Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-06 / 4. szám

•Hl A DM KFT. ES A DMGK GAZDASAGI MELLEKLETE A Schwinn-Csepel és a meglepetés Fotó: Nagy László Kerékpárok. Schwinn-Hanti-ÁVÜ hármas A Schwinn-Csepel Kerékpárgyártó és Forgalmazó Vállalatot nem érheti nagy meglepetés, akárki is vásárolja meg az amerikai-magyar vegyes vállalat egyik - a napokban csődbe ment - tulajdonosát, a chicagói Schwinnt - így reagált a cég vezetése arra a hfrre, miszerint megkezdődtek az üzleti tárgyalások a Schwinn Bicycle Company megvásárlására. Podolák György, a Schwinn Csepel ügyvezető igazgatója hétfőn az MTI munkatársának azzal magyarázta optimizmusát, hogy a kisebbségi, 41,5 százalékos Schwinn-tulajdonban lévő cég a kerékpárpiacon kialakult dekonjunktúra ellenére 1992-ben mintegy 170 ezer kerékpárt tudott eladni. Ezzel 1,3 milliárd forint forgalomra tett szert, 10 millió forinttal haladva meg a tervezettet. A cég 30-50 millió forint nyereséggel számol az idén. Növekedésre számítanak 1993-ban is, ennek érdekében az év során 40-60 millió forintos beruházást terveznek. A Schwinn-Csepel az elmúlt év során alaptőkeemeléssel új tulajdonost vont be a társaságba. A Hanti Oil Export-import Rt. 160 millió forinttal szállt be, ugyanennyire emelte saját részét a Schwinn, és maradt a cégben 11,5 százalék állami tulajdon is. A cég tárgyalásokat folytat az Állami Vagyonügynökséggel a jelenleg telephelyéül szolgáló épületcsoport megvásárlásáról. A gazdasági recesszióról - A gazdasági recesszióról és a gazdaságpolitikai alternatívákról rendezett konferenciát a Magyar Közgazdasági Társaság decemberben a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. A vitát megelőzően a pénzügyi kormányzat, gazdaságkutatással foglalkozó szervezetek és bankszakemberek tartottak előadást a magyar gazdaságot sújtó recesszióról és a kilábalás módjairól. Vértes András, a Gazdaságkutató Rt. igazgatója szerint a legnagyobb probléma ma az, hogy az állam túlzottan rátelepszik a gazdaságra. A piaci intézmények kiépülése lassú, a vezetői pozíciók bizonytalanok, jelentős külgazdasági húzóerőre sem lehet számítani a közeljövőben. A magánszektor jelentős mértékben „illegalizálódott", ennek szereplői azt tekintik fő feladatuknak, hogy kikerüljék az adóterheket. Ezt erősttette meg Szirmai Péter, a VOSZ képviselője is, aki szerint ez eleve megkérdőjelezi a gazdaságpolitikát megalapozó statisztikákat. A GDP-n belül például becslése szerint kétszer akkora a magánszektor részesedése, mint a statisztikában. A vállalatok 95 százaléka mondta - ma már száz főnél kevesebbet foglalkoztató kisvállalkozás. A 120 ezer kisvállalkozásból azonban legalább 30 ezer az adóterhek kikerülésére létrehozott fantomcég. Szokásaink D

ecember utolsó napjaiban egy sürgősebb kanyarban már felvillant a kocsim üzemanyagszint jelzőjének sárga lámpája, a tovább nem halaszható tankolás pedig pontosan Szilveszter délelőttjére esett. Féltem, hogy jó magyar szokás szerint ott tolonganak majd honfitársaim, még utoljára bevásárolni az olcsóbb benzinből, akadályozva ezzel a spekulációs szándéktól mentes egyszerű állampolgárt. Tévedtem. Meg kellett állapítanom, eggyel kevesebb a jó magyar szokás. Talán kiköltekeztünk karácsonyra, talán számoltuk, hogy azért a száz-százötven forintért nem érdemes elrontani az év utolsó napját? Ez a kisebb összeg természetesen a benzinre értendő a gázolajon többet, 14 