Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-17 / 89. szám

SZOMBAT, 1993. ÁPR. 17. Puffogó viperák Öt méteresig elég egy ember A „bácsi", azaz Pécsi Tibor a kígyófarm gazdája és gondozója, természetesen nem harapta meg a homoki viperát, hanem a kígyóval haraptatott meg egy üvegtálat. A jellegzetesen széles fejű hüllőt nyakánál fogva közelítette az üvegedényhez, a kígyó szájából dühösen meredtek elő a visszahajló tűhegyes méregfogak, majd előbuggyant néhány cseppnyi áttetsző kígyóméreg. - Most veszélytelen a kígyó? - kérdeztem a kígyófejés után Pécsi Tibortól. - Egyáltalán nem, még a tizedik marása is halálos. Utolsó látogató vagyok a teremben, már bontják a kiállítást. A hüllők erős vászonzsákba kerülnek, a veszedelmesebbek zsákja pedig még egy papírdobozba, hiszen ezek a zsákon keresztül is halálos marásra képesek. Most épp a legnagyobb mérges kígyók, a világ legveszedelmesebb viperái, a puffogó viperák kerülnek sorra. Nevükhöz hűen „puffognak", úgy fújtatnak és szuszognak, mint egy náthás ember. Ám amíg az embernél ez a betegség jele, addig náluk ez halálos fenyegetés. Pécsi Tibor int, most menjek kicsit távolabb. Egészen a becsukott ajtóig hátrálok, s a kilincset markolva figyelem, ahogy bőrkesztyűben, nagy vaskampókkal a zsákba pakolja a jószágot. -Ez a távolság elég biztonságos? - Nem. Nincs ember aki ilyen távolról képes lenne elmenekülni a felingerelt puffogó vipera elől - hangzik a „megnyugtató" felelet. - Ez a kislány terhes, augusztus vége felé megszületnek a kis viperák. Nyolc-tíz állatot szülnek, hiszen „ők" elevenszülők emeli ki a következő állatot. A kígyókat tisztelve, nagy odafigyeléssel, kellő határozottsággal folyik a munka. Az anakondák kissé morcosak, ám az ellenkezés nem használ. Az óriási tigrispitonok négyméteresek lehetFotó: Révész Róbert Óriási sikert aratott a közelmúltban a Szegedi Ifjúsági Házban megrendezett egzotikus hüllőkiállftás. Különösen kedvelt látványosság volt a nyilvános mérges kfgyó-fejés. Az apukák magasba emelték a kicsinyeket, akik csillogó szemmel nézték a csodát. Természetesen nem mindig szótlanul, egyikük meg is kérdezte: „Apu, most a bácsi meg fogja harapni a kígyót?" nek, súlyúk is tetemes, azonban békésen tűrik nyaggatást. Végül az összes hüllő zsákba kerül. - Történt már olyan, hogy az óriáskígyók ellened fordultak? - Az ilyesmi előfordul. - Milyen volt a küzdelem? - Elég nehéz - jegyzi meg szűkszavúan, miközben a húszkilós kígyók zsákját kötözgeti. - Akkor egy kicsit megizzadok. Meg lehet úszni, de nem a legkellemesebb dolog. Elfogadott nézet, hogy öt méteresig egy jó fizikumú és kellően elszánt, nem beijedős ember, még elbír velük. Afölött már több emberes a játék. A 8-10 méteres anakondák befogásához már legalább 10 ember kell. Utoljára kerül a sor a kis kajmánra, hevesen kapálózik, csapja a vizet, s kicsike szájából tűhegyes fogak villannak elő. - „Ő" mennyire veszedelmes? - Még nem nagyon, hanem az otthoniak, a nagyok, azok aztán tudnak harapni. Egyszer összevesztek, dlyan sebek keletkeztek a lányon, amiket össze kellett varrni, s meg kellett röntgenezni. - Mekkora volt a jószág? - Egy méter húsz centi. Az már szépen tud