Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-15 / 87. szám

6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1993. ÁPR. 15. KI li Tények és azok hangneme LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 481-460 Feljelentették a várost (kiegészítés) A Novozsilov 1957 elején Hruscsovhoz küldött szegedi jelentését ismertető anyagunk befejező, április 10-i részének záró bekezdése (dr. Fenyvesi István válasza) helyesen (gy hangzik: „Az új megyei első titkár, Török László már nem szák politikai szempontból ítélt, hanem a szakmai felkészült­ségem alapján járult hozzá főiskolai kinevezésemhez. Innen aztán még a Moszkvából időközben visszatért és Sze­geden újra hatalomra került „korszaknévadó" sem tudott eltávolítani. Igaz, jó szemmel sem nézett ott. Hogy az or­szágos szakmai társaság alelnöke lehettem 17 éven át, abban őt nem kérdezték meg. Ami rajta múlt, megtette: min­den, a munkámért javasolt elis­merésből kihúzott, (azokat a beosztottaim kapták meg). Személyesen ő-e, vagy a kis­stílű helytartói a főiskolán, egyre megy... 1979-ben jobb­nak láttam otthagyni őket..." (Tovább a Suki Béláról szóló mondatok) Dr. Fenyvesi István egyetemi docens Vörös csillag, sarló, kalapács Sandi felelős szerkesztő úr 1993. március 6-án és április 5-én ,.Kapitalizmus van" című glossz.asorozatában nem ki­fejezetten a pártoktól való egyenlő távolságtartás példáját adja (ami a Délmagyarországra egyébként sok esetben valóban jellemző volt). Sokkal inkább a sajtón keresztüli gyűlöletkeltés érzékelhető soraiból, amit a „véres veres csillag" és a „ko­menistázás" előszeretettel használt kifejezések is alátá­masztanak. Néhány tényre fel kell hív­nunk figyelmét: 1. Az ötágú vörös csillag és a sarló-kalapács jelképek be­tiltásával kapcsolatos törvény­javaslat annak kapcsán merült fel a kormánykörök részéről, hogy egyesek horogkereszttel és árpádsávos jelképekkel tün­tettek. Furcsa logika, furcsa megoldás. 2. Az ötágú vörös csillag a Szovjetunió megala­kulása előtt az I. világháború kezdeti időszakában terjedt el, mint az öt világrész munkásai összefogásának jelképe; erede­tileg nem kommunisták, ha­nem szociáldemokraták ter­jesztették. Mostanában sokan kifogásolják vagy gúnyolják a munkás nemzetköziség eszmé­jét. Érdekes módon ezeknek a köröknek ugyanakkor termé­szetes a liberálisok vagy a ke­reszténydemokraták nemzetkö­zi összefogása. 3. Ha a magyar Parlament minden olyan jelkép nyilvános használatát betiltaná, amelyet kisajátítottak és zász­lajuk alatt igazságtalanságokat elkövetve elnyomtak embere­ket az elmúlt néhány száz év­ben, nemigen maradna patyolat tiszta állami és vallási szimbó­lum vagy zászló. Végűi egy javaslat Sandi István Úrnak: Hivatalosan meg kellene til­tani Ady Endre egyik versének kiadását és nyilvános elmondá­sát, amelynek címe: „A csilla­gok csillaga", és utolsó két so­ra így hangzik: „ Mióta ember néz az égre. Vörös Csillag volt a remé­rtye". Dr. Krajkó Gyula a Munkáspárt Szegedi Koordinációs Bizottságának elnöke A Független Kisgazda Föld­munkás és Polgári Párt Csong­rád megyei szervezete megüt­közéssel vette tudomásul, hogy lapjuk 1993. március 29-i szá­mában gúnyolódó, nyegle hangvételű cikk jelent meg a kisgazdapárt 1993. március 27­én és 28-án tartott országos nagygyűléseiről. Véleményünk szerint a saj­tóetika, a minden párttól való egyenlő távolságtartás, a