forint 50 fillért lehetett volna fogni literenként. A dízelesek azonban az igazán drasztikus, harminc százalékos áremelés előtt sem taposták egymás sarkát, pedig a nagyobb tankokon meg lehetett volna takarítani egy-egy szerény napszámot. A titok, mint autósberkekben ez már igazán közismert, természetesen a fűtőolajban van. Az ugyanis csak tíz százalékkal lett drágább, a 20 forint 50 fillérre két forintot tettek. Ráadásul minden ellenkező híresztelés, ijesztgetés, azaz színezés ellenére alkalmas a dízelüzemű gépjárműmotorokhoz. Mindmáig legalábbis nem sikerült olyan olcsó adalékanyagot produkálni, amely egyszerre nagy biztonsággal tönkreteszi a motort és nagy biztonsággal elég az olajkályhákban. így azután az egy kályhára jutó olajfogyasztásban világelsők vagyunk. Talán sikerül is megőriznünk ezt a helyet, hiszen a 22,50-es fűtőolaj mégsem 60 forintos gázolaj. Még akkor sem, ha az előbbi már kiskorában, azaz 20, 50-nél is huszonöt volt, ha egészen közvetlenül - tehát kannával történő babrálás nélkül - került a tankba az üzemanyag. r

rmészetesen mindenki úgy él meg, ahogy tud, csak az oly annyira óhajtott versenysemlegesség szenved csorbát. Ebben az esetben azonban kicsi vállalkozás erősebb mint a - számlával vásárló, vasúti tartálykocsi tételekben gondolkodó - nagy. Egy szállítási versenytárgyalás árajánlatánál nem mindegy, mitől csordul a tank. Importvédelem Hazánk agrárimportja háromnegyed év alatt még az 500 millió dollárt sem érte el, ami lényegében megegyezik az 1991. évivel. Az export megközelíti a 2 milliárd dollárt. Ez azt jelenti, hogy 9 hónap során az agrárágazat export-import egyenlege mintegy másfél milliárd dollárnyi többletet mutat. így ennek tükrében a szaktárcánál megfelelőnek tartják a magyar agrártermékek importvédelmét. A hazai áruk védelmére a magyar hatóságok elsősorban két eszközt alkalmaznak: az engedélyezést és a vámokat. Az előbbiek szerepe a piacgazdasági struktúrák, kialakulásával egyre csökken, míg a vámok szabályozó volta növekszik. Az engedélyezési eljárást a behozatal szabályozására általában a stratégiai fontosságú termékeknél tartják indokoltnak az illetékesek. Az e termékkörön kívül eső árukra általában a vámok útján történő szabályozás a megfelelő eszköz. Hazánkban már elkészült annak a GATT-komform eljárásnak a kidolgozása, amely főként a vámoknak kfván fő szerepet adni az agrárimport kezelésében. Ám a szakértők szerint, mivel jelenleg átmeneti gazdasági időszak van Magyarországon, korlátozott ideig indokolt fenntartani a vám- és engedélyezési szabályozás együttes alkalmazását is. Az óesztendő utolsó napjának éjjelén fogadta el az Országgyűlés azt a törvényt, amely a mezőgazdasági szövetkezetek és társaságok feletti törvényességi felügyelet gyakorlásáról szól. Két MDF-es képviselő, Bogárdi Zoltán és Kánya Gábor nyújtotta be javaslatként. Jelentőségéről a Földművelésügyi Minisztérium ugyancsak MDF-es politikai államtitkárát kérdeztük. Sárossy László két adatot emitt, amelyek összevetése sokat sejtető. Eszerint a korábbi 300-350 milliárd forintra rúgó szövetkezeti vagyon helyett csak 260 milliárdnyit osztanak föl az átalakulás folyamán, márpedig 90 milliárd forintra nem taksálható az 1992. évi gazdálkodás vesztesége. - Most tehát lehetősége lesz megyei hivatalainknak arra, hogy bekérhessék a közgyűlések dokumentumait, ily módon ellenőrizve utólag is akár, hogy minden á törvényeknek