ellenkezni. Be kellett kötni a száját, és erősen fogtuk a röntgennél is. - Az orvos mit szólt hozzá? - Meglepődött, de aztán belátta, hogy szükséges. Miközben ezt megtudom, a kajmán fölött is bezárul a zsák szája. - Hogyan kezdtél el hivatásszerűen kígyókat tartani? - Eredetileg erdészként végeztem, tehát ez nem egy távoli foglalkozás. Soha nem gondoltam azonban, hogy nagy terráriumot rendezek be. Gyűjtögettem a kígyókat, egyszer csak tele lett a lakás, ekkor jött az ötlet, hogy csinálok egy terráriumot, ahová bejöhetnek az emberek, s talán a belépőjegyekből egy kicsi vissza is jön a fenntartásukra. - Foglalkoztál már előtte is kígyókkal? - Belgiumban éltem egy ideig, s holland cég megbízásából fogtam be kígyókat a világ különböző részein. - Hány kígyód van összesen? - Körülbelül hetven hüllőm lehet otthon. A ritkaságokat gyűjtöm, most is megyek május 15-én egy nagy kígyóbörzére Prágába, ahol remélhetőleg sok extra dologhoz jutok hozzá. - Mit viszel a börzére? - Dzsungelsiklókat, múltkor is ezekkel voltam, s végül a börze legdrágább kígyói lettek. Nem is vettek belőlük egyet sem. - Mennyibe kerülnek a világ klgyópiacán a nagyon drága fajok? - Körülbelül 1000 márkába. Persze vannak ennél sokkal drágábbak is, olyan szuperritkaságok, amelyekből ötvenegynéhány él a világon, s ezért nem is egyszerű hozzájutni. - Neked milyen ritkaságaid vannak? - Szuperritkaságnak számít az epicrates chenchria chenchria, melyek nemsokára szaporodnak nálam. Magyarországon egyébként csak ez a két példány létezik belőlük. - Mi a szép a kígyókban? - Mikor megveszem, legtöbbjük még szinte újszülött, akkorák mint egy fél ceruza. Utána pedig kétméteresek lesznek, szaporodnak... Olyan mintha az embernek gyereke lenne. - Nagyon kevés mérgesklgyód van, ezeket nem szereted? - De igen, csak teljesen fölösleges életveszélynek kitenni magamat. Egyszer „ úgyis elér a vég, szinte biztos, hogy én sem végelgyengülésben, párnák közt halok meg. Az autóversenyző is a pályán hal meg. Ezt el kell fogadni. Takács Viktor Fogyatkoznak a Keresztapák A Cosa Nostra sem a régi Sorsdöntő napokat él az amerikai maffia. Néhány nap leforgása alatt a legfőbb „keresztapának", valamint a második legnagyobb maffia-család fejének sorsáról születik döntés. De függetlenül a bírósági döntésektől, amióta 1990ben John Gottit, a leghirhedtebb amerikai maffia-családfők egyikét hűvösre tették - egy illinois állambeli szövetségi börtön cellájában számlálgatja napjait - a New York-i maffia már nem a régi. Legalábbis ezt állítják a szervezett bűnözés hivatásos üldözői. Little Italy sosem tartozott New York veszélyes városrészei közé, legalábbis akkor nem, ha a 42. utca és a 8. Avenue kereszteződésének pornómozikkal, tenyérjósdákkal, olcsó büfékkel, s persze markecolókkal, stricikkel és tolvajokkal zsúfolt mikrokörzetéhez hasonlítjuk. Az olasz származású amerikaiak millióit sem tekintette soha senki maffiózónak. A maffia azonban sok évtizede jelen van az amerikai nagyvárosi és üzleti életben, s a legutóbbi időkig az amerikai szervezett bűnözés legfontosabb egysége volt bossokkal (don), tanácsosokkal (consigliere), tisztekkel (caporegime) és katonákkal, akik hatalmas