Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-07 / 81. szám

8 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1993. ÁPR. 7. Szeretném megtudni X X s LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 481-460 • Az „Elvtársi lakásakció" című cikkel és az előzményként szolgáló írással kapcsolatosan szeretném elmesélni a saját történetemet. Néhai szüleim tulajdonát képezte a szegedi Oskola u. 3. sz. alatti ház, melyet 1949ben megvásároltak. 1952-ben államosították az ingatlant, és az emeleti lakásban előbb hármas, majd kettős társbérletben szüleim bent lakhattak, mint bérlők. Édesanyám halála után apám ismét megnősült, és második feleségével itt élt 1989-ben bekövetkezett haláláig. Ezt követően én, mint egyenes ági leszármazó, bírósági döntéssel folytathattam mostohaanyámmal a bérlőtársi jogviszonyt. Mostohaanyám lemondott a javamra a bérlőtársi jogviszonyáról, így én egyedüli bérlője maradtam a lakásnak. A társbérlők még 1987-ben meghaltak, így a társbérleti lakrész azóta üresen áll. Mostohaanyámat készpénzzel segítettem, hogy saját tulajdonú lakáshoz jusson. A Lakáshivatal - mely Réti Csabáné dr. vezetésével működő Általános Igazgatási Iroda keretében működik - a bírói döntést tudomásul véve, Újabb elvtársi lakásakció? és mostohaanyám lemondását elfogadva, megállapította, hogy a lakás egyedüli bérlője ^n vagyok, és ugyanezen határozattal arra hivatkozva, hogy a társbérleti lakrészre nem vagyunk igényjogosultak, a lakást igénybe vette, és kiköltözésre kötelezett. Tette ezt akkor, amikor a Parlament már tárgyalta az új lakástörvényt - melyet azóta sajnálatosan le is vett a napirendről és a sokkal fontosabb média-vitát helyezte előtérbe - és köztudomásúan ez a törvénytervezet az igényjogosultságot mindenestől eltörölni rendelné. A határozatot megfellebbeztük, majd a Köztársasági Megbízotti Hivatal helybenhagyó döntése ellen közigazgatási pert indítottunk. Áz első fokú bíróság ítélete szerint jogszerű a Lakáshivatal döntése. Most megfellebbeztük az első fokú bírósági ítéletet, és így a másodfokú bírósági eljárás van folyamatban. Gyakorlatilag úgy áll a helyzet, hogy valaki (vagy valakik) jól felfogott, és bevált „elvtársi gyakorlat" szerint jogot és igényt formál arra, hogy egy kiutaló határozat birtokában majd megvásárolhassa ezt a lakást - féláron -, hogy a szüleim jogán nekem ezen ingatlanra tekintettel járó kárpótlási jegyek birtokában elzárjon attól, hogy immár harmadszor megvásárolhassam az engem jogosan megillető lakást, melyet tőlünk az „elvtársak elloptak". (Ahogyan ezt Szilvásy László képviselő úr igen tényszerűen fogalmazta meg.) Úgy tűnik, hogy még mindig, sőt egyre erőteljesebben tud érvényesülni az „elvtársi lakásakció", és a kárpótlás, mely egyébként is sérelmes a maga részleges és degresszív mivoltában, további sérelmeket tud elszenvedni a végrehajtása során, és továbbiakat tud okozni az amúgy is sok megaláztatász elszenvedett volt tulajdonosoknak és leszármazóiknak. Költői kérdésem: hányszor kell egy lakást megvásárolni, hányszor kell egy lakásért megfizetni, hogy abban nyugodtan és zaklatásoktól mentesen élhessünk? Az Alkotmány tulajdonhoz való jogot biztosító rendelkezése csak azért nem vonatkozik a volt tulajdonosokra, mert azok nem vásárolhatták meg, illetőleg vissza a tőlük elvett tulajdonukat, melyért bérleti díjat is fizettek, mert volt egy tanácsi tiltó-lista, ami nem mindenkire volt érvényes, aki a Kiskörúton belül lakott? Gondolom, Szerkesztő Úr az „elvtársi bérlők listája" nélkül is ugyanígy