Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-03 / 28. szám

SZERDA, 1993. FEBR. 3. Eöl SZm'^K GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Egyik üzlet a másik után Nagy Anitát úgy ajánlotta egyik kollégám, hogy cégük rövid időn belül a negyedik üzletét nyitja Szegeden. A hölgy tulajdonostárs, főnökasszony - a vállalkozás méreti azonban nem akkora, hogy nélkülözni tudná pult mögötti munkáját. Beszélgetésünk alkalmával is „műszakban" volt, az üzlet azonban az interjú alatt is zavartalanul üzemelt. Időről időre csinos hölgyek érkezése, illetve távozása szakította meg a jegyzetelést, rabolta el néhány percre beszélgetőpartneremet. - Szegeden, a Kőrössy József Közgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem, közvetlen utána elvégeztem egy rövid ételbári eladói tanfolyamot. Következő állomás a Sörpatika, majd édesapámnál dolgoztam az SZTK-büfében. Ott még nem folytam bele az üzletbe, egyszerű alkalmazott voltam. Később Budapestre kerültem, autóalkatrésszel és gumiáruval foglalkoztam. - Most már családi védőháló nélkül? - Tulajdonképpen nem, mert a barátom szülei voltak a gyártók, nekik hajtottam fel a megrendeléseket, terítettem vidékén a portékát. Hoi Zsukkal, hol Ladával szaladgáltam. Minden különösebb pátyolgatás nélkül dolgoztam, mégpedig teljesítménybérben. Fotó: Gyenes Kálmán Nagy Anita: Tulajdonképpen a török utakkal kezdődött - Mikor kezdődött az önállóság? - Négy éve, amikor kiváltottam a vállalkozói engedélyt. No nem kezdtem annyira fent, Törökországba jártam ki... - ne szépítsük - seftelni. Volt olyan év, amelynek felét határon túl töltöttem. Itthon pedig kis Simsonnal és sporttáskával, ha esett, Trabanttal jártam a városokat és adtam túl az árun. - Tehát már üzletasszony, de ez még vállalkozói engedéllyel sem az igazi. - Azóta már második éves a ruhanagykereskedő kft., a Novocoop, de márciusban megnyitottuk első kiskereskedelmi üzletünket is Szegeden, az Oroszlán utcában. Elöl divatáru, sportos vonallal, hátul szolárium. Tavaly decemberben már a Kárász utcán is megjelentünk, az utca nevét viselő üzletházban. Mindjárt két kis boltot is bérlünk, a „4you"-t és az „Ominózus"-t. - Ezt a nagy ugrást az első üzlet jövedelméből tehették meg? - Nem, folyamatos tőkeemelésekkel. Eredetileg magyar-svájci kft. voltunk, majd jött egy amerikai és egy török résztulajdonos. Mindkettő jelentős készpénzösszeggel, illetve tárgyi apporttal szállt be az üzletbe. - Hogy megy a bolt a város főutcáján? - Ha finoman akarok fogalmazni, győzzük a vásárlókat, de ez az év elején mindenütt így van. Sajnálom, hogy a karácsonyi lehetőséget nem használtuk ki igazán, késtek a bútorok, tolódott a nyitás. Később, például nyáron sokat be lehetne hozni, ha nem a szokványos időben tartanánk nyitva. A forró hónapokban nyugodtan bezárhatnánk a szieszta idejére, este pedig tovább, akár kilencig is fogadhatnánk a vásárlókat. Az Oroszlán utcai üzletben mindez már bevált. - Eddig három üzletről beszéltünk... - A negyedik egy szépségszalon, a Miami Sun Club, amely már beindult, de még koránt sincs készen. Végeredményben egy magasabb színvonalú komplex szolgáltatást szeretnénk, amely azért a középréteg számára is megfizethető. Ezt lehet jól csinálni, és akkor mindenki megtalálja a számítását. Kovács András Merkur-stabilizáció A Merkúr Személygépkocsi Értékesítő Vállalat életében 1992 a fordulat éve volt, hiszen a majdnem padlóra került vállalatot sikerült újra talpra állítani. Horváth Árpád, a Merkúr vezérigazgatója az MTI tudósítójának elmondta: tavaly márciusban a Merkúrnak szinte nem volt forgalma, s a csőd reális veszély volt. Az új vezetés által kidolgozott, a kereskedelem felfuttatását szolgáló program végül is eredményesnek bizonyult. A vállalat működőképességének megőrzésén túl finanszírozni tudták azt a több mint 500 millió forint kiadást jelentő feladatot is, amely