Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-10 / 84. szám

Hátra arc a határon Tovább gyarapodott pénteken az Európai Közösség országaira és az Ausztriára vonatkozó behozatali tilalom miatt a magyar határról visszafordított kamionok száma. A késő délutánig már mintegy 40 élő állatot, illetve hús- és tejterméket szállító kamiont fordítottak vissza a magyar határőrizeti szervek. A legtöbb szállítmánynak - szám szerint 26-nak - Rajkánál tagadták meg a beléptetését. Ezek élő bikákat, illetve joghurtot és tejszínt szállítottak volna Németországból Horvát-, illetve Olaszországba. Jellemzően nagyrészt tranzitszállítmányokkal kísérelték meg a belépést Magyarországra a pénteki nap folyamán. Hegyeshalomnál hat, Vámosszabadinál pedig két rakományt irányítottak vissza a magyar vámosok, az előzőekben többségében német marhahús, az utóbbiakban pedig tej, tápszer és vaj volt. • A főrendező leveleket írt Válság a Nemzetiben Tekintélyes terjedelmű paksamétát küldött szerkesztőségünknek tegnap Árkosi Árpád, a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője; mint kísérőleveléből kiderült, ugyanezt a levélcsomagot két nappal ezelőtt eljuttatta dr. Lippai Pál polgármesternek. A főrendező a polgármester segítségét kéri rendkívüli társulati ülés összehívásához; mint írja, ezen az ülésen a színházat fönntartó önkormányzat illetékesei előtt is kiderülne, hogy az intézmény dolgozóinak többsége azon a véleményen van, ami a főrendező meggyőződése: „Kormos Tibor és a vele korábban pályázó munkatársai alkalmatlanok a színház irányítására." Árkosi arról tájékoztatja a polgármestert, hogy az igazgató és belső munkatársai „elindítottak egy rágalmazási hadjáratot" ellene, amelynek végső célja az ő eltávolítása a főrendezői munkakörből. Erre a következtetésre az április 2-i rendkívüli igazgatói értekezletről készült emlékeztető alapján jutott Árkosi: szerinte az igazgató valótlanságokat állít az emlékeztetőhöz írott szövegében, azt sugallja, hogy a színházban kialakult bérfeszültségekért egyedül a főrendező felelős. A polgármesternek küldött levél mellékletei: azok a levelek, amelyeket a főrendező az igazgatóhoz írt az évad folyamán, valamint a fönt említett társulati ülésen készült magnófelvétel. Tegnap ismét levelet intézett Árkosi Árpád a polgármesterhez, amelyben „a színházban dúló önkény újabb megnyilvánulásairól" tájékoztatja. Kétszázan szondázták a közlekedést Ilyen még nem volt - tudtuk meg tegnap délelőtt a sajtótájékoztatón. Nemcsak Szegeden nem, de még az országban se. Tóth Lajos rendőr ezredes, megyei főkapitány-helyettes elmondta, hogy a nagyszabású, fokozott közúti ellenőrzéssel offenzíven akarnak beavatkozni a közlekedésbe. Az akció több megye összefogásával történik és részt vesz benne az Országos Rendőr-főkapitányság is. A tegnap délutáni ellenőrzés mennyiben volt másabb a régebbieknél? Levegőből és földről egy útvonalrendszer forgalmát kísérték figyelemmel. (Riportunk a 3. oldalon.) mint egy papír zsebkendőt. Van. Pedig ez a szép, kegyes történet arról beszél, amit a torinói halotti lepellel foglalkozó sok ezernyi tudós is szeretne megfejteni: milyen erő hatására, milyen kémiai vagy egyéb úton, hány dimenzió összetereléséből született, égett, vetült, szerelmesedett bele az anyagba Jézus Krisztus teste és arca? Tudom, nem épp civil feladat vallási elragadtatásból kutatni a fölfoghatatlant. De az ünnep arra hív föl, hogy váltsunk magunkban néhány szót a megszólítható Istennel halálról és feltámadásról, s lássunk is egy-két jelenetet abból a folyamatos történelemből, amelyben őseinkkel, hozzánk hasonlatos távoli rokonainkkal, édesanyánkkal, feleségünkkel, gyermekeinkkel, szerelmünkkel nap nap után részt veszünk. Mert itt hordja a keresztet Simon, aki hőssé lett abból a véletlenből, amit hívő a végtelen isteni akaratnak nevez, mert ma is van özönvíz, tőlünk csak fél országnyira, s itt él Veronika is, a legszelídebb, aki reményünk szerint csodálatos ajándékot kap. Van-e bizonyosság? Tamás, aki hitetlenként vonult be a sztereotípiák birodalmába, megérintette az embernek nem való öt sebet. Én azt mondanám, talán hitetlen volt. Aztán, a legendák szerint, önként vállalt mártírhalált halt. Egész életében együtt élt a sebekkel, ujján érezte azt a hasonlíthatatlanul forró nyirkosságot, amit az eleven húson üt a vas, látta a szögek helyét, amíg élt. Tudni akarta, milyen az a halál. t S

