Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-06 / 4. szám

6 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1993. JAN. 6. Kapussors Milyen is az a sokat emle­getett kapussors. A szinte válogatott formában védő Bóna hihetetlen mozdulatok­kal tette ártalmatlanná a felé­je igen gyakran iszonyatos sebességgel közeledő, szem­mel sokszor nem is látható korongokat. Hol egy kis spárga, hol egy robinzonád. hol afrikai lepkevadászaton megszokott mozdulat, de szinte mindegyiknek ugyanaz lett az eredménye: a korong Bóna hatalmas kesztyűjében tűnt el. Igazán nem rajta mú­lott, de talán a többi szegedi játékost sem okolhatjuk, hogy a mérkőzés utolsó per­cében a góliát termetű „por­tásnak" - sajnos - kétszer kellett a hálóba nyúlnia azért a szemtelen korongért. Egy biztos: ez a meccs nem rajta ment el... P. I. • Ma délután 5 órakor Tisza Volán SC-Elektromos Ideális körülmények között készülő csapattal találkozik ma délután öt órakor a Tisza Volán SC férfi kézilabda csapata. Az Elektormosnál ugyanis minden együtt van: náluk játszanak a magyar mezőny legjobbjai, csodálatos környezetben fogadhatják ellenfeleiket, s nem utolsó sorban nem küszködnek anyagi gondokkal. Ideális csapat az övék, s nem véletlen, hogy bajnokságra törnek. A mai találkozó tulajdonképpen előrehozott mérkőzés, amire azért volt szükség, mert az Elektromosnak a Bajnokcsapatok Európa Kupájában kötelezettsége van. Új arcok az első névsorolvasáson • Kurucz István a Dorozsma edzője Már vasárnap megkezdte felkészülését a tavaszi idényre az NB III-as Dorozsma lab­darúgócsapata. Az őszi idényt 15. helyén záró együttes nem dicsekedhet a bajnokság első felévben mutatott teljesítmé­nyével. A nem várt rossz szereplésnek aztán számtalan vonzata lett. Az első például, hogy Kozma Zoltán edző önként távozott. A dorozs­maiakat azonban nem olyan fából faragták, hogy bele­nyugodjanak a jelenlegi hely­zetükbe. Hiába, a kiesőjelölt­nek alaposabban fel kell készülni, hogy javítson két­ségbeejtő helyzetén, így aztán időben hozzáláttak a mun­kához... Az első foglalkozás eseményeiről Gyémánt Zoltán, a klub újdonsült szakosztály­vezetője számolt be. - Rajtam kívül több új arc jelent meg az év első talál­kozóján - kezdte a tájékoz­tatást a sportvezetésben még járatlan vállalkozó. - Az edzői tisztséget a mostani bajnokság végéig Kurucz István látja el. A legnagyobb örömünkre 22 SZKV Kupa A Szegedi Közlekedési Vállalat január 16-án és 17-én - az Etelka sori munka­csarnokban és a lila iskolában - ismét megrendezi hagyo­mányos, pénzdíjas teremlabda­rúgó-tornáját, az SZKV Kupát. A nevezni szándékozó csa­patok képviselői (nevezési díj 3 ezer forint) január 1 l-ig jelentkezhetnek Gidai Sándor­nál a 313-21 l-es telefonon, vagy személyesen a Külső Pulcz u. 2. sz. alatt. játékos kezdte meg a felké­szülését a tavaszi rajtra. A két új szerzeményünk - Magyar József a Szeged SC-től és Szászi István Győrből került hozzánk - mellett tehetséges ifistákat - Gábor Zoltán, Tímár Lajos, Dudás Péter ­kapcsoltunk be a munkába. Azt szeretnénk, ha Gáborhoz ha­sonlóan a másik két fiatal is bemutatkozna a Nemzeti Bajnokság harmadik vona­lában. További erősítésekről is tárgyalunk, korai lenne még neveket említeni. Szerintem, a tavaszi rajtra kialakul egy ütőképes