Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-16 / 39. szám

KEDD, 1993. FEBR. 16. Sűrűbb a háló, de rosszabb a biztonság Interjú dr. Grezsa Ferenc országgyűlési képviselővel BELÜGYEINK 3 99 • A Parlament szociális bi­zottságának tagja mit vá­laszol a kérdésre: hogyan élnek ma az emberek, pél­dául a Csongrád-megyei­ek? - Altalánosságban megálla­píthatjuk: a népesség 30 száza­léka gazdagodik, a legnehezeb­ben élő 20 százalék helyzete stagnál, a „köztes 50 száza­lék", azaz a középréteg élete romló tendenciát mutat. Itt saj­nos a társadalmi és korössze­tétel. a településszerkezet és a gazdaság szerkezete roszszabb, mint a Dunántúlon vagy a fő­városban. Az ország e keleti része: szegényedő régió. • A folyamat visszafordít­ható? - Akkor igen. ha növeljük a térség jövedelemtermelő ké­pességét. Ennek feltétele, hogy külföldről tőkét hozzunk, fej­lesszük az infrastruktúrát, új munkahelyeket teremtsünk. A másik lehetőség, hogy a szo­ciális támogatások rendszeré­vel az emberek lecsúszását megakadályozzuk. • Az új szociális törvény az önkormányzatok feladatává teszi a szociális ellátást. E hátrányos régió hogyan birkózik meg a feladattal? - A Népjóléti Minisztérium a szociális célú pénzforrások elosztásának új rendszerét dol­gozta ki. Ez nem csupán a né­pesség számát és a lakosság összetételét veszi figyelembe, hanem például a település infrastruktúrával, egészségügyi intézményekkel való ellátott­ságát. • A törvény elfogadása után a szakemberek állítot­ták, ezentúl kevesebb pén­zük lesz a szociális ellátás­ra, mint korábban. - A nemzeti jövedelemhez képest nem alacsony a szo­ciális célú pénzeszközök ará­nya. Magyarország nemzeti jö­vedelmének több mint 30 szá­zalékát - közvetve vagy köz­vetetten - szociális kiadásokra fordítja. Ez világviszonylatban is kiemelkedő arány. A prob­lémát én abban látom, hogy nem arra a településre került a pénz, ahol erre szükség lett volna. • Kérdés, hogy most a leg­rászorultabb családokhoz kerül-e ez a pénz? - Alanyi joggá vált több Fotó: Révész Róbert ellátás. Ez azt jelenti, hogy ha az adott család a meghatározott feltételeknek megfelel, akkor az- önkormányzat köteles meg­adni a juttatást, például a gyer­meknevelési támogatást. Szá­mos ellátás esetében pedig az önkormányzatok maguk dönt­hetik el, kinek adnak támo­gatást. E a kritériumokat helyi önkormányzati rendeletben kell meghatározni. Eddig a szociálpolitika rendkívül nagy teret engedett az ügyintézői szubjektivizmusnak. A törvény lényege, hogy az ellátások az adott település lakosságára „szabhatók". • Egy kisebb településen, ahol ismerik egymást az emberek, valóban ponto­sabban meg tudják majd határozni, ki szorul szo­ciális ellátásra. A nagyvá­rosi polgármesteri hivata­lokban is így van ez? - A szegedi kórház pszichi­átereként, a 80-as évek elején találkoztam a felfogással: a nagyváros termeli ki a pszichi­átriai és a szociális problémá­kat. Ez nem igaz. Ma sem a nagyvárosi, inkább a kisvárosi, a falusi vagy a tanyai etpber él nehéz helyzetben. Mert egy ember szociális állapota nem csak attól függ, az illetőnek van-e mit ennie, hanem attól is, hogy mennyire részesedik az ország infrastrukturális, keres­kedelmi, egészségügyi, kultu­rális ellátottságából. • De a nagyvárosokban látványosan nő a lehetetlen helyzetben élők száma. - Igaz, a nagyvárosokban láthatóbbak ezek a gondok a lakosság nagyobb száma miatt, így itt nem forrásbővítésre len­ne szükség, inkább az önse­gítő, jótékonykodó civil szer­vezetek hálózatának bővü­lésére. • Az annyit