Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-19 / 15. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1993. JAN. 19. • Emberbaráti segély A németek mélyen a zsebükbe nyúltak Végelláthatatlan sorok­ban hömpölyög a mene­kültáradat az egykori Ju­goszlávia területéről nyu­gat, észak-nyugat irányába. A dolgok jelenlegi állása szerint e sorok még nagyon sokáig nem fordulnak vissza hazájuk irányába, illetve nem fogyatkozik meg a sorok végén állók száma! Mindez közismert tényadat, s az is, hogy hajszálpon­tosan nem lehet kiszámítani a csaknem hárommilliós embertömeg mozgását, egy­egy ország által befogadott szerencsétlen emberek szá­mát. Német forrásokból tud­juk, hogy az elmúlt év vé­gén az egykori jugoszláv tagköztársaságokból, de leginkább Boszniából, mintegy 600 ezer menekült érkezett az EK-államokba és a többi nyugat-európai országba. Az értelmetlen polgárháború ártatlan ál­dozatai közül a legtöbben Németországban találtak menedéket: 250 ezren. (Ebben a „rangsorban" egyébként a második Svéd­ország 74 ezer, majd Svájc 70, Ausztria 57 és rögtön utánuk következik Ma­gyarország 50 ezer mene­kült befogadásával.) A fentiekből értelem­szerűen következik az is, hogy a németek ilyen tömeg befogadásával óriási anya­gi terheket vállaltak ma­gukra. A menekültek el­szállásolása, élelmezése, egészségügyi biztosítása márkamilliókat követel. A német kormány azonban részt vállal az országon kívüli humanitárius segély­nyújtásban is. Gyorssegélyt folyósít az Európai Közös­ség együttes akcióinak keretében, részt vesz a sza­rajevói légihíd fenntartá­sának és üzemeltetésének költségeiben, finanszírozza a menekülttáborok építését például Horvátországban és Szlovéniában, valamint hozzájárul ezek működ­tetéséhez. Részt vesz egy közös német-francia em­berbaráti akcióban, amely a Bihac környékén élő (mintegy 240 ezernyi) mu­zulmán lakosság megsegí­tését irányozta elő, többnyi­re gyorssegély és egészség­ügyi ellátás terén. Nem szabad szó nélkül hagyni azt a támogatást sem, amelyet a németek adnak a boszniai hábo­rúban szüleiket elvesztett árva gyermekeknek, a meg­erőszakolt muzulmán és horvát nőknek, a menekül­tek szállításában tevékeny­kedő szervezeteknek és más egyéb emberbaráti segítsé­get, amelyet ez a háború nap nap után megkövetel. A fenti forrásokból szerzett információink szerint a né­met kormány eddig a köz­vetlen és közvetett támoga­tási formák révén mintegy 280 millió márkát költött a volt Jugoszlávia területén dúló polgárháború mene­kültjeire. K. F. Marki Béla a feladatokról, a kongresszusról Havel: elnökjelölt A jobboldali cseh kormány­koalíció pártjai hétfőn hivata­losan beterjesztették a képvi­selőház elnökének azt a közös javaslatukat, amelyben Václav Havel volt csehszlovák állam­főt jelölik a cseh köztársasági elnöki tisztségre. Havel a jelö­lést elfogadta. Az elnökválasz­tás időpontját a képviselőház napirend-előkészítő bizottsága még nem tűzte ki. A leendő cseh elnök meg­választásának időpontja és módja körül azért uralkodik egyelőre bizonytalanság, mert a január elsején függetlenné vált Cseh Köztársaság alkot­mánya kétkamarás parlamentet ír elő. A képviselőház melletti másik kamarát, a szenátust azonban egyelőre nem tudták megalakítani. Az elnököt a két kamarának együttesen kell megválasztania az alkotmány értelmében. Ezért a kormány­koalíció legnagyobb pártja, a Václav Klaus vezette Polgári Demokrata Párt (ODS) először a szenátus kérdésében szerette volna dűlőre vinni a dolgot. Az ODS hétvégén tartott vezető­ségi ülésén azonban úgy dön­töttek, hogy egyelőre félre­teszik a szenátus ügyét. Jogilag a kérdés