csapat. Jelenleg tornateremben és szabadtéren felváltva készülnek a labda­rúgóink. Január végén, az újszegedi Tornacsarnokban rendezendő, teremtornán ve­szünk részt. Február 2-án pedig a Szeged SC-vel, a Felső Tisza-parti stadionban első előkészületi mérkőzésünket játsszuk. Bővebben csak feb­ruárban tudok a csapatról beszámolni... S. I. Asztalitenisz­verseny A Városi Sportigazgatóság január 9-én reggel fél 9 órától újabb asztalitenisz-versenyt rendez. Ezúttal felnőttek áll­hatnak majd asztalhoz, még­pedig nyílt bajnokság kere­tében. Az újszegedi Sportcsar­nok edzőtermében lebonyolí­tandó versengésre az említett napon a helyszínen lehet jelentkezni, a nevezési díj 100 forint. • Jégkorong MK Igazi hoki, igazi sztárokkal Egy-két menő-manó A mérkőzésnek már öt perce meg kellett volna kezdődnie. A pályán a játékosok korizgattak, a nézőtéren a közönség fagyos­kodott, a szegedi vezetők pedig szinte remegtek az idegesség­től. Különösen a szakosztály­vezető, Bánáti Antal „nem fért a bőrében": - Ez már nem lehet igaz! ­jár kelt idegesen a palánk mel­let. - Egyszer azért idegeske­dünk, hogy legyen jég, máskor, hogy legyen ellenfél, amikor ez végre mind együtt van, akkor pedig csak egy játékvezető jön, aki hivatalosan nem vezetheti le a meccset. Milyen jó is azok­nak, akik csak az eredmény miatt izgulnak! - lehelte dühét a fagyos levegőbe, miközben fohászát meghallván az égiek, Debrecenből gyorsan küldtek két játékvezetőt. • Aztán elkezdődött a parti. Együtt nézzük az első öt percet a szegedi szakosztályveze­tővel. És közben mondom ne­ki, hogy ezért az estéért megér­te életre hozni a szegedi jégko­rongozást. Mire ő: - Ja...Csak rücskös a jég! Sajnálom a fiúkat! • - Ez a Csaba nagyon lassú ott hátul - jegyzi meg egy hozzáértő a közönség soraiból. - Miért komám, te gyorsabb lennél? Akkor miért nem ját­szol te? - kérdez vissza forralt boros szomszédja. - Te, neked igazad van. Holnap jelentkezem edzésen... Ezek után mondja valaki, hogy nem volt hírverő ez a parti! • - Ki az a piros tizes? - kérdi az egyik füles sapkás a másik­tól. - Te, az játszott abban a csehszlovák válogatottban, amelyik világbajnokságot nyert. Szerintem, ma ő itt a legnagyobb menő-manó. - Az lehet, de mi vezetünk ­mondja 4-2-nél az elégedett szegedi szurkoló, s kiabálja: - Jó a Strassz (értsd Stas, aki a 10-es), de legjobb a Le­lesz... - és halkan hozzá­teszi:...!... No, ez nem jött össze! • Egy doboz járt körbe az utolsó harmadban. - Adakozzatok! Adakozza­tok a szegedi jégkorongspor­tért! - hangzott a lelátóról. És egy pillanatra szinte mindenki a zsebébe nyúlt. Ugye, mit tesz a-sport, ha tiszta? Gát Fotók: Nagy László • Az eredményben egy kis baki A közönség jól szórakozott A Magyar Kupa elődöntő első mérkőzésén, a kezdést követő öt percben, amikor a szegedi kapus, Bóna tízszer káprázatosan védett, attól lehetett tartani, hogy sima győzelmet arat az OB I­ben játszó miskolci együttes. Az első harmadban, azonban annyira jól sikerültek a hazai kontrák, hogy ez méltán hozta tűzbe a közönséget. S akkor égtek igazán a csillagszórók, amikor Leleszi és Pápai bravúros megmozdulásai után zörgött a mínusz tíz fokos hidegben megfagyott háló. A második játékrészben a hazaik sokkal bátrabban támadtak, s a csehszlovák csapattal