Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-17 / 89. szám

TflRSflSflfi^ KUlTJiRfl • IFJUSflE • BUNUGY • SPORT Ufó-ügyelet, Szeged „Ugye, nem bántasz bennünket?" - Asszonyom, hajlandó ezt a történetet a nyilvánosság előtt elmondani? - tettem fel a kérdést az események főszereplőjének. - Nem - jött a határozott válasz. - Nem akarom, hogy bolondnak nézzenek engem is és a családomat. - Most végre be tudnánk bizonyítani, hogy történik valami körülöttünk, valami megfoghatatlan, leírhatatlan. - Sajnos, lefényképezni nem tudtuk, ezért úgysem hinné el senki. A család többi tagja sem hitte el, amíg nem a saját két szemével látta. A történet valóban észbontó, és végül is videokazettára került. De önöknek csak név és cím megjelölése nélkül tudom továbbadni. Mikor idáig jutottam az írással, meg kellett állnom. Újra meg újra leperegtek előttem a képek. Na meg az is eszembe jutott, hogy ismerőseim egyre többet érdeklődnek egészségi állapotom felől, főleg nyaktól fölfelé. Na Sós, ha ezt elhiszed és meg is írod, most már biztos, hogy komplett bolondnak néznek. Öt szemtanúval beszéltem külön-külön. Engem meggyőztek. Legfeljebb hatan leszünk bolondok. Kezdem az elején. Az ufó-ügyeletre 1993. március 31-én kétségbeesett női hang telefonált és elmondta, hogy ismeretlen eredetű fények jelentek meg a konyha falán. A helyszínre érve, sajnos, mi semmit sem láttunk, de annál többet hallottunk. - 1993. március 27-én éjfél felé járhatott. Édesanyámmal ültünk a konyhában és beszélgettünk - kezdi a történetet remegő hangon a középkorú hölgy. - Mikor odanéztem az órára, valami fényt láttam a sarokban a falon. Akkor még nem tulajdonítottam neki jelentőséget, tovább beszélgettünk. Valahogy csak motoszkált bennem valami, ezért újra odapillantottam, és ekkor szinte elállt a lélegzetem. - Mit látott a falon? kérdeztem az izgatott aszszonyt. - Először mintha tenyérnyi nagyságú zöld körök lettek volna, majd gömbszerűvé vált, furcsán pulzált, lüktetett. Nem tudtam, jól látok-e. Mondtam édesanyámnak, hogy gyorsan vegye fel a szemüvegét és nézzen a sarokba. Mikor ő is meglátta, nagyon megrémült. Attól félt, hogy talán tűz van a padláson. A gömb meg csak egyre nőtt és lüktetett. Nagyon féltem, és azt is éreztem, hogy nem,szabad felállnom a székről. így telt el vagy negyedóra, mikor nagy örömömre megérkezett a fiam. Ahogy belépett, értetlenül nézett ránk, nem tudta elképzelni, hogy miért bámuljuk olyan mereven a falat. - A fia is észrevette a fényeket? - Akkor még nem láthatta, mert amikor megérkezett, a gömb eltűnt. Belépve rögtön azt kérdezte, hogy talán pók van a falon? Erre mondtam neki - de szinte alig bírtam kinyögni -, hogy A sándorfalvi ufó-leszállás, a győri csempesztori és a zsombói fényjelenségek után joggal tehetjük fel a kérdést: vajon mi jöhet még? Nem kellett sokáig várni. Jött. Fényjelenségek egy szegedi konyha falán. Jó, jó, de mi ebben annyira fantasztikus. Elmondom. Ezek a fényjelenségek - hologramok voltak. Ezek a hologramok kommunikáltak az emberekkel. Ezt a látványt öt szemtanú nézte legalább egy órán keresztül közvetlen közelről. Ezekután mondhatnánk azt is, hogy ez most sosrsdöntő pillanat. íme, a bizonyíték. Na, de nem ilyen egyszerű a dolog. Ez nem a bíróság. Ott elég öt szemtanú, de egyébként ufóügyekben... itt van az ufó. Nem vett komolyan. Megfordult,és felment a szobájába. Én meg itt maradtam, mint aki le van ragasztva a székre, és ekkor újra megjelent a gömb. Nem tudom mi késztetett rá, de elkezdtem hozzá beszélni. - Vissza tudna emlékezni, hogy mit mondott ennek a furcsa jelenségnek? - Azt ismételgettem: Ugye nem bántasz bennünket? Mi sem bántunk. Szeretsz bennünket? Akkor mi is