Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-22 / 44. szám

2 KULTÚRA DÉLMAQYARORSZÁG HÉTFŐ, 1993. FEBR. 22. A zene, az isteni könyv Beszélgetés Buha István hegedűművésszel Fotó: Nagy László • Korongozás, csipkeverés, gyékényfonás u Kézműveskultúra - minden szinten • Egy tápéi hír országos héttere Fehér foltból fehérre meszelt modell A hír akár szokványos is lehetne: tegnap, va­sárnap a Népművészek Csongrád Megyei Egye­sületének tápéi alkotóházában harmincnyolc óvó­nő, tanftó, tanár s közöttük néhány diák vette át azt a kétéves munkát lezáró bizonyítványt, mely azt igazolja, hogy az illető megszerezte a komplex gyermek kézműves klubvezetői képesítést. Ám ez az alkalom kínálja a mérlegkészítést éppúgy, mint a jövő fürkészését. Meg is tettem Jellinek Már­tával, az egyesület megyei titkárával, az alkotóház mindenesével. Mesélik, hogy Dávid Ojsztrah egyszer meg­jegyezte: „Állí tsanak kétszáz hegedűst egy löggöny mögé, s én meg­mondom, melyik közü­lük Ruha István. Olyan a hangja, mint a felhőt­len kck ég". Szívet liclöl­tó' hegedűjátékáért vi­lágszerte rajong a kö­zönség, s egyenes, köz­vetlen egyéniségéért mindenütt szeretik a zenekarok. Ma este a Deák Gimnáziumban különleges élményben lesz része a szegedi pub­likumnak. Kuha István a VVeninger Richárd ve­zette Weiner Leó Kama­razenekarral Vivaldi Négy Évszak című hege­dű versenymű-ciklusát játssza, ezt a művészi alkatához remekül illó darabot, amely egyike korábbi nagy sikereinek. • Nemsokára egy éve, hogy Szegeden koncerte­zett. Hogyan telt ez az év? - Azóta kétszer megjártam Spanyolországot és Olaszor­szágot, s Budapesten is kétszer koncerteztem a Zeneakadé­mián; decemberben a budapes­ti vonósok tizedik évforduló­ján, előtte pedig a önálló esten, a Rádiózenekarral. Mindezt az otthoni koncertek mellett, hiszen hála istennek Kolozs­váron, Temesváron, Brassó­ban, vagy Marosvásárhelyen is szeretnek, s gyakran hívnak, azzal, hogy az évadot velem szeretnék nyitni. • Szívesen megy Erdélyen túlra, a román városokba is? - Igen, a hangversenyek számára nincs ilyen különbség, elmegyek Botosaniba, Bákóba vagy Ploiesti-be is, bárhova, ahol jó zenekar van. Tudom, hogy az erdélyi városokon kí­vül is nagy szeretettel várnak, de Erdélyben persze más ez a szeretet, ha érti... De ne gon­dolja, hogy Kolozsváron vagy Temesváron emiatt nem kell kiválót nyújtani. Sőt, ezekben az egyetemi városokban, ahol még az orvosok is úgy muzsi­kálnak, hogy a lelküket adják a zenéért, ott kell igazán meg­mutatni. • Évek után ismét tanítani kezdett. Nem nehéz a kon­certezéssel összeegyeztetni? - Nem azzal nehéz, hanem az időbeosztással. De hát a Kolozsvári Zeneakadémián is azt szeretik a növendékek, ha koncertező tanárok tanítják őket. Én pedig fontosnak tar­tom, hogy soha ne menjek hegedű nélkül órára. • A próbán láttam: nem a tavalyi hangszerével jött Szegedre. Meséljen erről a hegedűről. - Ez egy Pietro Guardneri, aminek nincs ára. Már nincs. Tavaly megnéztem egy kataló­gusban, 800 ezer márka volt mellette, s egy vonalka, hogy innen a csillagos égig. Imá­dom. Kicsi és kényelmes, ép­pen úgy szól, ahogy szeretem. Ahogy akarom. Különben alig vártam, hogy ezzel a hegedű­vel jöjjek Szegedre. • Hallottam egy történetet önről, amelyben egy Ma­gyarországi kiszállás reg­gelén a zenekar arra éb­redt, hogy a szálláshelyük folyosóján játszik; úgy, pi­zsamásán vették körül, s egymással versengve tették próbára a hegedűirodalom legnehezebb darabjaival. Végül ők fogytak ki előbb, s ön azzal tette le a hang­szert, hogy: „Úgy szeretek hegedülni!". Mi a titka ennek a nagy reperto­árnak? - Óh, hát az, hogy úgy sze­retek hegedülni. - Húsz hanglemezfelvétele van, köztük Vivaldi Négy évszakja. Régóta játssza, s a mai próbán is ugyanolyan szépen szólt, mint a leme­zen. Miért, hogy e mű hal­latán az ember szíve meg­telik örömmel? - Feltételezem, ennek nem egyedül az én játékom az oka. Ehhez hallgató is, hegedűs is kell, akinek ugyanolyan szíve van, mint az Évszakoknak. És kell a hangszer is. A hegedű simogasson és üssön, ha kell. Az ember akkor bánik jól vele, ha senkitől nem engedi