világbajnokságot nyert játékossal, Stassal erősttett miskolciak bizony visszavonulást fújtak, óvatosabbak lettek. így megúszták egyetlen kapott góllal ezt a harmadot, amikor is a szegedi csapat játékát „ollézva" üdvözölte a műjég­pálya publikuma. „ De a második szünet után bekövetkezett az, amitől tartani lehetett, elfáradt a szegedi gárda. S, ami a legfájóbb lehet, mindez az utolsó percben kerttette hatalmába a hazai hokisokat, ami alatt a miskolci együttes két gólt ütött... Szegedi Manager's JSC-Miskolc 6-7 (3-2,1-0, 3-5) Szeged, 1200 néző. Vezette: Oltyán, Tóth, Németh. Szeged: BÓNA - Kalocsa, LELESZI 3, PÁPAI 2, Sza­lontai, Kulikov, HŐS 1, Horváth, Bauda, Redler, Pallós P., Hajdú, Bojtos, Kőrös, Szeles, Berta, Szalai, Csókási. Edző: Rigó Lehel. Visszavágó egy hét múlva Miskolcon. Befagyott a fagyasztó A szegedi második sor kitűnősége, a „méregzsákként" számon tartott volt jugoszláv ifiválogatott 27 éves Hős Zsombor a Szabadkai Spartacusban kb. 40 OB l-es meccsen szerepelt, mielőtt Szegedre tette székhelyét. Makacs csonthártyagyulladása két év kényszerpihenőre késztette, de a miskolciak elleni meccsen legkevésbé ez fájt neki. Egy kóválygó korong úgy bokán találta, hogy egy darabig képtelen volt folytatni a játékot. Cipő, zokni le, fagyasztó elő, s jött a csodavárás. Azaz csak jött volna, ha a fagyasztó be nem fagyott volna... A kőkorszakból átvett havas jegelés tette meg a haását végül, amit az egyébként kitűnően játszó Hős a harmadik har­madban parádés góllal hálált meg... MNBUMMMi Szegediek a kézilabda „braziljai" ellen A tények: múlt év december 28-án a debreceni Hódos Imre Sportcsarnokban, mintegy 2600 néző előtt első alka­lommal lépett pályára Ma­gyarország és Románia férfi senior kézilabda válogatottja ­egymás ellen. Márki és dr. Fülöp vezette a találkozót. Az öregfiúk mérkőzés végered­ménye kedvező a számunkra (26-22), a résztvevők és a szervezők azonban a debreceni Varga István és a zsibói születésű Birtalan István közösen megfogalmazott „tételét" vallották: Szolgálja ez a találkozó, a sportkapcso­latokon túl, a népek köze­ledésének ügyét... Nos, ezen a mérkőzésen az egyik szegedi résztvevő, dr. Lukács János alezredes, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezető­jének bűnügyi helyettese „hazament" Debrecenbe, ugyanis 1968 és 1977 között a • Buday 5, dr. Lukács I gólt szerzett Debreceni Dózsa neveltjeként és játékosaként szerepelt az NB I-ben. Élményeit rögzítjük az alábbi sorokban: - Óriási megtiszteltetés volt a számunkra e meghívás. Szegedet Buday Ferenc s jómagam képviseltük. Az egykor kétszeres világbajnok román csapatot a kézilabda „braziljaiként" tisztelik világ­szerte. A nagyszerű játékosok a polgári életben is helytálltak, például Cristian Gatu az ifjúsági és sportminisztérium sportügyekért felelős állam­titkára. A mérkőzés előtörté­netéhez hozzátartozik, hogy az egykori világválogatott Varga István, a Debreceni Dózsa számára akart egy emlékezetes klubközi mérkőzést szervezni, s flliir román sportbarátaink senior válogatott mérkőzést ajánlottak. Az egykori debre­ceni bajnokokhoz társult az Elektromosból Vass Károly, az ódzi világválogatott Marosi István s Szegedről mi ketten. A román nagykövetség a legma­gasabb szinten képviseltette magát, s jelen