Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-10 / 84. szám

2 ÖNKORMÁNYZAT DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1993. ÁPR. 10. Bratinka József a kisebbségekért A Szlovákiában élő több mint félmillió magyar ki­sebbség sorsáról, oktatási­kulturális lehetőségeiről ta­nácskozott az Ivan Gasparo­vics szlovák parlamenti el­nök vezette küldöttséggel dr. Bratinka József, szegedi országgyűlési képviselő, az Európa Tanács magyar dele­gációjának vezetője. A talál­kozón szó esett még a kétol­dalú kapcsolatok más vonat­kozásairól, egyebek közt a bős-nagymarosi erőmű vitás kérdéseiről, valamint Szlo­vákiának az Európa Tanács­hoz való csatlakozásának le­hetőségéről is. A szegedi képviselő ez­után Tron Vellisle-\e 1, Észt­ország külügyminiszterével folytatott megbeszélést, majd a rangos vendéggel együtt koszorút helyezett el a 301­es parcellában. Mint isme­retes, Észtország felvételét a közelmúltban az ET parla­menti közgyűlésén Bratinka József javasolta, s ezt a köz­gyűlés egyhangúlag meg is szavazta. Macedónia is ENSZ-tag Az ENSZ közgyűlése csü­törtökön késő este közfelkiál­tással felvette a tagok közé Macedóniát, s ezzel 18 l-re emelkedett a világszervezet tagállamainak száma. Macedó­nia az egyetlen az önállósult volt jugoszláv köztársaságok sorában, amelyet eddig - Gö­rögország ellenkezése miatt ­nem vettek fel az ENSZ-be. A hosszú tárgyalásokon kialakí­tott kompromisszum alapján az új tagállam - az ENSZ-ben ­egyelőre „Macedónia, volt ju­goszláv köztársaság" néven szerepel, és zászlaját sem von­ják fel, mert a lobogón látható nap a görög vélemény szerint az ő, Nagy Sándor korából származó évezredes jelképük­kel azonos. • Izrael elfogadta, hogy Fei­szal Huszeini, a megszállt terü­letek első számú palesztin sze­mélyisége, jeruzsálemi politi­kus ott legyen a békefoly­amatban résztvevő palesztin tárgyalóküldöttségben - közöl­ték pénteken a miniszterelnöki hivatalhoz közel álló forrásból. A béketárgyalások kezdete óta Izrael mostanáig elutasította azt, hogy a palesztin tárgyaló­felek között a megszállt terüle­teken kívül élő, avagy jeruzsá­lemi illetőségű, vagy éppen PFSZ-hez tartozását deklaráló személy szerepeljen. Huszeini kelet-jeruzsálemi lakos, és immár hónapok óta megjelenik a PFSZ vezetősé­gének tuniszi ülésein. Ez ideig az Izraellel folytatott tárgyalá­sokon közvetlenül nem is ve­hetett részt, de a palesztin dele­gáció orientáló bizottságának elnöke, így háttérbeli kulcssze­repe nyilvánvaló. Tárgyalóparterkénti elfoga­dása amerikai nyomásgyakor­lás eredménye. Az izraeli mi­niszterelnöki hivatalhoz közel álló forrás arról tájékoztatott, hogy az erre vonatkozó ameri­kai javaslatra Jichak Rabin Izrael elfogadja Huszeinit kormányfő már március köze­pén lezajlott washingtoni láto­gatása után kedvezően vála­szolt. Eredetileg izraeli részről a döntést titokban tervezték tartani addig, amíg a palesztin­ok ki nem nyilvánítják, hogy részt vesznek az április 20-iká­ra kitűzött tárgyalási fordulón. A békefolyamat december kö­zepe óta szünetel, és palesztin részről az akkor Libanonba to­loncolt palesztinok ügyének valamilyen rendezését várják delegációjuk elutazásának meg­hirdetéséhez. Simon Peresz izraeli kül­ügyminiszter - mintegy előké­szítve a jobboldali ellenzék ol­daláról várhatóan tiltakozáso­kat kiváltó fordulatot - a had­sereg rádiójának adott pénteki interjúban kijelentette: soha nem ellenezte Feiszal Huszeini bevonását a tárgyalásokba. ­Nevetséges