Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-16 / 39. szám

2 KÜLFÖLD DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1993. FEBR. 16. • Kapcsolatokról, délszláv válságról Antall József fogadta a NATO főparancsnokát (Folytatás az I. oldalról) A tárgyaláson Für Lajos fel­vetette a vajdasági magyarok nehéz helyzetét, azt hogy számarányuknál nagyobb mér­tékben kapnak behívót a szerb hadseregbe, ami az etnikai tisz­togatás veszélyével fenyeget. Szó volt arról is, hogy a NATO miként segíthetné a magyar békefenntartók kiképzését. A vendég hangsúlyozta, hogy a NATO politikai, és nem ka­tonai megoldást szorgalmaz a délszláv válság megoldása érdekében. Antall József mi­niszterelnök négyszemközti megbeszélésen hivatalában hétfőn fogadta John M. Sha­likashvilit. A Miniszterelnöki Sajtóiroda tájékoztatása szerint a találkozón megtárgyalásra kerültek a NATO és Magyar­ország közvetlen kapcsolatai, a NATO szerepe az európai biztonsági rendszerekben, szerepvállalása az ENSZ jugoszláviai békefenntartó • Pedig, a járt úton haladva, a becsörömpölő szovjet tankok is először a Vereckei-hágón jöttek át, úgy folytatták útjukat a bortermő beregi dombok alatt, s özönlöttek nagy- és kis­határforgalomban Budapest felé. Nagyszöllősön is áthalad­tak. A városka az új házasság­ban a Vinogradovo nevet „nyerte". Ide járt középisko­lába, az egykori ugocsai me­gyeszékhelyre az alig nyolc­száz lelket számláló Fertősal­másról Illés József. Történetét elősz.ör a Kárpátalja cfmú lap (ára 5 kupon) idei első számá­ban mesélte el, több kolumnán. Másodikos volt, s „rettene­tesen felbőszítette", amikor 1956. otkóber 23-án vagy 24­én - nem késóbb! - arra éb­redt, hogy vonulnak át a tan­kok Nagyszöllősön. Mennek Magyarországra. A két rádió­ból, a pestiből és a Szabad Eu­rópából tudták, hogy mi tör­ténik odaát. „Mi keresnivaló­juk van azoknak ott már má­sodszor? Már arra gondolok, amikor az oroszok 1849-ben leverték a magyar szabadság­harcot. Hát ismét..." Cimborá­jával, Varga Jánossal megbe­szélték, hogy tesznek valamit, hogy legalább röplapokkal fog­nak tiltakozni: „...azt írtuk, hogy az orosz tetvek szívják a magyar vért, testvéreink vérét. Ma már egy kicsit restellem is, a tárgyaláson azt kérdezték tő­lünk, hogy mi a különbség a magyar és az orosz tetú között." Az októberi-novem­beri röplapozás nyomtalanul elült, s talán nem is buknak le tevékenységében, illetve álta­lában a kelet-közép-erurópai térség problémái. Felmerültek a NATO többirányú támo­gatásának lehetőségei Magyar­ország számára és az AWACS gépek jelenlétével kapcsolatos technikai, biztonsági kérdések. A kormányfő összegezte a jugoszláviai kérdéssel össze­függésben Magyarország állás­pontját, különleges földrajzi, gazdasági és politikai hely­zetét, a Jugoszláviában élő magyar kisebbség védelmét, Magyaroszág integritása bizto­sításának nemzetközi, politikai jelentőségét. A két tárgyaló fél* egyetértését fejezte ki Orosz­ország kiemelkedő szerepének fontosságáról, a jugoszláviai válság rendezésében. Shalikashvili tábornok tá­jékoztatta Antall József mi­niszterelnököt - Manfréd Wör­ner főtitkár nevében is - a NATO Magyarországgal kap­csolatos álláspontjáról. • Göncz Árpád személyében először érkezett magyar ál­lamfő „a szabadok földjére", ahogyan a thaiak nevezik or­szágukat, mivel népüket soha­sem tudta idegen hatalom lei­gázni, gyarmatosítani. A köz­társasági