megfelelően történt-e, avagy sem? A tapasztaltakat jelzik a cégbíróságoknak, amelyek ennek alapján döntenek a bejegyzésről. - Csakhogy máris hallhatni ellenkezéseket... - Persze: agrárértelmiség-ellenesnek tartják némelyek ezt a törvényt, pedig csak arról van szó, hogy a túlnyomó többségében tisztességesen lebonyolított átalakulást sehol se lengje körül a gyanakvás légköre. Tehát aki úgy érezte, hogy becsapták, kapjon megfelelő választ kételyeire; vagy azt, hogy nincs igaza, vagy pedig, hogy van a dologban valami, utánanézünk... - Magam is részt vettem két szövetkezet átaiakulási közgyűlésén, s láthattam, mekkora galibával járhat egy mégoly precízen előkészített fórumon is, hogy ellentétes érdekek feszülnek a továbbra is aktívan szövetkezetben maradók, a már nyugdíjban lévők, illetve e két csoporton kívül álló üzletrész-tulajdonosok között... - Csakugyan roppant nagy feladat hárul az elnökökre, a szűkebb vezetésre - ismeri el az államtitkár. - Érthető, hogy a vagyon további Negyedével több pénz! Beszélgetés Sárossy László FM-államtitkárral Fotó: Schmidt Andrea Tsz-nyugdíjas. Érdekellentét az aktív tagokkal működtetésében érdekelt a megmaradt tagság, így abban, hogy minél nagyobb hányada maradjon az övé. Semmiképp sem számítok arra, hogy országos botránysorozatra derül majd fény a megyei hivatalok révén, de magam naponta húsz-harminc panaszos levelet kapok, továbbá járom az országot, így kettős információ-csatornám van. - Tekintsünk kevésbé borús fejleményekre. Kupa Mihály úgy nyilatkozott, hogy 1993-ban több pénzt kap az agrárvilág. Valóban: a pénzügyminiszter megtartotta szavát, mert 25 százalékkal növekszik 1992-höz képest ez az összeg. Vagyis az új esztendőben ötven milliárd forint költségvetési támogatás jut az élelmiszer-gazdaságnak. Egyebek közt 26 milliárd exportszubvencióra, 3 milliárd az úgynevezett reorganizációs, magyarán hitelcélokra. Ez utóbbi 1 milliárddal több, mint az egyévvel korábbi volt. - Egyik neuralgikus pontja ez a mezőgazdaságnak, hiszen ha valamiként hozzájutnak hitelhez, akkor roppant magas kamatot kérnek érte... - Éppen ez az értelme a reorganizációs alapnak: a kamat 75 százalékát az állam téríti meg! Ezért csodálkozunk olykor itt, a minisztériumban, hogy miért nem csapnak le rá? Például Nógrádban mintha elaludtak volna a pályázattal, holott éppen ez az országrész az egyik legrászorultabb. Másfelől az egyébként ugyancsak ínségesnek mondható SzabolcsSzatmár-Bereg az ellenpéldám lehet mindjárt. Be kell fejezni a zokogást, be lehet jönni a tárca közgazdasági főosztályára tájékoztatásért, s meg kell szülni a pályázatot. Mert automatikusan, megyékre „lebontva", mint egykoron, nem megy házhoz már ez a pénz. - Úgy is, mint államtitkár, úgy is, mint parlamenti képviselő, mit tart a január végén folytatódó országgyűlés legfőbb idei tennivalóinak? - Finiséhez érkezett már az agrárpiaci rendtartás vitája, törvényi szabályozás kell a földbérlet rendezéséhez, a régi toldozgatása helyett új földtörvényre is szükség van, hogy az erdő- és vadászati törvényt, az állat-, a növényegészségügyi törvényt már ne is említsem. Valamennyit előkészítettük, 1993-ban folyamatosan a képviselők asztalára kerülnek. Már kormányzati tennivaló az élelmiszer-import dömpingjének feltartóztatása, mert szomorú, ha a magyar tejipari cég hátrányba kerül az agyontámogatott osztrák,német, francia portékával szemben. KERESZTÉNYI NÁNDOR