minden fonto­sabb kérdésben lehetséges elő­relépés, és nem csupán a nem­zetiségi vagy a bősi témakör kapcsán, hanem általában is a két ország együttműködésének továbbfejlesztésében - hangoz­tatta a magyar államtitkár, aki a mostani megegyezést illetően is azt minősítette az egyik leg­fontosabb vonásnak, hogy azt mutatja: lehetnek viták és különbségek egyes országok ­akár még jó szomszédok ­között is, a lényeg azonban so­hasem a vita ténye maga, ha­nem hogy mi módon képesek a felek azt megoldani. • Amíg a zsidó állam meg­szállva tartja földjüket, a pa­lesztinok sohasem fogják telje­síteni azt az izraeli követelést, hogy fejezzék be hat éve tartó felkelésüket - közölte kedden a PFSZ egyik vezetője. Abdul-Rahim Malluh, a Pa­lesztinai Felszabadítási Szerve­zet végrehajtó bizottságának tagja a Reuternek adott nyilat­kozatában elmondta, hogy a palesztinokhoz intézett izraeli A palesztinok folytatják a felkelést „kérés" teljesítését Washing­tonban a bizalomépítés egy le­hetséges gesztusának minősí­tették, amellyel elősegíthetnék a közel-keleti béketárgyalások folytatását. A felszólítást Warren Chris­topher tolmácsolta Fejszál al­Huszeinnek, amikor a palesztin vezető az elmúlt hónapban Washingtonban tárgyalt az amerikai külügyminiszterrel. - A palesztin fél visszauta­sítja ezt a követelést. A palesz­tin Intifáda (felkelés) a legiti­mációs küzdelem formája lesz mindaddig, amíg a megszállás létezik - nyilatkozta Malluh egy nappal azt követően, hogy a megszállt területeken zajló felkelés egyesített vezetősége a PFSZ Fatah-csoportjával össz­hangban felszólította az arabo­kat: mérjenek fájdalmas csa­pást az izraeliekre. Képeinken: Norodom Szihanuk és Butorsz Gáli megbeszélése (halról) - Gáli érkezésével szinte egyidejűleg tették fel a phnompeni repülőtéren egy Szófia felé induló gép fedélzetére egy meggyilkolt bolgár ENSZ-katona koporsóját (jobbról). A katona - két társával együtt - a múlt pénteken esett áldozatul Kambodzsában ismeretlen fegyveresek támadásának. (MTI - Telefotó) • Nemzetközi PEN-kongresszus Hváron Dubrovnikot lemondták A résztvevők biztonsága ér­dekében a Nemzetközi PEN Klub idei, 59. kongresszusát nem a tervezett helyen, Dub­rovnikban rendezik meg április 19-e és 25-e között, hanem ugyanebben az időpontban, de Hvár szigetén - olvasható Konrád György, a Nemzeti PEN Klubok elnökeihez inté­zett levelében. A délszláv válságra való te­kintettel a kongresszus kizáró­lag irodalmi kérdésekkel óhajt foglalkozni. A képviselők köz­gyűlésétől ezúttal eltekintenek, mert több nemzeti PEN-szer­vezet nem óhajt részt venni a találkozón, ezért létszámhiány miatt valószínűleg célszerűtlen lenne erőltetni a kérdést. Az ilyen úton meghozott határoza­tok, döntések sem lehetnének mindenki számára kötelező ér­vényűek, mert inkább a meg­osztottságot mélyítenék el. és nem járuljának hozzá a nem­zetközi irodalmi szervezet egy­ségéhez. A résztvevők számára hajó­kirándulásokat szerveznek, az írók Dubrovnikba is ellátogat­nak, ahol az 1933-ban megtar­tott kongresszus 50. évfordu­lója alkalmából elültetik a béke fáit. A szerb PEN már bejelentet­te, nem utazik Hvárra, szerin­tük először békét kell teremte­ni, biztosítani a nemzeti irodal­mak, kultúrák egyenjogúságát a volt Jugoszlávia területén. Meg kell szüntetni az írók ül­döztetését, szavatolni a szabad véleménynyilvánítást, az infor­mációk zavartalan áramlását, a kongresszus jelenlevőinek nemzeti, faji, vallási és politi­kai egyenjogúságát, valamint személyi biztonságát. A szerb írók szerint ezek a feltételek pillanatnyilag nem adatottak.' A montenegrói literátorok másként gondolják, ők ott lesz­nek, sőt lehetségesnek tartják, hogy a kongresszuson megszü­letik egy békerezolúció is. A házigazdák, a horvátok is ké­szülnek. Ausztriából 14 író je­lezte jövetelét, az osztrák kor­mány pedig vállalta a poszt­kommunista országokból érke­ző vendégek ott-tartózkodási költségeinek fedezését. T. T. • Bátorító szándékkal Butrosz Gáli Kambodzsában Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár szerdán Kambodzsába érke­zett, hogy felmérje az ENSZ nehéz helyzetbe került békete­remtő missziójának esélyeit, és bátorítást adjon a szorongatott ENSZ-személyzetnek. Egyút­tal tárgyalni kíván a helyi poli­tikai és fegyveres frakciók ve­zetőivel az egyre inkább aka­dozó békefolyamat folytatásá­ról, valamint a Kambodzsában tevékenykedő ENSZ-alkalma­zottak és ENSZ-alakulatok biz­tonságáról. A hat hét múlva esedékes többpárti választások közeled­tével arányosan nő Kambo­dzsában a politikai gyilkossá­gok száma. Ezért a világszer­vezet főtitkárának érkezését nagyszabású biztonsági előké­születek előzték meg a kambo­dzsai fővárosban, Phnompen­ben. Az ENSZ főtitkára szerda este Phnompenben kijelentette: bízik benne, hogy Norodom Szihanuk államfő segítségével visszaszorítható lesz a politikai erőszak Kambodzsában. Az AFP jelentése szerint Butrosz Gáli a négy kambo­dzsai frakció - köztük a vörös khmerek - tagjaiból álló Leg­felsőbb Nemzeti Tanács előtt azt is közölte: a májusra kiírt választások jelentik az egyet­len és végső reményt arra, hogy Kambodzsa szakítson véres múltjával. A diplomata sajtónyilatko­zatában sajnálatosnak nevezte, hogy a vörös khmerek - akik a három másik kambodzsai frak­cióval együtt aláírták az 1991­es párizsi békeegyezményt ­nem hajlandók eleget tenni kötelezettségeiknek, és vissza­utasítják, hogy részt vegyenek a választásokon. Észak-Korea ellenáll Az észak-koreai parla­ment szerdán erősen fogad­kozott, hogy ellenáll a nem­zetközi nyomásnak, és Phenjan nem tér vissza az atomsorompó-szerződéshez. A Legfelsőbb Népi Gyűlés közleménye szerint „el kell utasítani az agressziót és a külső erők beavatkozását". Egyúttal felhívta a figyel­met, hogy „egy nukleáris háború komor felhői gyüle­keznek a nemzet felett". A nemzetközi közösség diplomáciai eszközökkel és szankciókkal fenyegetőzik, hogy rávegye Észak-Koreát döntésének visszavonására. Bár a szerződés felmondása csak június 12-én lép életbe, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség március 25-ben jelölte meg a határidőt, ameddig Észak-Koreának vissza kellett volna térnie a megállapodáshoz.

Next

/
Thumbnails
Contents