Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-06 / 31. szám

SZOMBAT, 1993. FEBR. 6. KÖLYÖK Hónapok Svéd népi mondóka Január az év kezdete, február őt követi, március, április bimbót hord a hajában, május, június virágát nyitja ki, július, augusztus, szeptember gyönyörűséges nyarat hoz, de október, november, december bizony szürke és lucskos. Fehér József András fordítása Soóky László: Télmese Ha hiszitek, ha nem, valamikor Afrikában is éppen olyan tél volt, mint nálunk, és a négerek is olyan fehérek voltak, mint a frissen hullott hó. Pontosan az egyenlítő mellett lakott egy kovácslegény, akiről az a hír járta, hogy mindenkinél okosabb és ügye­sebb. Eddig már hetvenhét tudóson és hetvenhét királyon kifogott a nagy eszével. A hír valahogy Tél úrfihoz is eljutott, aki tudvalavőleg a legmagasabb hegy legmagasabb csúcsán lakott, s mert nagy úr volt, nem tűrhette, hogy valaki nálánál okosabb vagy ügyesebb legyen. A szél hátán nyomban le is eresz­kedett a kovácslegény műhelyébe, és ráparancsolt: - Nos, ha olyan okos és ügyes vagy, mint ahogyan mondják, patkold meg a szelet, amin én ide leereszkedtem. Gondolkodott egy kicsit a kovácslegény, aztán így szólt: - Ha lesz, aki felemeli a szél lábát, én szívesen meg­patkolom. Erre aztán a szél úgy elszégyelte magát, hogy meg sem állt az Északi-sarkig, és az egyenlítő táját azóta is kerüli. Megfejtések, nyertesek - és egy pályázat Képrejtvényeink igazán nem bizonyultak nehéz­nek, ezért e héten már három rajzot adunk föl. És ezennel pályázatot is hirdetünk: aki saját kút­fejéből (tehát nem köny­vekből és egyéb for­rásokból!) vadonatúj kép­rejtvényeket tud kitalálni, ne tartsa titokban, hanem sürgősen küldje el hoz­zánk. A legjobbakat nemcsak közöljük, de szerzőiket jutalmazzuk is! Azért a rend kedvéért: „Niagara", és „Szivár­vány" a két legutóbbi képrejtvény megoldása. A szerencsés nyertesek: Szekeres Zsolt, Tisza­sziget, Szabadság u. 5., Olasz Éva, Makó, Deák Ferenc u. 59., Papp Tamás, Szeged, Alföldi u. 4/A. Összadni is sokan tud­nak... Számrejtvényünk megoldása: a csillag ér­téke 4, a ponté 3. Nyer­tesek: Török Rita, Algyő, Lőrinc u. 45., ifj. Ten­gerics László, Pitvaros, Arany János u. 16., Surján Imre, Újszentiván, Felszabadulás u. 7. A nyereményeket pos­tán küldjük el. Rudo Móric: Egy gomolyag ébredése A rigófészkes fenyőtől valamivel lejjebb egy mo­hos szikla áll. Hatalmas szikla, évezredek formál­ták. Időtlen idők óta áll itt, félig a földbe süllyedve. Már akkor is itt állt, amikor a most őt beárnyékoló fák még ki sem nőttek a föld­ből. Sőt, már akkor is itt állt, amikor a patak sem folyt erre. Pedig az ott zúg el most énekelve mellette, a bodzabokrok és lapu-­levelek között. És e szikla alatt, ugyan­ezen a napon, igen, ugyan­ezen a reggelen még vala­mi más is ébredezett. Egy kis gomolyag volt ez a va­lami. Ám nem a melengető napsugár költötte fel - a napsugarak sohasem jut­nak el a szikla tövéig - , a kis gomolyagot éhsége éb­resztette fel. Egyszerre csak szögle­tes fej emelkedett fel a mozdulatlan gomolyagból, és egy hűvös tekintetű szempár nézett körül. Egy percig mozdulatlanul nyúlt ki a fej, de aztán öltögetni kezdte villás nyelvét. Vé­kony, vékonyka volt ez a nyelv, akár két tű. A fej lassan himbálózni kezdett előre-hátra, és közben a gomolyag las­sacskán kitekeredett, s kí­gyóvá lett. Szabályos kí­gyófejű és kígyófarkú kí­gyóvá. Barna testén a jel­legzetes sötét cikkcakkvo­nallal. így tekeredett ki a kis ártatlan gomolyagból Ipera, a vipera. Morcos volt Réti Barnabás Gábor rajza (Madách Imre Általános Iskola, &B) és éhes. Olyannyira éhes, hogy kopogott a szeme. Már napok teltek el azóta, hogy lenyelt egy kecske­békát, és azután jóllakottan meghúzódott a mohos szikla alatt. Aludt, aludt, míg fel nem verte az éhe. Ám most mielőbb ki a a