Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-17 / 89. szám

SZOMBAT, 1993. APR. 17. Bánk bán új ruhában HAZAI TÜKÖR 5 Az Operaház régóta szegény rokonként kezeli nálánál jóval tágasabb másik épületét, az Erkel Színházat. Minden oka megvan rá. Az Andrássy úti épület egyre drágább jegyeivel együtt állandóan telt házakat tud produkálni. Ma már divat ott lenni az Ybl Miklós által pontosan ilyen magánközéleti fórumnak tervezett elegáns épületben bizonyos alkalmak­kor. Az Erkel Színház kívül esik az elit zónán, és ha nem egy Pavarotti-méretű vendég­művész csalogatja a közön­séget, igencsak foghíjas néző­terekkel tiszteli meg a legma­gasabb szintű produkciókat is. Erkel Bánk bánjának azon-, ban már főpróbáira is nehéz volt helyet szerezni. Pedig éveken át többnyire csak az iskolások voltak hivatalból kíváncsiak nemzeti operánkra. Most azonban Katona József, Erkel Ferenc mellé egy har­madik húzónév került, Kerényi Imréé. A kiváló rendező ezúttal nem csupán művészi, hanem politikai csemegét is tgért közönségének. A nemzeti kultúra egész életművével hitelesített apostola utoljára az elmúlt őszi Charta-tüntetésen kitűnően megrendezett egysze­mélyes előadás keretében tagadta meg a Csurka-típusú magyarság-értelmezést. Azóta állandó céltáblája a radikális népnemzetieknek, akik közül néhányan árulásnak fogták fel a rendező nyilatkozatát. De egy nyilatkozat egy művész életében bármilyen fontos le­gyen, igazán hitelessé csak a műalkotások segítségével válik. A Bánk bán pedig olyan műalkotás, amelynek színpadra állftója kötelezően vall a ma­gyarság nemzeti problémáinak aktualitásairól. Kerényi azzal hökkenti meg közönségét, hogy az opera korát a XIII. század elejéről a XIX. század derekára teszi. Hősei Katona József és Erkel kortársai, Bánk bánban öltö­zéke nyomán egyesek Széche­nyit, mások Kossuthot vélik felismerni. Petur és a békét­lenek, magyar nemesek és polgárok a reformkor idejéből, Tiborc pedig bujdosó 48-as honvéd, aki sebét ura védel­mében a szabadságharc vala­melyik csatájában szerezte. Gertrudis és a merániaiak öltözéke velük szemben kortal­an. Ők nem saját ruhájukat hordják, egy karnevál jelme­zeiben tündökölnek. Pazarló viseletük császári nosztalgiákat hivatott kifejezni, miközben a királynénak az lenne a köte­lessége, hogy szerénységével példát mutatva segítsen nem­zetének átvészelni a háború költségeivel megterhelt állam­háztartás okozta problémákat. Ezt a világot jelzi a törté­nelmi korok különböző stílus­jegyeiből felépült királyi várat beborító farsangi girlandok szövevénye, amely egyre sza­kad le, ahogy komolyabbra fordul a történet. A végső gyász pillanatában pedig min­denki és minden olyanná válik, amilyen. Egy operarendezőnek nehéz dolga van. Az idővel nem ó rendelkezik. Elvette tőle a zeneszerző és földi helytartója, a karmester. A rendezőnek marad a tér, amelyben elren­dezve hőseit meg tudja hatá­rozni mindazt, amit hozzá kíván tenni a műhöz. Kerényi Imre nagyon sokat tett hozzá a nemzeti operához. A pontos kormeghatározás nem csök­kentette, hanem növelte a mű aktualitását. Mondhatjuk, új évtizedekre meghatározó erejű Bánk bán előadással várja közönségét az Opera. És mindehhez hozzáadódik egy különös szerencse. Kitűnő művészek kerültek bele az új Bánk bán mindkét szereposz­tásába. Csavlek Etelka Melin­dája gyönyörű, Melis György Tiborca megrázó, Berczelly István Peturja erőteljes. A revelláció azonban Molnár András Bánk bánja. Simándi óta nem énekelte el senki így ezt a szerepet. Ma ő a Bánk és remélhetőleg még az is lesz sokáig. Szükségünk van