Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-10 / 34. szám

SZERDA, 1993. FEBR. 10. IW GAZDASÁGI MELLÉKLET III. A magyar bajnok Toyotaja - Szerintem ezek a legjobb kocsik - fogad Maksa úr. - Ezt is illik mondania egy márkakereskedőnek. - Nekem már azelőtt is ilyen autóm volt. Ezen a típuson versenyzem és hét közben is Toyotán járok. -Nem volt túl nagy rizikó egy ilyen kisvárosban autószalont nyitni? - Nem. - - Most már mindenki látja, de... - ...de én már tavaly biztos voltam benne. A sportnak sokat köszönhetek az üzleti életben is. Egyrészt engem is ismernek és én is otthonosan mozgok az autós szakmában. - De miköze a Mikrotechnikának az autókhoz? - Négy éve egy budapesti cégnek voltunk a helyi kirendeltsége. Azután tavalyelőtt önállósítottuk magunkat, de a név maradt. - Az ember azt gondolná, számítógépeket, elektromos cikkeket kínálnak. - így is volt sokáig. De a mikroelektronikában olyan óriási a verseny, hogy váltani kellett. Ma már a cég forgalmának 80 százalékát a kocsik adják, a többit pedig a vendéglátás. Valaha felszolgáló voltam, belülről ismerem ezt a világot is. Az egykori tiszti klubot béreljük: naponta három-négyszáz embert etetünk, hétvégeken pedig rendezvényeket szervezünk. - Nem hátrány egy kisvárosban üzletemberinek lenni? - Miért lenne az ? Én Pécsen sportoltam, de alig vártam, hogy haza jöhessek. Itt vannak a barátaim, a családom, s ráadásul úgy szeretnék üzletember maradni, hogy közben a Fotó: Enyedi Zoltán Maksa Imre: A sportban is, az üzletben is küzdeni kell ! Maksa Imre nevét nemcsak Vásárhelyen, hanem ország-, sőt világszerte is sokan ismerik. Igaz, hosszú ideig nem elsősorban üzletemberként tartotta számon a köztudat, hanem sport-teljesítménye okán. A Mikrotechnika Kft. ügyvezető-tulajdonosa ugyanis autóversenyző. Sőt, magyar bajnoka a rallv sportnak. A Cukor utcai iroda falán poszterek: legalább hatméteres piros Toyota Coroila a fotón. A társaság ugyanis tavaly május óta autószalont üzemeltet Hódmezővásárhelyen. Ugye már ki is találták, Toyotákat kínálnak az elegáns üzletben. városnak is segítsek. Egy valami azért nagy hátrány, vidékről nagyon nehéz országos, vagy főleg külföldi hiteleket megpályázni. A magyar bankrendszer pedig ma sem vállalkozó párti: hiába van több éves kapcsolatom egy pénzintézettel, nem veszik figyelembe azt, amit eddig elértem az üzleti világban. Márpedig a ma előírt fedezetet csak nagyon kevés vállalkozó tudja felmutatni. - Mit kap a város a vállalkozótól? - Például kulturális- és sportegyesületeket szponzorálok, dixi fesztivált szerveztünk és Hód rally néven egyesületet tartunk fenn. - Tanult valamit a sportból, aminek az üzleti életben is hasznát látja? - Hogyne. A versenyzésben is mindenért meg kell küzdeni, az üzleti életben is. Feladni se itt, se ott nem szabad. - Hány embernek ad kenyeret a vállalkozása? - Negyvenegynek. Tudja, sokszor bosszant, hogy mi igyekszünk mindent megtenni Vásárhelyért, de amikor nekem kellene a segítség, azonnal makacs indulatokkal találom szembe magam. _ ? - Benzinkutat szeretnénk építeni az Epres-kertben. Ahelyett, hogy örülne neki á város politikai ügyet csináltak belőle. Nem értem, miért nem kell egy kétszáz milliós beruházás Vásárhelynek. Világszínvonalú kutat szeretnénk építeni, ami ma sincs a városban. - Vajon miért a gáncsoskodás? - Talán egy kicsit úgy vagyunk ezzel, mint a közmondásban: ha megdöglött a disznóm, már csak azt várom, hogy mikor pusztul el a szomszédé is. - Miről