magát befolyásolni. Ojsztrah mondta nekem: „ha a te érzésed meg­győző, akkor tartsd magad ah­hoz, s nagy igazságot mond­hatsz ki így". Én úgy vagyok vele, hogy a tavasznak egynek és vidámnak kell lennie, a nyár legyen fáradt már kissé, a gyö­nyörű ősz millió színt mutas­son, közben Rembrantokat és da Vinciket látok, a télben pe­dig gyerekeket, amint korcso­lyáznak, s a jégen bukdácsoló becsípett embereket. A muzsi­kát úgy kapjuk, mint egy isteni könyvet. Olvasni kell benne. • Igaz-e, hogy jövőre ismét eljön, s akkor hallhatjuk a mai koncertre eredetileg ki­irt Leclaire F-dúr hegedű­versenyt? - Igen, (gy lesz, hiszen már most is csak a kottabeszerzés lehetetlensége miatt maradt el. • De előtte még látjuk Sze­geden... - Májusban. A Szegedi Simfonikus Zenekarral játszom majd, s Acél Ervin vezény­letével, akivel közös munkánk­nak már jókora múltja van, idestova 30 éve zenélünk együtt. Panek Sándor Cégek, intézmények, magánszemélyek, figyelem! SZŐNYEG-, KÁRPIT-, ABLAKTISZTÍTÁS MEGREN­DELHETŐ a megye egész terüle­tén. Vállalunk teljes körű takarí­tást és poratkamentesftést Kirby­technolngiával. Ugyanitt szűnyeg­tisztftógép-kölcsönzés házhoz szállítással. Jutányos áron! Tel.: 62/494- 111, 477-371 • Nem gondoltam volna, hogy a fehérre meszelt tápai alko­tóházat, ott a főutcán, az elmúlt évben 16 ezren látogatták meg, a műhelyekben húsz ország turistái, érdeklődő szakemberei és rokonszenvező fiataljai csodálkoztak rá a fazekasság, a kovácsolás, a szövés-fonás, a gyékény- és vesszőmunkák, a csipkeverés és még ki tudja hány magyar népművészeti ág és kézműves szakma eszkö­zeire, fogásaira és remekeire. Márta leveleket mutat, újabb külföldi érdeklődések, látoga­tások jelzései Amerikától Hollandián át Spanyolországig. Az eredmény annál értékesebb, mert a tizenkét esztendeje indult egyesületi mozgalom kezdeti éveiben egy országos felmérés ezt a tájat a négy feltáratlan és ismeretlen fehér foltok közé sorolta. Tudjuk, egy-egy ilyen sommás és nem éppen hízelgő megjegyzés rejtőzködő erőket mozgósíthat, szárnyakat adhat. S itt ez így történt. Leírni, számba venni is hosszú lenne minden lépését, kudarcát, újabb reménysugarát annak a szervező és agitáló munkának, melynek eredmé­nye az alkotóház és a keretei között folyó munka. (Bérle­mény ugyan, nem is kevés bérleti és fenntartási összeggel - úgyhogy néha nem túlzott aggályoskodásból érezhetik az egyesület vezetői, hogy jövő­jük bizonytalan.) Ma a tápéi népművészeti alkotóház az ország egyik leggazdagabb, szakmailag­módszertanilag legfelkészül­tebb bázisa. Rendezvényei, alkotótáborai, tanfolyamai, szakmai programjai, minősítési mutatói, taglétszáma és kisu­gárzó ereje - az anyagi ne­hézségek ellenére is - orszá­gosan elismert műhellyé avat­ták. A Tápéi Háziipari Szövet­kezet segítségével, a városi és megyei önkormányzat támoga­tásával, valamint pályázatokon való részvételekkel igyekeznek az érdekvédelmi munka mellett mind tartalmasabb és szakmai­lag magas szintű oktatási programokat kidolgozni. Ilyen • A kiállítás képei nemcsak az érzékszerveimet, de lassan a tudatomat is becsapják. Több mint illúzió. Egyszerűen nem hiszem el, hogy amit látok, nincs ott. A titokzatos semmi bújik meg az üveglap mögött, mely bizonyos szögből nézve igazi tárgyakat varázsol sze­münk elé. Valódi csoda a ho­logram. Természetesen van ott va­lami. A falon függő tájékoz­tatóból és a tévében pergő filmből megtudhatom, hogy mi az, s hogyan készül. Hogy ezek tulajdonképpen lézersugaras fényképek, a visszavert lézer­sugaraknak a beeső sugarak­kal való interferenciaképét rögzítik. Elnézést kérek a szak­emberektől, ha valami pontat­lanságot követtem volna el, dehát én csak egy ámuló bá­muló vagyok. például az egykori technikata­nárok átképzése kézművessé­get oktató pedagógusokká; ilyen feladatnak gondolják, hogy szakmailag fölkészült óvónők és tanítók adják a kisgyermekek kezébe a magyar kézműveskultúra szerszámait és fogásait; hogy a képernyőre tapadó és tesztlapokra figyeló gyerekek kézügyessége és önbecsülése ne sorvadhasson Ugyanolyan, mint a fiatal srác, aki a terembe belépve