pár­tatlan tájékoztatás ennyire dur­va felrúgásával ez a cikk, szin­te egyedülálló az utóbbi hetek­hónapok sajtótörténetében. Azt már mellékesen tesszük hozzá, hogy a cikk mellett egyazon oldalon Újszászi Ilona lojális, mértéktartó írásban tudósít az MSZP választási előkészüle­teiről. Magyarkodó operettfigurá­nak feltüntetni egy pártvezetőt annyit tesz, mint megalázni a párttagságot, nevetségessé ten­ni mindazokat, akik köréje se­reglenek. A tíz- és százezrek­kel, akiket földjeikről elűztek, minden javaiktól megfosztot­tak, s akik valóban nem fogad­ják el a régi nómenklatúra vál­tozatlan uralmát, hatalomát­mentését, harácsolását, a me­zőgazdaságban uralkodó ká­oszt, a kisember semmibe ve­vését, és még sorolhatnánk. Az Építők Székházában nemcsak dr. Torgyán József beszélt. A sajtótudósításból nagyvonalúan kihagyott nevek: Rácz Sándor, Maczó Ágnes, Dénes János, Móré Csaba. Va­lamennyien a Független Kis­gazdapárt politikája mellett tet­ték le a voksukat, lényegében a párt politikáját támogatták. Sajnáljuk, hogy a tudósító­juk eszköztárából csak ennyire futotta, hogy másfél ezer em­ber izzó hangulatú nagygyűlé­se, a magyar szó, az emelvény­re kitűzött nemzeti zászló ennyire irritáló lehet ma, Ma­gyarországon. Ennek taglalá­sába most nem akarunk bele­menni, csak reménykedünk, hogy a legközelebbi tudósítá­sukból a gúnyolódó, lekicsiny­lő kitételek talán hiányozni fognak. Független Kisgazdapárt Csongrád megyei Szervezete Nagyon súlyos váddal illet engemet a Munkáspárt elnöke, a sajtó útján történő gyűlöletkeltés vádjával, mely ha beigazolódna, nem is volna más dolgom, mint magamhoz venni a fogkefémet és bevonulni a (nem veres) Csillag börtönbe. Megértem indulatait, de kérem, értse meg ő is az én álláspontomat, és mindazokéi, akik a vörös csillagban nem a munkások jelképéi, hanem a több mint négy évtizedes birodalmi megszállás és a kommunista diktatúra jelvényét látjuk. S ezért irritál bennünket ez az ötágú jelkép. Ami pedig a „komenistázást" illeti: nem a jelenlegi Munkáspárt-tagokra haragszom, hanem azokra a volt MSZMP­tagokra. akik gazdasági vagy közigazgatási pozíciókba kerülvén, illetve azokat megőrizvén tudatosan hátráltatják az új, demokratikus rendszer kiépítését, s keltenek - sajnos gyakran a sajtó útján is - hangulatot ellene. A kaméleon-természetű embereket ugyanis - s meglehel, ebben még dr. Krajkó Gvula is egyeiéri velem - nem tartom sokra. Sandi István Halljuk az újabb elképesztő híreket, hogy emelni fogják az elektromos áram árát. Ez a tény az ipar, kereskedelem, mezőgazdaság és az élet min­den területén a termeléssel fog­lalkozó gyártók áremelésével is jár törvényszerűen. A kor­mány talán nem gondolja ko­molyan, hogy minden terhet a szegény magyar néppel fizet­tessen meg! Spórolással élve, ésszerűbb gazdaságpolitikát le­hetne folytatni. Ne hozasson be drága nyu­gati árukat (pl. francia tej, több millió forintos nyugati autók stb.). A kormány igyekezzen, hogy a magyar termékek le­gyenek a meghatározóak a ma­gyar piacon. Privatizálják a gyáregységeket a magyar dol­gozók részére, akik ott dol­goznak, mert ha megéri, a ma­gyar ember éjt nappallá téve dolgozik. így talán a felsorolt esetek kiküszöbölése után meg lehetne állítani az igen nagy inflációt. A kormány szüntesse meg a nagyarányú munkanélküliség emelkedését, foglalkozzon in­tenzívebben a