álmodik a sportoló és mit tervez az üzletember? - A benzinkutat nem adom fel. Keményen harcolok érte, hiszen nem lehet, hogy egy gazdasági vállalkozást politikai okokból megtorpedózzanak. A sportban pedig szeretnék jobban szerepelni az európa bajnokságon, mint tavaly - mondja búcsúzóul, s már indul is Szegedre tárgyalni. A városhatárt jelző táblánál úgy húz el mellettem a Toyotája, mintha állnék. Rafai Gábor Abban ma már minden szakember egyetért, hogy gyorsítani kellene a privatizációt, hiszen húsz százalékot sem éri még el az a részarány, amely fölött hatékony magántulajdonosi kontroll érvényesül. A kormányzat megnevezte azt a kétszáznál kevesebb állami tulajdonú „céget", amelynek birtoklásában nem akar osztozni senkivel, a többi lényegében részben vagy egészben privatizálható. A folyamatért felelősek azonban elégedetlenek az átalakulás sebességével, a potenciális, azaz tőkeerős vevők nem tapossák egymás sarkát az Állami Vagyonügynökség folyosóin. Különösen igaz ez a hazai befektetőkre, akiknek az elmúlt két évben a reméltnél sokkal kisebb szeletet sikerült kihasítaniuk a privatizációs tortából. Tulajdonossá tenni a magyart, különösen akkor, amikor a vállalkozói szférában legálisan felhalmozott tőke, már csak az idő rövidsége miatt is nagyságrenddel kisebb, mint a felkínált állami tulajdon vételára - nem könnyű feladat. Az ÁVÜ-nél azonban nem mindenki elveszett ember, a fantáziának sincsenek híján - lásd önprivatizáció, munkavállalói résztulajdonosi program stb.-, amit az elmúlt néhány hónap számos új próbálkozása is bizonyít. Gyakorlatilag még le sem zárultak a privatizációs lízing első, kísérleti pályázatai, már a hiteljegy fogalmával barátkozhatnak a vékonyabb pénzű befektetők. Ez év elejétől igazán érdemben csökkent az Egzisztencia-hitel kamata, tokkal vonóval - kezelési költség garancia stb. - együtt sem lesz drágább, mint 7-8 százalék, maximum 15 éves futam- és három éves türelmi idővel. Azt beszélik, pontosabban Csépi I.ajos is utalt már rá, hogy a szükséges önrész a mai 25 százaléknál akár sokkal kisebb is lehet - például 15 százalék. Látható, minden erőfeszítés az kedvezmény irányába mutat, azaz rövidesen itt a kánaán. A probléma csak az, a befektetők is világosan látják, az idő nekik dolgozik. Úgy tűnik, az eladó és a vásárlók sajátos egymásrautaltságában ezúttal a vevők érnek rá jobban. Kivárnak. Nekik nem annyira sürgős, vártak eleget, az a néhány hónap pedig már igazán nem számit. Nem is számolnak rosszul - eltekintve a néhány valóban megismételhetetlen üzletről történő lemaradást csak időközben a privatizációs szekér megfeneklett. Újraindításához az kell, hogy egy kiszámítható időre véglegesen összeálljon a kedvezménycsomag. Az „ennél jobb egy darabig nem lesz" tudata átlendítheti a holtponton az akadozó tulajdonváltást. Kovács András A hitelkonszolidáció feltételei - Két lényeges ponton módosultak a hitelkonszolidáció feltételei: pontosították a kamatfeltételeket és díjfizetési kötelezettséget állapítottak meg a konszolidációban résztvevő bankok számára - mondotta Kovács Álmos pénzügyminisztériumi államtitkárhelyettes az MTI munkatársának. Ismeretes, hogy a bankok a Pénzügyminisztériummal és a Magyar Befektetési Részvénytársasággal (MBF Rt.) kötött tavaly december végi megállapodás alapján eladhatták úgynevezett „rossznak" minősített hiteleiket. A pénzügytechnikai eljárás indításakor, az előszerződés megkötésekor még nem volt teljesen tisztázott néhány