tudja azon bérlők nevét, akik korábban 15 százalékos áron „megvásárolták" bérleményüket - én magam is jó néhányról tudok. Ha nem, akkor ezennel felajánlom segítségemet, hogy az ingatlan-nyilvántartásból, mely közhiteles és nyilvános, segítek kikeresni ezen 15 százalékos árat fizetett tulajdonosok nevét. Sőt, a hasonló méltánytalanságot elszenvedett és elszenvedő volt tulajdonosok jelentkezését is várom, hogy összefogva nagyobb nyomatékot adhassunk kívánságunknak, hogy sérelmeinket orvosolják. Szűcs András Szeged, Oskola u. 3. Milyen első osztályt akarunk? 1988. év elejétől dolgozom egészségügyben. Az alapszabadságom 21 nap és + 2 nap volt gyermekem után. 1990ben született a második gyermekem. A gyedet 1992-ben megszakítottam és 5 nap fizetett szabadságot vettem ki. így 1992. évre 18 nap fizetett szabadságom maradt. 1992-ben emelkedett volna az alapszabadságom. A rendelet változása úgy tudom, 1992 második félévtől érinti a fizetett szabadság megváltozását. 1993. 11. félévtől újra munkába állok, mivel a gyesem lejár, gyermekem betölti a három évet. Hogyan átlagolják a 3 évre a fizetett szabadságot? Hány nap fizetett szabadság jár három évre az 1992-ben megmaradt 18 nappal együtt? 1993. évre hány nap a fizetett szabadság? Az első gyermek ez évben tölti be a 16. évét, jár-e a pótszabadság utána is, és a másik gyermek után is? (Név és ctm a szerkesztőségben) • A közalkalmazottat rendes szabadságként évi 21 nap alapszabadság illeti meg. Ezen felül a közalkalmazottnak a fizetés fokozatával egyenlő számú munkanap pótszabadság jár. A pótszabadság a közalkalmazottat alapszabadságán felül egyszerre többféle jogcímen is megilleti. A fizetési fokozathoz kapcsolódó és a munkakör alapján járó pótszabadság közül a magasabb mértékű pótszabadság jár. .A munkakör és a beosztás alapján járó pótszabadságot évi 15 munkanap mértékéig össze kell mf • Az elmúlt évtizedek „szocialista" ünnepeihez a csordaszellem mindig kivezényelte az intézmények, üzemek és iskolák teljes állományát, hogy a nagy tömegben a vastaps percenként felcsattanjon. Demokratikus nemzeti, illetve állami ünnepeinket most tanuljuk illő módon, spontán öntudatból ünnepelni. Jóleső érzés volt az idei március 15-i ünnepélyen részt venni, és az ország minszámítani. A szülők döntése alapján gyermeke nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalót, vagy a gyermeket egyedül nevelő szülőt évenként a 16 évesnél fiatalabb 2 gyermek után 4 munkanap pótszabadság illeti meg. A pótszabadság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a 16. életévét betölti. Az új Munka törvénykönyvénekrendelkezései 1992. július l-jén léptek hatályba. A rendes szabadságra való jogosultságnak feltétele az, hogy a figyelembe vett naptári évben a munkavállaló ténylegesen munkát végezzen. A munkaviszony szünetelésének az időtartamát tehát általában a jogosultság megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni. A munkaviszony szüneteltetésének időtartamára a következő esetekben jár szabadság: a) a keresőképtelenséget okozó betegség tartamára, b) a szülési szabadság tartamára, c) a 10 éven aluli gyermek gondozása, ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első évére, d) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság tartamára, e) tartalékos katonai szolgálat idejére, és f) minden olyan munkában nem töltött időre, amelyre a munkavállaló átlagkereset fizetésben részesül (ML 130. § (2). den részéből érkező tudósításokat szemlélni. Valamit mégis hiányoltam. Idén sem hallottam, hogy