emlegetett szociális háló sűrűbb szövé­sű lett a törvény elfogadása után? - A szociális háló most sok­kal sűrűbb, mint bármikor ko­rábban. Gondolok a munka­nélküliek, a hajléktalanok el­látására, vagy az új ellátási for­mákra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ma Magyarországon nagyobb a szociális biztonság, mint régebben. Tehát sokkal sűrűbb szövésű a háló, de a ko­rábbinál jóval nagyobb súlyt kell tartania. Ezért a hálósze­mek szálai is jobban feszülnek. Ez a helyzet csakis akkor vál­tozhat, ha az ország több jö­vedelmet állít elő, fgy többet lehet szétosztani, s kevesebb lesz a rászorult. Újszászi Ilona wummeHmeemeee^meeeeeeeeeeim u A tömeges nyomor csak az utasnak kellemetlen? Két vállalat osztotta fel a piacot Sorompót az illegális népvándorlásnak! (Folytatás az 1• oldalról) A másik érdekes osztás a vonalhálózat egészében mu­tatkozik, tudnillik. hogy a vá­rosban két vállalat osztotta fel a piacot. S ha az utasszállftás veszteséges is, nem mindegy, hogy milyen mértékben. Van­nak viszonylag jobban, és van­nak rosszabbul jövedelmező vonalak. A 10-es buszt például az esélytelenek nyugalmával szemlélheti az utas reggel fél 8-kor a Tabán ABC-nél, föl­szállni képtelenség (és ez csak a harmadik megálló, a cipő­gyárnál várakozni sem érde­mes). A tömeges nyomor csak az utasoknak kellemetlen, tulajdonosa éppen ebben látja a vonal értékét. Talán nem vé­letlen, hogy a fejlesztő lelke­sültség amilyen hévvel támadt, oly hirtelen le is lohadt. Máig nem építettek meg egyetlen centiméter troli-felsővezetéket sem a Szilléri sugárúton. Mert ebben az esetben megváltozna az üzembentartó személye is. Nem gazdaságos a 3-as vo­nalon villamost fenntartani, mégsem állnak át gázolajos üzemmódra, több okból sem; részint, mert az érintett vá­rosrész lakói magukénak érzik a „tuját"; részint, mert az SZKV kék járatai a Volán-bu­szoknál nagyobb veszteséget produkálnak. És ha átadnák a vonalat a Volánnak? Városi tulajdont? - tolakodik elő má­ris az ellenvetés. Talán lehetsé­ges volna az egyszerű csereke­reskedelem is. ha például az SZKV 2-es és 3-as vonaláért megkapná a Volántól a 10-est. Ha már egyszer olyan nehéz piacosítani, vagyis megmérni ­pénzben - az egyes vonalakat. Könnyebb a dolgunk, ha a gépjárműparkot (darabérték) vesszük szemügyre. Troliból 52, villamosból 41, a kék bu­szokból 23 rója az utakat. A trolik élettartama 600 ezer kilométer, évente 50 ezret fut­nak, átlagéletkorukat a hat új Ikarus húzza le 9 évre. (A vil­lamosok teljesen kiöregedtek, átlagéletkoruk 21 év, a kék buszoké 12.) Persze a fél tucat troliban is csak a karosszéria az új, a régi kis piros kocsikból kiszerelt ZIU-9-es orosz haj­tásrendszer, vezérlés és elekt­ronika még egy második testet is képes kiszolgálni. (Annak idején a régi Ganz-Ikarusok annyira zavarták a középhullá­mú rádióadást, hogy ki kellett őket vonni a forga lomból, a gyártás meg is szűnt.) A következő vállalati vizs­gálat az utas- és bérletszer­kezetet tekinti át (a felszállókat utoljára 1987-ben számolta meg), s felméri az igényeket is. Minden megtörténhet, s ez nemcsak az új bérletfajták bevezetésére vagy új átszállási pontok kialakítására vonatko­zik. Ó. I. Pédátlan méreteket öltött napjainkban az illegális nép­vándorlásnak nevezett mig­ráció. Elindult az embreáradat. Főképp Keletről és az afro­ázsiai országokból. Ennek tudatában került sor arra nagyszabású nemzetközi migrációs konferenciára, ame­lyet Budapesten tartanak, s amelyen 35 ország, valamint az ENSZ, az Európa Tanács és