Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-13 / 85. szám

• A Fogyasztóvédelmi Egyesület áttekintése Az iskoláskori ellátásról Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület Csongrád-megyei Szervezete nemrég áttekintést készített a megyében élő általános iskolás korú gyermekek ellátásáról, különös tekintettel a nagycsaládban és hátrányos helyzetben élő tanulókra nézve. A testület tájékozódása végett a megyében felkeresett városok önkormányzatai köziil a szegeditől, a csongráditól, a kistelekitől és a hódmezővásárhelyitől, valamint négy szegedi és egy szőregi általános iskolától kapott adatokat. A felmérés azt mutatja, hogy az összes általános iskolai tanulók (Szeged: 15 962; Csongrád: 1816; Kistelek: 775; Hódmezővásárhely 5 142 fő) 14,7 százaléka nagycsaládban nevelkedik, 17,9 százaléka pedig hátrányos helyzetű család tagja. A vizsgált iskoláknál (Rókusi I. sz. A. I., Alsóvárosi A. I., Klebelsberg-telepi A. I., Béke u. A. I., Kossuth Zs. A. I.) ez az arány 13, illetve 8 százalékos. A rendszeres nevelési segélyben részesülők aránya Szegeden, a két kategóriába tartozó gyermeklétszámot figyelembe véve, 46 százalékos, amely még a hátrányos helyzetűeknél sem jelent rendszeres támogatást. Jobb viszont az arány a beiskolázási, illetve rendkívüli segélyeknél. Az eseti, egy főre jutó segély öszszege Szegeden 1 929 forint, Csongrádon 2 300 forint, Hódmezővásárhelyen 1 651 forint, Kisteleken 1 000 forint. (Hasonló az eredmény az egyedileg vizsgált iskoláknál is, csupán Szőregen magasabb: 4-5 ezer forint közötti.) A rendszeres nevelési segély egy főre eső havi összege Szegeden 1 456 forint, Csongrádon 1 436 forint, Kisteleken 1 500 forint. A felmérés foglalkozik a napközis ellátáshoz nyújtott teljes vagy 50 százalékos támogatásokkal is. A Rókusi I. sz. Általános Iskolában például a napközis támogatásra rászorulók száma az étkezők 17 százalékát teszi ki. A napközis ellátást a gyermekek 60-81 százaléka veszi igénybe, vagyis az 199l-es évhez viszonyítva 1015 százalékkal kevesebben (ami megfelel az áremelkedés mértékének). A fogyasztóvédelmi szervezet megállapítása szerint egyre többen csak ebédet kérnek. Ezt azzal indokolják, hogy a tízórai és uzsonna sem minőségben, sem árban nem felel meg, másrészt pedig a szülők anyagi helyzete csak az ebédet tudja fedezni. Gondot jelent az is, hogy az iskolák az önkormányzatoktól nem kapnak sem segélyezésre, sem étkezéstérítésre ellátmányt. A természetbeni étkezési kérelmeket az iskola készíti el, s az ügyintézés olykor 2-3 hónapot vesz igénybe. Ez idő alatt a szülő fizet, amit utólag térítenek vissza. A segélykérelem esetében mind az iskola, mind a szülő kérhet - ám ennek elbírálásáról az iskola nem kap tájékoztatást. Az áttekintés megnyugtatónak nevezi a rendszeres iskolaorvosi ellátást, a szervezett tanszer-, és tankönyvellátásról viszont megjegyzi, hogy ingyenes vagy kedvezményes formájáról nincs tudomása. A Csongrád-megyei fogyasztóvédelmi szervezet öszszegezve megállapítja, hogy törődnek a rászoruló családok gondjainak feltárásával és enyhítésével. Ennek hatékonyságát az növelhetné, ha az iskolák és önkormányzatok szorosabbra vonnák „eléggé laza" kapcsolataikat. A szervezet az önkormányzatoknak a következőket tanácsolja: 1. a természetbeni juttatások kibővítését, amely az étkezésen túl lehetőséget adna iskolaszer-, iskolai ruhanemű-, tornaszer-, stb. ellátásra; 2. annak megszervezését, hogy a juttatás, természetbeni