Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-17 / 89. szám

6 PANORÁMA DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1993. ÁPR. 17. 1995. április Városfejlesztés - a zöldek szemével A kultúra kérdéskörében teljesen egyetértek Szerdahelyi Zoltánnal: nagyobb súlyt kell kapnia és részletes kidolgozást igényel. Az oktatásban a környezetvédők régi óhaját kezdjük megvalósítani: megindult egy folyamat, mely a környezeti nevelést a tantárgyakba történő integrációban valósítja meg. Itt sok múlik a nemzeti alaptanterven és az iskolákon. De a tanárok részéről jelentkező igény igen bíztatónak tűnik. No meg az is, hogy a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán környezetvédelmi szak indult. Az önkormányzatnak is támogatnia kell az ilyen törekvéseket. Egy másik felvetődő gondolat, hogy Szeged egyik centruma lehetne a dél-alföldi (sőt országos) környezet- és természetvédelmi kutatásoknak, oktatásnak. A szakembergárda országosan elismert, adott, sajnos semmilyen konkrét lépés nem történik ezen irányban. Egy kongresszusi központ és hangversenyterem létrehozását messzemenően támogatom, kérdés, hogyan lehet megszerezni az errevaló anyagiakat. Igen fontos ügynek tartom azt, hogy a városfejlesztési koncepció dolgában a lakosság foglaljon állást. Sőt, egyes fontos kérdések eldöntése nélkülük nem is lehetséges. A közvélemény megkérdezése vagy beleegyezése nélkül áterőltetett koncepciók mindig megbosszulják magukat. A mindenkori önkormányzatok számára rendkívüli fontosságú a civil szférával való kapcsolattartás. Ennek egyik módja a szoros együttműködés a városban működő öntevékeny társadalmi szervezetekkel, munkájuk segítése, véleményük ' meghallgatása, hiszen ők tulajdonképpen reprezentálják a polgárok szinte minden rétegét. Ugyanilyen fontossággal bír a lakossági szándékok felkarolása. Sajnos a fentiek megszívlelése jelenleg igencsak akadozik. Ugyanakkor jelentős feladata az önkormányzatnak a lakosság meggyőzése környezetük olyan alakításáról, melyek a környezetvédelmi szempontoknak is megfelelnek. Fontos, hogy a tervezők és a döntéshozók naprakész információkkal rendelkezzenek a közvélemény alakulásáról. Tanulságos nyugati példa: politikusok szentül meg voltak győződve, hogy szavazóik az autózást részesítik előnyben egy konkrét közlekedési probléma megoldásánál, míg a valóságban a polgárok döntő többsége a tömegközlekedésre adta voksát. Csak címszavakban: családcentrikus várospolitikát, nyomornegyedek kialakulásának megelőzését, műemlék jellegű épületeink megőrzését, megfelelően támogatott egészségügyet! A városfejlesztési koncepció alapvető stratégiai pontja a gyakorlati állandó visszacsatolás. Menet közben változtatni kell rugalmasan, s ha a helyzet úgy hozza, a folyamatokat gyorsítani is lehet. És még egy gondolat: hatékony várostervezés elképzelhetetlen erős kormánytámogatás nélkül. Ennek érdekében még a jó értelemben vett lobbyzást is igénybe lehet venni. Szegedet egy európai szintű tudományos, kulturális, gazdasági-kereskedelmi centrummá kell fejleszteni! A lehetőségek adottak, s ha nem, magunknak kell megteremteni azokat! Sokat tanulhatunk az ókori polisz tartós modelljétől és az athéniak javaslatából, akik több, mint kétezer évvel ezelőtt így esküdtek: „Törekedni fogunk e város ideáljának és szent dolgainak megőrzésére, egyedül és együttesen. Fogadjuk, hogy e várost nemcsak nem kisebbítjük, de nagyobbá, szebbé és jobbá tesszük, mint ahogyan azt elődeinktől kaptuk. " (Vége.) Di. Molnái Gyula Zöld Párt Katolikus plébániák Belváros - április 17-én, 18 órakor: szentmise. Április 18án, 7.30, 8.30 (64 gyermek elsőáldozásával), 10, 11.30, 18 órakor: szentmise. Alsóváros - április 17-én, 6.30 órakor: zsolozsma. 