valahol műsorra tűzték volna a Nemzeti dal éneklését, ahogyan azt több mint hatvan éve előadtuk. Pottyondy Imre, áldott emlékű tanítónk, az 1928-29-es, majd az 1929-30as tanévben csepegtette belénk a tudás alapjait, a SzegedAlsóközponton lévő Barmos György állami elemi népiskoÉrdeklődéssel tanulmányoztam a Délmagyarország hasábjain a szegedi általános iskolák jövő tanévi első osztályaiban induló tartalmi munkáról szóló rövid tájékoztatókat. A szabad iskolaválasztással új jogot kaptak a szülők, és ehhez kívántak ezúton is segítséget nyújtani az iskolák. Nincs hagyománya ennek a gyakorlatnak nálunk, ezért talán nem fölösleges, ha néhány észrevételt fűzök hozzá. Magam részéről gratulálok a ságváritelepi általános iskolának, mivel március 10-én 8-1 l-ig az I. és II. osztályban „nyílt órákat" tartottak és a Freinet-technikákat (a személyközpontú rugalmas napiIában. Rajongva szeretett tanító urunk bámulatosan sokoldalú pedagógus volt, aki a szokványos tantárgyakon túl, nagyszerűen orgonált, harmóniumozott, hegedült és hegedülni tanított. Ha arra volt szükség, harmóniumon játszott lendületes tánczenét, az általunk előadott népi tánchoz. Dalárdát és színjátszó csoportot szervezett. Szétszedhető színpadot épített, hogy akár a tanteremben, akár a Gazdasági Egyesürenddel) mutatták be az érdeklődő szülőknek. Továbbá a rókusvárosi II. sz. lakótelepi általános iskolának, ahol március 11-én szintén „nyílt órák" voltak, szervesen hozzákapcsolva délután 3 órakor a napközi és szakköri foglalkozásokat is. Személyesen a ságváritelepi foglalkozáson vettem részt, ahol 26 második osztályos tanuló önállósága, gazdag beszédkultúrája, öntevékeny, sokszínű alkotótevékenysége: mesekör, az írógépén dolgozó kis szerkesztőség, az íródeákok stb., nagyon meggyőző egyéni fejlesztő nevelésbe engedtek betekinteni. Még furulya-szólókat is rögtönöztek a vendég szülőklet székházában, vagy a parkban alkalmas legyen színielőadás bemutatására. Az az idő tájt szokásos tanulmányversenyeken az ó tanítványai szerezték meg a legtöbb díjat, nyolc iskola legjobbjai közül. Különös gonddal készítette fel diákjait a március 15-i ünnepélyre. A legjobban szavaló diákot érte a kitüntetés, hogy Petőfi Sándor Nemzeti dal-át előadhatta, majd befejezésül az iskola énekkara énekelte el, az alábbi lejegyzés szerint. Mi sem a szövegét, sem a kottáját nem láttuk, hallás után tanultuk be; számomra is csak az emlékezet őrizte meg. Mert Pottyondy tanító úr olyan szuggesztív tudott lenni, hogy a tőle tanultak életem végéig elkísérnek. Még a dinamikai és tempójelzések is pontosan megmaradtak emlékezetemben. Mint nyugtalan okkutatót, azóta is izgat a dal rejtélye. Egyesek szerint a zenéjét Egressy Béni szerezte (ezért a kérdőjel a név után). Mások szerint átdolgozás lehet. Talán éppen a tanító urunk dolgozta át, mivel zeneszerzői vénája is volt. Bárhogy is van, kötelességemnek érzem, mint értékes hagyomány átmentését, felelevenítését, amely a Himnusz és a Szózat mellett harmadikként méltó helyet kell kapjon. Ónozó Lajos Komló nek. Meggyőződésem, hogy a szülőknek az iskolaválasztáshoz a nyílt órák rendszere segít, kevésnek érzem a puszta írásos tájékoztatást. Ez utóbbiakat tovább tanulmányozva, a Tarján 4. sz. általános iskolára lettem figyelmes, hiszen olyan speciális helyi tantárgyat hirdet, melynek neve: ,játék és mese". Mennyire van szüksége a mai 6-7 éves gyermeknek erre? Hiszen alkalmas a feszültség, szorongás oldására, valamint jól alapozza a későbbi anyanyelvi, esztétikai nevelést. Örömmel