és pénzbeli formája esetében egyaránt az iskolák rendelkezésére álljon, illetve arról kapjanak értesítést; 3. helyes volna, ha az iskolák az önkormányzattól kaphatnának egy bizonyos elkülönített pénzösszeget, amelyből gyors és nagyon fontos anyagi igényüket fedezhetnék, valamint az elbírálásig folyósíthatnák a térítésnélküli étkezési hozzájárulást. Az iskolák számára az áttekintés tanácsolja, hogy a szülői munkaközösségek által nyújtsanak nagyobb segítséget a szociális ügyekkel foglalkozó pedagógusoknak, a nagycsaládban és hátrányos körülmények között élő tanulók felkutatásában és segítésében. Kct klasszicizáló, ám nagyonis időszerű történet; nagyjából azonos téma, az örök (a nemek változékonynak tetsző kapcsolata, férfi és nő viszonya); egymástól különböző modern táncstílusok - azonosan magas színvonalú előadásban. Kellemes szórakozás a Szegedi Balett idei második bemutatója, a Másvilágok címmel összefogott két új táncmű, Bozsik Yvette és Juronics Tamás kompozíciói. dor a szemünk előtt, mégis szinte észrevétlenül lett egyike a testbeszéd finom árnyalait érzékenyen használó, plasztikusan „fogalmazó" vezető táncművészeknek. Pataki Andrással (A Férfi) ezúttal kevéssé hálás szerepükben is jelentékenyek a színpadon. Fekete Hedvig alkati adottságaira bazíroznak sorozatban a koreográfusok, mindenki szerencséjére mégsem szorulnak háttérbe táncosoknál ritka színészi képességei: most is hiteles az őrült lány karakter-szerepében. A viliik karát (Békési Mária, Farkas Zsuzsa, Mátó Éva, Prepeliczay Annamária, Kopeczny Katalin, Óvári Dóra) érett összmunka jellemezte, s attraktív jelenség (jelmez: Velich Rita) volt Kalmár Attila, mint Nosferatu. Az örömzenéhez (dzsessz) valódi alvilági hangulat járult a Dávid Attila által berendezett HD's Clubban - Hádésznak. az alvilág királyának, mint tulajdonosnak a korántsem mitológiai korokat, hanem inkább a századelőt idéző kocsmájában. Juronics Tamás azt a számára bevált alkotói modort követte legújabb munkájában, amelynek lényegi eleme az ironikus viselkedés- és látásmód. Mostani, a görög mitológiai szereplőket a húszas évek amerikai közegébe „telepítő" táncának már a téma-ötlete is pikáns, de az egész darab teletűzdelt apró groteszkekkel, néha megértő, máskor élesebben, keményebben metsző gúnnyal. Az Alvilági sztoriban a szerelem is amely pedig némelyek szerint a Paradicsomból evilágra illanó pillanat - gyanús érzemény; megfosztva minden természetes intimitásától amolyan élc-préda, köznevetség tárgya. Csak Orpheusz és Eurüdiké táncának romantikus ívei, puha hajlékonyságai árulkodók: tán a görögök óta, meg még korábbtól mind a jelen pillanatig egyformán „másvilági" ügy ez nézzük bár akárhonnan, akármikor, akárhogyan. Péntek Kata és Sárközi Attila, a kudarcos szerelmesek stílusvariációkban gazdag főszerepeket táncolhatnak, mindketten remekül. Hangulatos, oldott légkört áraszt a darab, pedig nehéz, trükkös mozgáselemekből, a modern táncirányokból válogatott „Juronicsvariácókból" építkezik. Csúcspontjai a táncos-koreográfus „magának tervezett" jelenetei és mozgásai: a szerző jellegzetes attitűdje telitalátosan jelenik meg például abban a jelenetben, amikor a bár bevett párcsere-akcióin felbátorodó Vendég (alias Orpheusz) „lekéri" a királynőt; Hádész-Juronics mintha adná a nőt, aztán mégis úgy ragadja derékon - a férfiút, hogy az valóban nem tudja eldönteni: most fiú-é, avagy inkább leány... Az ilyen és hasonló ötletekkel mindvégig harmonizál