volt Gallov Rezső államtitkár is... Címeres mezben futottunk pályára. A közönségről megjegyzem, hogy szurkolt a magyar csapatnak, tisztességesen és sportszerűen, megtapsolván a pazar román gólokat is. Mind­annyiunk számára emlékezetes karácsonyi ajándék volt ez a találkozó. Penu reflexeit, Orbán indításait. Kicsid és Birtalan átlövéseit, Gatu el nem kopott játékmesteri tudá­sát ellensúlyozni tudta csapa­tunk. Mindannyian nyertesei voltunk e találkozőfiak, első­sorban azonban a sportba­rátságot és a kapcsolatépítést szolgáltuk. Román sporttár­saink Bukarestben, vagy Nagy­váradon szeretnék megrendez­ni a visszavágót. Azon le­szünk, hogy megőrizze sport­értékét ez a találkozó. Érdemes felidézni a két csapat összeállítását. Magyarország: Szabó I., Pócsi, Pösze (kapusok) ­Varga I. 5., Takács 3, Molnár F. 3, Menyhért 3, Buday 5, dr. Süvöltős 2, Kormos 2, Vass K. 1, dr. Lukács 1, Kordás 1, Marosi, Benyáts, Lukács L. Edző: Ökrös István. Románia: Penu, Orbán (kapusok) - Draganita 7, Kicsid 5, Birtalan 4, Gatu 2, Voinea 2, Gunesch 1, Gorán 1, Munteanu, Samungi, Mari­nescu. Edző: Oprea Vlase. Dr. Lukács János a karácso­nyi ajándékok egyedi voltát nem tagadja... Lehet, hogy a következő mérkőzés húsvéti ajándék l%sz a nagyváradi közönségnek? Pataki Sándor Selejtezőként magyarországi torna? Javában fő Ziegler János feje. A 18 éves korú játékosokból álló magyar ifjúsági labdarúgó-válogatott szövetségi edzője ugyanis elutasító választ kapott az olasz szövetségtől. - Az itáliai gárdával kell játszanunk az idei angliai Eb-döntőbe jutásért - mondta Ziegler János. - Mi április véj>i, május eleji két terminust javasoltunk. Ez nekik nem felelt meg, március 24-én, illetve április hetedikén szeretnének megküzdeni velünk. Lévén, hogy öt, NB lí-es klubban futballozó játékosom is van, az NB Il-es tavaszi idény pedig enyhe túlzással el sem kezdődik márciusban, érthető az aggályom: fiataljaim nem lesznek ió formában. • Mi lehet a megoldás e vitában? - Az MLSZ vezetését kérem meg arra, hogv igyekezzen közbenjárni. Úgy, hogy az nekünk is jó legyen, és az olaszox se berzenkedjenek. Időközben elkészült a soros korosztályok Eb-sorsolása is. Ziegler János következő „feladata" a 16 évesek irányítása lesz. Magyarország fiataljai Ukrajnával és Örményországgal csatáznak. A selejtezőket 1993 augusztus elseje és 1994 március tizedike között kell lejátszani. A továbbjutó legénység helyet biztosít magának az írországi fináléban (16 gárda vetélkedik majd) 1994 április 24-e és máius nyolcadika között. - Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) tekintettel van arra, hogy Európa bizonyos régióiban nem éppen békés a helyzet manapság. így esetünkben például kétséges, hogy az örmények képesek lesznek-e biztosítani a zökkenőmentes rendezést, nem kell-e netán bizonyos fegyveres összecsapásoktól tartani... Az UEFA azt javasolta, ha lehetséges, és az érdekelt szövetségek erről meg tudnak egyezni, akkor egy helyszínen, egy torna keretében játsszák le selejtezőket. Számomra kedvező lenne például, hogy magyar földön mérkőzzön az ukrán, az örmény és a magyar ifjúsági valogatott. Ebben az esetben viszont módosulna a kiírás, nem Két-két, csak egy-egy összecsapáson mérkőznének a válogatottak.

Next

/
Thumbnails
Contents