a korábban, még nem piaci alapokon értékesített kocsik vevőszolgálati kötelezettségeiből származik. A garanciával és szavatolásával összefüggő kiadások idén 130, 1994-ben pedig már csak 20 millió forint kötelezettséget jelentenek a Merkúrnak. Tavaly 7000 autót értékesítettek, beleértve a használt kocsikat is. Az év közben hozott kereskedelembővítést szolgáló törekvések az utóbbi három hónapban értek be: októbertől 300 százalékkal nőtt a Röppentyű utcai telepen eladott autók száma. A Merkúr bekapcsolódott a Magyar Suzuki értékesítési láncába. A Swifteken kívül Marutikat is forgalmaznak, s szó van arról is, hogy a Vitara márkájú japán terepjárókkal is bővítik a kínálatot. Napok kérdése a Ladák értékesítésére vonatkozó szerződés aláírása. Újdonság lesz a Lada-motorral felszerelt Moszkvics, az Aleko, illetve ennek dízeles változata. A Merkúr tavaly óta foglalkozik a Daithatsu és az Alfa Romeo típusok árusításával. Horváth Árpád elmondta még: a Merkur-telepeken a rendőrséggel együtt vizsgálják, hogy az eladásra kerülő használt autók nem lopottak-e. Sikeresnek bizonyult az az ötlet is, amelynek keretében a Fiat gyártól hároméves, gyárilag felújított autókat kínáltak részletfizetésre. Most tárgyalnak a Mercedes magyarországi képviseletével használt haszongépjárművek hasonló típusú értékesítésére. Valamennyi eladott használt autóra fél év garanciát adnak, sőt, az Autó Home MagyarAngol Autóklubban történt megállapodás értelmében a Merkúrnál eladott kocsikat szükség esetén - egy évig ingyenesen mentik. A Merkúr és a GYSEV közötti együttműködéssel ez évtől kezdve több mint 10 ezer kocsit vasúton hoznak be az országba. A tavalyi évet a Merkúr veszteséggel zárta, a vezérigazgató azonban azt reméli: a kereskedelem felfuttatására kidolgozott programmal stabilizálni lehet a vállalat helyzetét. Ez a fogyasztók érdekeit is szolgálja, hiszen a vevőszolgálati kötelezettséget csak növekvő forgalom mellett biztosíthatják. Ez utóbbival kapcsolatosan Horváth Árpád elmondta: a jövőben csak a jogos vevőszolgálati igényeket fogják teljesíteni. A vitás esetekben a Budapesti Műszaki Egyetem Járműgépészeti Intézet és Közlekedési Főfelügyelet dönt majd. A Merkúrnál elkészült a vállalat átalakulási terve, amelyet az Állami Vagyonügynökséghez elbírálásra már megküldtek. Első lépcsőben a vállalat 100 százalékos állami tulajdonú részvénytársasággá alakul át, majd a második lépcsőben kerülhet sor a részvények értékesítésére. Az átalakulással kapcsolatosan létszámcsökkentést hajt végre a Merkúr, amely a jelenlegi 220 emberből 60-at érint. A vezérigazgató szerint nem fogják őket elbocsátani, hanem a Merkúrhoz kapcsolódó új kiegészítő vállalkozásban igyekeznek foglalkoztatni őket. Utazik a Szeged-ház A határidő nem szentírás Tarthatatlan, hogy Csongrád megye csak a tizennyolcadik a külföldi befektetések listáján. A helyzeten a nagy nemzetközi vásárokon való jelenléttel lehetne változtatni, a kiutazás, a részvételi díj viszont meglehetősen drága a magyar cégeknek. A Vásár- és Piacigazgatóság ezért úgy döntött, egyetlen kiállítási területen mutatja be a megye vezető vállalkozásait, reprezentáns termékeit. Az Utazó Szegedház 5-10 céget képvisel majd néhány külföldi vásáron, először a márciusi nizzai bemutatón. A cégek így a helypénz töredékéért, az utazási költségeket magtakarítva lehetnek jelen a külpiacon. A nemzetközi bemutatók mellett már szervezik az idei szegedi vásárt is. A jelentkezési határidő január 31 volt, ám a cégek - bár sokan jelezték részvételi szándékukat még nem voltak felkészülve a megállapodásra. Csonka Gábor vásárigazgató elmondta, a határidő nem szentírás - továbbra is váiják a jelentkezőket. Mivel a területeket később osztják el, semmiről nem maradnak le a még bizonytalankodó cégek, vállalkozók. K. G. Természetvédelem vagy parcellázás? Csongrád megye jelenleg rendkívül