feltétel. (A bankok számára egyebek között ezért is áll nyiva a lehetőség, hogy a végleges szerződést a feltételek pontos tisztázása után, legkésőbb ez év március 10-éig kössék meg.) Az előszerződés megkötésének idején az érintettek nem ismerték pontosan a kamatfeltételeket. Nem volt tisztázott, hogy a hiteleket azok járulékaival, vagy csupán a tőke összegén kell figyelembe venni. A Pénzügyminisztérium mostani döntése alapján a tőkeösszeg után kapott kötvény kamatát a 90 napos kincstárjegy átlagkamatához kötik, a járulékok, azaz a kamatok után kapott kötvények kamata pedig fele akkora mértékű. A másik lényeges változás, hogy a mostani döntés alapján a hitelkonszolidációban résztvevő bankoknak és az érdekelt takarékszövetkezeteknek költségeik terhére - díjat kell fizetniük. A díjfizetési kötelezettség maximális mértéke nem lehet több, mint a hitelkonszolidációval kapcsolatos kamatkiadások fele. Az pedig, hogy melyik bank, illetőleg pénzintézet mennyi díjat fizet, az akcióban való részvételi arány határozza meg - mondotta végezetül Kovács Álmos, aki közölte: ezek a feltételek a még tavaly év végén eladott „rossz" követelésekre vonatkoznak. Ismeretes, hogy kormányhatározat alapján megkezdődött a kereskedelmi bankok portfoliójának állami segítséggel történő tisztítása, azaz a . hitelkonszolidáció. A hitelkonszolidáció egy olyan háromoldalú megállapodás alapján történik, amelyben a résztvevők az állam részéről a PM és a MBF Rt., mint a követelések vevői, illetve a kereskedelmi bankok, mint eladók. Az eljárás során a magyar állam képviseletében az MBF Rt. veszi át az előzőleg rossznak minősített hiteleket a kereskedelmi bankoktól. A vételár két részből áll. Azt az MBF Rt. hitelszerződésenként 100 forinttal, illetőleg az állam hosszú lejáratú értékpapírral fizet. Az állam az MFB Rt.-n keresztül a hitel fejében államkötvényt ad a kereskedelmi bankoknak. Az államkötvény 20 éves lejáratú, bemutatóra szóló, az adós, azaz az állam számára visszavásárlási jogot biztosító, forgatható, nem nyilvános kibocsátású értékpapír. Az átvett hitelköveteléseket az MBF Rt. az illetékes tulajdonosi, államigazgatási, pénzintézeti szervezetekkel egyeztetve vagyonkezelésbe továbbadhatja, értékesítheti, átütemezheti. A KSH felmérése szerint az elmúlt év negyedik negyedévében a 15-74 év közötti korosztály 55,5 százalékának volt munkahelye, ideértve a gyesen, gyeden lévőket és a sorkatonai szolgálatot teljesítőket is. A munkanélküliek az aktív korosztály 6 százalékát, a gazdaságilag nem aktív népesség pedig a 15-74 év közötti korosztály 38,5 százalékát tette ki. Ezek az arányok összességében valamivel kedvezőtlenebbek, mint az év első negyedéA munkaerő ara ben, amikor a lakosság 55,2 százaléka volt foglalkoztatott, miközben csupán 5,4 százalék minősült munkanélkülinek, illetve 39,4 százalék gazdaságilag nem aktívnak. A statisztikai felmérés szerint a munkanélküliek száma a negyedik negyedévben valamivel meghaladta a 461 ezret, ez lényegesen kevesebb, mint az úgynevezett regisztrált munkanélküliek száma. Ez részben azzal magyarázható, hogy a munkanélküliek egy része jövedelemszerző tevékenységet végzett, más részük pedig nem tett eleget az aktív álláskeresés feltételének. A fontosabb termelő ágazatok 50-nél több dolgozót foglalkoztató vállalatainál a múlt évben a bruttó keresetek jelentős havi ingadozás mellett folyamatosan növekedtek. Különösen november-december hónapban nőttek meg a jövedelmek, részben azért, mert