nem­zeti kultúrára, ám az csak ak­kor létezik, ha nem köte­lességből, hanem belső kész­tetésből fogadjuk magunkba. Mint ezt a Bánk bán elő­adást. R. B. • Az összegyűlt színházi ta­gok előtt először Kormos Tibor foglalta össze, melyek a rend­kívüli helyzet összetevői: 1. fölmerült a vezetők alkalmat­lanságának kérdése; 2. a pénz­hiánnyal összefonódó béreme­lési problémák; 3. a tagozatok (opera, próza, balett) önálló gazdálkodásának ügye, amely szintén az anyagi eszközök szűkössége miatt került elő­térbe. Az igazgató azt mondta, a társulati ülésen meg kell pró­bálni megtalálni a rendkívüli helyzetből kivezető utat. Első felvonás: a helyzet Ezután dr. Lippai Pál el­mondta, hogy az önkormány­zat fontosnak tartja és ennek megfelelően kezeli a színház ügyét: Szeged az egyetlen nagyváros, amely a jelenlegi pénzszűkében is háromtago­zatú színházat, nyári (szabad­téri) színházat, önálló szimfo­nikus zenekart tart fönn. Az állami támogatás nem elég minderre; az önkormányzati költségvetés azonban a tavalyi­hoz képest - nominálértéken ­8 százalékkal csökkent, ez összegszerűen a kétszerese az említett három művészeti intézmény összköltségveté­sének. Az önkormányzati in­tézmények idei fenntartási költségeit csak úgy lehet biz­tosítani, ha a beruházások ká­rára átcsoportosítanak pénze­ket. A városi költségvetés tárgyalásakor akadt ugyan kép­viselő, aki a színház költségve­tésének csökkentését javasolta, de a közgyűlés ezt nem tette meg. Hozott viszont határoza­tot arról, hogy valamennyi városi intézmény költségveté­sét „befagyasztja" a tavalyi szinten. Ez is óriási nehézsége­ket fog okozni, nemcsak az infláció miatt, hanem azért is, mert a közalkalmazotti tör­vényt, a Munka Törvényköny­ve módosításait úgy fogadta el a parlament, hogy nem jelölte meg a végrehajtásukhoz a forrásokat. Remény.sincs arra, hogy akár az önkormányzat,­akár a központi költségvetés kiegészíthetné az idén az intéz­mények fenntartására előirány­zott összegeket. Bár az csak egy (kormányzati) szlogen, hogy léteznek belső tartalékok - nem léteznek mégis egyet­len megoldás kínálkozik: meg kell próbálni úgy átalakítani a belső struktúrát, hogy a jelen­A színházigazgató le fog mondani Össztársulati kétfelvonásos leg rendelkezésre álló pénzből is működőképes maradjon a színház. A polgármester arra kérte a társulatot és a vezetőket, hogy az ideiglenes szervezeti és mű­ködési szabályzat helyett kíséreljenek meg közösen létre­hozni olyan szmsz-t, amely messzemenően figyelembe veszi és segíti érvényesíteni a színház sajátos működési fel­tételeit. Kifejezte meggyőződé­sét, hogy a hozzá küldött leve­lek mindegyike jobbító szán­dékkal született, s az önkor­mányzat is kész arra, hogy vál­toztasson: elfogadjon a szín­háziak által kimunkált, belső működési szisztémára vonat­kozó életképes javaslatokat, így az önálló, vagy részlegesen önálló tagozatgazdálkodást is, amely a vezetők jogainak és felelősségének újbóli tisztázá­sát is maga után vonja. A vezetők alkalmasságának megítélése a munkáltató (a közgyűlés) feladata; az alkal­matlanság súlyos ítélet, amely­nek kimondása csakis a tevé­kenység teljeskörű vizsgálata és mérlegelése alapján lehet­séges. Az idei évadban mind­három tagozat hozott létre olyan művészeti értékeket, amelyeknek szakmai fogadta­tása nagyon jó. Ezeket az érté­keket meg kell és meg is lehet őrizni, sőt gyarapítani - ha mindenki úgy akaija. Második felvonás: a helyzet, másképpen A polgármester után az igazgató lépett a színpadra és bezárta a társulati ülést. A jelenlevők egy része fölállt, hogy induljon, más