imon, özönvíz, Veronika, fűben, fák alatt megterített asztal? Tamás meg akarta érteni a realitáson túlit. Hitetlenségénél, kételyeinél többre tartotta a személyes tapasztalást. Dlusztus Imre f ALAPÍTVA: 1910-BEN 0 DELMAQYARORSZAQ SZOMBAT, 1993. APR. 10., 83/84. BSSSHW ARA: 15 FT • Kedden újabb Íoíduló Vásárhelyi „függő" A sakk szerelmesei információink szerint dr. Rapcsák András, a hódmezővásárhelyi képviselőtestület által felfüggesztett polgármester is közéjük tartozik - függő partinak nevezhetik azt a politikai csatározást, amely a megyei jogú városban zajlik. Dr. Farkas László államtitkár, köztársasági megbízott még nem foglalt állást az ügyben, ám a vizsgálatot megindította. A közgyűlést keddre összehívták; a polgármester szerdán közmeghallgatást tart. A húsvét tehát a „végjáték" előkészítése jegyében telik. (Cikkeink a 12. oldalon.) u Balettbemutató Veronika kendője Másvilágok T

izenöt éves voltam, amikor meghalt a bátyám. Hat év volt köztünk, s mert ez az idő elég sok, s én meg mégiscsak gyerek voltam, épp akkor keveredtünk ki abból a korból, amikor a testvérek még riválist látnak egymásban, tehát már beszélgettünk, sőt titkokat árultunk el egymásnak. Úgy képzelem, most matematikát tanítana valahol, egy kisvárosban, ahová orvos feleségével költözött. Két nyúlánk fia a válláig érne, sokat járnának együtt moziba. Ő maga szelíden bütykölgetne napestig valami számítógép vezérelte zeneszerszámon, élete párja meg ugyanilyen puhán, észrevétlen, mégis jótékonyan lenne jelen ott, ahol gyógyító kézre van szükség. És persze, azt gondolom, össze-összejárnánk, apáméknál szűk lenne az ebédlő az ünnepi tumultusban. Sajnos, nem így van. Az ember, mint olvassuk az írást, „a halál hatalmának szolgaságába került". Abban a kamaszban, aki akkor voltam, a belül használt szavak között a halál volt a leggyakoribb. Meg akartam érteni a pusztulást, a bűn büntetését, és persze a föltámadást is. Mindannyian képek, jelképek rabjai vagyunk. Mondunk egy szót, és az az állandó jelenet, fotó, ikon villan be, ami máskor, ezerszer is. De ez olykor jótékonyan a megértést segíti. A föltámadást például akkor értettem meg igazán, amikor Pilinszkynél a fűben, fák alatt megterített asztalról olvastam, a különítéletet meg akikor, amikor azt mondja a vers, hogy az Atya, mint egy szálkát, visszaveszi a keresztet. Egyszer azt mondta valaki, hogy őt, ha egynyolcvan mélyen lebetonozzák, nincs úristen, aki föltámasztja. Emlékszem, a mezőn terített asztal légies festményét állítottam szembe a betonos képpel. A Szegedi Balett - Kiss István Róbert balesete miatt - szerdáról tegnapra halasztott bemutatóján két táncművet látott a közönség: Bozsik Yvette A viliik című koreográfiáját és Juronics Tamás új darabját, a jazz zenére komponált Alvilági sztorit. A Másvilágok című esten készült felvételünk ez utóbbiból mutat jelenetet. Ő annak volt a rabja, én ettől szabadultam föl. Mondom, a képek sokszor a gondolat helyére telepednek. Látjuk a mezőn hazaballagó Simont, aki néhány perc múlva már Krisztus keresztjét cipeli. Igen, ott van ez a kép minden falusi kápolna és a világ legnagyobb katedrálisainak falán, a templomkertben fölállított kálvárián, szentképen és imakönyvön, és azt mondjuk: ez a cyrénei vállalta a szenvedést, áldozatot hozott, ő az imitatio Christi, a Krisztus-követés előképe, csak azon nem gondolkodunk el, hogyha zsidó volt, mit keresett ünnepnap a mezőn, vagy ha nem tartozott a Mózeshitűek közé, akkor miért bűntették a római katonák. Másként közelítve a kérdést: miért használjuk oly könnyen azt a szót, hogy özönvíz? A gondolatmenetünkben máris ott a bárka, Noé a fedélzeten, a deszkákon ezernyi állat, s jön a galamb, csőrében az ág, jelezve, hogy van föld, van túlélés, lapozhatunk a történetben, de nem látjuk azt a szennyes árt, ami elsodorta az akkori életet, s nem vesszük számba, hogyan csúszhatott az iszonyú szökőár erejétől egymáshoz mondjuk egy farkas, egy patkány és egy öregasszony kihűlő teteme. Azt mondom, Veronika kendőjét is úgy használjuk, Munkácsy Mihály: Krisztus mellképe. Az 1880 körül készült réznyomat néhány napja a szegedi Móra Ferenc Múzeum tulajdona.