Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-24 / 69. szám

8 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1993. MÁRC. 24. X ••••• X s LEVÉLCÍMÜNK: IH.I.MAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 481-460 Lakásbérlők a privatizációról Akik hallgatnak Ellopták a magyar zászlót Néhány napig fontolgattam, hogy a sajtó nyilvánossága elé tárjam-e azt a garázdaságot, mely sajnos nemzeti ünnepünkkel és zászlónkkal kapcsolatos. De megteszem. A Belvárosi Rk. Egyházközség a Dugonics tér 12. szám alatti székházát ez év januárjában vette ismét birtokába a JATEtól. Nemzeti ünnepünkre mi is kitettük a magyar zászlót, hogy ezen a téren se legyen olyan ház, ahol nem hirdeti zászló a márciusi ifjak nemes forradalmát. Sajnos az ünnepen már nem díszítette házunkat, mert az előző délután kitett zászló az éjszaka folyamán eltűnt. Nem is tudjuk, hogyan oldották meg, hiszen kb. öt méter magasan volt, a tartóba a rúdja be volt ékelve. Rúdját eltörve (talán belekapaszkodva) vitték el. Miért? Valakinek nem volt pénze, hogy vegyen és házát feldíszítse? Vagy ezt is garázda kezek tették, mint a sok szeméttartó, pad, hirdetőtábla összetörést? Bármelyik is volt, égesse szégyenpír az arcukat és mardossa lopásukért a lelkiismeret. Vajon mit szólna hozzá Petőfi, Jókai, Vasvári, Irinyi és a többiek, ha ezt a mai „márciusi ifjak" tették? Eszembe jut. amit a nyáron a pécsi körzeti tévé riporterétől hallottam, amikor felkonferálta a tnánfai műemléktemplom műemlékharangjainak ellopását: „Kedves hallgatóim, ezek után azt hiszem, csak égő parazsat nem loptak még Magyarországon." Hát idejutottunk! Szégyen! Gyalázat! Ez a sérelem nem engem, hanem a Belvárosi Egyházközség híveit érték, hiszen ezt a zászlót az ő forintjaikból vettük most az ünnepre 1200 forintért. Lesz még két nemzeti ünnep az idén, s ha nem lesz zászló ezen a házon, az nem azért lesz, mert nem vagyunk magyarok, hanem mert nincs minden alkalommal 1200 forintunk erre. Mert akkor ennyivel kevesebb jut például segélyezni a rászorulókat. Az pedig azt hiszen, fontosabb, mint tolvajoknak és garázdáknak martalékává tenni. Ábrahám István, a Belvárosi Egyházközség plébánosa Áldott állapot A Lakásbérlők Szegedi Egyesületének elnöksége örömmel értesült arról, hogy a város közgyűlése csütörtökön, hoszszas előkészítés után végre foglalkozik a bérlakások elidegenítésével. A legutolsó előterjesztéshez képest óriási előrelépésnek tartja, hogy a képviselők nem újahb tilalmi listát kapnak kézhez, hanem alapelvekről dönthetnek. Ugyanakkor azonban ezek az alapelvek is tartalmaznak bizonyos korlátozásokat, olyanokat, amelyek szubjektív megítélésre adhatnak okot. Az elnökség többek között azt sérelmezi, hogy változatlanul külön elbírálás alá esnek például a műemlékek, avagy a városképi jelentőségű ingatlanok. Holott - mint ahogy azt a nemzetközi példák bizonyítják - a magántulajdonba került műemlékek sorsa mindenütt megnyugtatóan alakult. A lakásbérlők egyesülete tehát arra kéri a képviselőket, ne fogadjanak el korlátozó határozatokat. A lakás megvásárlásának lehetőségét az egyik bérlő számára éppúgy meg kell adni, mint a másiknak, minden egyéb megoldás diszkrimináció. Bérlő és bérlő között Dr. Lippai Pál polgármester 10 óra 15 perckor mondja el ünnepi beszédét arról az erkélyről, amelyről egykoron Kossuth Lajos szólította meg a szegedi nemzetet..." (DM 1993. 03.12.) Hát ez így sántít, mert a polgármester nem arról az erkélyről beszélt, ahonnan Kossuth szólt a néphez 1849. július I l-én, talán utoljára. (Ugyanakkor ezt a tévedést a 03. 