városok élelmiszergazdálkodását, játéktermeit, piroslámpás negyedeit tartották szigorú felügyeletük alatt. John Gotti 1985 óta volt a Gambino családnak, a nagycsaládok legnagyobbikának (tagjainak számát ma is 4-500-ra becsülik) főnöke. Gotti letartóztatása és bíróság elé állítása a maffia-elleni háború eddigi legnagyobb sikere. A boss-t gyilkosságban való bűnrészesség és zsarolás vádjával ítélték el, s mint William Doran, a szövetségi nyomozó hivatal (FBI) New York-i főnöke a napokban nyilatkozta, az elítélését követő időszakban tisztjeinek és katonáinak többségét is sikerült kivonni a forgalomból. „A főnök még mindig John Gotti. De az, hogy hatékonyan képes-e irányítani, attól függ, hajlandók-e az emberei elfogadni az utasításait, melyek eredete ellenőrizhetetlenné vált" - mondja a rendőrfőnök, arra célozva, hogy a börtön mégsem a legalkalmasabb hely a maffia szerteágazó műveleteinek felügyeletére. Amennyiben Gottinak nem sikerül perújrafelvételt elérnie, fia vagy egyik testvére veheti át a New York-i maffia vezetését. Addig szilencium van: amíg a főnöknek esélye van a börtön elhagyására, senki nem meri kezdeményezni utódlását. Gotti ügyvédei április 9-én adták be a fellebbviteli bírósághoz az új periratokat, melyeknek tisztázniuk kellene Gottit azon vád alól, hogy 1985-ben ő ölette meg elődjét Paul Castellanot. Az amerikai maffia súlyos, de a szakértők szerint mégsem végleges elgyengülésének okozója egy Salvatore Gravano nevű maffia-tiszt, akit Sammy, a bika néven is emlegetnek, s aki eddig 19 maffia-gyilkosságról „köpött" a hatóságoknak. Gotti ügyvédei Gravanot „pszichopata gyilkosnak" írják le, aki minden hazugságra kapható, hogy mentse a bőrét, s aki természetesen már régen új nevet használ. Miközben a Gambino család sorsa ilyenformán bizonytalanná vált, a New York-i FBI-nyomozóknak sikerült elkapniuk egy másik „keresztapát" is. Vincent Giganteról, a róla elnevezett család 64 éves főnökéről van szó, akit szintén 1990-ben citáltak a bíróság elé. Ügyvédei elérték, hogy „beszámíthatatlannak" nyilvánítsák, a rendőrség új vizsgálatot kért. Gigante ügyvédeinek ideiglenes sikere azonban azt jelentette, hogy a Genovese család, melynek ő a „keresztapja", átvette a maffia-családok között az elsőséget a Gotti által felügyelt Gambino családtól. A legnagyobb bűnbandák már nem egy boss bukását túlélték, s a Gotti-ügyben nyomozó FBI ügynökök most is attól félnek, hogy bármi történjék is a boss-al, maga a család, mint a múltban már annyiszor megtörtént, „vérátömlesztést" kap az olaszországi Sziciliából, mely a század első évtizedei óta sikeresen újratermeli az amerikai maffia vezéreit, tisztjeit és katonáit. Egyelőre azonban nehéz idők járnak a keresztapákra. (Atlantic Press) Vendégségben Andrejcsikéknél Kis kígyók születnek A színészház parányi lakásában él Andrejcsik István, a Szegedi Nemzeti Színház operaénekese és családja. Az alig huszonegynéhány négyzetméteren békésen megfér egymás mellett néhány tarisznya- és remeterák, egy serpenyőtől megmenekült keszeg, két indiai barnafoltos harcsa, két tarajosgőte, egy pár aranyhörcsög, s a folyosói kamrában, külön helyiségben elszállásolt kétméteres