elnök kíséretében van dr. Szabó Iván, ipari és keres­kedelmi miniszter, akit a napokban a miniszterelnök a pénzügyi tárca élére jelölt. A kíséret tagja dr. Bogár László, a Nemzetközi Gazdasági Kap­csolatok Minisztériumának politikai államtitkára, Tomaj Dénes, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára. Dr. Sü­dy Zoltán, Magyarország thai­földi nagykövete Bangókban csatlakozott a kísérethez. Göncz Árpádot elkísérte fele­sége. Az államfővel utazott egy népes üzletemberekből ál­ló csoport. Göncz Árpád 11 órás re­pülőút után érkezett Bangkok­ba. A köztársasági elnököt ka­tonai díszpompa fogadta; a fellobogózott légibázison a repülőgépből kiszálló államfőt és- feleségét vendéglátója Bhumibol Aduljadedzs király és leánya üdvözölte. A fogad­tatás záróceremóniájaként a zenekar eljátszotta a magyar és a királyi himnuszt, mialatt 21 • Göncz Árpád Bangkokban Találkozó a thai királlyal Katonai díszpompával fogadták Göncz Árpádot a bangkoki repülőtéren (MTI - Telefotó) ágyúlövés dördült. Göncz Árpád útja a repülőtérről a bangkoki városházára vezetett. A városháza gazdagon díszített királyi pavilonjában a thai uralkodó jelenlétében, Bang­kok kormányzója a magyar államfőnek jelképes gesztus­ként átnyújtotta a főváros kul­csát. Késő délután a köztársa­sági elnök és felesége találko­zott Thaiföld királyával és fe­leségével a királyi rezidencián a Chitralada palotában. A szi­lárd, egyezményes alapokon nyugvó, mindkét fél számára kölcsönösen előnyös kapcso­latok fontosságát hangsúlyozta Göncz Árpád a Bhumibol Aduljadedzs királlyal folytatott kötetlen beszélgetése során. Elmélyült beszélgetés folyt a környezetvédelmi kérdésekről, elsősorban a mezőgazdasággal összefüggésben. Többszörösen visszatérő témakör volt a ma­gyar mezőgazdaság, különös tekintettel a tulajdonviszonyok alakulására, a környezetkímélő agrotechnikák alkalmazására. Felvetődött egyes thai növény­kultúrák magyarországi ter­mesztésének lehetősége is. A kötetlen eszmecsere vé­geztével Göncz Árpád köszö­netet mondott a thaiföldi meg­hívásért, amely a kíséretében levő szakembereknek révén is szorosabbá teszi az élet min­den területére kiterjedő kontak­tusokat. A köztársasági elnök magyarországi látogatásra hívta meg az uralkodót, aki azt köszönettel fogadta. Bhumibol Aduljadedzs és hitvese a ki­rályi palotában este díszva­csorát adott Göncz Árpád és felesége tiszteletére. • Egy kárpátaljai fiú 56-os története A birodalom bosszúja Keveset tud a hazai magyar közvélemény arról, hogy a határaink mellett, a túloldalon élő magyarokat 56 után milyen megtorlások érték. Az erdélyiekről még csak tu­dunk valamit, egy keveset a felvidékiekről, de Kárpátal­járól semmit. a fiúk, ha 1957 márciusában nem kezdik újra. Gumiklisével írták a röplapjaikat, nagyon primitív módon, úgy, hogy minden betút külön kifaragtak, s lassan ragasztgatták egymás mellé a szavakat, a mondato­kat. Piacnapokon szórták szét és ragasztoták ki a röpcéket, mert olyankor járt bent a leg­több ember a városban. Három hónapig sikeresen dolgoztak, június végén, az osztályvizsga után tartóztatták lé őket az is­kolában. Ungvárra vitték őket, a „beszpekára", a KGB börtö­nébe. Januárig voltak itt, ki-ki a maga magánzárkájában. Be­szélő nem volt, csak csomagot kaphattak néha. Ez is nagy do­log a szovjet börtönviszonyok közepette. A tárgyaláson, 58 augusztusában az ügyész tizen­öt