majdnem átgyalogolt a nagy üveglapon, majd attól néhány lépésre megtorpant, hiszen megpillantotta a csaknem teljes gépnagyságban pompázó Ya­maha motorkerékpárt. Mint az édesanyja karján ülő gyermek, aki a riadtan húzodott vissza a kitátott oroszlánszájból előme­redő fogak láttán. Mint az el. Fontos missziónak tekintik, hogy a lelkileg sérült, mozgá­sukban korlátozott emberek sokaságának hasznos tevé­kenységet kínáljanak, s a munkanélküliek egy része a tárgyalkotó népművészet egyes ágainak elsajátításával új munkát és megélhetést szerez­hessen. A népi kultúra műve­lése nem elsősorban cél ­hangsúlyozza Jellinek Márta -, idősebb úr, aki szórakozottan hajolt le a sarki asztalnál, hogy belemarkoljon az aprópénzha­lomba, majd ujjai az üvegen koppantak. S akkor még nem is említettem, a koporsóból négy fázisban kivicsorgó Dra­kula grófot, a körbejárható ko­ronát, a semmiben lebegő in­diai szobrocskát, vagy sokak kedvencét, a mikroszkópot és a távcsövet, melyekbe belenézve hanem ragyogó eszköz az élet széles területén. Terveik között szerepei együttes munkálkodás a szer­veződő tápéi népfőiskolával; a rendszeres továbbképző tanfo­lyamok magas szintű lebo­nyolítása 12-15 szakágból; a szakmai ismeretek átadása a pedagógusok mellett például az egészségügy bizonyos területein dolgozóknak; a nyári alkotótáborok gazdagítása, esélynövelő, presztizsemelő programok szervezése, esetleg a pedagógusoknak meghir­detett három és fél éves nép­művészet-kézművesség szakág beindítása. De mindenekelőtt az alkotóház modellértékű munkájának, a műhelyek mű­ködési feltételeinek megőrzése. S ma ez sem kevés. T. L. wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm újabb világot, láthatunk. Cso­dát a csodában. Többféle, normál méretű és óriás, színes és színtelen - ez utóbbi a szakemberek szerint különleges - hologram dísze­leg a teremben, s ha valakinek nagyon megtetszenek ezek a különleges térhatású lézerfény­képek, akkor vásárolhat is belőlük. Mindenki megtalál­hatja a neki megfelelőt, a ki­csiny fülönfüggőktől a beke­retezett művészi alkotásokig. A tárlatot látva ugyanis nem kétséges, hogy a skála új mű­vészeti ággal bővült, melynek lehetőségei a fantasztikum határát súrolják. Csodák tehát vannak, me­lyeket bárki megtekinthet már­cius 4-ig, naponta 10-től 18 óráig a Szegedi Ifjúsági Ház­ban. T. V. Hologramcsodák Csodák pedig vannak. Mindenki ismeri a történetet a festményről és nézőiről, akik türelmetlenül követelték, hogy az alkotó húzza már el a függönyt, láthassák végre a művet. Mi­közben a függöny volt a festmény. Annyira tökéletesre sikeredett az alkotás, mintha igazi lett volna. S nap­jainkban ez a „mintha" egyre jobban összezsugorodnék. • Szegedről 64 induló sze­rette volna megmutatni a nagyvilágnak, hogy mit tud. Az elődöntők január 26-án kezdődtek, vasárnap pedig már a városi döntőt bonyolí­tották le a Szegedi Ifjúsági Házban. A hétvégén kiderült, hogy melyek azok a produk­ciók, melyek nem találtattak könynyűnek, s mehetnek tovább a megyei döntőre. A hangszeres zene kate­góriában a C. E. T., a Nyers és a Nemtelen Erotika együt­tes kapott meghívót a megyei döntőre.-A vokális zene kate­góriában indulók közül Ko­vács Beatrix, Süki Gyöngyi, m Ki mi tud? Irány a megyei döntő Mracskó Gabriella, Németh Attila és Mészáros Noémi produkcióját ítélte tovább­jutásra alkalmasnak a zsűri. A vers, próza és komolyzene szekcióban Barnácz István, Galántai Rita és Szegfű Ildikó bizonyíthat a későbbiekban. A rendkívül színes palettájú modern tánc, néptánc és egyéb kategóriában a „Cso­szi" csoport, Csókási Imre, Bagi Iván, Fábián Ildikó csoportja, Bűte Zsolt, a „New Line" csoport és a Szeged Táncegyüttes Guzsaly cso­portja érlelheti produkcióját az április 18-i megyei dön­tőig. Az ítélkező és az indulókat szakmai tanácsokkal segítő zsűri elnöke Lang János, a Magyar Rádió munkatársa, tagjai Bánkútiné Nagy Ágnes, a Szegedi Extra munkatársa, Ugjai Ilona balettmester, Joó Ete zenetanár, Galkó Bence színművész és Varga Miklós rockénekes voltak. Nyers - már a megyei döntőben. (Fotó: Nagy László)

Next

/
Thumbnails
Contents