Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-27 / 49. szám

HAB SZOMBAT, 1993. FEBR 27. Extázis és kétségbeesés, szabadság és rabszolgaság, holdkóros bizonytalanság és minden akadályt leküzdő szenvedélyes akarat. Mindezekkel a tulajdonságokkal azt az érzést szokás felruházni, melynek oly különleges jelentőséget tulajdonítunk az emberi életben, s amely a legújabb kutatások szerint semmiképp sem szakítható el bizonyos kémiai és biológia folyamatoktól, melyek szervezetünkben mennek végbe, még mielőtt szerelmesnek éreznénk magunkat. A szerelemről van szó, arról az emberi érzésről, melynek tudományos alapjait csak az elmúlt tíz évben kezdték intenzíven kutatni. Ezt a felgyorsult ütemet az AIDS-kutatásokkal hozzák kapcsolatba. Egy olyan korban ugyanis, amikor a fizikai szeretkezés ellenőrizetlensége halálos veszedelmet rejt magában, rendkívüli fontosságot nyert annak felkutatása, hogy milyen erő képes tartóssá tenni egy párkapcsolatot. Egy másik oka a szerelemkutatás elterjedésének az lehet, hogy az utóbbi évtizedben vált általánossá a nők széles körű részvétele a pszichológiai, biológiai és szexológiai kutatásokban. Márpedig a nők hajlamosak rá, hogy férfi kollégáiknál komolyabban vegyék a sze'relem problematikáját. Nagyrészt nekik köszönhető, hogy ma többet tudunk a szerelem kémiai és biológiai alapjairól is, mint korábban. Döntő jelentősége volt a szerelmi érzés kialakulásában is annak a pillanatnak, mondják a darwinisták, amikor az előember először állt két lábra. Ezzel szem elé tárultak a nemi szervei és láthatóvá váltak olyan fizikai tulajdonságai, mint szemének színe, arcvonásai, testformái. Az ember A szerelem kémiája Itt szó sincs kémiáról ekkor vált egyéniséggé, ekkor tanulta meg, hogy a szerelem nemcsak biológiai jelenség. A kutatások azonban azt is tisztázták végre, hogy a szerelmi érzés biológiai és kémiai alapjai sokkal fontosabbak és sokkal jobban kimutathatók, mint korábban hitték. Különösképpen vonatkozik ez a szerelmi érzést kísérő kémiai folyamatokra. A szerelmesektől gyakran hallani, hogy ez az érzés „valósággal letaglózta" őket. Ez a kifejezés nem is annyira túlzó, ha tekintetbe vesszük, hogy a szerelmes embert valósággal elöntik ilyenkor a vegyi anyagok. A tekintetek találkozása, egy kézfogás vegyi folyamatok sokaságát indítja meg az agytól az idegeken keresztül a véredényekig. Ezeknek a vegyi reakcióknak az eredményét tapasztalatból jól ismerjük: a kipirult arcbőr, a nedves tenyér, a ziháló lélegzetvétel. Amennyiben a szerelem gyanúsan hasonlít a stresszhez, annak megvan az oka: a két jelenség idején lezajló kémiai folyamatok azonosak. Szerelembe esni eufórikus érzés, így tehát az sem lehet véletlen, hogy az eufóriakeltő drogokhoz, az amphetaminokhoz hasonló vegyi anyagok vesznek benne részt a szervezetben, mint például a dopemin, a norepinephrin és különösen a phenylethylamin (PEA). Anthony Walsh, aki egész könyvet szentelt ennek a témának, megjegyzi, hogy a szerelem legaktívabb, legszenvedélyesebb szakasza éppen azért tart viszonylag rövid ideig, mert a szervezetben a phenylethylamin hatása sem örök. Testünk ugyanis egy idő után megszokja a PEA-hatást, és mind több és több vegyi anyagra van szükség a szerelmi reakciók