szikla alól, ki a napra mele­gedni, aztán pedig valami harapnivaló után kell néz­nie. Kivillant hegyes kígyó­foga - félelmetes fegyver, halálosztó! Iperát halálos harapásáért az egész erdő rettegte. A keresztes vipera las­san kicsúszott a szikla alól. Aztán felfelé kúszott, amíg olyan helyet nem talált a mohában, amit beragyo­gott a fák koronáin átszü­remlő napfény. Ó, be jó itt! A meleg erőt öntött belé. Ám minél erősebbnek érezte magát, annál éhe­sebb lett. Még egy kicsikét sütkérezik, gondolta, aztán vadászni megy! Még egy percig nyújtóz­tatta hosszú testét a bár­sonyos mohán, még egy percig itta a napfényt, az­után nagy fürgén lekúszott a szikláról. Habozott: melyik irányba menjen? „Felfelé a kis tisztásra ­döntött. - Odafönn mindig akad egy-egy odatévedt, legelésző falatocska." De a tisztáson még csak egy begyulladt legyecske sem repkedett. Legalábbis Ipera, a cipera semmit sem látott, mert a fű és a páf­rány túlontúl nagyra nőtt, és akadályozta a kilátást. Hogy körülnézhessen, fel­kúszott egy szélességes széles rönkre. De abban a pillanatban meglátta őt a tisztás felett elszálló Traccsszatyor. Ipera egy szempillantás alatt mozdulatlan gomo­lyaggá dermedt. De már elkésett. Az ilyen öreg, tapasztalt szajkók figyelmét semmi, de semmi sem kerülheti el! Traccsszatyor néne tüstént megpillantotta őt a szeme sarkából. Nem, az öreg szajkó nénit nem lehet megtéveszteni! Szárny­csapásai erősebbek lettek, és rikácsolva kiabálta: - Ipera, a vipera kijött a mohos szikla alól! Hú, de milyekar-csúúú! És az erdőlalók megbor­zongtak, mert mindnyájan tudták, mit jelent ez. Milyen a garabonciás diák? A népi képzelet a következő vonásokkal ruházza fel: ütött­kopott felleghajtó köpönyegben, könyvvel a hóna alatt, vándorló diákként zörget be a házba, ahol enni kér, kenyeret meg te­jet. Ha kérését teljesítik, még­pedig bőséggel, vagyis egész köcsög tejet és szegetlen ke­nyeret kap, nincs semmi ve­szedelem. Csak ott fakad baj, ahol nem látják szívesen, ahol ímmel-ámmal vendégelik meg. Ilyenkor előveszi könyvét, amelynek varázsigéire szörnyű sárkány terem elő, a garabon­ciás hátára pattan, és a leve­gőbe száll. Amerre elrepül, ott szörnyű vihar támad, s nyomá­ban elpusztulnak a szőlők és a szántóföldek. Vagyis ahogy Csokonai írja a Dorottyában: Már felkerekedvén a vidi pusztáról Vagy a Szent Gellértnek bortermő szirtjéről, Zablás sárkányán a gara­boncás deák, már a forgó széltől csikorog­nak a fák, Ropog a pásztornak kuny­hója fedele, Kavarog a vetés, víz habbal tele, Egyebütt csendesség látszik a völgyön-hegyen. Csak ott van fergeteg, ahol ő átmegyen... A néprajztudomány kide­rítette, hogy a garabonciás diák babonás elképzelése a magyar ősvallás sámán-elemeiből és a középkori, „13 iskolát kijárt" vágáns diákoknak a nép között végzett „varázslásai" nyomán született meg. Maga a gara­bonciás név pedig feltehetően nem egyéb, mint középkori fekete mágia, a nekromantia szó eltorzult változata. LAURA E. RICHARDS Ele-telefon Volt egyszer egy elefánt, fölvette a telefánt... Pardon! Volt egy elefont, fölvette a telefont. (Most hogyan is hangzik jobban? Nehogy megint rosszul mondjam!) Szóval felkapta a kagylót. De a mancsa igen nagy volt, hát kormánnyal ormá­nyozta... Nem: ormánnyal kormá­nyozta. Végül szegény elefont dróttal mindent telefont. Rab Zsuzsa fordítása •MHNMHMMMHHMMMI Mágikus négyzet Töltsétek ki a táblázatot úgy, hogy a számok össze­ge vízszintes, függőleges és átlós irányban egyaránt 153 legyen! A megoldást 1993. feb­ruár 10-ig küldjétek be a kö­vetkező címre: 6740 Sze­ged, Stefánia 10. A bo­rítékra írjátok rá: „Mágikus négyzet." Képrejtvény SZÜLÖTT -N AI A megfejtéseket február 10-ig küldjétek be címünkre: 6740 Szeged, Stefánia 10. A borítékra írjátok rá: „Kép­rejtvény." Jó fejtörést!

Next

/
Thumbnails
Contents