gazdaságpoliti­kával! A Parlamentet ne csak Vannak, akik törődnek velünk Ez volt annak a nyugdtjasfórumnak zárómondata, melyet a minap rendeztek meg a Bálint Sándor Művelődési Ház­ban. Alapvető lenne egy igazi nonprofit­törvény, amelynek lényege: a közellátási, közszolgálati, szociális, egészségügyi, kulturális, oktatási stb. ágazatok teljesen más elbírálás alá esnek adózás és járu­lékfizetés szempontjából. A társadalom­biztosítás és nyugellátás rendszerében még ezután - májusban - következik az első nagy ütközet; marad végül a szoci­ális törvény, melyről viszont már min­denki tudja, hogy csak „eljárási" tör­vény (kis túlzással: egy nem létező tör­vény végrehajtási utasítása). A kegyetlen valóság, melyből kemény válogatást kaptunk az újszegedi fórumon: alacsony nyugdíj, magány, betegség, toronymagas gyógyszerárak, a közgyógyellátás út­vesztői, „nyugati" fürdőjegyárak. A mo­dell a következő: idős honfitársunk, vagy épp idős jómagunk - hosszas vívódás után - rászánja magát a szégyenre: kér­ni fog az önkormányzattól. Elkészül a kérvény, a szociáis iroda - valóban jóin­dulatúan - elbírálja, indokoltnak látja. Irány a pénztár, ahol közlik 1. a megka­pott' 3000 forint csak 2400, 2. ez utóbbi összeget majd tessék még bevallani ide­jében. Idős honfitársunk, vagy honfitárs­nőnk derűsen mosolyog: hiszen eddig ugyan csak a szomszédban látott adóbe­vallást, meg a tévében, de hát egy igaz magyar állampolgárnak ez annyi, mint egy lottócédula kitöltése. A természetbeni juttatás is adóköteles. Nevetve mesélte az egyik résztvevő, hogy volt munkahelye ingyen ebédet biztosí­tott neki, de be is kellett fizetnie a múlt héten 4000 - magyar forintokat - adó­hátralékképpen, az ingyen ebéd adója­ként. Ezen még legyinthettünk: ámde rög­vest elkomorultunk a reszkető kezű és hangú özvegyasszonyt hallgatva: 9000 forint nyugdíjból egyedül hogy' éljen? Apósom, anyósom 7000 forintot kap ­jött a riposzt. S következett nemsokára a bűvös 10+4=9 százalékos nyugdíjeme­lés, a megbonyolított orvosi fürdőjegyel­látás, majd a nagyszerű „gyógyszert vagy kenyeret" kérdés. A fórum vendégei vitézül állták a sa­rat, azaz barátsággal, szeretettel vála­szoltak a kérdésekre. Szokoly Tamás, a társadalombiztosítás igazgatóhelyettese a törvényhozás adta lehetőségeken túl most csak a közelgő társadalombiztosí­tási választásokra tudott hivatkozni, azért mégis ajánlott ügyvitelkönnyitő megoldásokat. Szép eredményeket tud­nak fölmutatni a nyugdíjas érdekvédelmi szervezetek is, mint például az „Életet az éveknek" klubszövetség, különösen jól működik a Nyugdíjasok Pártja. Újszeged idősei igazán nem panasz­kodhatnak önkormányzati képviselőikre, hiszen mindegyikük intenzíven és értéke­sen látja el feladatát. Szakbizottsági szinten elsősorban dr. Szabó László (az egészségügyi bizottság elnöke) és dr. Kovács Beáta (a szociális bizottság tag­ja) tud tenni (és tesz is) a nyugdíjaso­kért, ám Csillag János, Jankó Attila és Tokodi Ferenc is igyekszik az idős em­berek életén segíteni döntéseivel. A szociális és népjóléti iroda helyettes vezetője, Csikós Lászlóné egyenesen a „tűzvonalból" érkezett az összejövetelre, a pénzügyi bizottság üléséről. Szavaiból, válaszaiból igazi ember- és ügyszeretet tűnt ki, a jelenlévők megállapíthatták: a szociális iroda Szegeden emberségesen és jól működik. A szociális terheket azonban sem az önkormányzat, sem