része elké­pedten kiabálta, hogy „nem ezért" gyűltek össze. A zűrza­varban a színpadra ment Árko­si Árpád főrendező és beszélni kezdett. Az igazgató közben visszajött, de a polgármester már elment. Árkosi lényegileg azt mond­ta, hogy nem zsarolni akarták az önkormányzatot, hanem azt szeretnék, ha a városi testület végre szembenézne a ténnyel: ennyi pénzből nem lehet ezt a színházat fönntartani - tehát valamit tenni kell. Egész évben nem érezték, hogy a színházi vezetők ebben a helyzetben kockázatot vállalnának az érté­Fotó: Schmidt Andrea kekért, a művészekért, s ez a konfliktus forrása. Imre Zoltán, a balett már lemondott vezető­je kifejtette, hogy az új vezetők belépésekor reménykedett, ab­ban az irányba változik a szín­ház, amelyért évek óta harcol, de ellenkezőleg történt. Gal­góczy Judit rendező, az opera művészeti vezetője azt mondta, példátlan dolgot művelnek, ha nem tudnak kijutni ebből a válságból, mert tehetséges em­berek kaptak lehetőséget az ér­tékteremtésre; közös gondol­kodásra szólított, s kérte, csak ezután vizsgálják, hogy elégsé­ges-e a vezetői szakszerűség és elég-e a vezetők iránti bizalom. Juronics Tamás táncos-kore­ográfus azonban félreérthetet­lenül, bár tanmesébe csoma­golva alkalmatlannak minősí­tette az igazgatót. Aki végül közölte, hogy minden döntését visszavonja, amit színházelle­nesnek minősítettek a művé­szek és eleget tesz a felszó­lításoknak: levonja a megfelelő következtetést. Közvetlenül az ülés után az újságírók kérdé­sére közölte, hogy ez azt jelen­ti: le fog mondani. S. E. Szolfézsverseny­eredmények Az elmúlt héten, április 5. és 6. között rendezték meg a ze­neművészeti szakközépiskolák országos szolfézsversenyét Debrecenben. Az előválogatok után a Szegedi Konzervatóriu­mot a versenyen 5 tanuló kép­viselte. Közülük a II. korcso­portban Pál Judit első lett, az I. korcsoportban Várnagy Kata­lin második helyezést ért el. Mindkét tanuló felkészítő taná­ra Rozgonyi Éva volt. A kon­zervatórium IV. korcsoportos tanulója, Czirják Zoltán külön­díjat nyert (felkészítő tanára Delley Józsefié). m Faragó Márk hangversenye A hegedűs zongoravirtuóz Úgy tűnt, Faragó Márknak még a leghajmeresztőbb „kéz­törő" futam sem okoz techni­kai nehézséget - könnyed eleganciával emelkedett felül mindenen, még a zongoristák mumusaként számon tartott Ravel-darabban is. Ez annál is inkább elgondolkodtató, mivel az előadó hivatalosan mind­össze öt éve tanul zongorázni. A brilliáns technikai felké­szültség nála kiváló zenei em­lékezőtehetséggel is párosul, ezáltal könnyedén veszi bir­tokba az előadni kívánt dara­bokat, s ami ennél is több, a koncert közben „észnél van", nem érik memóriazavarok. Ebben az életkorban ez ­összehasonlítva átlagos képes­ségű kortársaival - rendkívü­linek számít. Faragó Márk jelenleg Christian Favre tanít­ványa Lausanne-ban, és idén Fazar zongorahangversenyt adott szerdán este a Sze­gedi Konzervatóriumban az intézmény egykori növen­déke, Faragó Márk, aki jelenleg Lausanne-ban folytatja tanulmányait. A ritka tehetséggel megáldott fiatal ­mindössze 17 éves - muzsikus ezúttal négy remekművet szólaltatott meg, Bach b-moll prelúdium és fúgáját (Wohltemperiertes Klavicr I. köt.), Beethoven Appas­sionata szonátáját, Chopin b-moll szonátáját, és Ravel Gaspard de la nuit című zongoraciklusát. nyáron abszolválja diploma­hangversenyét. Szegeden ta­valy megnyerte a konzervató­rium hegedű-versenyét (!), e hangszeren, mint Szecsődi Ferenc tanítványa. Akkor még mellékszakként folytatott zon­goratanulmányokat, Mocsai Pálné irányításával, s ezután a