7.30, 15.30, 18 órakor: szentmise. Április 18-án, 7, 9, 11, 18 órakor: szentmise. Felsőváros - április 17-én, 6.30, 7, 18 órakor: szentmise. Április 18-án, 7, 8.30, 11, 18 órakor: szentmise. Rókus - április 17-én, 7, 8, 18 órakor: szentmise. Április 18án, 6.30, 8, 9 (ifjúsági), 11, 18 órakor: szentmise. 19.30 órakor: a szegedi ifjúság közös miséje. Béketelepen 12 órakor: szentmise. Móraváros - április 17-én, 7, 18 órakor: szentmise. Április 18-án, 7, 9 (ifjúsági), 11.30, 18 órakor: szentmise. Újszeged - április 17-én, 7.30 órakor: csöndesmise. 18 órakor: szentmise. Április I8-án, 7, 9, 11.30, 18 órakor: szentmise. Református egyházközségek Kálvin tér - április 18-án 8 órakor: istentisztelet. A gyülekezeti teremben igét hirdet Horváth Anikó segédlelkész. 9 órakor: gyermek-istentisztelet a gyülekezeti teremben, igét hirdet dr. Bartha Tiborné lelkész. 9 órakor: konfirmációi előkészítés a gyülekezeti teremben (dr. Bartha Tibor lelkész). 10 órakor: istentisztelet. Igét hirdet dr. Bartha Tibor lelkész. Honvéd tér - április 18-án, 8 órakor: istentisztelet. Igét hirdet Papp László lelkész. 11 órakor: istentisztelet. Igét hirdet Papp László lelkész. 18 órakor: istentisztelet. Igét hirdet Czirokné Botár Éva segédlelkész. Újszeged - április 17-én, 18 órakor: istentisztelet. Igét hirdet Vámos Sándor segédlelkész. Április 18-án, 9 órakor: istentisztelet. Igét hirdet dr. Hamar Péter lelkész. • Korai sirató • Gorzsai galléros edény • Egy köbméternyi Szent-Györgyi A Szeged most megjelent áprilisi számának jegyzetében a főszerkesztő örömmel üdvözli, hogy megszületett a lapot támogató Szeged Folyóiratért Alapítvány, mely biztosítéka a rendszeres és színvonalas havi megjelenésnek. A tartalom most is gazdag, érdekes és tanulságos. 1993. január 12-én 22 óra 45 perckor Szeged határában, a bajai útátjáró mellett halálra gázolt a mozdony egy 18 éves fiatalembert, aki fülhallgatóval a fülén feküdt a síneken. Vajon milyen út vezetett e szörnyű véghez, ezt próbálja végigkísérni Korai sirató című Írásában Dohány Edit. Szent-Györgyi Albert szeptember 16-án lenne százesztendős. A centenáriumra készülődve, a SZOTE központi könyvtárának igazgatója, dr. Zallár Andor az elmúlt év őszén Amerikában járt, ahol Szent-Györgyi özvegye fölajánlotta a hagyaték jelentős részét a tudós egyetemének, Szeged városának. Február végén a követségek segítő támogatásával megérkezett Szegedre az a több mint egy köbméternyi dokumentumanyag - diplomák, családi és személyes tárgyak, fényképek, oklevelek, érmek, plakettek mely részint az egyetem különgyűjteményét gyarapítja, részint magja lesz a szeptemberi Fekete házban rendezendő centenáriumi kiállításnak. A szegedi akadémikusok sorában ezúttal a nemrégiben Széchenyi-dtjjal kitüntetett Solymosi Frigyessel és munkásságával ismerkedhetünk meg. Sulyok Erzsébet kérdéseire többek között az elmúlt évtizedekről így beszél: „Azt mondták az előző rendszer katonái: ti önző módon csak dolgoztok, s nem tesztek semmit a társadalomért. A rendszerváltás előtt valóban nem politizáltam... de talán most nem kell bizonygatnom, hogy