Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-27 / 49. szám

TARSflSAG*KlllTURA®INUSflG*BUNUGY*SPflRT Hagyományhűen és gyakorlatiasan Uniformisreform Történészek, iparmű­vészek, muzeológusok és katonai szakemberek rész­vételével dolgoztak ki kü­lönböző változatokat hadi, hétköznapi és társasági célra. Eltérőek az öltözetek a melegebb és a hidegebb évszakok szerint, vannak férfi és női változatok. A tájékoztatóból kiderül, hogy jó minőségű alapanyagokat akarnak felhasználni a modern öltözködési szoká­sokat figyelembe vevő ru­hákhoz, és olyan darabokat terveznek, amelyek a mai technológiákkal nagyüze­mileg előállíthatók. „Az új öltözeti típusokat az anyagi lehetőségek függvényében fokozatosan tervezzük be­vezetni a jelenlegi ruhá­zatok elhasználódásának ütemében" - világosít fel a brossára. Vajon mi változik és mihez képest katonáink mundérjában és mindab­ban, ami ehhez tartozik? ­kérdeztük Salamon Ivántól, a Magyar Hadtörténeti Társaság és a Szemere Bertalan Rendvédelem­történeti Társaság képvise­lőjétől. A rendszerváltozás után a magyar egyenruhák átala­kításának gondolata is fölmerült. A többféle elkép­zelés közül az egyik az 1921-ben bevezetett unifor­mishoz való visszatérést szorgalmazza, a másik ennek korszerűsített elemeit kívánja meghonosítani, a harmadik tábor pedig másfajta egyenruhát tartana célszerűnek. Lényeges újdonság, hogy - miután 1965-ben eltöröl­ték ezt a megkülönböztetést - fegyvernemenként ismét eltérő színű egyenruha várható, a lövészeknél pél­dául zöld, a tüzérségnél Egy régi modell Takaros kis füzetben, negyedszáz fényképpel adta közre nemrég a Magyar Honvédség Ruházati Szolgálatfőnöksége azokat a modelleket, amelyeket a hadsereg tervezett ruházati reformja keretében - elsősorban a hivatásos állomány részére ­rendszeresíteni kívánnak. skarlátvörös, a légierőnél világoskék anyagú mundér. Megváltozik a rangjelzé­sek formája is. A váll-lap megszűnik, a rendfokozati jelzések - itt is több lehe^ tőséget kínálva - vissza­kerülnek a fazonra, azaz a kabáthajtókára. Ismét fel­tűnik az ötágút felváltó hat­ágú jelzőcsillag, amelynek pályafutása éppen beve­zetésének századik évfor­dulóján, 1949-ben szakadt meg. Új idom váltja fel a rendszerváltozás előtti rombusz formájú jelvényt. A tisztikar számára a felső­fokú képzettség jelölésére már be is vezették azt a jelvényt, amelynek egyik eleme a koronás címer. Koronás címert terveznek a sapkajelvényben is. Lehet, hogy a tányérsapkát a régi tábori sapka helyettesíti majd. A régi paszományok megmaradnak, a hétközna­pi viselettel kapcsolatban van olyan elgondolás, hogy a katona neve és rangja a ruhadarab bal mellére hí­mezve legyen látható. Több változat is lehet­séges a gomboknál. Van­nak, akik visszakívánják a koronadíszítést, másoknak megfelel a jelenlegi jelvény, amelyen tölgyfaágak között két keresztbe tett puska fekszik. A lábbeli tekintetében nem várható jelentősebb változás, legfeljebb apróbb módosulásokra lehet szá­mítani az ergonómiai köve­telményeket eddig is figye­lembe vevő, bevált tech­nológiával készülő bakan­csoknál, cipőknél. A repü­lőtéri szerelők például az előirányzat szerint nyárra szandált kapnak, hogy könnyebben elviseljék a beton forróságát. Általánosságban érvé­nyes, hogy legelőször a nagy tömegben, konfekció­ipari módszerekkel előál­lítható gyakorlóruha cseré­jére kerül majd sor, ezt kapják a fegyveres erők tagjai az elhordott öltözetek helyett. Mint az elmondottakból látszik, a ruházati szolgá­latfőnökség által vázolt elképzelések módot adnak a további választásra, egyes esetekben a ha­gyomány, a nemzeti tradíció szempontjai erőteljesebbek, másokban a gyakorlati követelmények, s vannak átmeneti formák is. Hogy az idén életbe léptetendő hon­védségi egyenruha-reform­ban melyik irányzat érvé­nyesül majd határozot­tabban, az a