szeretünk. - Ilyen gondolatokat a félelem és az ijedtség válthat ki az emberből. Gondolom ön sem várt igazán választ a kérdésekre. - Tessék elképzelni, hogy ekkor a zöld fény egyre erősebben kezdett pulzálni, még jó, hogy a fiam újra lejött a konyhába. - Miért jött vissza? kérdeztem a huszonöt éves fiatalembert. - Felhallatszottak a kétségbeesett hangok, és éreztem, hogy valami baj van. Azt hittem, hogy anyám talán rosszul van. - Mikor belépett a konyhába látta a fényeket? - Akkor még semmit. És ekkor megtörtént az első igazi „csoda". Az édesanya félelmében, keserűségében és indulatában egyszerre hívni kezdte a gömböt. „Gyere elő! Gyere elő és mutasd meg magad! Tudom, hogy itt vagy." Ekkor már három szempár meredt feszülten a falra, és a gömb ismét megjelent. A fiú, aki soha nem hitt efféle csodákban, döbbenten, lángoló arccal állt a látvány előtt. - Ön az egyik koronatanú. Édesanyjának is nagyon sokat segített azzal, hogy szemtanújává vált ennek a fantasztikus történetnek. Megkérem, mondja el pontosan, mi történt ezután. - Ez a jelenség teljesen lenyűgözött. Eltelt egy-két perc, mire kicsit magamhoz tértem. Egyébként egyáltalán nem volt félelmetes. Váltakozó formák jelentek meg a falon színesben, de főleg a zöld szín dominált. - Engem az a rész fogott meg a legjobban, mikor édesanyja kérdéséré nem hallható, de szemléletes és egyértelmű válasz jött. Ezt ön is látta? - Igen, ezt nem lehet többé elfelejteni. Először azt kérdezte anyám, hogy nem bántasz bennünket? Erre semmit sem jelzett, sőt elhalványult. Utána azt kérdezte: Szeretsz bennünket? És ekkor a gömb nagy zöld szíveket pulzált ki magából. Ezeket a formákat úgy kell elképzelni, hogy élénk zöld kontúrjuk volt és a belsejük üresnek látszott. Ezek a viszszajelzések annyira hihetetlennek tűntek, hogy újra és újra feltettük ugyanezeket a kérdéseket. A válaszok sem maradtak el. Később még láttunk más rajzolatokat is, például koncentrikus köröket. - Félelmet egyáltalán nem érzett? - Ekkor már nem. Nem volt csúnya, visszataszító. Nem láttam semmi olyan megnyilvánulást, ami félelmet váltott volna ki belőlem. Sőt úgy éreztem, hogy ez valami jót jelenthet. Pár perc elteltével felálltam a székre, hogy megérintsem, de abban a pillanatban eltűnt. Ez a jelenet is többször megismétlődött. Próbáltam én is kapcsolatot teremteni vele. Lehet, hogy így utólag már nevetségesnek tűnik, de vizet öntöttem egy pohárba és felraktam a szekrény tetejére, hátha tetszik neki. Később egy fél zsemlét is feltettem, de ezekre nem reagált. Viszont anyámnak arra a kérdésére, hogy fázike, élénken pulzálni kezdett. - Észrevett-e valami változást a konyhában? - Ami számomra is rejtély még, hogy a gáz mérőórája eddig nekem szemmagasságban volt, és most jóval lejjebb van. Már azóta megvizsgáltam, de beavatkozásnak nem látszik nyoma. - Mennyi ideig tartott az éjszakai esemény? - Olyan bizonytalan állapot alakult ki. Már több mint egy órája csodáltuk a fényeket. Elmúlt éjjel egy óra, nem tudtuk, hogy mitévők legyünk. Bármennyire is furcsának tűnik, én már teljesen megnyugodtam. Mindhárman nagyon kimerültek voltunk, ezért lefeküdtünk. Másnap többször is sikerült előcsalni a fényeket, de csak az édesanyának. így történt ez ebéd közben ig^A két újabb szemtanúval - a fiatalember húga és annak férje -, most már öten ültek a konyhában. Az ő véleményüket is megkérdeztem. - Lehetséges, hogy igaz ez a történet? - kérdeztem a fiatal hölgyet. - Én biztosan tudom, hogy igaz, a saját két szememmel láttam. Arról nem is beszélve, hogy az én kérdéseimre is reagáltak. - Mik voltak ezek a kérdések? - Először azt kérdeztem, hogy kutatni jöttetek-e? Ekkor elkezdett a kör belseje élénken kavarogni