Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-13 / 37. szám

KOLYOK SZOMBAT, 1993. FEBR. 13. Rudo Móric Csillagocska születése Elárulom nektek, gyerekek, mindez olyan meszsze történt, hogy ha odamennétek, csak a TÜZET RAKNI TILOS! feliratú, rozsdaette táblát találnátok ott, teremtett lelket aligha. S ott benn, mélyen, benn a rengetegben, a nagy tölgyerdő sűrűjében, igen, ott jött a világra őzgidácska. Oda vonult vissza Karcsúláb, az őz, mert a legteljesebb magányra vágyott. A kiterjesztett szárnyú, hatalmas denevérhez hasonló koronájú, ősrégi, göcsörtös tölgy alatt moha fekhelyre lelt, és fáradtan lepihent. Tavaszi gombák fűszeres illata keveredett a korhadó levelek fanyarkás szagával. A vénséges tölgy denevérforma koronáján át letekintett reá a búcsúzó nap, majd a kópéképű hold. Aztán ismét a nap, és újra a hold. És amikor a lehanyatló nap harmadszor nézett vissza reá a nyugati égbolt pereméről, és Karcsúláb kilépett rejtekéből - már nem volt egyedül. Gyönge lábocskákon, imbolygó léptekkel botorkált mögötte egy gyönyörűséges őzgidácska. Hosszú fülű, nyakigláb apróság! S mintha csillagharmat érte volna testét - képzeljétek csak el ezt a gyönyörűséget! csillagpettyes, hamvas, vöröses bundácskát viselt. No és a szeme! Riadt volt és tágranyílt, amikor legelőször tekingetett szét a világban. - Jer, jer, Csillagocska! hívogatta gidácskáját Karcsúláb őzmama. Azért nevezte el Csillagocskának, mert bundácskáját minden más őzikéénél több csillag pettyezte. És amikor a kis őzgida félénken ide-oda tekingetve csak álldigált-álldogált, hozzálépett, majd bátorítóan megnyalta básonyos orrocskáját, mintha csak azt akarta volna mondani; „Ne félj, butuskám, hiszen veled van a mamád!" Az őzike megértette és lemerészkedett a dombról. A mama után! Csak a mama után! Még remegtek a lábacskái, és bizonytalanul lépegetett a bozótosban. Egyszerre csak suhogás támadt: szárnyak rebbentek felette. Csoda, hogy hanyatt nem esett ijedtében. De Karcsúláb tüstént megnyugtatta: - Ne félj, Csillagocska, ez csak szajkó néni, a Pletykazsák! Valóban ő volt az, az erdei hírharang. Az erdő szélére repült, és röptében mindenfelé nagy hanggal recsegte: -Halljátok az újságot!...A legfrissebb hírt! És minden állat és minden madár csöndben maradt, megállt, és hallgatta az újságot. Az ősrégi tölgyesben csakhamar mindenki tudta, hogy Karcsúlábnak őzikéje született. így értesült róla Agancsos, a szarvasbika és Krokró, a vaddisznó, és Ravaszdi, a rókáné, no meg lustánszki, a borz, és a harkály doktor, a Pirossapkás, és a rozsdás bundás Futkos mókus, és Késkarmú, a héja, és Kampóscsőr, a karvaly. Képrejtvénypályázat o Ö-E KA 3 ir*«< Megérkeztek az első pályaművek, és mindjárt közöljük is Papp Tamás (Szeged, Alföldi u. A/A.) feladványait. Tamás - dicséretes szorgalommal - összesen tizenegy képrejtvényt készített, ezekből hatot találtunk alkalmasnak arra, hogy továbbadjuk olvasóinknak. Törjék csak rajta a fejüket! Papp Tamás jutalmát postán küldjük el. Természetesen a rejtvények megfejtőinek is jár majd a nyeremény. Beküldési határidő: február 17. Cím: 6740 Szeged, Stefánia 10. A borítékra írjátok rá: „Képrejtvény." És persze továbbra is várjuk a rajzokat, de ezeket már „Kepre/fvény-pá/yázaf jeligével küldjétek él hozzánk. Megfejtések - nyertesek Miért hoz szerencsét a kéményseprő? Manapság az olaj-, gőz- és gázfűtés korában el sem tudjuk képzelni, mit jelentett régen az a bizonyos „családi tűzhely": nemcsak a meleget és a főtt ételt, hanem magát az életet is. A tűz azonban nemcsak a legjobb barát, hanem a legveszedelmesebb ellenség is. A fából épült, vagy gerendavázas, náddal, zsúppal fedett házakra hamar felszállt a „vörös kakas." Ezért az az ember, aki a kéményt rendben tartja, a tűztől óv, fontos személyiség. Volt azonban a tűzhelynek