évet kért rájuk, a védőügy­véd is inkább támadta a gyere­keket. Veszélyes lett volna vé­deni őket. Illés József végül hat évet kapott. Varga Jancsi ötöt. Kovács nevú barátjuk hármat. ítélet után beszállás a rácsos sztolipin vagonba, és irány Harkov. Az új börtön a város közepén volt, ahol katonai uni­formishoz hasonló egyenruhát kaptak a fiatalkorú rabok, köz­törvényesek és politikaiak. A ruha miatt a városlakók azt hit­ték, valami tisztiiskolások lak­nak az „intézetben". (Remé­lem, emlékszünk még a német kispolgárra, aki a haláltáborok lakóiról azt hitte, hogy gyári munkások! Jobb, ha nehéz időkben alszik a lelkiismeret.) Amikor nagykorú lett, átszállí­tották Illés Józsefet Mordviniá­ba, a 7-es számú lágerbe. Ott, a mordviniai lágerben találkozott a szintén Ugocsa vármegyébe való, Fancsikán született Bu­csella Józseffel. Bucsella is 56­os volt, de ő szovjet katona­ként érkezett Magyarországra, hogy leverje a forradalmat. Megszökött, elfogták, s külö­nös kegyeltje lehetett a sors­nak, mert nem lőtték le, hanem csak tizenöt év lágert kapott. A mordviniai lágerben „vol­tak lettek, litvánok, észtek, oroszok, ukránok, sőt - emlé­kezik Illés - találkoztam doni kozákokkal is. Ezek minden­kitől elkülönültek. Egyszer kérdezték tőlem, hogy milyen nemzetiségű vagyok, mond­tam, hogy magyar, vengr. Erre kérdi, miért jöttem én ide? Azután kérdezték, hogy hány évet kaptam? Mondtam, hatot. Erre azt válaszolták, hogy töb­bet is megérdemeltem volna, amiért idejöttem, mármint a Szovjetunióba. Azután meg­magyaráztam nekik, hogy én nem Magyarországról jöttem. Amikor megértették a helyze­tet, megenyhültek, mert azelőtt úgy gondolták, én azért jöttem ide, mert itt jobban tetszik... Hát volt az oroszok között egy olyan törvény, hogy ne lásd, ne halld, ne tudd! Ha az ember így viselkedik, akkor egész Oroszországon átmehet. S ha megtanulja a negyediket, azt, hogy nem érdekel, akkor jól megél. Tehát el kell fogadni, hogy minden úgy van jól, ahogy van, s ez még most is bejön." Szabadulása után sokáig volt állás nélkül, aztán gondolt egyet, miután a lágerben töké­letesen megtanult oroszul, jelentkezett egyetemre, orosz szakra. A nevetleni középisko­lába került diploma után orosz tanárnak. Jelenleg is ott tanít. De a birodalom utoljára még bosszút áll rajta: „Mivel az orosz órák száma egyre csök­ken, most nem is tudom, mi lesz." És az egykori rabtársak, akik azóta szintén kiszabadul­tak? Igyekeznek nem tudni egymásról. Még ma is. Zalai Miklós • Hiába szavazott ellene Júlia... Brazauskas a litván elnök Algirdas Brazauskas nyerte a litván elnökválasztás vasár­nap megtartott második fordu­lóját. Vaelovas Litvinas, a balti köztársaság választási bizottsá­gának elnöke ma hajnalban a vilniusi rádióban bejelentette, hogy „Brazauskas győzelme megkérdőjelezhetetlen: az urnákhoz járult választópol­gárok több mint fele szavazott rá". A litván rádió Londonban, a BBC által vett adását idézve az AFP ugyancsak Litvinas beje­lentésére hivatkozva arról szá­molt be, hogy Brazauskas, az őszi parlamenti választásokon parlamenti többséget szerzett, reformkommunista Litván De­mokratikus Munkapárt elnöke a hajnalig összeszámolt szava­zatok 62 százalékát szerezte meg. Ellenfele, a hosszas emigrációból a függetlenné válást követően hazatért, füg­getlen jelöltként induló, de az ellenzéki pártok, a Sajudis és a katolikus egyház támogatását