Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-10 / 34. szám

Nóvum Új helyet keres a tőke A növekedés szigete Fotó: Hárs László Városhatár. Csöndesebb Az úr és a jog A

zt mondja egy úr a házból, hogy igaza van a vállalkozónak, aki nem fizet adót, a gazdának, aki - alaposan megrövidítve az államot - illegális munkásokat foglalkoztat. Azt mondja az úr, aki egyébként jogvégzett ember, hogy azért van igazuk a csalóknak, mert az állam megnyomorítja az embert, a törvények pedig igazságtalanok, vagyis ki kell őket játszani. Míg azon gondolkodtam, vitába szálljak-e az úrral, eszembe jutott valami, még iskolás koromból. Nyári táborban voltunk: egyik nap vagy tízen nem mentünk be valamilyen foglalkozásra, mert nem érdekelt bennünket a dolog. A táborvezetőnő este elkapott és közölte egyedül velem - hogy hazaküld, mert napok óta nem járok a foglalkozásokra. Állította, hogy azt mondtam neki előző nap, nyaralni jöttem, nem okulni. Hiába tiltakoztam, hogy csak egyetlen foglalkozást mulasztottam el, hiába mondtam. húszan igazolják, hogy mindig ott voltam, hiába tiltakoztam, nem büntethet meg egyedül engem, hiába mondtam, soha nem állítottam, hogy nyaralni jöttem, sőt, nem is beszéltem vele, hiába érveltem, nem közölték velünk, hogy minden foglalkozáson részt kell venni. Ő csak mondta a magáét, nem érdekelték a tények, fittyet hányt a jogra. Én pedig olyan kiszolgáltatottnak éreztem magam, mint még soha. Azóta hiszek a törvényekben és a rendben. Bele is fogtam, hogy meggyőzzem az urat, hova vezetne, ha a szabályokat semmibe véve mindenki azt csinálná, amit igazságosnak talál, vagy amihez éppen kedve van. Ha az egyének maguk választanák ki, melyik jogszabály tetszik nekik és melyik nem. Ha a rendszerben meghatározóvá válna az önkény; a korrupció, az önbíráskodás. Történelmi példákat soroltam arra, hogy az anarchiánál még a diktatúra is vonzóbb, hogy káoszban erős kézre vágynak az emberek. Papoltam az esélyegyenlőségről, hogy hátrányba kerül az adózó vállalkozó, a törvényesen dolgoztató gazda. Mindhiába. V

égső érvként felvetettem az úrnak, tudja-e, hogy a csalók közvetve őt is megrövidítik, mert az állam úgyis beszedi azt a pénzt, azoktól, akiktől beszedheti - a fix jövedelműektől, az ellenőrizhetőktól. Ezen azután az úr mélyen elgondolkodott. Végleges GDP Meglepő tanulmány végső következtetései jutottak a napokban szerkesztőségünk tudomására. A bonni Empirica kutató társaság 155 kelet-európai régiót vizsgált, befektetői szempontból, s ennek adatait, konklúzióit tette közzé. Csongrád városa az igen előkelő második helyen áll a külföldi kutatók vizsgálódásai alapján. Az okok a magyarázó szövegben szerepelnek. Eszerint változóban van az a szokás, hogy aki új vállalatot alapít. az a kelet-európai metropoliszokban telepszik le. Csöndesebb helyeket keresnek a pénzemberek, mert szerintük a nagyobb esélyeket ma már nem a nyugat-európai viszonylatban is drága keleti fővárosok nyújtják, hanem a vidék. A bonni társaság 155 régiót 188 kritérium alapján vizsgált, s arra az erdményre jutott, hogy 16 kelet-európai térség kedvez a befektetőknek. A tizenhat közül az igen előkelő második helyen áll Csongrád város és környéke. (Az első Győr, a harmadik Plzen, majd olyan városok következnek, mint Ceské Budejovice, Poznan, Lovec, Veszprém, Kolozsvár, Lublin, Tallinn, Odessza és