azt állítani ­mondta a jobboldal vélemé­nyére utalva -, hogy ha egy ke­let-jeruzsálemi lakos részt vesz a tárgyalásokon, ezzel Jeruzsá­lem státusa megváltozik. Jeru­zsálemet Izrael saját „örök és oszthatatlan fővárosának" te­kinti, és e tételt Peresz ezúttal is leszögezte. Másfelől viszont megjegyezte, hogy Huszeini gyakorlatilag amúgy is betölti a küldöttségvezetői funkciót, továbbá, hogy az Egyesült Ál­lamok tárgyal vele. Huszeini új szerepének elfo­gadása nyilvánvaló gesztus a palesztinok tárgyalási részvéte­lének bátorítására, és Izrael közvetett jelzések szerint a ki­toloncoltak békefolyamatot gátló problémájával kacsolat­ban is tervez új lépéseket. Eze­ket azonban - mintegy vissza­fordítva a palesztin követelést - a tárgyalásokon való palesz­tin részvételhez köti. Erösebb, mint gondolták Tomszki sugárzás A rendkívüli helyzetekre életre hívott orosz állami bizottság csütörtök este meg­erősítette, hogy a korábban kö­zöltnél nagyobb a sugárzás szintje a keddi tomszki robba­nás térségében. Az ITAR­TASZSZ jelentése szerint köz­vetlenül a robbanás helyén né­hány röntgen óránként, a meg­rongálódott üzemépület köze­lében pedig több száz milli­röntgen/óra a sugárzás. (Ez a 12 mikroröntgen/órás normális háttérsugárzásnál több nagy­ságrenddel magasabb.) Vlagyimir Alekszandrov, a rendkívüli helyzetek állami bi­zottságának helyettes vezetője szerint a plutóniumüzemben történt robbanás egyik fő oka az alacsony munkafegyelem volt. Az alulfizetett munkások nem végzik kellő felelősséggel munkájukat, és a kormány sem fordít kellő figyelmet munka­körülményeikre. Az államközösségi tévé csü­törtök esti helyszíni képes be­számolója szerint jelentős kár keletkezett az üzemépületben. A föld alatti, folyékony nukle­áris hulladékot tartalmazó táro­lóban történt robbanás követ­keztében beomlott a tetőszer­kezet és megrongálódtak az üzem falai. Több száz ember dolgozik a térség sugármentesítésén. Mintegy ötszáz tűzoltó és kato­na a szennyezett hó eltávolítá­sát végzi. Csatornákat létesíte­nek az olvadék elvezetésére, hogy elkerüljék a szennyezés továbbterjedését. Az ITAR-TASZSZ szerint nincs ok az egyetlen érintett apró település, Georgijevka 20 lakosának kitelepítésére. A te­lepülésen a sugárzás 35 mikro­röntgen óránként, ami a 60 mikroröntgen/órás megenge­• Drámai hangú felhívás az ENSZ BT-hez Bosznia gyors segítséget vár delt értékhatáron belül van. Közben elvégezték a tűz oltá­sában részt vett üzemi dolgo­zók és tűzoltók vizsgálatát. Az őket ért sugárzás az orvosok szerint nem jelent veszélyt egészségükre. A bosznia-hercegovinai ha­tóságok a kormány rendkívüli ülését követően csütörtökön az ENSZ BT sürgős összehívását és a világszervezet térségbeli megbízatásának kiterjesztését kérték a Kelet-Boszniában ki­alakult helyzet miatt. A drámai hangú felhívás sürgeti a légi és szárazföldi se­gélyszállítmányok fokozását a térségbe, ahol a hatóságok sze­rint 270 ezer embert fenyeget halál. Morillon tábornok révén Srebrenica esete a legismer­tebb, de más, többségében mu­zulmánok lakta települések is ugyanilyen kétségbeejtő hely­zetben vannak: menekültekkel túlzsúfolva, szerb tüzérségi tá­madásoknak kitéve, élelmi­szer- és gyógyszerhiány köze­pette. A bosnyák hatóságok név szerint Gorazdét és Zepát említették. Miután a szerbek egy rutin­ellenőrzés során nagy mennyi­ségű lőszert találtak a Mene­kültügyi Főbiztosság egy kon­voján, a szarajevói repülőtér raktárában is várhatóan