a társadalombiztosítás nem bírja el: „be kell segíteni" az oktatási intézmények­nek, az önszerveződő közösségeknek, a művelődési házaknak is. S kételyeinket félretéve, el kell menni májusban a tár­sadalombiztosítási választásokra. Kiss Ernő A professzor csodája A közelmúltban a Közéleti Kávéház vendége volt az ana­tómia professzora. Ült az asztalnál és beszélt, de nem a szá­jával, a lelkével, az egész lényével, rendkívül finoman for­mált kéztartásával is. Súlyos betegségéből épphogy felépült ember, az élet ér­telmét, a nagy játszma szépségét sugározta. Nagyon kevés, amit hallottam az anatómiáról, de az misztikus és idegborzolóan nélkülözhetetlen. Vitás esetek egyértelmű, világos diagnózisát állítja föl, de mindezt csak az után, hogy a halál elvégezte munkáját. Ebből arra következtettem, hogy akik ott élnek és dolgoz­nak a halál visszavonhatatlan tanújaként, száraz, rideg, kő­kemény emberek, és megtörtént a csoda. Láttam, hallottam beszélni egy embert vidáman, bölcsen, áthatva az élet szere­tetétől úgy, ha akarja, a halál is a legyőzhetetlen új és új életet bizonyltja. Aki nem dolgozni, játszani jár a patoló­giára, élni kíváncsian, egy-egy lépést hozzátenni a nagy elődök útjához, és vidáman álmodni tovább az életet. Csoda, hogy meggyógyul a súlyos agyérgörcséből? Nem. Szenvedélye az élet megbecsülése, és hite örök fiatallá és egészségessé varázsolta. Átlépte a tudományt, minden szer­ve működik és hat, mert célja van! Most minden szegedit arra kérek, azokat, akik ismerik és akik nem, legyenek buszkék, mert itt született, közülünk nőtt ki, velünk és értünk van. Tudományos kutatásait, munkáját becsüljük méltóan, hogy önmagunkat is fölbecsülhessük, legyen prófétánk szűkebb kis hazánkban, Szegeden is! Szeressük kedves fiunkat, Csillik Bertalan professzor urat! M. Lados Ibolya Megtisztelő, hogy a FKGP Csongrád megyei Szervezete ilyen hosszan foglalkozik két héttel ezelőtti rövidke tudósításommal, ami az FKGP március végi kétnapos gyűlésnek minden lényeges tényét tartalmazta. Nem feladata egy tudósításnak, hogy leltárt adjon. A felsorolt, s köz­tiszteletben álló vagy nem álló politikusok semmi említésre méltó ténnyel nem gazdagították a nevezetes eseményt. Megnyugtat, hogy a Csongrád megyei FKGP szervezetnek szemet szúrt a magyar népnév túlzásba vitt használata. így voltam ezzel én is március 27-28-án tartott országos nagygyűlésükön. Bizony! Magyarügyi üdvözlettel: a tudósító. Mire Európába érünk, koldusok leszünk! Köszönet a segítségért Mindazoknak a Csongrád megyei lakosoknak, akik a Tápén meghirdetett ruhagyűj­tési akcióban ajándékaikkal hozzájárultak a szegény és rá­szoruló nagycsaládosok meg­segítéséhez, köszönetet mon­dunk a Civitán Club és a Gyer­mekvédő Liga nevében: Agostonné Narozsnik Anikó és családja néhány fővel üzemeltessék, ne sajtóolvasással töltsék drága idejüket a képviselők, hanem intenzíven a magyar nép érde­keit tartsák szem előtt dönté­seik meghozatalakor. A Nyugdíjasok Pártja harcol azért, hogy a nyugdíjasok nagy része ne a létminimum alatt él­jen, mely napjainkban 40 szá­zalék, amely az elektromos áram árának emelése következ­tében akár a 60 százalékot is megközelítheti. Felkérjük Csongrád megye minden településén élő nyugdí­jas honfitársunkat, hogy saját érdekében csatlakozzon szerve­zetünkhöz. Várunk rátermett szervezőket és tagokat egya­ránt. „Egységben