ki és mivel tett többet a társadalomért." A színházi élettel három írás is foglalkozik. Hollósi Zsolt Moldován Stefániával készített interjút, s ő a főszereplője annak a visszaemlékezésnek is, amit Németh András idéz föl. Baka István nemrég bemutatott A korinthoszi menyasszony cfmű drámájának bemutatójáról Árpás Károly írt kritikát. Interjú található a lapban dr. Szőke Péter rendőrkapitánnyal, elemzés a város közművelődési helyzetéről, köszönti a lap a 60 éves Tóth Sándor szobrászművészt. Lengyel András egy elfelejtett szegedi folyóirat-kísérletről írt tanulmányt. Horváth Ferenc pedig gorzsai ásatásainak eredményeiről számol be. A lapot Cs. Pataj Mihály linómetszetei díszítik, a hátsó borttó régi képeslapja ezúttal az egykori Templom teret ábrázolja a városi főgimnáziummal. A Szeged áprilisi számát az Oskola utcai Sík Sándor könyvesboltban és a Sajtóház portáján vásárolhatják meg. • Kié legyen a műemlék? A kérdés csak addig meglepő, amíg meg nem hallgatjuk azokat, akik „belülről", ám a tisztánlátáshoz szükséges kellő távolságtartással szemlélik a műemlékek ügyét. Koczor Györggyel a Reökpalota fölújítása kapcsán beszélgettünk, s az építész elmondta, mit gondol a műemlékvédelemről. Véleménye szerint az alapkérdés így szól: szomorú, hogy külön „műemlékügy" van! Ez ugyanis azt jelenti, hogy védett épületeink állapota messze elmarad a kívánatostól. Külföldi gyakorlatra hivatkozott: ott a műemlékvédelem a kiemelt, nagy rekonstrukciókra korlátozódik. A „hétköznap" használt épületeket a tulajdonosok védik meg a pusztulástól. Ha a műemlék tulajdonosa és használója anyagi okokból nem képes megbirkózni a fölújítással, akkor a város akár 90-95 százalék arányban is meghitelezi a szükséges összeget. Ezekben az országokban a műemlékvédelem nem szépelgés, hanem a fenntartásra tudatosan ügyelő politika. Akad persze, aki másképpen vélekedik, és azt mondja, isten őrizz, hogy még több épületre A műemlék nem „mű emlék..." Mi lesz veled Tímár-ház? tegyék ki a védettséget bizonyító táblát, mert nem akad majd olyan bolond, aki megvásárolja, és vállalja az örökös összeütközést az Országos Műemlékvédelmi Hivatallal... Mindebből az következik, hogy a „műemlékügy" nem egészséges állapot eredménye. Nálunk e fogalom magában hordozza a leromlott épületek megmentéséért folytatott küzdelmet, és a pénztelenség folytonosan fenyegető rémét. Ennél rosszabb már csak a „műemlékügy" hiánya lehetne. Mert nagy eredménynek kell tekintenünk, hogy pislákolva bár, de fönn tudott maradni az elmúlt időkben, amikor éppen az igazi tulajdonosi szemlélet elsorvadása miatt jutott ebek harmincadjára jónéhány értékes épület. A sokszor és sokféle szempontból kárhoztatott „elmúlt negyven év" az építész szerint szellemi törést is jelentett, s nehezen jóvátehető pusztítást vitt végbe a lelkekben. Az egyre szépülő Reök-palotára fölnézve ugyanis mást mondott a közép- és idősebb generáció, és mást a fiatalok. Utóbbiak „túl csicsásnak" találták a szecessziós épületet. Ők már a „panel-világba" születtek, esztétikai nevelést sem igen kaptak, ezért nem ébredt föl bennük a „szép" iránti igény, ezért valódi rangja szerint becsülni sem tudhatják. Pedig éppoly „tulajdonosai" a műemlékeknek, mint bárki más igaz, ez másfajta birtoklást jelent. A kérdés pedig valószínűleg egy ideig még kérdés marad: kié legyen a műemlék? Nyilas Péter Omladozó hajósgazdaházak A minorita templom és kolostor