nem egyér­telmű, mert az alkotmány ­ideiglene^ intézkedésként ­szól ugyan arról, hogy a szená­tus megalakításáig a képvise­lőház látja el a szenátusi funkciókat is, ám vitatható, hogy kiterjed-e ez a lehetőség az államfő megválasztására is, ahol ugyanis kimondottan a két kamara együttesen gyakorol­ható jogköréről szól az alap­törvény. Kongresszusunk után, mely előrelépést hozott, látnunk kell, hogy az utóbbi időben mind az RMDSZ-ben, mind a romániai magyarságban volt bizonyos rossz közérzet, amely a ro­mániai társadalom nagyon rossz helyzetével is magya­rázható. A cselekvési szándék, az ebből adódó derűlátás, amely bennünket eltölt, csak akkor hozhat eredményt, változást, ha a kis politizáló réteg ezt képes lesz átadni az egész magyarságnak - mon­dotta Markó Béla, az RMDSZ újonnan megválasztott elnöke az MTI tudósítójának. Rámutatott: az előző kong­resszushoz képest Brassóban erősödött a megegyezés, az egybehangolás szándéka az RMDSZ-en belüli különböző szervezetek és pártok között. A demokratikus ellenzék és általában a demokratikus ro­mán erők jelenléte minden eddiginél nagyobbnak bizo­nyult. és megnyilatkozásaik is pozitívabbak voltak. Igaz, bizonyos román erők, a sajtó egy része megpróbálta a szokásos hangulatkeltésre kihasználni az RMDSZ kong­resszusát, hogy az ellenzéket ismét csapdába csalja, szem­befordítsa a szövetséggel - ez azonban az utóbbi időben egyre kevésbé sikerül. Fontos volt a magyar pártok és a másutt élő magyar kisebb­ségek szervezeteinek magas szintű jelenléte. Nagyon elfogadható számunkra az, amit általában mondtak ne­künk, vagyis hogy minden ha­tárokon túl élő, kisebbségben lévő magyar közösségnek a maga joga eldönteni, hogy mi­lyen módon kívánja rendezni helyzetét, megteremteni sor­sának, továbbélésének jogi ke­reteit, s hogy ugyanakkor ezek az erők támogatni akaiják azt, amire törekszünk. Markó Béla kiemelte, hogy a kongresszus, egyelőre elmé­leti szinten a programban, illetve a szervezeti szabály­zatot körvonalazva határozat formában keretet teremtett a belső önrendelkezés elvét Elkerülhetetlen fiatalítás Az elnök költő, magyar-francia szakos tanár Teljesült Domokos Géza, a Romániai Magyar Demok­rata Szövetség leköszönő elnökének titkos (nem is annyira titkolt...) óhaja: Tőkés László visszavonulása után Markó Bélát válasz­tották a legnagyobb magyar érdekvédelmi közösség elnö­kévé. A királyhágómelléki püspök így továbbra is tisz­teletbeli elnökként szolgál ­az ügyvezetés gondjai Markó szenátor vállán nyugszanak. Ki is tulajdonképpen Mar­kó Béla, akit az RMDSZ Ma­ros megyei szervezete jelölt e felelősségteljes tisztségre? A 41 éves magyar-francia szakos tanár koraérett költő­ként vált közismertté Erdély­szerte. A marosvásárhelyi Igaz Szó (ma: Látó) folyóirat felfedezettjéről irodalmi berkekben nyílt titokként terjesztették a tényt: iskolái befejeztével szerkesztői asztal várja - s ez egyértelműen tehetségének köszönhető. Nem „égett" ki, mint ahogy a borúlátók jósolták: a míves szonettek mestere 12 gondo­latgazdag kötettel tette le névjegyét a magyar iroda­lomban. A temesvári forra­dalom (ott az volt!) után át­vette a kompromittált Hajdú Győző főszerkesztő helyét a már Látó néven megjelenő kiadvány élén, majd szená­torrá választották. Az utóbbi időben az egyre élesebb Tőkés László, Szőcs Géza ­Cs. Gyimesi Éva, Domokos Géza vitában nem vett részt ­moderáló szerepkörére jel­lemző, hogy a romániai de­mokratikus pártok (az RMDSZ mellett a Konvenció többi tagja) ki nem mondott vágya volt a sima Markát partner­ként tudni maga mellett a politikai küzdelemben... Tőkés kisebbségi