az éves várható eredmények ismeretében számos vállalatnál ekkor adták ki a 13. havi keresetet, illetve különböző jogcímeken jutalmakat fizettek. Decemberben a pénzügyi ágazatban voltak a legmagasabbak a keresetek, míg a legalacsonyabbak a textilruházati szakmákban. Szentmihálytelki Új Élet Kintlevőség és fizetőképesség A város szélén, - Szentmihályon - 1950-ben 17 taggal és 128 katasztrális holddal megalakult a Szegedi Új Elet Termelőszövetkezet. Ma 500 millió forintos vagyonnal rendelkezik. Imponálló szám. Azt hihetnénk, hogy ekkora felhalmozott vagyonnal könnyebben felül lehet kerekedni a mezőgazdaságot sújtó nehézségeken. A múlt év végén újjáválasztotta vezetőséget a tagság. A régi elnöknek, Bakos Mihálynak szavazott bizalmat a közgyűlés. A jövő feladatairól kérdeztem az elnököt és a főkönyvelőt, Kovács Zoltánt. - Milyen eredménnyel zárták az elmúlt évet? - Nagyon nehéz, feszültségektől terhes esztendőt zártunk - válaszolta Bakos Mihály. De nemcsak az aszály, hanem a pénzügyi kuszaság is nehezítette a helyzetünket. Elkeserítő gazdálkodni olyan körülmények között, amikor az egyik szemünkkel azt kell figyelnünk, melyik az a cég, vállalat, amelyik még fizetni tud az általunk megtermelt áruért. Ugyanis mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy növeljük a kintlevőségünket. - Nem volt nagy kockázat ilyen körülmények között újabb időszakra vállalni a vezetést? Tésztarészleg. Nagy egészen belül kis részek - Amikor 1987-ben elnök lettem, négyszázmillió volt a közös vagyon, ezt feltornásztuk félmilliárdra. Igaz, most tűzoltó munka folyik, de látok reményt a továbblépésre. Lehet tervezni? - Reméljük, biztos közgazdasági helyzet alakul ki, s végre nyugalom lesz a mezőgazdaság körül, hogy dolgozhassunk, s munkánknak gyümölcsét is láthassák a tagjaink. - Amikor ismét vállaltuk a vezetést - veszi át a szót Kovács Zoltán -, akkor a korábban megkezdett munkánk folytatását reméltük. Mi ugyanis már évekkel ezelőtt felosztottuk a termelő egységeket önálló részekre. Ez azért vált be, mert a termelő végig tudja kísérni az árut egészen .a számlázásig. így biztosítva van a termék ellenértéke is. Tehát a lényeg az, hogy a vagyon együtt marad és a működtetést a nagy egészen belül a kis részek vezetői végzik. - Volt-e létszámleépítés? - Igen, a különböző egységek termékeire nem egyformán volt szükség, megszüntettünk két részegységet. Felkínáltunk mindenkinek munkahelyet, aki elfogadta maradt, de többen megváltak a téesztől. - A megye lakói milyen termékeikkel találkozhatnak a boltokban ? - Legnagyobb tételben mondja Bakos Mihály - konyhakész baromfit szállítunk a boltjainkba, de természetesen bárkinek eladunk. Szárítóüzemünk termékeivel találkozhatnak a vásárlók, tésztarészlegünk árui keresettek, s ezen kívül kertészetünk is eredményes. - Milyen a kapcsolatuk Szentmihállyal ? - A több évtized alatt összenőtt a település és a téesz. Nélkülünk nem valósulhatott volna meg a gázprogram, de a templomépítésből, az iskola, óvoda, valamint a sport támogatásából is erőnkhöz mérten kivettük a részünket. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy hatszáz nyugdíjasunk van. akiknek két nyugdíjasklubot müködtetünk. Mindebből azért látható, a településnek szüksége van ránk, hiszen tagjaink nagy része itt él - mondja Bakos Mihály. - Igyekszünk megkeresni azt a gazdálkodási módot az elkövetkező négy év alatt, hogy mindenki megtalálhassa számítását az Új Élet Szövetkezetben. Turi József