négyéves Lausanne-i iskola anyagát egy év alatt végezte el. A szerda esti hangversenyen különös élményt nyújtott, ahogyan a polifon Bach-mű fo­lyondárszerű belső szólamait életre keltette. Ugyanez jelle­mezte a Chopin-szonáta egyes részeit és a Ravel-darab közép­ső tételét is (Le gibet). A kö­zönség gyakran örülhetett a zongorista légies, áttetsző hangzású játékának - ily pasz­tell színeket csak a hangszer magas regiszterében teremthet az előadó! A zongorajátékból nem hiányzott a szuggesztív erő sem, példa volt erre a Chopin-szonáta gyászindulója. A krónikás az Appassionata szonáta előadását érezte a kon.­cert sápadtabb részének. Ért­hetetlen, Faragó Márk miért nem tudott megbarátkozni a „bestseller"-nek számító da­rabbal. Ő, aki Chopin és Ravel nyelvét kiválóan értette, olykor szinte társalgott e szerzőkkel, a Beethoven-szonátában önmaga árnyéke volt csupán. Technikai problémája itt sem volt, de tar­talmi annál inkább: a szélső tételekből hiányzott a drámai erő, beethoveni robbanékony­ság és szenvedély, a középső tétel pedig nélkülözte a mes­terre oly annyira jellemző fen­séges szárnyalást. Az előadó, érdekes módon, mintha a finá­léban akarta volna bepótolni azt, amit előbb elmulasztott. A bizonnyal fényes nemzet­közi karrier előtt álló fiatal zongoraművészt remélhetőleg hamarosan újra hallhatjuk Szegeden koncertezni. Horváth Barnabás • Arany János balladamondó verseny Ásotthalmi diák a győztes Az Arany János Általános Iskolában tegnap lezajlott az Arany János megyei ballada­mondó verseny döntője. Az eredmények: első helyzett ­Mészáros Enikő, Ásotthalmi Általános Iskola (felkészítő ta­nára Kiszinné Bikárdi Melin­da)', második helyezettek ­Szabó Zsuzsanna, Makó, Bar­tók Béla Általános Iskola (fel­készítő tanára Farkasné Gilin­ger Ildikó), és Lázár Nóra, Hódmezővásárhely, József At­tila Általános Iskola (felkészítő tanára Borbély Andrásné)', harmadik helyezett - Szegfű Ivett, Szeged, Béke-utcai Ál­talános Iskola (felkészítő ta­nára Pacz Béláné). Az Arany János Általános Iskola jövőre is folytatni kí­vánja a verseny megrendezé­sét, s szívesen várja a megye 7­ik, 8-ik osztályosainak jelent­kezését. Városi nyertesek Több városi iskolás verseny zajlott az elmúlt héten a Dózsa György Általános Iskola Dózsa­napjain. Több számban a követ­kező eredmények születtek (az első helyezettek neveit közöljük: Olasz nyelvi verseny. For­dítás. 5-6. osztály nem tagozat: 1. Németh Annamária. Zápor­kerti Általános Iskola (felkészítő tanár: Bőléné Tóth Ágnes). 7-8. osztály, nem tagozat: 1. Pecz­nyik Blanka, Rókus I. sz. Ált. Isk. (Laczik T. Magdolna) és Németh Éva, Záporkerti Ált. Isk. (Bőléné Tóth Ágnes). 5-6. osztály, tagozat: 1. Mik­lós Nóra, Dózsa Gy. Ált. Isk. • (Kispál Judit). 7-8. osztály, tagozat: 1. Labádi Máté, Dózsa Gy. Ált. Isk. (Ábrahám Anna). Vers- és Prózamondás, al­sós, jelenet: I. Deák Edit, Mé­száros Edit, Szelják Boglárka. Mindhárman Dózsa Gy. Ált. Isk. (Madarász Klára). Alsó tagozat: 1. Kovács Bar­bara, Dózsa Gy. Ált. Isk. (Ma­darász Klára) 5-6. osztály \ 1. Kocsis Tibor, Dózsa Gy. Ált. Isk. (Radekné Márki Anna). 7-8. osztály: 1. Simon Tünde 1I&. Dózsa Gy. Ált. Isk. (Ábrahám Anna). Városi népballadamondó verseny: 1. Gedó Andrea, Tabán Ált. Isk. (Dr. Lászlóné Varga Erika). Számítástechnika verseny: 1. Pasztuhov Dániel, Dózsa Gy. Ált. Isk. Dózsa vándorkupa (kézilab­da). Fiú: 1. Kiskunhalas, Felső­városi Ált. Isk. Leány: 1. Szőreg, Kossuth Lajos Ált. Isk. Kis technikusok játékkészí­tő versenye: 1. Fári Henrik, Dó­zsa Gy. Ált. Isk. (Korim János).

Next

/
Thumbnails
Contents