Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-06 / 31. szám

Salgó László és a palotás Első emberek a parkettán Salgó László megyei rendőr-főkapitányt egyszerűen elragadta egy táncoslány. A bálnyitó palotás után ugyanis táncosválasz volt a vendégek közül hívtak néhányat a parkettra. A Melody Combó keringőt játszott, Salgó úr viszont úgy döntött, marad az egyszerű egyet-jobbránál. - Nem járt tánciskolába? - Nem, egyáltalán nem értek a tánchoz. Inkább megtartok két előadást angolul, mint táncolok egy keringőt. Úgy éreztem magam, amikor felvittek a parkettra, mint amikor egy mackót bevezetnek a cirkuszban a porondra. - A felesége hogy viseli a két bal lábát? - Ő kiválóan táncol, de elnéző velem. Néha fel szoktam kérni, hogy azért jól érezze magát. - És ön hogy érzi magát ma este? - Nem vagyok bálbajáró ember, de szeretem a társaságot, kiváltképp azért, mert egyre kevésbé van rá időm. Az este többször eszembe jutott, hogy telik az idő - a zenekar a fiatalságomat idézi, az asztalnál pedig egy csomó egykori, jogi kari tanítványom ül ügyvédek, jogászok. * Farkas László államtitkár, köztársasági megbízott abban a különös helyzetben van, hogy saját munkahelyén, a Megyeházán bálozik. - Mikor voltak utoljára bálban? - Legalább tíz éve. A hatvanas, hetvenes évek jogász- és orvosbálait viszont végigmulattuk a feleségemmel. Akkor, a régi Hungáriában, a Tiszában még más volt a hangulat. - És most milyen? - Most is jó, főleg a zenekar miatt. Ez a szalon-muzsika nagyon megfelel a mi korosztályunknak. - Szeretnek táncolni? - Igen, kiváltképp tangózni, angol keringőzni. Azt hiszem, elégedettek vagyunk egymással a tánc terén. - Ttz év után ismét bálban... Nosztalgiáznak? - Igen, mert a régi bálák az együttlétünk első éveire estek. - Mit szól ahhoz, hogy a munkahelyén bálozik? - Nem örülök, de a körülményekhez képest egészen hangulatos lett a helyszín. * Lehmann István, a megyei közgyűlés elnöke szintén nem jó táncos. Felesége annál inkább - van is belőle konfliktus. - Ma már sajnálom, hogy nem jártam tánciskolába, mert a kultúrához ez is hozzátartozik. - Nem éppen bálozós tipus. - Nem, a természetemmel határozottan ellenkezik. Nyugodt, csendes ember vagyok. Ez a bál mégis jó, mert szolid, kultúrált, nem „puccos". - Hogy ízlett a vacsora? - Egyszerű, mégis kitűnő volt. - Mit szól ahhoz, hogy bál van a Megyeházán? - Nagyon örülök neki, mert alkalmasnak találom a helyet. Én egyébként.dolgozni is úgy járok ide, mint mások a bálba, mert szeretőm a munkámat. Az oldalt írták: Fekete Klára - Keczer Gabriella Fotók: Schmidt Andrea A bálon se ütötték agyon a jogászt SZOMBAT, 1993. FEBR. 6. Hol a vörös szőnyeg? vetkező percben nem tetsző zeneszám következett, sétálhattak fel ismét. (A korlát mögé szorult újságíróknak előnnyel és hátránnyal is járt ez a pozició, fentről észrevétlenül szemmel tarthatták a báli közönséget, kissé nehéz volt viszont a kiszemelt „alanyok" közelébe férkőzni.) A Hotel Tisza kétféle menüjét mindenki dicsérte. Közös volt a Jóbarát cocktail - mely talán a bíróságon ellenfélként küzdő ügyvédeket volt hivatva összebékíteni erre az estére - , az előétel (hideg bélszlnszelet Colbert módra), az „A " menü Csáky töltött rostélyost kínált, a „B" Kiskunsági sertésszeletet. A bálák másik elengedhetetlen „tartozékáról", a zenéről a Melody Combó gondoskodott, mindenki tetszésére. A tudósítók ottlétéig azonban mindösszesen egyszer csendült fel a Nem ütik a jogászt agyon, pattogó csárdás formájában. Ki tudja, miért, a párok nem kapaszkodtak össze, s nem járták körbe a Megyeházát, de hát, mint tudjuk, nem a Tiszában voltunk... A tánc