kiváltásához. Két-három év után, hangzik ez az érdekes elmélet, a szervezet már egyszerűen képtelen elegendő PEA-t felhalmozni, amin a cukorkaszopogatás sem segít, noha egyesek ezt hiszik, s noha az igaz, hogy a savanyúcukorban sok a phenylethylamin. A szerelmi kapcsolat mindemellett könnyen túlélheti a két-három évet. Miért? Ebben állítólag más vegyi anyagoknak van szerepe. A partnerek folyamatos érintkezése ugyanis fokozatosan megnöveli az agyban az endorphinok kitermelődését. És míg az amphetaminok izgatószerek, az endorphinok inkább nyugtatók, természetes fájdalomcsillapítók, amelyek a biztonság, a nyugalom érzését adják a szerelmeseknek. A kétféle vegyi anyagok által előidézett különböző reakciókkal magyarázza Mark Goiulston, a Kaliforniai Egyetem pszichiáter professzora a különbségtételt a „korai szerelem" és az „érett szerelem" között. Végezetül még egy kémiai összetevő, amelyet a kutatók napjainkban szoros kapcsolatba hoznak a szerelemmel, az oxytocin. Állítólag különösen nagy szerepe van az érzékiségben, amennyiben érzékenyebbé teszi az idegeket, például a mellben, és serkenti az anyatej kitermelődését. Az oxitocynnak része van az orgazmus serkentésében is. A férfiaknál ejakuláció idején az oxytocin mennyisége többszörösére nő a szervezetben, s még nagyobb a szintemelkedés a nőknél. A vegyészeti kutatások ezen a területen még gyerekcipőben járnak, de eddigi eredményeik alaposan megváltoztathatják ismereteinket a szerelemről. Egyelőre csak spekuláció, de jekllemző e kutatási terület perspektíváira az az elképzelés, hogy a homoszexualitás is kémiai eredetű. Néhány kutató azt állítja, hogy a jelenség a magzati fejlődés idején keletkező biokémiai anomália következménye. Sőtér Erika Vidovics Iván: Médium keresése Borbély Béla: Akt. (Révész Róbert reprodukciói) Divatba jöttek a bálák, az estélyek és különböző társasági rendezvények. Megannyi hely, ahol emberek találkoznak, ahol tudni illik, hogy mi illik, ahol sutaságot szül, ha nem tudunk viselkedni. Fontos apróságok sorozata, amelyek hiánya a tiriikorban még csak zavarhatják a párkapcsolatokat, de a „felnőtt" vállalkozóknál már üzleti kapcsolatok szakadhatnak meg miattuk. Viselkedni tehát meg kell tanulni, s ezt a különös tudományt okítják az illemtanárok. E antivilágból származó szakma egy mai képviselőjétől, a tápéi Török Györgytől tudakoltuk: hogyan is lesz valakiből illemtanár? - Egész életemben emberekkel foglalkoztam. Voltam hivatásos katonatiszt, dolgoztam börtönben. Közben pedig tíz évig társastáncoltam, végül beiratkoztam a tánctanárképzőbe. Időközben az állásom megszűnt, s vállalkozó lettem. Nagy problémája az embereknek a kapcsolattartás, az elmúlt negyven év alatt a hagyományos európai normákat elvesztettük. Azt próbálom az embereknek elmagyarázni, hogy ha az Európai Közösség tagjai szeretnénk lenni, akkor úgy is kell viselkednünk. Ezeket a szabályokat ötven évvel Török György, az illemtanár „Én vagyok az Esterin tabletta" ezelőtt ismerték, csak hát jött a szocializmus, és szocialista illemet szerettek volna teremteni, ez pedig ugyanúgy nem létezik, mint a szocialista piacgazdaság. Most újra meg kell tanulnuk az illemet, s ez olyan mint a reklám: ha nem megy, szedjen Esterin tablettát. Na most én vagyok