mindenkori anyagi lehetőségeken kívül attól is függ, hogy a válto­zást kezdeményező szelle­mi erők közül a hadsereg­ben melyik szavának lesz nagyobb súlya - mondja Salamon Iván hadtörténész. Szilágyi Péter A hét karikatúrája: - Amíg meg nem tudom, ki helyezte fölém, nem merek szólni! Az idős Mao magánélete Az 1976-ban elhunyt kínai vezető, Mao Ce-tung életének utolsó (nyolcvan feletti) éveit egy csinos fiatal táncosnő állandó társasága édesítette meg - tudhatja meg a kínai nép a „Mao Ce­tung utolsó évei" című könyvből, amelyet a kom­munista vezető szüle­tésének 100. évfordulója alkalmából adtak ki Kí­nában. A könyv szerint az ifjú Meng Csin-jünt eredetileg ápolónőként vették a „nagy kormányos" mellé, de kap­csolatuk hamarosan „rop­pant bensőséges élettársi viszonnyá alakult. Egyebek között megtudható a műből, hogy az agg kormányos csak „buta kislány"-nak szólította ifjú élettársát. Meghitt kapcsolatuk jel­lemzésére a könyv be­mutatja, hogy milyen ne­gédes csevegéssel üdítették fel egymást az élettársak kedélyes pillanataikban. Leírja például, hogy egy ízben a kínai nép nagy tanítómestere saját költe­ményeit óhajtotta vissza­hallani a hű társ ifjonti ajkairól. Olvasás közben a derék őrangyal kuncogásra fakadt, látván, hogy az egyik lírai Mao-mű a szel­lentés prózai témáját tag­lalja. Egyikük sem jött azon­ban zavarba, sőt kelle­mesen elévődtek azon, hányszor is szellentett aznap Mao, a téma lírai megszólaltatója. Mao magánéletének titkai korábban szentek és sért­hetetlenek voltak, főleg a „kulturális forradalom" év­tizedeben, amikor a Kínai Népköztársaság alapítóját istenként bálványoztak Kínában. A lakosság bizo­nyos rétegeiben, főleg falu­helyen még ma is él Mao vallásos jellegű kultusza, a művészet és a sajtó kép­viselői azonban már meg­kezdték a bálvány döntö­getését. A hét hírei Csekk az elnöknek Bili Clinton egy ezerdolláros csekket kapott egy 14 éves dakotai fiútól, aki így szeretett volna Amerika óriási költségvetési deficitjén segíteni. Larry Viliella, aki már három éve megalapította saját vállalkozását, csak arra kérte az elnököt, hogy a pénz egy részét költsék AIDS-kutatásra, oktatásra vagy más programokra. Clinton annyira meglepődött a szokatlan gesztuson, hogy az elnöki magánrepülőgépről felhívta a nagylelkű adakozót, és megköszönte a váratlan segítséget. - Büszke vagyok rád ­mondta az elnök a jótékony tizenéves üzletembernek. Szárnyalhat a réce A gazdaság gyengélkedik, a tél országot ledöntötte a lábáról az influenza - Japán leghíresebb lábadozója mégis egy nyílfarkú réce, amely két héttel műtétje után visszanyerte szabadságát. A vízimadár február elején vált híressé, amikor állatorvosok és természetbarátok napokon át próbálták befogni, hogy eltávolítsák a testét-átfúró nyílvesszőt. Erőfeszítéseiket végül siker koronázta, s a réce a műtőasztalra került. Az operáció során kiderült, hogy a nyíl - csodával határos módon - nem érintette a madár egyetlen létfontosságú szervét sem. A japánok által Jagamo (meglőtt kacsa) névre keresztelt szárnyas az állatkertben valósággal újjászületett. Megerősödött, így semmi sem gátolja, visszatérjen a nyílfarkú récék költőhelyére, Szibériába. Eredményes tiltakozás Kilenc nap után siker koronázta annak az amerikai környzetvédónek az akcióját, aki az elmúlt hét keddjén Kalifornia Antioch nevű városában felmászott egy öreg eukaliptuszfára, ily módon tiltakozván annak tervezett kivágása ellen. Az illetékes városi tanács szerdán végül úgy határozott: megmaradhat a százesztendős fa. William Leroy azonban - bizalmatlan ember lévén - csütörtökre virradó éjszaka is fennmaradt a 15 méter magasan lévő ágon, és kitartott amellett: csak akkor jön le, ha a hatóságok írásban biztosítják arról, hogy nem vágják ki a fát. A hét fotója: Szexvizsga a focipályán

Next

/
Thumbnails
Contents