a Nemzetközi Migr^piós Szer­vezet képviselői vesznek részt. A tegnap kezdődött és holnap záruló összejövetel célja, hogy elejét vegye a további illegális népvándorlásnak és ennek ér­dekében nemzetközileg is összehangolt akciókat szer­vezzen. A nemzetközi találkozón résztvevő külföldi újságírók Krisán Attilának, a határőrség szóvivőjének vezetésével teg­nap látogatást tettek az Oros­házi Határőr Igazgatóságnál, a nagylaki határátkelőhelyen és a csongrádi menekülttáborban. A lapzártunk után véget ért látogatásról holnapi számunk­ban bővebb tudósítást adunk. K. F. I fa utcán sorban várakozó embereket látok, óhatatla­-J—l nul a közelmúltban ért bukaresti élmény jut eszem­be: kígyózó sorokban álltak az emberek, kenyérre vártak. Meg a „néhai" Szovjetunióban látott sorok: ott kenyérért (is), sóért, lisztért, 42-es cipőért várakoztak. Valahol észa­kon, a hófödte skandináv földön, pontosabban Svéd­országban, ahol „tombolt" a jólét, néhány évvel ezelőtt is láttam sorokat. Nem kenyérért, hanem italért álltak be a sorba! Ismeretes, hogy náluk csak kijelölt italboltokban vásárolható a pia, így az ünnepek előtt órákat kell vára­kozni, mígnem hozzájut az adófizető polgár megérdemelt (rettentően drága) whiskyjéhez, pálinkájához, vagy sö­réhez Szép sorok gyűlnek össze a bankok előtt lévő pénz­kiadó automatáknál (ilyen már szép városunkban is van, de sor még nincs...), meg a hatalmas bevásárlóközpontok bejáratánál, ahol a parkolóház pirosra állított, foglalt jel­zése állítja meg az embereket. Nálunk sem az egyik, sem a másik „téma" miatt nem kell sorban állni. Illetve, mégis. Napjaink időszerű vára­kozó helye a polgármesteri hivatalok útlevél osztálya. Meg a totó-lottó kirendeltségek irodái. Mi ebben a rossz? Végső soron - semmi Z egész csak úgy jutott az eszembe, hogy egy „echte" nyugati turista tegnap az utcára kinyúló sor láttán megkérdezte tőlem: - Kiárusítás van az üzeletben? Igen, mondtam, biankó lottó szelvényeket árusítanak... Remélem, sikerélménye teljes volt. m Vita Szeged jövőjétől !Z. Tudomány és hangversenyélet Az eddigi hozzászólások Szeged zeneszerető közönsé­gének régi vágyát fogalmazzák meg: kellene végre a városnak egy reprezentatív koncert­terem. Máris helyesbítenem kell, egy egyszerű hangver­senyterem, mert szinte szégyen kimondani, hogy ennek a vá­rosnak a polgárai hosszú évek óta kénytelenek vándorolni az éppen koncertszfnhelynek kinevezett mozi, bálterem vagy művelődési házak lepusztult nagytermei között. ígéreteket kaptunk bőven, csak amikor a tettek mezejére kellett volna lépni, akkor nem akadt senki, aki magára vállalta volna a város igényét. A környező me­gyeszékhelyek (Pécs, Kecske­mét, Békéscsaba) mind gyö­nyörű termekkel rendelkeznek, ahová a művész is, a közönség is örömmel megy. Tizenhato­dik éve tanítok Szegeden, és koncertezem a nágyvilágban. Ezen gyönyörű hivatásom mel­lett, most e másik nemes ügyért is harcba szállok. „Hangversenytermet Szeged­nek!" címmel alapítványt ho­zunk létre, melynek célki­tűzése egy tudományos, kultu­rális centrum kialakítása. Alap­ként Bálint János fuvola­művész barátommal felaján­lunk 50 000 forintot. A város gazdasági, tudományos, művé­szeti szakembereinek összefo­gását várjuk, hiszen a „téglák hordása" már nem a mi fela­datunk. A mi dolgunk hang­szerrel a kézben járni a világot, és öregbíteni a magyar zene­kultúra hírnevét. Mi eljutunk a világba, de a világ nem jut el Szegedre, ha nincs hova... Társadalmi összefogással azonban sikerülhet ügyünk, amely nem csupán a tudomány és