tigrispiton. Megérkezésünk után a baritonista a nyakában hozza be a szobába a foltos mintázatú jószágot. - Most még egyedül van a kislány, de nemsokára kap egy hasonló méretű társat, egy kisfiút. - Honnan lehet megállapítani a nemüket? - Itt a kloáka-zárólemez alatt található a párzószervük - mutatja és. magyarázza nagy szakértelemmel -, illetve a lábcsökevényük, hiszen a kígyóknak hajdan még lábuk volt, szerint is jól megkülönböztethető a nemük. - Nagyon ért a kígyókhoz. - Amióta az eszemet tudom, ezekhez az állatokhoz vonzódom, s amióta olvastam a Galápagos-szigetekről, azóta életem álma oda eljutni. - A tigrispiton előtt tartott valamilyen hüllőt? - Volt már boám is. Újszülöttként hoztam az egykori NDK-ból, alig hetven centis volt még akkor. - S mekkora most a tigrispiton? - Két méter húsz centi, a legutóbbi mérésnél hat és fél kilót nyomott, egyébként most nyáron lesz három éves. Körülbelül három és fél méteres korukban válnak ivaréretté, s kezdenek el szaporodni. - S lesznek kis kígyók? - Remélem*Egyszerre olyan huszonöt-hatvan tojást rak le, melyet 100 nap alatt „költ ki". (Közben készülnek a sztárfotók a kétméteres kígyóról, kíváncsian nyújtózik az objektív felé. Óvatos mozdulatokkal az ölembe veszem én is, s így már saját kezűleg győződhetem meg, hogy ártatlanabb háziállat a kutyánál. Kiderül, hogy tévhit a kígyók hideg, nyálkás és undorító bőréről szóló legenda is, hiszen a hüllőt simogatva akárha meleg selymet tapintanék. Felébred délutáni szunyókálásából a kétéves Andrejcsik Lulu is, barátságosan megtapogatja a hosszú házijószágot.) - Gyakran szeretne „piszézni" vele, persze a kígyó nem lelkesedik különösebben ötletért - meséli az apja, majd rámutat kígyó érdekes mintázatú bőrére - Lassan vedleni készül, mert nő. Vedlés után ezek a csíkok sokkal világosabbak, egészen sárgás-fehérek lesznek. Most kezdenek sötétedni a foltok, s egy-két héten belül kibújik a bőréből. - Hogyan eszik, ha ilyen békés? - A patkánnyal már nem ennyire szelíd. Ha berakom a szobájába, általában né*hány másodperc múlva elkapja - bizonyságul megmutatja a kígyó lakomájáról készült videófelvételt. Csak egy villanást látunk, amikor elkapja a tétován futkosó fehér patkányt. - Házőrzőnek hatásosabb lenne mint egy kutya - mondom önkéntelenül a vérszomjat látva. - Csak az a baj, hogy mindig elbújik valahova mosolyog ötletemen a gazda. - Szereti a rejtett helyeket, ahol nyugodtan emészthet. Egyszerre megeszik három patkányt, s ezeket három hétig emészti. (Tovább pereg a videó, a mozdulatlan tetemet a halálos ölelésből kiengedi, kiakasztja állkapcsait a kígyó, s lassan elnyeli a testméreténél jóval nagyobb átmérőjű állatot.) - Volt denevérem is egy darabig. A Virág előtt találtam rá egy csődület közepén. Jószándékú emberek igyekeztek visszapiszkálni a pincébe, de mindig kimászott. Végül hazahoztam, megetettem, egy-két hét múlva elkezdett repülni a lakásban. Angyal Mária rendezőnőnk, aki nem arról híres, hogy denevéreket meg óriáskígyókat simogat, amikor a tenyerébe vette, teljesen odavolt tőle, hogy milyen aranyos. A kígyóhoz hasonlóan a denevért is sokan utálják, mert nem ismerik igazából. T. V. Fotó: Schmidt Andrea