is élvező Stasys Lozoraitis csak 38 százalékot mondhat magáénak. A szavazás „pi­káns" részlete: Júlia Brazaus­kas, Litvánia frissen megvá­lasztott elnökének a hitvese va­sárnap a szavazóhelyiséget el­hagyva közölte, hogy férje ve­télytársára, Stasys Lozoraitisra szavazott - közölte a Rzecz­pospolita című lengyel lap hét­főn. Az elnökné az újság sze­rint nem adott magyarázatot a ádk r ^w j % Michal Kovác a befutó A szlovák parlament hétfő délután Michal Kovácot vá­lasztotta meg a Szlovák Köz­társaság köztársasági elnökévé. Michal Kovác a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom jelölt­jeként indult, és a 147 tagú parlament szavazatainak há­romötödös többségére, 90 sza­vazatra volt szüksége a megválasztáshoz. Az 53 éves Michal Kovác 106 szavazatot kapott - ellenjelölt nem volt -, és így a Szlovák Köztársaság államfője lett. Hivatalos beik­tatására március első napjaiban kerül sor a pozsonyi várban. Michal Kovác a választás előtt elkötelezte magát, hogy megválasztása esetén kilép a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom tagjainak a sorából. • u Vécé fogta utas Nagy teljesítményű vágóké­szüléket kellett a tűzoltóknak igénybe venniük, hogy vasár­nap este a Párizs-Bordeaux kö­zött közlekedő vonaton kisza­badíthassák egy utas WC­kagylóba szorult kezét. A férfi akkor került kínos helyzetébe, amikor megkísérelte kihalászni a WC lefolyócsövéből a vé­letlenül beleesett személyi ok­mányait. A szupergyorsaságá­ról híres vanatnak két óra kényszerpihenőt kellett beik­tatnia, hogy a mentőakció résztvevői szétvághassák a WC-t, és viszaadhassák a fog­ságába esett úriember moz­gásszabadságát. • Őrült roham Kommandósokat kellett be­vetni Varsóban egy őrült meg­fékezésére. Vasárnap este egy hatvanéves, elmebeteg férfi ro­hamot kapott, és amikor kihív­ták hozzá a mentőket, szab­lyával támadt az orvosra, majd elbarikádozta magát a lakásá­ban. A kihívott rendőrök sem voltak hajlandók beavatkozni, inkább az antiterrorista bri­gádot értesítették. Annak elle­nére, hogy 18 kommandós tört rá bénttógránátokat és pajzso­kat használva az öregemberre, nem tudták megfékezni az őr­jöngőt: végül gumilövedé­kekkel terítették le. • Pancser tolvaj Megkönnyítette a rendőrség dolgát az izraeli Haifa kikötő­városban egy tolvaj. A férfi ugyanis a tett színhelyén - egy lépcsőházban - felejtette sze­mélyi igazolványát, miután megtámadott egy nőt, és elvett tőle ezer sékelt. A rendőrség­nek rövid időn belül sikerült őrizetbe vennie a figyelmetlen bűnözőt. Litvánia új elnöke - jobbról (MTI-Telefotó) döntésére, biztosra vehető azonban, hogy indítékai nem politikai, hanem személyes jellegűek voltak: többször ugyanis sejtetni engedte, hogy férje - Algirdas Brazauskas ­nem veszi nagyon komolyan a házastársi húséget. Júlia Brazauskas mindennek ellenére kész az. ország „első asszonyának" a szerepét betölteni. Cégek, intézmények, magánszemélyek, figyelem! SZŐNYEG-. KÁRPIT-, ABLAK­TISZTÍTÁS MEGRENDELHETŐ a megye egész területén. Vállalunk teljes körű takarítást és poratkamentesftést Kirby-teehnológiával. Tel.: 62/494-111,477-371 MEGNYÍLT az exkluzív méter­éi divatáru boltunk: nagy választékban távol-keleti selymek, fránclá ruhák, különbözet női divatáruk. Vár|uk kedves vevőinket! Viszonteladók és feldolgozók részére árkedvezmény. CÍM: VITKO, SZEGED, HORVÁTH M. U. 9. Tel.: 62/312-901.

Next

/
Thumbnails
Contents