és rezegni. Utána megkérdeztem, hogy hányan vagytok? Ez volt az igazi döbbenet számomra, mert a következő pillanatban négy ilyen köralak jelent meg. Végül azt mondtam, hogy nem hiszem el, hogy vagytok, szerintem ez csak a lámpa fénye. Kezdjetek el mozogni, vagy jelezzetek valamivel. Ekkor iszonyú kavalkád kezdődött a kör belsejében. Számomra ekkor már teljesen egyértelművé vált, hogy ezek a fények válaszoltak. Az ötödik szemtanút, a fiatal férjet telefonon sikerült elérnem. - Ön a rendőrség bűnügyi osztályán dolgozik. Gondolom, munkája során már sok furcsasággal találkozott. Azt is hallottam, hogy a legszkeptikusabb ebben a témában. Viszont ön is szemtanúja volt a látványnak. így utólag mi a véleménye a látottakról? - Ilyen nincs. Azóta sem tudok napirendre térni az átélt események felett. Mikor az első döbbeneten túljutottam, elkezdtem kutatni a helyszínen, kerestem a megoldást. Megnéztem a leengedett redőnyt, megmozgattam a lámpaernyőt és minden tárgyat, ami becsillanást okozhat. Kiöntöttem a vizet a poharakból, lepakoltattam az asztalt, és becsuktam az ajtót. Semmi. Olyan is volt, hogy egyszerre négy kör jelent meg a falon, és mindez arra a kérdésre, hogy hányan vagytok? A körökben időnként különböző formák, rajzolatok jelentek meg, például olyan, mint egy fekvő nyolcas. Megmagyarázhatatlan! Ezt látni kell! - Ebben egyetértünk. Sós Tibor RYUFOR Szeged A hét karikatúrája Óh, mily édes dallam A hét hírei Szökés harckocsival Lopott harckocsival szökött meg egy gyilkosságért elítélt fegyenc a Frankfurt közelében levő börtönből - közölte a német rendőrség. Az 1985-ben életfogytiglanra ítélt, jelenleg 52 éves Lothar Luft számára barátai „lovasították" meg a páncélozott járművet, amellyel azután a börtön három kapuját áttörve szabadították ki a foglyot. A szökéshez használt, később elhagyott harckocsit Ehringhausen közelében megtalálták. Jeges koncert Sikerült álmát valóra váltania egy japán énekesnek: elsőként adott koncertet a jeges Antanktiszon. Bár a hóviharok majdnem keresztülhúzták a popénekes számítását, a koncertet végül is megtartotta a György-szigeteki chilei déli sarki kutatótelepen. Az antarktiszi körülményekhez képest viszonylag sokan hajlgatták végig Szugavara Jaszunari dalait, száz chilei, uruguayi, orosz és más országbeli sarkkutató assziszált vállalkozásához. Negyven évig jogosítvány nélkül A franciaországi Clermont-Ferrand bírósága 3500 frank pénzbüntetésre ítélt egy nyugdíjast, amiért negyven éven át jogosítvány nélkül vezette autóját. A 65 éves férfi akkor „bukott le", amikor kisebb baleset szereplője lett. A férfi túl szigorúnak találta a büntetést, amelynek összege csaknem egy havi nyugdíjával egyenlő. Napidíj a börtönben Felülvizsgálják a svéd börtönök bentlakóinak fizetett „napidíjat", miután az túl vonzónak bizonyult, főleg a csak igen alacsony életszínvonalat biztosítani tudó államok polgárai számára. A svéd igazságügy-miniszter bejelentése szerint a börtönbeli munkáért járó díjazást még ebben a hónapban megváltoztatják. A miniszter szerint ezt a gazdasági visszaesés is indokolja, ami Svédországot sem kíméli. Az utóbbi időkben orosz állampolgárok előszeretettel keresik fel Svédországot, ahol előre megfontolt szándékkal megszegik a törvényt és börtönbe záratják magukat, így akarván kemény valutához jutni. A bentlakók napi 50-60 svéd koronát (kb:6-8 dollárt) kapnak a börtönbeli munkáért, sőt még utazási hozzájárulást is élveznek, ha eltávozhatnak. Egy magát megnevezni nem akaró minisztériumi tisztségviselő szerint határozottan bizonyítható, hogy orosz állampolgárok visszaélnek a liberális svéd büntetőjoggal és börtönállapotokkal. A hét fotója Fogadás középről