egy ősi, mitikus jelentősége is. A római hiedelem ide helyezi a család géniuszát (védő szellemét). Sztyeppei népek úgy tudják, hogy a sámán elévülésében a sátor füstnyílásán át közlekedik a szellemekkel. Nyugat-Európában Karácsony apó, a Mikulás a kéményen át látogatja meg a családot, s helyezi el ajándékait. A kéménnyel, tűzhellyel kapcsolatban álló kéményseprőre is ragadt valami a jótékony szellemek nimbuszából. Ezen az sem változtat, hogy fekete, mint az ördög. Hiszen az ördög is hoz szerencsét - bár aki vele paktál, a végén megjárja. Ilyen baj nem fenyegeti azt, aki a kéményseprőtől várja a szerencsét. (A „Kíváncsiak Klubja" című könyvből) A február 6-ai „Mágikus négyzet" rejtvény igen titokzatosra sikeredett. Az eredetileg adott számot, a 44et ugyanis kitörölte a számítógép. Annak viszont nagyon örültünk, hogy ez sem vette el a kedveteket a játéktól. Számos helyes megfejtés közül sorsolhattuk ki a három nyertest, akiknek az utalványt postán küldjük el. Gémes Csilla, Baks, Fő u. 105.; Olasz Éva. Makó, Deák Ferenc u. 59.; Vezér Attila, Szeged, Gát u. 4/A. Gratulálunk! (A képrejtvény megfejtői közül kisorsoltak nevét technikai okokból a legközelebbi alkalommal közöljük.) A képen látható szőlőfürt szemeibe írt számok az alattuk elhelyezkedő két szem számainak összegét teszik ki. Töltsétek ki az üresen hagyott szemeket a megfelelő számokkal! Beküldési határidő: február 17. Cím: 6740 Szeged, Stefánia 10. Jelige: „Szőlőszámoló." JOSEF GlIGGENMOS Mennyit nyom egy pinty? Küldtem levelem Amszterdamnak, mértem kereken harminc grammnak. Hát ablakomon egyszerre betéved egy csöppnyi pinty. Azt mondja: „Pink! Kérlek, engem is mérj meg." S - hupp! - már a mérlegen ül. „Ej! - bámulok -, adta csibésze, hát könnyebb lennél, mint e levélke?" „Ó - így a pinty -, Ez súlynak elég. Ha több vagyok, hogy szállanék kedvem szerint? Pink!" Tandorl Dezső fordítása GIANNI RODARI Bélyeg-nyalókát! Én nem értem, hogy miért nem jobb ízű a bélyeg háta? Hátha akad, aki feltalálja: Nyalnánk egyet: íze málna! Másiké meg: földieper, ezé menta, azé szeder, narancs, citrom, ribizke, barack, banán vagy piszke! Buzgón nyalná minden diák: „Rumosdiótl Vaníliát!" Sok új bélyegbörze nyílna: „Öt meggyet ér három szilva!" Bélyeggyűjtők kiabálnák: „Köszmétéért adok málnát!" Tótfalusi István fordítása Egy szem borsó Egyszer egy székely fiú elindult világgá. Amint megy, mendegél, talál az úton egy borsószemet. No, megörült néki. - Milyen szerencsés vagyok - örvendett magában, -, most már csak nem halok éhen! Elvetem, esztendőre ilyenkor száz szem lesz belőle, két esztendő múlva egy zsákkal, három esztendő múlva tízezer-tíz zsákkal! Hát még tíz év múlva! Azzal egyenesen felment a királyhoz s megkérte, adjon néki ezer zsákot kölcsön. - Minek az néked, fiam? - kérdezte a király. - A borsótermésemnek felelte a fiú. - Nincsen itthon ezer zsákom - mondta a király -, de maradj itt holnapig, addigra hazahozatom. Volt a királynak egy szép leánya, akinek valami gazdag férjet szeretett volna találni. Ez a fiú éppen jó lenne - gondolta magában -, szörnyen gazdag lehet, ha csak borsója ezer zsák terem! No majd kipróbálom, miféle. Azzal megparancsolta, hogy egy durva szalmazsákra vessenek ágyat a vendégnek, s figyeljék, nyugtalanul alszik-e rajta. Mert úgy gondolta, hogy gazdag embernek szokatlan ez a kemény fekvőhely, s bizonyosan sokat forgolódik majd. Hát a fiú le is feküdt, s bizony el is-aludt volna, de a borsója begurult a szalma közé, azt kereste egész éjjel, s egyre zörgött, forgatta a szalmát. Hallják ez a forgolódást a király cselédei, jelentik uruknak, az meg örvendezett, hogy lám, csakugyan gazdag ember a vendége, s egyszeribe feleségül adta hozzá a leányát. Azért, ha borsószemet találtok, el ne dobjátok, hátha szerencsét hoz nektek is!