a mozdulatanyag, a fantáziás dzsessz szinte felelgetőst játszik az improvizatív hatást eredményesen keltő tánccal; egységes, jól szerkesztett, stílusosan könynyed, szórakoztató táncmű az Alvilági sztori. Sulyok Erzsébet KEDD, 1993. ÁPR. 13. HAZAI TÜKÖR 5 • Viszonylagos csend a Mars téren. A piac már elnéptelendett, a kofák összepakoltak, a Singsing törzsközönsége pedig még otthon készülődik. A börtön előtt úságírók és fotóriporterek kis csoportja, a beengedésre várva. A masszív fakapun bejutva megkapjuk a belépési engedélyeket, majd mindenkinek megvizsgálják a táskáját. Szúró-, vágó-, vagy lőfegyver nincsen senkinél, így mehetünk - természetesen kísérővel. Végcélunk a csillag alakú központi épület — erről kapta becenevét a börtön - legfelső szintjén lévő kultúrkörlet. A teremben már bent üldögélnek az elítéltek, kíváncsian méregetnek bennünket, s mérsékelt örömmel konstatálják a fotósok jelenlétét. Természetesen nem ránk vártak, hanem - hozzánk hasonlóan - a Produkcióra, a börtön irodalmi szakkörének előadására. Nagyszombat van. Húsvét előestéje. Az ünnep a börtönben is ünnep. Sőt, megkockáztatom: itt még ünnepebb. Kevés lehetőségük egyike a mindennapok egyhangúságának oldására. A hétvégén felbolydul a börtön - a felbolydulás természetesen börtön-léptékben értendő -, liturgiák és színielőadások teszik teljesebbé az ünnepet, próbálják kis időre kiiktatni a rácsokat. Tegnap volt a főpróba, néhány perc múlva kezdődik a premier, s holnap még egyszer bemutatja a börtön irodalmi szakkörének színtársulata Alfréd Jarry „Übü király, avagy a lengyelek" című drámáját. Ördögh József, közművelődési nevelő köszöntője után kialszik a villany. A várakozás feszültsége lesz úrrá néhány másodpercig, kíváncsi csend - mint az „igazi" színházban. „Felmegy" a függöny: „Szahar" - bődül el Übü papa a színpad közepén, majd Übü mama meggyőzi, hogy holmi elégedettség helyett jobb lenne, ha megölné a lengyel királyt... Az előadást szünet nélkül játszák, mintegy másfél óra hosszan. Jól eltaláltak a jelmezek, eredetiek az ötletek, a szereplők hitelesek - már a darab szerint -, a színészi teljesítmény meglepően jó, az esetlegesen hiányzó tehetséget mely nem mindenkinél hibádzik - kiválóan pófeloldozást találhat. Rálelhet arra a másságra, ami lenni szeretne. S ebben valóban más is lesz - fogalmazta meg ars poeticáját „Übü papa". Talán ehhez már mást nem is kell hozzátenni. Bármiféle okfejtésnél világosabban látszik a börtönbéli színjátszás értelme és haszna. Ez a produkció nemcsak egyszerű ön-magamutogatás maguknak - hiszen az előadás, természetesen, nem a börtön vezetőinek, nem is az újságíróknak készült, hanem maguknak, az elítélteknek -, ön-célú szórakoztatás, hanem a személyiségfejlesztés fontos része. Ezért is választotta ezt a darabot a rendező, Tóth Tibor, aki a Kelet-Európai Színházi Laboratórium Alapítványi Népfőiskola képviseletében már egy éve tevékenykedik a „Csillag" börtönben. A két intézmény között egyébként együttműködési szerződés készült, s újabb darabterveik is vannak. Valódi színielődást láthattunk, s mint a művészetben oly' sok helyen, itt sem hiányozhattak a mecénások. A börtönbéli produkcióhoz a világítástechnikát a Szegedi Nemzeti Színház biztosította, a Haffner Fafeldolgozó Kft. és az Alföldi Bútorgyár készítette a díszleteket, az Alapítványi Népfőiskola biztosította a szkamai hátteret. S a'kik a továbbiakban szeretnék segíteni a népfőiskolások tevékenységét azok az