Nyizsnij Novgorod.) A németek szerint ezekben a városokban sok a diák, meglepően nagy számban dolgoznak az emberek a kutatásban és a fejlesztésben, az átlagnál több család rendelkezik autóval és telefonnal, nagyobbak a lakások. A 16 legjobb régió sorrendjét különben az is befolyásolta, milyen úthálózati fejlesztéseket terveznek, mennyire nyitottak a helyi lakosok, s hogy gazdaságpártiak-e a helyi önkormányzatok. Az Empirica szerint ma már a nagy keleti ipari, nehézipari központok sem jelentenek alternatívát, mert aligha képesek a fejlődésre. A nyugati befektetők a prognózisok szerint inkább új cégeket alapítanak majd, mint hogy régieket vásároljanak meg. Ezért számukra most azok az információk fontosak, hol vannak Kelet-Európában a „növekedés szigetei". Fekete Klára Szerdai gazdasági mellékletünkben, az 1 százalékban, havi rendszerességgel tesszük közzé a csőd-, felszámolási és végelszámolási eljárás alatt álló cégek megyei listáját. Reagálásokat minden alkommal bőven kapunk, legutóbb egy szomorú százhúsz kilós parasztbácsi jött be és a zöldborsókombájnra befizetett kétmillió forintjának megmentéséhez kérte a huncut kft. címét, illetve a felszámoló nevét, akinél igénybejelentését megteheti. Időnként cégek fenyegetnek meg bennünket, hogy beperelik a kiadót hitelrontásért, de miután kiderül, hogy hivatalos közlönyből másoljuk a listát, letesznek róla. Most új problémával találtunk magukat szembe, megjelent a Nóvum Kft cégvezetője*, hogy ők nem az a Nóvum. Eddig úgy tudtuk, nem lehet két azonos nevű vállalkozás egy városban... így azonban csak annyit tehetünk, pontosan leírunk minden adatot. A Nóvum Kft. ellen 1993. január 28-án indult felszámolási eljárás, ez a Cégközlöny idei negyedik számában jelent meg. Ami a legfontosabb, az a cím, mégpedig 6720, Szeged Oroszlán u. 1. A reklamáló Nóvumnak ugyanis nem ez a címe, ellene nem folyik felszámolási eljárás. K. A. A Központi Statisztikai Hivatal véglegesítette az 1991. évre vonatkozó nemzegazdasági elszámolásokat. Eszerint Magyarország bruttó hazai terméke (GDP) 1991-ben 2308,4 milliárd forintot tett ki, ez azt jelenti, hogy egy főre vetítve 230 ezer forint bruttó jövedelem keletkezett a gazdaságban. (Az MNB korábban közzétett jelentése 222 500 forint egy főre jutó GDP-t jelzett.) A KSH-adatok jelentős visszaesést mutatnak, hiszen a GDP 199l-es volumene számításaik szerint 1990-hez képest csaknem 12 százalékkal csökkent. A visszaesést elsősorban a nagyvállalatok termelésének drasztikus csökkenése magyarázza, az általuk előállított hozzáadott érték mennyisége több mint 16 százalékkal esett viszsza. Egyedül a kisvállalkozások tudták a termelésüket fokozni, az általuk előállított hozzáadott érték reálértéken 4,7 százalékkal emelkedett. 1991-ben érezhetően csökkent a bruttó hazai tennék felhasználása is: a lakossági fogyasztás 5,8, a beruházások közel 12 százalékkal estek vissza. Jelentősen csökkent a külkereskedelmi forgalom mennyisége is, elsősorban azért, mert lényegében megszűnt a rubelelszámolású forgalom. „Talpraálláshoz nélkülözhetetlen" Mint a legtöbb településen. Szegeden is megtartották a helyi mezőgazdasági szövetkezetek területének felparcellázásához nélkülözhetelen földkiadó bizottságot megválasztó gyűléseket. A részaránytulajdonosokat összehívó önkormányzat pár nap alatt 8 ezer meghívót postázott ki a