16-i lapszám tuugyanis nem lehet különbséget tenni. Nyilván a kecskeméti közgyűlés legutóbbi határozata - miszerint valamennyi bérlakását felkínálja bérlőjének eladásra - is ezen alapelveknek megfelelően született. A lakásbérlők egyesületének az a véleménye, hogy a diszkrimináció nélkül végrehajtott, széles körű lakásprivatizáció bevételeit új, immár „tiszta" tulajdoni helyzetű szociális bérlakások építésére kell fordítani. Ezáltal Szegeden sokszáz, akár egy-kétezer új bérlakás épülhetne egy-másfél évtized alatt. Az egyesület elnöksége tiltakozik a lakbérek emelése ellen. Pontosan azért, mert akik a jövőben is bérlők lesznek, azok kényszerből maradnak azok. Saját lapos pénztárcájuk (vagy netalántán a tiltó korlátozás) miatt. A kiszolgáltatott helyzetbe kerülő városi polgártól pedig nem lehet elvárni, hogy mindennek ő fizesse meg az árát: a korábbi rossz struktúráét éppúgy, mint a rendzerváltással bekövetkező piacgazdaságét. Lakásbérlők Szegedi Egyesülete dúsítása is elköveti.) Szeged történetéből, de építéstörténetéből különösen ismert, hogy azt az épületet, ahonnan az idén a polgármester beszélt a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank építtette a WeberNey tervezőpáros tervei alapján, a város nagyszorgalmú vállalkozója, Hoffer Károly kivitelezésében, 1873-ra (!). Hol járt már ekkor Kossuth? Ebben az épületben vetették el a kamarai intézmény első magvát. 1890. szeptember 7én, amikor Kállay Albert főispán elnöklete alatt az ülés Lillin Károly kékfestő-mestert választotta elnökévé, alelnökké pedig Weiner Miksa gabonakereskedőt és Rainer Ferenc asztalosmertert. Lillin Károlyt követően, 1891-ben a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke Gál Ferenc lett, aki egyben a banknak is elnöke volt. A Kamara székházát a Vörösmarty és a Deák Ferenc utca sarkára Vígh Albert szegedi tervező, ipariskolai igazgató tervei szerint a szabadkaiból szegedi szecesszionistává vált (pl. Gróf-palota) építész, Raichl J. Ferenc vitelezte ki, egyemeletesre. A második emeletet 1925-ben „húzták rá". Ezt az intézményt egészen betiltásáig Szegedi Kereskedelmi és Iparkamarának nevezték, és a korábbi, gazdasági jelzővel ellátottat, ma(?). Ebben az épületben székel most a Casino. Kossuth Lajos valóban a Kárász-ház erkélyéről beszélt, és ez az épület a szegedi klasszicizmus legszebb alkotása, valószínű Ybl Miklós tervei szerint, 1845 körül épült. „A Kárász családból többen beírták nevüket a város történetébe. Az alapító, Kárász Akik hallgatnak, kiáltanak, mondja Ciceró Catilina elleni híres vádbeszédében (Qui tacent clamant). Azaz a hallgatás néma bizonyság. Márpedig a sajtó, rádió, televízió mélyen hallgatott március idusának legsikeresebb szegedi megemlékezéséről, amely a KDNP Eszperantó utcai székházában zajlott le délután 5 órától. A máskülönben oly szenvtelen szegedi polgárság zsúfolásig megtöltöte a nagytermet, de zsúfolásig megtelt az előcsarnok is, még az utcára is kiszorultak jónéhányan. A KDNP székházában rendezte ez évben a március 15-i megemlékezését a Piarista Gimnázium és a Karolina Gimnázium. A diákokon és a szegedi polgárokon kívül ott voltak a vajdasági magyarok képviselői, az erdélyi diákok delegációja és sokan mások. Ugyanakkor a sajtó képviselői nem tettek ki magukért. A meghívás ellenére egyedül a •Oélmagyarország képviselőjét láttuk. Hasonló, sőt sokkal kevesebb embert megmozgató Csongrád megye műszaki társadalma szegényebb lett. 1993. január 27-én elhunyt Ditróy Bálint mérnök, a Szegedi Közúti Igazgatóság nyugdíjasa. Sokoldalúan képzett, széles látókörű ember volt. Finom elemző, pontos fogalomalkotó készségét a szülői házból hozta magával. Édesapja orvosprofesszor, édesanyja gimnáziumi matematika tanár volt. A sok gonddal küzdő, sokgyergyemekes család szűkös lehetőségei, a II. világháború és az utána következő nehéz esztendők: sok megpróbáltatás elé állították Bálint barátunkat. Segédmunkásként kezdte, technikusként folytatta, végül 1956ban a Budapesti Műszaki Egyetemen vízmérnöki oklevelet szerzett. Pályafutása Csongrád megyéhez, Szegedhez kötődik. A vízügyi igazgatóságnál, a Csomitervnél, az Olajterv szegedi kirendeltségénél és a Szegedi Közúti Igazgatóságnál dolgozott. Számos vízrendezési munka, sok híd, mélyépítési műtárgy, útépítési munka őrzi Ditróy Bálint „kézjegyét". EzekMiklós (1715-1797) szegény felvidéki nemes ifjú volt: a fővárosból Temesváry András főbíró hozta le kocsiján városi íródeáknak. 