kevés, országos jelentőségű természetvédelmi teriilettel dicsekedhet. A 19 megye között pedig utolsók vagyunk azon a listán, amelyen a helyi érdekeket szolgáló, megóvandó természeti értékek sorakoznak. Most a napokban kiderült: nem azért, mintha errefelé nem lennének ilyenek. Egyebek között a megye mintegy 30 önkormányzata kapott meghívót arra az összejövetelre, amelyet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület helyi csoportja, a Móra Ferenc Múzeum és a környezetvédelmi kerekasztal szövetség szervezett Szegeden. A téma - a Dél-Alföld helyi jelentőségű természeti értékeinek megóvása - azonban mindössze négy község képviselőjét érdekelte. Márpedig a szakemberek nem akármilyen ajánlattal álltak elő: minden segítséget fölkínáltak, hogy az általuk értékesnek ítélt 26 területet egy-egy település megőrizhesse, hogy ne váljanak a privatizáció áldozatává. Az egyesület tagjai és a múzeum természettudományi osztályának munkatársai ta'valy ötéves programot dolgoztak ki, amelynek célja a Dél-Alföld még föl nem tárt természeti kieseinek fölkutatása. Az elmúlt egy esztendőben - a megyei önkormányzat támogatásával - bejárták Csongrád megyét és Bács-Kiskun délkeleti tájait. Kutatómunkájuk során a Tisztántúlon hat, a Duna-Tisza közén húsz, védelemre ajánlható területet találtak. Ezen a vidéken sajnos nagyon kevés természetes vagy természetközeli élőhely maradt érintetlenül. Ez az oka, hogy a most védettségre javasolt területek túlnyomó része puszta. Az Alföld eredeti zárótársulása, az erdős puszta már a török időkben kezdett eltűnni, s ezt a folyamatot gyorsította a külterjes állattartás elteijedése. így vált az Alföld szinte egybefüggő, óriási közlegelővé. Az is az emberi beavatkozás következménye azonban, hogy foltokban ma is megmaradt számos ilyen teriilet a megfelelő legeltetés és a természetet védő használási mód jóvoltából. Tájképi értékei mellett különleges növény- és állatvilág birtokában van Földeák, Nagymágocs, Deszk, Mórahalom, Ásotthalom, Rúzsa, Bordány, Pusztamérges és Balástya. Olyan értékek ezek, amelyeknek megőrzése nemcsak a magyarságnak, az ott élő közösségeknek érdeke: külfödiek százai vágyódnak az érintetlen természet efféle ritka szigeteire. Balla Vince biológiatanár példaként említette a pusztamérgesi rekettyés láperdőt. Tavaly, amikor a falusi turizmus finneket, dánokat csalt erre a vidékre, osztatlan ámulatukat váltotta ki ez a gyönyörű, ősgyepes, legelős terület. Az, amely akkor a téeszé volt, s amelyet mára már fölparcelláztak 20 részre. Egy markoló megtette a magáét: fölszántották a kuriózumszámba menő barna homokot, ahol aligha terem majd meg a kukorica. A királydinnyés, árvalányhajas táj azonban bizonyára több pénzt hozhatna turizmus által - az ott élőknek, mint a rossz termés. Egyéb szomorú híreket is hallottunk, egyebek között azt, hogy a ritka értékeket őrző Boricska pusztán elkezdték lerakni a szemetet... Szinte az utolsó 24 órában figyelmeztetnek a természetvédők: talán még mindig nem késő. Újabban törvényadta lehetőségük az önkormányzatoknak, hogy saját hatáskörükben védetté nyilváníttassák a szakemberek által arra érdemesnek ítélt területeket. Amint dr. Molnár Gyula, a Madártani és Természetvédelmi Egyesület helyi csoportjának vezetője elmondta, ők nemcsak biztatják erre a hivatalokat, hanem tényleges segítségüket, közreműködésüket is fölajánlják. Vállalják, hogy megfogalmazzák az eljáráshoz szükséges beadványt, fölsorolják a kutatók által föltárt értékeket. Ha a szakhatóság, a Kiskunsági Nemzeti Park ennek alapján védetté nyilvánítja a területet, az egyesület tagjai közreműködnek a táblák elhelyezésében. Elkészítenek egy kezelési javaslatot is, amelyben az élővilág, a fészkelő madarak védelmében leíiják, mennyi műtrágyát szórhatnak el, ajánlatot tesznek a vízelvezetés, az állattartás, a kaszálás mikéntjére is. Végül - nem csekélység - az egyesület tagjai vállalják, hogy ellátják a természetvédelmi őrök feladatát is: havonta 1-2 alkalommal szétnéznek a védendő pusztákon, tavak és láperdők, nádas sömlyékesek és erdők környékén, hogy nem zavarja-e valami az élőhelyek háborítatlan nyugalmát. Chikán Ágnes Dűlőút és melioráció - Egy feltételesen megújuló természeti erőforrás a termőföld, a talaj, amelynek minősége használata közben változhat. Ezt ésszerűen átgondolva be kell(ene) látnunk, hogy nem hagyhatunk ilyen értékeket veszendőbe menni. Ezért tartanám fontosnak a megfelelő földhasználatot, illetve földművelést, az agrotechnikát és a meliorációt. - A földosztáskor azonban mindezek aligha kerülnek szóba. - Éppen ez a baj. A meglévő nagyüzemi táblák tagolásának ugyanis megvannak a földvédelmi szempontjai, amelyeket feltétlenül figyelembe kellene venni. Sajnos, eddig sem helyeztek megfelelő hangsúlyt erre. Emiatt tapasztalhattuk, hogy különösen a böjti szelek idején - a védőerdősávok és a tanyák hiánya miatt - a növénytakaró nélküli, homokos területeken mekkora kárt okozott a homokverés. De a kötött talajú táblák óvása is ugyanezen okok miatt - megoldatlan volt. Márpedig a kártétel a jövőben érzékenyen érintheti a kis gazdaságok tulajdonosait, sőt zavart okozhat az ellátásban is. A kárpótlási törvény gyakorlati végrehajtása az utóbbi időben egyre több kérdést vet fel a szakemberek körében. Ezek közé tartozik a talajvédelem, a melioráció is. A hozzáértők ugyanis aggódva figyelik, hogy erről mostanában szinte mindenki megfeledkezik. - Miért szorgalmazzák önök a föld fokozott védelmét? - kérdeztük Albert Imrétől, a Csongrád Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás igazgatójától. - Ön szerint mi lenne most a legsürgősebb teendő? - Nagyon lényeges volna, hogy a kárpótláshoz kapcsolódó termőföld tagolásoknál hagyjanak ki helyet erdősávok telepítésének. Persze erre elsősorban az eddigi tapasztalatok, a talajvizsgálati eredmények figyelembevételével, az uralkodó szélirány ismeretében kerülhet sor. Ámennyiben ez most elmarad, később már nem biztos, hogy az adott tulajdonos hajlandó lesz majd emiatt csökkenteni termőterületét. - Megyénkben jelentős a meliorált területek nagysága is. Ez újabb nehézségek forrása lehet. - így igaz. Sajnos, máris problémaként emlegetik az 1979-től mintegy tíz esztendőn át megvalósított széles körű melioráció. Hazánkban egyébként ebben a megyében van a legnagyobb drénezett terület. Ez persze nem véletlen, hiszen a Kárpát-medence legmélyebb területéről van szó, mindenhonnan ide folynak a vizek. Ezek elvezetéséről pedig gondoskodni kell. E létesítmények működőképességének megőrzéséről így nem lenne célszerű lemondani. Sőt a csatornák karbantartásáról sem feledkezhetünk meg. - Ez utóbbival kapcsolatban gondként merülhet fel, hogy az új földtulajdonosok esetleg csak ezeken keresztül tudják megközell ten i földjüket. - Igen, és nagyon szomorú látni, hogy ez sok esetben azt eredményezi, hogy egy részét betemetik a csatornának. Ez nem lehet megoldás, hiszen ezzel elzárják a vízáramlás útját. így viszont később a saját területükről sem folyhat majd el a felesleges víz. Azt is figyelembe kell venni, hogy ezeknek a csatornáknak a döntő része, különösen a közelmúltban megvalósult meliorációknál kettős funkciót tölt be. Nemcsak a tavaszi belvizet vezetik el, hanem később az öntözővizet is visszajuttatják a táblákra. Ezért a tulajdonba kerülő területrészek határait úgy lenne célszerű kialakítani, hogy közben megóvhassuk ezeket a létesítményeket. Jelenleg azonban nem látom megoldottnak a felsorolt talajvédelmi gondok Rezelését. Nem tudom, milyen társulások jönnek majd létre, illetve mennyit tudnak magukra vállalni az önkormányzatok majd nemcsak a csatornák tisztításából. hanem a dűlőutak karbantartásából is, hiszen ezekre is valakinek oda kellene figyelni. N. Rácz Judit