OTP kisteleki fiókjánál lévő 673-004434 számlán keresztül tehetik meg ezt. Az előadáshoz tanúsított hozzáállásukra jellemző, hogy a színészmesterség alapjaira oktató balástyaiak stoppal jártak be Szegedre. A lelkesedés természetesen a rabok oldaláról is maximális volt, hiszen akadt olyan elítélt, aki már a Dorozsmai-úton lévő átmeneti intézmény lakályosságát élvezhette volna, mégis visszakérte magát a jóval szigorúbb, ridegebb „Csillagba", hogy együtt maradhasson a többiekkel. Takács Viktoi • Khell Zsolt dekoratív színpada olyan időtlen hátteret ad Bozsik Yvette darabjában az éjfélkor sírjukból feljövő mondabeli kísértetmenyasszonyok „éledezésének", hogy a néző a táncmű első pillanataiban biztosra veheti: nem a klasszikus mű, a Giselle változatával kísérletezik az alkotó. Klasszicizál ugyan, amennyiben főszereplői a viliik, az esküvőjük előtt elhalt menyasszonyok, akiknek éjféltől hajnalig tartó fő foglalatossága bizonyos arra érdemes férfiak tóba fullasztása, halálra táncoltatása és hasonló nyalánkságok... Szereplője Giselle is, pontosabban egy lány, akit őrületbe hajtott feltehetően a szerelmi beteljesülés reménytelensége. De ezzel vége is a „tudatos reminiszcenciáknak"; A viliik című tánc általánosabban, egyszersmind konkrét pártörténetek elbeszélésével foglalkozik a választott tárggyal - a férfi-nő-viszony természetrajzával. Hálás téma, s korábbi darabjai alapján úgy tetszik, a koreográfus kedves tárgyköre - gondoljunk csak az idei első bemutatón, a Kafkaesten látott Josef K. szerelmei című balettjére. Miként a Kafka-idéző műben, a Giselle-t előhívó mostani darabban is remek karaktertáncok sorát vonultatja fel Bozsik Yvette, kitűnő lehetőségeket teremtve a táncosoknak fizikai képességeik, technikai tudásuk, ábrázolási készségük villogtatására. A balesetet szenvedett Kiss István Róbert helyett beugró Domsa Sorint illeti először a dicséret: Zarnóczai Gizellával táncolt kettősükben igazán virtuóz technikával mutattak élvezetesen karikírozott „Öreg párt". Kovács Anita és Sárközi Attila „Gyerek pár"-jának tánca tele volt tűzdelve akrobatikus elemekkel - Sárközinek mintha rugók lennének a testébe építve... Péntek Kata és 7opolánszky Tamás „Menyaszszony-vőlegény"-e is a tőlük megszokott magas színvonalú kivitelben mutatkozott. Hirtelenjében nem is tudom összeszámolni Bodor Johanna (A Nő) eddig eltáncolt igéző nőalakjait - amelyek közül talán a már emlegetett Bozsik-darab, a Kafka-változat főszerepe volt a legemlékezetesebb -; mindenesetre az biztos, hogy Bo• Színház a fegyházban Übü király a Csillagban A társulat (Fotó: Schmidt Andrea) tolja a lelkesedés, s a végén a nagyérdemű vastapsa is valódi. Szóval, tényleg minden, mint az igaziban. A produkció után rögtönzött, kvázi-sajtótájékoztató a média képviselőinek. A személyiség jogai miatt maradjanak most a színjátszók szerepük foglyai, tekintsünk el a civil nevektől. - Olyan erőpróba, amibe érdemes volt belevágni. Ilyenkor derül ki, amikor azoknak adjuk elő, akiknek szántuk, hogy megérte-e azt a sok gondot, munkát, amit belefektettünk. Mi, ha csak másfél órára is, de kiléptünk abból a mindennapi létezésből. Kis időre elfelejthettük saját nevünket, s amiért itt vagyunk. Ebben az úgymond megsemmisülésben jól éreztük magunkat. Azt hiszem, annál nagyobb öröm nincsen, amikor valaki felveheti valakinek a nevét, ismeretlen sorsokat játszhat el, élhet meg, és mindebben leienetek egy házasságon kívül A Szegedi Balett bemutatója