az erő!" Április 15-én 14.30 órai kezdettel párttaggyűlést tar­tunk. Megtalálhatók vagyunk: 6724 Szeged, Kossuth Lajos sgt. 53. szám alatt, hétfő, szer­da, péntek 15-17 óra között is. Levélben is lehet tájékozód­ni. Egyeztessük céljainkat! Sarnyai István Szegedi Nyugdíjasok Pártja elnöke Olgi néni levelei Érdekes, ahogy most végiggondolom a találkozásain­kat, tele volt ünneppel. Esküvő az alsóvárosi templom­ban, aranydiploma-átadó a Bartók művházban, Móra­halomért emlékérem átvétele a köztársaság elnökétől. Mindenütt szót kért, mindenről volt mondandója. Szép, érzékeny lélekre valló beszédein átsütött a néptanító realitásérzéke, őszinte hite, jobbító szándéka. Az egyik leglelkesebb sajtólevelezőnk volt, négy évti­zeden át írt a Délmagyarba. Rudisch Ferencné neve, illetve korábban az R. Mol­csán Olga szignó gyakran szerepelt olvasói levél alatt. A háború után előbb Tömörkényben, majd Mórahalmon szolgálta a falu népét, a gyerekeket és az olvasót. Ő és férje, nyugodtan leírható a szó: fogalom volt. Feri bácsi most egyedül maradt. Erősítse most a hite, és az, hogy együtt érez vele a szerkesztőség és az olvasó. D. I. 9 SZERETNÉM MEGTUDNI Kérdés: Feleségem 53 éves, takarí­tónő. Eddig 32 év munkavi­szonya van. Jelenlegi munka­helyén két éve dolgozik. Fel­mondásai mindig törvényesek voltak. Miért csak évi 22 nap szabadságot kap, mint egy kez­dő? Én 30 napot kapok, ma­szeknál dolgozom, kőműves vagyok. Évi 10 nap betegszabadság­ra 75%-a jár a fizetésnek. Ez nettó, vagy ebből kell fizetnem az adót és az SZTK-t? Válasz: Az 1992. július 1-én hatály­ba lépett új Munka Törvény­könyvének rendelkezései sze­rint a munkavállalót minden munkaviszonyban töltött nap­tári évben rendes szabadság il­leti meg, amely alap- és pót­szabadságból áll. Az alapszabadság mértéke 20 nap, amelynek mértéke a munkavállaló életévének emel­kedésével az Mt. 131 .§ (2) bekezdése szerint maximum 30 napra nőhet. Az alapszabadság mértéke tehát független a mun­kaviszonyban töltött idő tar­tamától, az kizárólag az életkor függvénye. A törvény külön fejezetben foglalkozik a közalkalmazotti jogviszony kérdésével. A köz­alkalmazottat (pl. az oktatási intézmény dolgozóját) rendes szabadságként a/ az alsó- és közép közal­kalmazotti osztályban évi 20 munkanap: b/ a felső- és kiemelt közal­kalmazotti osztályban évi 21 munkanap alapszabadság illeti meg. Ezenfelül a közalkalma­zottnak a fizetési fokozatával egyenlő számú munkanap pót­szabadság jár. A pótszabadság a közalkalmazottat alapszabad­ságain felül egyszerre többféle jogcímen is megilleti. A fize­tési fokozathoz kapcsolódó és a munkakör alapján járó pót­szabadság közül a magasabb mértékű pótszabadság jár. A munkakör és a beosztás alapján járó pótszabadságot évi 15 munkanap mértékéig össze kell számítani. A társadalombiztosításról szóló törvény 103/A §-a rögzí­ti, hogy a munkáltató által sze­mélyi jellegű kifizetések után ­melyek közé tartozik többek között a betegszabadság ide­jére járó átlagkereset is - a munkáltatónak társadalombiz­tosítási járulékot, a munkavál­lalónak pedig nyugdíjjárulékot kell fizetni. Ezenkívül a táppénz adókö­teles jövedelemnek minősül. Az új Munkatörvénykönyv alapján a munkavállalót meg­illető évi 10 nap betegszabad­ságra járó átlagkeresetből tehát levonásra kerül a nyugdíjjáru­lék és az adóelőleg.

Next

/
Thumbnails
Contents