1739-ben lett Szeged főjegyzője, s egyúttal szabályellenesen, tanácsnoka is. Karrierjét azzal az ősi módszerrel alapozta meg, hogy feleségül vette a gazdag főbíró lányát..." (Péter László: Szeged, Panoráma, Bp., 1985.) Ebben a házban szállt meg Kossuth Lajos 1849-ben, és ennek erkélyéről mondta el a már idézett beszédét. (Az élet iróniája, hogy itt lakott 1857ben Ferenc József császár is.) E történelmi nevezetességű erkélynek szereplője volt Juhász Gyula, Móra Ferenc (1918), azután 1919-ben az első szegedi kormány elnöke Károlyi Gyula, később Zadravecz István, az alsóvárosi ferences házfőnök, majd tábori püspök, és még sokan mások, sőt még Apró Antal is. Még annyit: a mai Arany Korona helyén állt Bauernfeind-ház falától, égy templomi szószékről mondta el első szegedi beszédét Kossuth, 1848". október 4-én. A nagy eseményre ma emléktábla emlékeztet. Ennyit az erkélykorrekcióról. Bátyai Jenő rendezvékenyeken (SZDSZ, Fidesz, MSZP, Torgyán-show. stb.) nyüzsögnek a riporterek, villannak a vakuk, s részletes beszámolók jelennek meg a lapokban. Pedig a program, amelyet a két gimnázium diákjai állítottak össze, és különösen a lelkesedés megérdemelte volna a figyelmet. Horpácsy András önkormányzati képviselő ünnepi beszédét tapsvihar követte. A műsort fogadás zárta, amely alkalmat adott a barátkozásra, ismerkedésre. A tárgyilagos szemlélőben óhatatlanul felmerül a kérdés, mikor lesz Magyarországon pártatlan a sajtó? Vágy ez valóban csak kegyes óhaj? Mit is mondott Deák Ferenc a sajtószabadságról? A sajtótörvényről? „Nem sajtótörvény kell. hanem olyan sajtó, amelyik nem hazudik". És szerintem olyan, amely nem is hallgat el. Pedig az ünnepség végét a Polgáritiester úr is megtisztelte. Kelemen Gábor nél hol tervezőként, hol műszaki ellenőrként, hol művezetőként - utolsó aktív éveiben pedig talaj mechanikusként működött közre. A mélyépítő mérnök szerepe ritkán látványos. A mű többnyire rejtve marad a föld alatt. Jelentősége viszont fokozottan kihat az egész társadalomra, ezért fokozott felelősségérzetet követel. Ez a felelősségérzet hatotta át Ditróy Bálint egész lényét. Sok ragaszkodó barátja volt, mégis feszültségben élt a világgal, melynek jelenségeire érzékenyen reagált baráti társaságban, szellemesen, vibrálóan. A nyugdíjazás, a rendszeres tevékenység hiánya, gazdasági életünk hullámvölgye, magányának depressziója nyomasztóan hatott rá. Magánéletében tartózkodó, a közéletre, művészetekre, műszaki életre őszintén nyitott volt elhunyt barátunk. Szomorú barátai nem tehetnek mást, mint megőrzik a jó barát, a jó mérnök, művelt s szellemes társalgó Bálint barátjuk emlékét. Szegedi Közúti Igazgatóság Manapság már nem divatos ez a szó. Azt mondják, ósdi, régies, meg aztán, hogy kinek áldott, másnak inkább teher. Apropó: teherviselős, terhes, mert hogy így is mondják: másállapotban, másképp van, úgy van, bájol, baja van, viselős asszony. Az meg, hogy állapotos, egyenesen elutasított megnevezése a gyermekáldás-várás állapotának. Pedig, ha az asszony bölcsőre hízik, aligha tanácsos letagadni. mert akkor - a hagyomány szerint - néma lösz a születendő gyerök. Mostanában, hogy olyan komoly vita kerekedett az abortusz törvény körül, egyre gyakrabban elhangzott, egyre gyakrabban olvashattuk a terhes anya megnevezést. Olyan sokszor, hogy akaratlanul el is kezdtem foglalkozni a szó idevonatkozó jelentésével: valóban teher a teher? Fizikai értelemben természetesen az. De vajon a súlytöbbletre gondolunk-e mindannyian, amikor azt mondjuk egy áldott állapotban lévő asszonyra, hogy