tovább nehezül a segélykonvojok mozgása - vélik megfigyelők. Mindeddig egyetlen konvoj sem próbált ellenszegülni, inkább a tárgyalásokat válasz­totta, ami azonban napokba, esetenként hetekbe, hónapokba tellett. A továbbra is érvényben lé­vő tűzszünet ellenére Bosznia keleti részén és más körzetek­ben is jelentős harcok foly­tak.A szerbek pénteken reggel egy időben Zárát, Sibeniket és Biogradot lőtték. • Följelentették a várost Az értelmiséggel van a legtöbb baj • Miért mindig az értelmi­séggel van baj nálunk? ­kérdezem Fenyvesi tanár urat. - Kivel legyen baj? Nincs még egy ilyen magyar város, ahol ekkora lenne a jelenlegi és a leendő értelmiség aránya. • Talán az is hozzájárul a problémához hogy ez a vá­ros egy kemény műtéten esett át Trianon után, el­vágták tőle gazdasági hát­országát és kárpótolták érte a kolozsvári egyetemmel. - Ez már túlvezet a mi té­mánkon. De tény, hogy 45 után a helyi hatalom idegen testként kezelte az egyetemet. • Miközben Rákosiék igye­keztek megnyerni maguk­nak. Ezért küldtek olyan reprezentáns helytartókat, mint például Trencsényi­Waldapfel Imre. - Vagy később Gerőnét, aki egyszerre tartotta markában ezt a renitens társaságot és próbál­ta ugyanakkor a helyi túlkapá­sokat visszaszorítani. Hogy más volt az egyetem légköre, mint a városé, arra saját pél­dám is bizonyíték. Rákosi bu­kása után azért kerültünk Suki Bélával együtt a pártbizottság­ra, hogy végrehajtsuk a deszta­linizációt, érvényt szerezzünk a rehabilitációs igényeknek. Nem véletlen, hogy tőlünk már akkor megszabadultak temes­vári emigrációjukból visszatért főnökeink, amikor még nem tudták, kitörhetik-e a nyakun­kat vagy sem. Mindenesetre hi­ányunkat Novolizsov is észre­vette. Nehezményezte ugyanis azt, hogy ez a pártvezetés nem­igazán tud szót érteni az egye­temmel. „Még mindig igen nehéz dolgozni az értelmiséggel, az ifjúsággal, az egyetemistákkal. Itt jóval lassabban halad a mu­nka, mint az üzemekben, mivel az értelmiséggel és a diákitjú­sággal folytatandó munka kép­zett kádereket igényel, vala­mint jelentős erőfeszítéseket és megfelelő időt. A városi párt­bizottság most már valamivel több figyelmet kezd erre fordí­tani. A felsőoktatási intézmé­nyekben megalakultak a párt­szervezetek, és január 14-én a tanítás is megkezdődött. A tudományegyetemen megtar­tották az első taggyűlést. Ez megmutatta: még számos olyan tudós is, aki pedig belé­pett a pártba, nem beszélve a pártonklvüliekről (ha ez utób­biakat az értelmiség bal szár­nyának lehet nevezni), hely­telen következtetést von le az országban lezajlott események­ből, nem tartja azokat ellenfor­radalomnak, közülük nem ke­vesen szimpatizálnak a Nagy Imre-csoporttal, azt kommu­nistának tartják, és külön ki­emelik Lukács Györgyöt. Ez a taggyűlés megmutatta azt is, hogy a pártszervezetben megvan az erős, eszmeileg ed­zett mag, amely helyesen érté­keli az ellenforradalmi esemé­nyeket. A belső helyzet rendeződése mellett józanítólag hatnak az értelmiségre azok a közlemé­nyek, amelyek a kommunista testvérpártok budapesti tárgya­lásairól, a kínai kormánykül­döttség látogatásáról és a len­gyel választásokról napvilágot láttak. Számos értelmiségi úgy értékeli ezeket a közlemé­nyeket, mint a szocialista tábor erősödésének, konszolidálódá­sának tényezőit, és ez kezd már tükröződni a nézeteiken. Ha lassan is, de e tényezők ha­tására megfigyelhetőek annak jelei, hogy az értelmiség kezd a reakció hatása alól a Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kor­mány támogatása felé orientá­lódni. Belépett a pártba Halász Előd professzor, közel áll a be­lépéshez Jáki professzor és az értelmiség más jelentős képvi­selői." • Hruscsov elvtársat ez bi­zonyára megnyugtatta. - Érte a célzás iróniáját. Va­lóban abszurd képnek tűnik, hogy Hruscsov egyik ujját a 4. frissen hadirendbe állított in­terkontinentális rakéták indító­gombján tartja, a másikkal pedig Novolizsov feljelentését követi, hogy a helyi közélet szereplői közül egy piros vagy fekete pontra minősített nebul­ót se szalasszon el. Világos, hogy a szovjet megfigyelő eh­hez a témához kevésbé ért mint a gazdasághoz, jobban rá van utalva besúgóira. De valamit erői is jelentenie kell „A pedagógiai főiskola igazgatója, Lerner professzor pl. elmondta, hogy nagyra érté­keli Makarenko pedagógiai örökségét, hogy szeretné, ha sor kerülne delegációk cseréjé­re és a tudósok közötti szoro­sabb együttműködésre, viszont nagyon nehéz eljutni a Szov­jetunióba: a minisztérium aka­dályozza. Gyakorlatilag nin­csenek kapcsolatok a szovjet társintézményekkel, szinte nincs tudományos információs csere sem. Az a véleménye: erősíteni kell a kapcsolatokat a szovjet tudósokkal, s ezt a pub­likációk cseréjével célszerű kezdeni. A szegedi mezőgazdasági kutatóintézet tudósai is élénken érdeklődnek a szovjet tudósok munkája iránt, ám eddig még senki sem járt közülük a Szov­jetunióban, állítólag azért, mert nem engedik meg nekik a ki­utazást. Az igazgató, Somorjai professzor elmondta, hogy ő már régen készül a Szovjetuni­óba, jelesen igen kíváncsi a Népgazdasági Kiállításra, s amikor végre 1956 őszére ki volt tűzve az útja, az esemé­nyek miatt arra már nem került sor." • Nyikita Szergejevics küldheti a meghívót. - Valószínűleg el is küld­ték, akik helyette ezt elolvas­ták. De amint látjuk a fraterni­zálás nehezen ment, az, ha egy szakember hajlandó a saját te­rületén megnézni valamit, még nem nevezhető politikai elkö­telezettségnek. Volt persze olyan helyi egyetemi potentált, aki bármit tehetett, azt korábbi tevékenysége miatt csak a ro­vására voltak hajlandók írni. „Igen nagy tekintélye van a tudósok között Baróti profesz­szornak, a tudomnyegyetem rektorának. Az értelmiség re­akciós szárnyának ez a dör­zsölt, ravasz képviselője előtt­ünk kijelentette: neki 1956 de­cemberében Párizsban kellett volna előadásokat tartania a magyar irodalomról, azonban nem utazott el, mert neki most, úgy véli, itt van a helye, Ma­gyarországon." • Mindent egybevetve ez a jelentés még konszolidációs hangokat penget. Azt java­solja, hogy: „...dolgozzanak ki javaslatokat a magyar és szovjet tudósok közötti szo­rosabb kapcsolatok létesíté­sére. Mindezt lehetne leve­lek, publikációk cseréjével kezdeni, azután meg lehet­ne hívni a Szovjetunióba néhány haladó gondolko­dású magyar tudóst konfe­renciákra stb." - Valóban ez a hang már a jóval későbbi kádári konszoli­dáció időszakát idézi, de Sze­geden az sem lett sohasem az igazi. Nekem ugyan szeren­csém volt. A korszak névadóját egy időre Moszkvába küldték fejtágítóra. A helyére Török László került, aki megengedte, hogy 1962 júliusától a főisko­lán dolgozhassam. De a vissza­tért első titkár szemmel tartott és végül el is távolított helyem­ről. Suki Bélát pedig akkor sem engedték „följebb" a gim­náziumnál, amikor filozófiai munkásságát kénytelenek vol­tak elismerni. De ez már nem Novozsilov bűne. Rigó Béla

Next

/
Thumbnails
Contents