kultúra, hanem az egész város érdeke. Szecsődi Ferenc hegedűművész tanszékvezető docens Mindenekelőtt tájékozódni kívánok a minisztériumban dolgozók helyzetéről, hangula­táról, s ezután kerülhet sor részletesebb elképzelések ki­dolgozására és nyilvánosságra hozatalára - nyilatkozata az MTI munkatársának Gyurkó János, akit a miniszterelnök a Környezetvédelmi és Terület­fejlesztési Minisztérium élére jelöl. Az MDF-es országgyűlé­si képviselő, aki jelenleg is a törvényhozás környezetvédel­mi állandó bizottságának tagja, természetesen a bősi kérdést tartja a legaktuálisabb ügynek. Véleménye szerint eddig azért nem sikerült haladást elérni, mert a szlovák vízépítők elké­pesztő makacssággal utasíta­nak vissza minden magyar kezdeményezést. Gyurkó János egyébként valamennyi, a bősi üggyel kapcsolatos tárgyalás résztvevője volt, a kérdést be­hatóan ismeri, amit az is bizo­nyít, hogy ő dolgozta ki a té­mával kapcsolatos, országgyű­lési határozati javaslatot. Szabó János, a 36-os frak­ció vezetője az MTI munkatár­Meglepett miniszterjelöltek sának elmondta: teljesen várat­lanul érte a miniszterelnök fel­kérése, hogy vállalja el a föld­művelésügyi tárcát. Éppen így meglepődtek frakciótársai is, hiszen - mint Szabó János fogalmazott - a neve a szóba jöhető jelöltek között nem for­gott közszájon. - Ezenkívül voltak a képviselőcsoporton belül olyanok, akik miniszter­jelöltként tartották számon ön­magukat, és emiatt mindig nagy megmentési programok­kal álltak elő, illetve azokra hi­vatkoztak. Nekem nem voltak ilyen ambícióim - fogalmazott a miniszterjelölt. Szabó János elmondta azt is: a miniszterel­nök azt válj a tőle, hogy a kor­mány mezőgazdasági politi­káját jelenítse meg, és próbálja meg elfogadtatni a választók­kal. A frakcióvezető saját el­mondása szerint Antall József­nek sem tagadta, hogy szakmai előképzettsége nincs a mi­niszteri poszt betöltésére, de a miniszterelnök elegendőnek tartotta Szabó János paraszti származását, azt, hogy vidéken nőtt fel, s ügyvédként a falusi lakosság ügyes-bajos dolgaival foglalkozik. Antall József ezenkívül a frakcióvezető ed­digi képviselői és vezetői te­vékenységében is garanciát lát arra, hogy Szabó János el tudja látni a rá bízott új feladatot ­mondta el a jelölt. A legsürgősebb feladatnak a frakcióvezető a tulajdoni kér­dések rendezését nevezte. Ezen belül a privatizáció végrehajtá­sának felgyorsítását jelölte meg, majd pedig - a föld meg­szerzése után - a tőkeszegény­ség megszüntetését. Ez utóbbi­hoz - mint Szabó János rámu­tatott - a bankokat kellene rá­bírni arra, hogy alacsony ka­matú hosszú lejáratú hitelekkel segítsék a termelőket. Szabó János nem kívánt nyilatkozni arról, hogy rakciójának támo­gatása ellenére miért váltotta le Gergátz Elemért a miniszterel­nök. Továbbra is az a vélemé­nye, hogy a földművelésügyi miniszter nem végzett rossz munkát. A leendő kultuszminisztert, Mádl Ferencet váratlanul érte a miniszterelnök elmúlt hét végi felkérése. Mádl Ferenc tegnap este újságíróknak el­mondta: szeretné, ha miniszter­sége alatt megszületnének azok a törvények, amelyeket a szak­tárca és a tudománypolitikai bizottság előkészített, illetve előkészít, s amelyek a közokta­tás folyamatát az óvodától az általános iskolán át a gimnázi­umig megújítják. Nagy fontos­ságot tulajdonft a felsőoktatási törvény meghozatalának is, mert céljai közt szerepel annak segítése, hogy a megújult felsőoktatás, a kutatás és a fej­lesztés a magyar gazdaság iga­zi húzóágazatává váljon.

Next

/
Thumbnails
Contents