üdvözlöm a sokféle nyugati nyelvtanítási lehetőséget is, melyet már az 1-3-ik évben is hirdetnek az iskolák. Egy aggályom van győzzük-e nyelvtanárral, és a vállalkozók ismerik-e eléggé a kisiskolás nyelvtanítási didaktikát, metodikát, mert ha nem, akkor nem 10 éves, hanem 6-7 éves korban szelektálunk, frusztrálunk! Még egy kritikai megjegyzést teszek. Én 1970 óta kutatom a szegedi, megyei általános iskolás gyermeket nevelő, dolgozó szülők gond„Jelentjük, nem bírjuk lenyelni! Pedig hozzászokhattunk volna már (különösen a gyógyszerészi pályán), hogy rendszeresen nyelni kell." Például Szabó Magdolna 1993. március 23-án a Délmagyarországban leírt „pletykáit". Ugyan nem a legkeserűbb pirula, amit a gyógyszerészeknek az utóbbi időben le kellett nyelnie, de azért elég keserű ahhoz, hogy megkérdezzük, tudják-e hogy.mennyi az a munkadíj (szaknyelven szólva magisztrális díj), amelyért az orvosok és gyógyszerészek a pletyka szerint - nem az újságírónő szerint — összejátszanak? Nos: poronként 1 forint. Teljes áron. Mert az orvos által vényre felírva (és összejátszva) poronként húsz fillér. Ez aztán a busás haszon, többet ér minden borravalónál, amit talán mások szoktak kapni, és nem csak a pletyka szerint. Ezért már érdemes összejátszani. És ez még nem minden. Itt van például a gyógyszeres üveg. Ki gondolná, hogy a magyar üveggyárak megszűntek gyógyszeres üveget gyártani. így aztán - mert nem akarjuk a betegek tenyerébe önteni a kanalas orvosságot jait. Városunkban nagyon sok elfoglalt értelmiségi, alkalmazott, munkás és a legutóbbi időben munkanélküli szülő él. Nagyon magas az „egyszülős" gyermekek száma is, akik az iskolától eddig is, ezután is több gondoskodást várnak el, időben is. Kevesellem a tájékoztatókban azt, amit a Jernei Általános Iskola ajánl, hogy „napközis ellátást minden rászorulónak biztosit", vagy azt, hogy „természetes, zöldövezeti környezetben játéklehetőséget biztosít". Mindössze két szegedi iskola indít I. osztályban iskolaotthont. (A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola II. sz. Gyakorlója és a szőregi Kossuth Lajos Általános Iskola) Úgy gondolom, még többet lehetne párbeszélni a szülőkkel, mielőtt elhatározzák az iskolák, hogy milyen 1. osztályt indítanak. Dr. Szabó G. Mária ny. főiskolai docens nem maradt más, mint importálni a gyógyszeres üveget, persze ennek valamelyest magasabb a betéti díja, mint a hazainak. Igaz, ebből aztán végképp nem üti egy peták sem a gyógyszerész markát, de azért cikket írni lehetne belőle. Nehéz szívvel fogtunk az íráshoz, mert jobban szeretünk olyasmivel foglalkozni, amihez értünk is. Horpácsy András • Köszönettel veszem Horpácsy András reagálását cikkemre, mert azt bizonyttja, az általam felemlített mellett még más, a betegeket, a gyógyszerészeket egyaránt hátrányosan érintő jelenség van egészségügyünkben - amiket nem szabad „lenyelni". Sőt szóvá kell tenni - persze jó szóval és segítő szándékkal (magam sem akartam mást). Azért, hogy az illetékesek is felfigyeljenek rá. Hogy gondoskodjanak gyógyszeresüveg és ostya gyártásáról. Esetleg vállalkozókkdl összefogva. Az ostyagyártási lehetőséget ajánlom például a sütőipariak szíves figyelmébe. Szabó Magdolna Nemzeti dal a húszas évekből :~JF#J> j I'- ú M Talp-ra ma-gyar, hí a ha-za! —- , , 1Ü £ 1 j r Xf- | Itt az i-dő, moat vagy ao-hat Ka-bok la - gytlnk, vagy sza - ba - dok? £ ^aSM^ IJ ..D. ~±L k X KE a kér - déa vá-laaz- aza- toki — t vivaoa -kii-ssUnk, hogy ra-bok.- to- vább nem la - Bz^nk! / tí. L. / Nyeljük le!"