hajnalig tartott. - Háromszáznyolcvan jegyet adtunk el a jogászbálra - mondja Merényi Kálmán megyei főügyész, a szervező Magyar Jogász Egylet helyi elnöke, miközben az első emeletről körbepillant az ünneplő seregen. - Ez az első igazi jogászbál 1945 óta, különbözik az egyetemi „jejejes" rendezvényektől. Szeretnénk vele hagyományt teremteni. Nekem személy szerint az a vágyam, hogy a régi-új Hungáriát majdan a jogászbállal nyissák meg. * Dobozy Leventének, a Csongrád Megyei Ügyvédi Kamara elnökének - ekkor feleségével éppen a „sajtópáholyt" látogatja meg - is a régi bálák jutnak eszébe. - Ifjúságom szép emlékei közé tartoznak a Régi Hungáriában rendezett jogászbálak. Amikor még a csillár is rezgett, s húsz forint volt egy liter forralt bor. - Fehér szalvétában szervírozták, felül össze volt kötve - egészíti ki Dobozyné Mari. - Diákkorom óta járom a jogászbálakat, még Pestre, Pécsre, Debrecenbe is elmentem - folytatja Levente. - Milyennek tartjátok ezt a mai bálát? - Nem olyan, mint volt, de mi se vagyunk olyanok, mint voltunk - hangzik a tömör és bölcs válasz. * Izsák Péter ügyvéd nemkülönben a Dálmagyarország Kft. jogi képviselője Korlát mögött sl sajtó Farkas László: Aki nem tud elszakadni a munkahelytől M

ostohán bánt az idő az idei jogászból résztvevőivel - saját autóval elindulni életveszélyes volt, hiszen az utak jégpályává változtak a hóesés és a fagy nyomán, a taxik is legfeljebb hússzal közlekedtek, a trolik meg éppenséggel el sem indultak egy darabig. Az urak, mikor végre megérkeztek a Megyeházára, karonfogva kormányozták partnereiket az ajtó felé, a hölgyek óvatosan tipegtek tüsarkaikon, némely körömcipők pedig hóval teltek meg egy-egy rossz lépés miatt. Közben kellemetlen havaseső hullott a szépen elkészített frizurákra. A volt megyei tanács épületét bizonyára nem bálák céljára tervezték. A földszinti előcsarnok ettől függetlenül alkalmas helyszínnek bizonyult vacsorára és táncra egyaránt. Kissé pechesebbnek érezhették magukat azok, akik az első emeleti folyosón kaptak asztalt, ők ugyanis a mellvéden és a korláton kívül semmit nem láthattak, ráadásul valahányszor táncolni óhajtottak, le kellett menniük a lépcsőkön, azután, ha a kö- , mint egy előző napi per nyertese, elégedetten zárja a hetet. Mivel Péter nagy gourmand, nem véletlen, hogy azt kérdezem tőle: hogy ízlett a vacsora? - Az „ A" menüt kértem, meg voltam vele elégedve. Ez Polgár Kálmánnak, a Tisza volt konyhafőnökének az érdeme. * A jogászbált végigtáncolta egy országgyűlési képviselő is, Vastagh Pál. - Mikor voltál utoljára jogászbálon? - 1988-ban. Erre azért emlékszem, mert - mint a jogi kar dékánja - én nyitottam meg. - Egy héttel az esküvőnk után - teszi hozzá Liza, a felesége. - Hogy telnek a képviselő hétköznapjai? - Hétfőtől csütörtökig Pesten vagyok, péntektől vasárnapig pedig egymást érik az itthoni programok. Keveset lehetek együtt a családommal. * A bálon különben az egész megye képviseltette magát. Az egyik asztalnál Magyar Jánosnak, a csongrádi ügyészség vezetőjének és családjának mutatnak be. - Már hatkor elindultunk, hogy nyolcra, kezdésre ideérjünk. Nagyon csúszott, legalább nyolc autót láttunk idefelé az árokban. Ez már a harmadik jogászbál ebben a szezonban, amin részt veszek. Szerintem jó a hanguDobozy Levente: Hol van az az idő? lat, s még jobb lehetne egy megfelelő környezetben. - Sokan azért mennek bálba, hogy időről-időre átéljék az élményt: mit jelent föllépdelni egy lépcsőn, amit vörös szőnyeg borít - teszi hozzá a feleség, s félreérthetetlenül a Tiszára gondol... •JPftÉSS * „íj Vastagh Pálék: Újra itthon Merényi Kálmán: Más ez a bál