városban. A Móra Szövetkezet összejövetelére azért mentem el, hogy mint cseppben a tengert szemléljem az ilyenkor előbukkanó kérdéseket. Adott esetben a 17 bizottsági tagból 11-et lehetett volna Szegeden megválasztani. Tekintve, hogy a Móra szövetkezetnek Szatymazon is van földje, a jogosultak aránya szerint ott választják meg a különbözetként adódó 6 főt. A határozatképességhez szükséges egyharmados megjelenési százalék jelen esetben 399 embert jelentett, ezzel szemben 231-en írták alá a jelenléti ívet. A törvény az efféle esetről is rendelkezik, így most 6 bizottsági tagot lehetett az első nekifutásból megválasztani. A maradék ötre az újabb fordulóban lehet voksolni, bármennyien is jöjjenek el. Ezt már csak újsághirdetésben teszik közzé, az önkormányzat nem ír másik levelet. A részarány tulajdonos fogalmát nem lehet elégszer tisztázni. ugyanis, ha valaki nem jön rá. hogy ő a megszólított, akkor válaszolni sem tud. Leegyszerűsített megfogalmazásban ide tartoznak a 20-30 AK földet kapó szövetkezeti tagok és alkalmazottak, valamint a korábban „leadott" földjükért földjáradékra jogosultak. Ennél szélesebb azonban e kör. Olyan, örökléssel osztódott pár aranykoronás tulajdonrészek is vannak, amit számon sem tartanak az érintettek. A szövetkezetenként figyelembe veendő létszám emiatt rúg több százra, illetve ezerre. A legtöbb helyen kétfordulós bizottsági választást követően lehet majd ez.eknek a bizottságoknak beadni a tulajdonrész kijelölésével vagy kimérésével kapcsolatos igényeket. Mivel a tanyatulajdonosok több jogcímen járó földjük összevont kijelölését kérhetik azon a helyen, ezért elképzelhető, hogy az elkülönített földalapokat emiatt kell módosítani. A földkiadó bizottság a kárpótlási ügyekben illetékes földrendező bizottsággal együtt jogosult ezekben a kérdésekben dönteni. A földkiadó bizottságnak beadandó kérelmekhez igazolást is kell csatolni. A 20-30 aranykorona juttatásáról a szövetkezet tud nyilatkozni, a beviteli kötelezettség miatt szövetkezeti használatba került földekről a földhivatalban lehet tulajdonlap másolatot kérni. Aki a földjét nem csak kijelöltetni, hanem kiméretni is kívánja, az jó, ha számításba veszi, hogy nem ingyen van. Az árakban a munkát végző vállalkozókkal kell megállapodni. Hallomásból tudom, hogy az első hektár 3-4 ezer forint körüli összeg, s minél nagyobb a terület, a többi annál kevesebbe van. Ez az összeg azért gondolkodtat el, mert vannak olyan gyenge homokterületek, melyek tulajdonjogáért sem lehet ennyit kapni. El tudom képzelni, hogy az értékesebb termőtájakon a tulajdon teljeskörű rehabilitációja teremt annyi érdekeltséget, hogy beindul a törvényalkotók szándéka szerinti folyamat. A gazdaságos szántóföldi növénytermesztésre alkalmatlan vidékeken kevésbé magától értetődő a föld kijelöltetésének indítéka. Pedig, akik március 23-ig nem jelentkeznek, azoknak is kijelölik a földjét. A maradék táblákat több személyre osztatlan közös tulajdonként nevesítik. Ahol ezután is találnak földhasználót, nem jelenthet gondot a mostani változtatás. Arról még nem csak nekem nincs fogalmam, hogy mire kötelez majd ez a kéretlenül kiteljesített tulajdonjog azoknak, akiknek csak gaz fog díszleni a frissen „visszaszállt" birtokain. T. Sz. I. Fotó: Gyenes Kálmán Nagyüzemi táblából „visszaszállt" birtok. Kéretlenül kiteljesített tulajdonjog.