terhes? És vajon valóban csak fizikai értelemben viselős az anya? A gyermekáldás komolyságára utal egyik művében Bálint Sándor, amikor így ír: „A gyerök népünknél nagy tisztösség. (...) a gyerök, hadiszöröncse, mög a jó házasság: Isten dolga." Idősebb emberektől máig lehet hallani, hogy a gyerekre áhítozó asszonyt arra biztatták régen, hogy:„Ha gyerököt akarsz, akkor Gyümölcsoltó Boldogasszonykor szeresd az uradat, akkor biztosan mögfogan a méhben az a kis mag." Olyan is előfordult, hogy amelyik asszonynak sehogyan sem sikerült „gyerököt foganni", az ellopta egy olyan asszony ingét, aki már sokat szült, hátha elszörzi vele a szülési is. Ez a boszorkányos hiedelem már emlél ben is alig lelhető. Anr inkább élő. hogy a dő(nek vélt) asszonyok kilenc keddöt fogadtak. Vagyis, ki- j lene kedden imádkoztak a' keddasszonyhoz, Szent Annához, s a napokat meg is böjtölték, hogy „mögessenek". A szokás erősségét igazolja, hogy régen, de még századunk derekán is, az asszonyok a keddet dologtiltó nap gyanánt, ünnepként élték meg. Ugyanis Szent Anna egészen a s/iilés pillanatáig őrzi a vajúdó asszonyt. Anyáinktól magunk is hallhattuk, hogy régen egyegy családban több gyermek is született. Azt tartották: „Annál szöbb az asszony, mentül többet szül." Allapotosságukat egyetlen pillanatra sem titkolták, de nem is dicsekedtek vele. Viselték Isten áldásaként; „Ezért lőtttünk asszonyok" - mondja egy sokgyermekes tápai aszszony. A hagyományos paraszti munkákban sokhelyen kikímélték a várandós asszonyokat, de amit el tudott végezni, azt nem vették el előle. „Én az utolsó napon is szödtem a markot, azt én-é, nyócvan éves vagyok, hála Istennek, jó egészséggel. Akit elkényöztettek, az nehezen szült." Gyerek után minden újházas vágyott. Ahol azonban mégsem lett. ott - bár nem minden emberpár — örökbe fogadott, általában ismerős, sokgyeremekes családból valót. Ha csak egy mód volt rá, fiút, hogy nevüket tovább vigye. főként a nagymúltú családok mondották is: „Nem akarjuk, hogy a kutyára maradjon a nevünk." Ifj. Lele József Újabb levél Renault-ügyben Tisztelt Mihály Sándor Úr! A májcius 11-i lapban megjelent cikkében kérdést intézett az Agora Felügyelő Bizottságához a Mezőker Kft. működésével kapcsolatosan. Kérdése arra irányult, hogy ha a Mezőker Kft. működését a Felügyelő Bizottság úgy minősítette, hogy az az Agora céljait jól szolgálja, akkor miért kell most megszüntetni. Szeretném tájékoztatni, hogy a jelenleg dolgozó Felügyelő Bizottság „már nem az a Felügyelő Bizottság", amely a Mezőker Kft.-t olyannak minősítette, mint amely az Agora céljait jól szolgálja. A közgyűlés ugyanis nemcsak Vörös Pál volt vezérigazgatótól, hanem a Felügyelő Bizottságtól is megvonta a bizalmat. Biztosíthatom Önt arról, hogy az Agora Rt. jelenlegi tisztségviselői hozzáértéssel és kellő szigorral végzik a tevékenység végzésének felügyeletét, úgy ahogy ezt joggal el is várja tőlünk a részvénytársaság tagsága. Kétségtelen tény, hogy az események sorában vannak már visszafordíthatatlan dolgok, de az elmúlt idő néhány „érzékeny pontja" még vizsgálat alatt áll és felelőtlenség lenne ezek lezárása előtt erről nyilatkozni. Természetesen kérdések különböző módon fogalmazódhatnak meg. Én is megkérdezhetném talánt Önt is - aki minden bizonnyal a társaság belső életéről széleskörű információkkal rendelekezett - miért „nem jelzett"? Sok problémát megelőzhettek volna egy időben érkező figyelemfelhívással. Tisztelt Mihály Úr! Nem félreértve a múlt problémáit, az Agora tisztségviselői ma mégis a holnapért dolgoznak, erre fektetik a fő hangsúlyt. Amennyiben lehetőséget kapok a későbbiekben amikor ezt már felelősséggel megtehetem - szívesen tájékoztatom Önt és a lap olvasóit is az Ön által felvetett kérdések mikénti lezárásáról. Balogi Sándor, a Felügyelő Bizottság elnöke Egy mérnök halálára Erkélykorrekció