politikus­ként, Kányádi költőként, Sütő irodalmárként népszerű, ismertebb és kedveltebb Mar­kó Bélánál. Ez utóbbi meg­választásával beteljesedett az RMDSZ élén a nemzedék­váltás. Az elfogadott politikai program csapatmunkát igé­nyel. A Kolozsvári 'Nyilatko­zat átfogalmazása szerint a romániai magyarság törté­nelmi és földrajzi sajátossá­gait tekintetbe véve, e nem­zeti kisebbség számára a he­lyi és regionális önigazgatás, a személyi és kulturális auto­nómia elérése az irányadó és követendő. A szülőföldhöz való jog hangsúlyozása, saját intézményi rendszer kiala­kítása - miközben a magyar nemzet szerves részének te­kinti magát, s szabadon ápol­ja kapcsolatait az anyanem­zettel s a bárhol élő magyar­sággal - konkrét, és megva­lósítandó programot jelent. Markó Béla szerkesztőként mérvadó csapattaggá, szená­torként érdekvédő politikussá vált. Mindkét tulajdonságra szüksége lesz az eljövendő hónapokban, években. Pataki Sándor kimondó októberi Kolozsvári Nyilatkozat megvalósításához. Ezt szolgálták a programba foglalt meghatározások a helyi és regionális autonómiáról, az, hogy ezt jelölték meg célként. A következő időszak fontos feladata lesz kidolgozni ezt a gyakorlatban. Az új vezetésnek be kell indítania a most létrehozott országos testületek munkáját, ehhez szakembere­ket kell bevonnia, politikai egyeztetésekre, konzultációkra lesz szükség az autonómia-elv megvalósításához. Emellett az eddigi munkát is folytatni kell, de most már egy világosabb, tisztább program alapján. A kongresszuson is elhang­zottakra utalva Markó Béla kifejtette: meggyőződése, hogy a romániai magyar közösség számára lehet és kell is olyan helyzetet teremteni, hogy sorsával maga rendelkezzék. Ehhez a munkához a szövet­ségben minden tiszta elképze­lésnek, irányzatnak helye van és lesz, senkiről sem szabad lemondani, aki kész tenni valamit a szövetségben. Az egység megőrzésére persze szükség van, de nem ide-oda kanyargó módon, alkalmaz­kodva mindenféle szempont­hoz, hanem kitartva olyan általános elvek mellett, mint a romániai demokratikus erőkkel való szövetség, vagy az Euró­pába történő integráció, amelybe belefoglaltatik a különböző közösségek meg­maradása és fejlődése is. A W ZAC [i] 1 1 Termékeny természetgyógyász „Valahányszor egy nővel hálok, az illető állapotos lesz" - mondja magáról büszkén a 82 éves Aboagye Kvarteng természetgyógyász, aki Ghana középső részén él 37 felesége és összesen 287 leszármazottja egy részének társaságában. Növénygyűjtéssel foglalkozik. Ha jól számol, akkor 177 gyermeke (köztük 18 ikerpár), 60 unokája, 45 ükunokája és 5 dédunokája van. Az öregnek egyáltalán nem okoz gondot a hatalmas „háztartás" vezetése. „Feleségeim olyan jól meg­értik egymást, mintha ikertest­vérek lennének. Soha nem hal­lottam őket vitatkozni vagy féltékenységi jelenetet rendez­ni. Sőt, tizenöten közülök ugyanabban a szobában lak­nak" - mondja Kvarteng apó, akinek első gyermeke 1925­ben született, amikor mind­össze 15 esztendős volt. A történelmi hagyo­mányokat hollywoodi stílusú show-val ötvözve kezdődtek meg vasár­nap Washingtonban az új amerikai elnök beik­tatási ünnepségei. • Clinton a Fehér Ház felé tart Beiktatási show Washingtonban Bili Clinton és alelnöke, A1 Gore, akik szerdán teszik le a hivatali esküt, reggel a vá­lasztási kampányukból ismert, a néphez való közelséget kifejezni hivatott buszkara­vánnal érkeztek a fővárosba Virginia államból, a harmadik elnök, Thomas Jefferson egy­kori otthonából. Az út az ame­rikai történelem másik óriá­sának. Abraham Lincolnnak a főváros szívében álló szob­rához vezetett, ahol kétszáz­ezresre becsült