az Esterin tabletta, próbálok segíteni az embereken. - Ezek szerint a tánctanárságból jött az illemtanárság? - Igen, mert ez a kettő az évszázadok alatt összenőtt. Ha valaki megtanul mozogni, akkor a tánctanár az illemre is megtanítja. - Hol képeznek tánctanárokat? - Az Magyar Művelődési Intézetben, a „mami"-ban, ahol a Tánctanár Szövetség előadói tanítanak, s ahová jobbára társastáncosok járnak. Az Állami Balettintézetben pedig nemrég indult újra a képzés, itt inkább balettosok és néptáncosok tanulnak. Nem azért mondom, hogy bántsam őket, de egyébként egy balettos soMRHMMMHHMMM MMHHHNHHHHHHi sem fog úgy táncolni, mint egy társastáncos. Elég az „Én táncolnék veled..." című műsorcsodára utalni, amikor mondja a tánctanár, hogy saroklépés, s annak a szerencsétlen lánynak a lábát mutatják, aki balettosként csak spiccel tud lépni. A műsor ennek ellenére, természetesen, óriási jelentőFotó: Nagy László ségű, hiszen népszerűsítette a társastáncot. - Hogyan jött az illemtanárság? - A képzéshez hozzátartozott az illemoktatás, de ehhez természetesen még sokat kellett hozzáolvasnom. S megpróbálom szintetizálni, emészthető formába önteni az illemet. - Merre tanltja illemre az embereket? - Amerre csak igény van rá. Nagy a harc, ugyanis próbálok beférkőzni az iskolákba. Sok helyütt nincs rá pénz, sokan kijelentik, hogy ők ezzel foglalkoznak, nincs rá szükség. Végül beengedtek néhány helyre, s volt olyan, hogy először csak egy órát kértek, majd utána nem akartak elengedni. Menetközben jönnek rá, hogy milyen fontos is az illem. Az egyik első előadásom a gazdasági kamarában volt, megkérdezte egy hölgy, hogy az államtitkár elé kit kell kiküldeni. Majdnem felnevettem, hiszen annyira egyértelmű: igazgatónak magának kell mennie, nem küldhet senkit. - Mi tartozik az illemtan körébe? - Minden. Lehet természetesen specializálni a dolgokat, hiszen például a diákoknak a mindennapi életben nincs szükségük protokollra, de az üzletembereknek nagyon fontos. Az etikett már más téma, hiszen az a nemesség sajátja, de a diplomáciában a protokoll végtelenül leszabályozott és az egész világot átfogja. Kérdezték, milyen aperitifet lehet inni, s mondtam, hogy konyakot. Ekkor lerohant engem egy fiatalember, aki korábban a kormányőrségnél vett részt oktatáson, hogy a konyakot utóitalnak isszák. Ez így van, de Nyugaton az ebéd után konyakospohárból iszogatják, míg előtte aperitifespohárban nyugodtan fel lehet szolgálni. Fontos terület még az etika, a szakmai viselkedés szabályai. - Mely iskolákban tanít jelenleg? - A Radnóti, a Deák és a Széchenyi gimnáziumban. Most próbálkozom, hogy a vállalkozóknak is oktathassak, bár ők hevesen ellenkeznek. A férfiak különösen kikérik maguknak, míg a nők bólogatnak, hogy igen, ezek a férfiak nincsenek tisztában az illemszabályokkal. - A diákok hogyan fogadták? - A nagy többség érdeklődve. Látszik rajtuk, hogy fontos ez nekik, s idáig nem sokat hallottak róla. Az illem pedig segít nekik a társadalmi életben való eligazodásban, abban, hogy ne legyenek fölösleges konfliktusaik, ne bántsanak meg más embereket. Épp idejövet kísértem át egy nénit a zebrán, mert nem látta a lámpát. Úgy hálálkodott; olyan boldog volt utána - és hát semmibe se került nekem. Takács Viktor