tömeg várta Clintonékat. A jövendő demokrata párti elnök, mögötte a rabszolga­felszabadító Lincoln szobrával, arról beszélt, milyen erőt adott Amerikának, sokszínű társa­dalmának egysége, és azt pél­daként állította a válságokban szenvedő országok, a volt Ju­goszlávia, Irak. Szomália népei elé. Lincoln példáját idézve Clinton arra hívta fel az ame­rikaiakat, hogy fajra, társa­dalmi és anyagi helyzetükre való tekintet nélkül fogjanak össze az ország súlyos gond­jainak megoldása érdekében. Clinton és Gore végül megszólaltatta a Szabadság­harangot. Ezzel egy időben sok amerikai városban is megszó­laltak a harangok, az új kez­detétjelezve. A Lincoln-emlékműnél befejeződött a történelem­idézés, és teljes hangerővel betört a jelenkor: a hollywoodi szórakoztató ipar nagyságai, Michael Jacksontól Diana Rossig, Aretha Franklintól Bob Dylanig léptek színpadra, s egy alkalommal még Clinton, az ismert, szaxofonon is játszó jazz-barát is bekapcsolódott, együtt énekelve a sztárokkal a „We Are the World" világ­szerte ismert sorait. Hétfő állami ünnep az Egyesült Államokban, Martin Luther King, a meggyilkolt fekete polgárjogi vezető em­lékére. Clinton egy washing­toni fekete egyetemen mondott beszédben foglalkozott a faji kérdésekkel. Előtte az új elnök alma materében, a Georgetown egyetem nemzetközi tanszékén a diplomáciai képviseletek vezetőivel találkozott. Vérfürdő Skelaniban • Muzulmán-horvát harcok A belgrádi Tanjug hírügy­nökség által „muzulmán mé­szárlásnak" minősített táma­dásban több mint ezer muzul­mán fegyveres vett részt. A híradás szerint a muzulmán erők felégették Skelanit, majd átkeltek a Drina határfolyó bal partjára. Mesterlövészeik innen vették tűz alá a Boszniát és Szerbiát összekötő hídon át Ju­goszláviába menekülő polgári személyeket. Ezután tüzérség­gel lőtték a szerb oldalon fekvő Bajina Basta legsűrűbben la­kott negyedeit. A belgrádi Politika című napilap hétfőn azt írta, hogy a Skelaniból az uzicei kórházba szállított sebesültek között tíz gyermek volt. Ugyancsak a Tanjug jelen­tette, hogy a legsúlyosabb har­cok hétfőn a szerb kézen lévő boszniai Jezero körül összpon­tosultak, amelyet a muzulmán erők körülzártak. Itt a szerbek kemény ellenállást fejtenek ki. Sűrűsödnek a jelentések a boszniai-jugoszláv határon átívelő tűzpárbajról. Ez a há­ború kiszélesedésével fenye­get, mert Jugoszlávia ezúttal ­a Bosznia-Hercegovinában állomásozó csapatainak hét hó­nappal ezelőtt történt visszavo­nása óta első ízben - elismerte, hogy beavatkozott a háborúba. A Taniug és a belgrádi rádió arról számolt be, hogy mu­zulmán erők 82 milliméteres A Bosznia-Hercego­vina és Jugoszlávia ha­tárán fekvő kelet-bosz­niai Skelaniban a mu­zulmánok a hétvégi har­cokban 46 szerbet meg­öltek és 150-et megsebe­sítettek, az áldozatok többsége azonban nő és gyermek volt. aknavetőkkel lőtték a határ menti Grabovica jugoszláviai falut. A jugoszláv hadsereg viszonozta a tüzet, és állítólag megsemmisítette a muzulmán aknavetőket. A hírt független források nem erősítették meg! Ugyancsak első ízben bosz­niai horvátok hétfőn reggel nehéztüzérséggel lőtték a muzulmán állásokat Gornji Vakuf közép-boszniai város mellett. A horvát hadsereg szó­vivője azt állította, hogy a muzulmán mesterlövészek hétfőre virradó éjjel 12 hor­vátot megöltek és 40-et megse­besítettek, ezért a horvátoknak sürgősen tenniük kellett vala­mit saját védelmük érdekében. A szóvivő nem említette a város muzulmán közösségének veszteségeit. A háború előtt Gornji Vakuf 25 000 főnyi lakosságának 56 százaléka volt muzulmán és 42 százaléka horvát.

Next

/
Thumbnails
Contents