Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-16 / 13. szám

SZOMBAT, 1993. JAN. 16. TINI Moe Tucker A hulladékrock mamája Az 1945-ös születésű Maureen Tucker a rock­történet első fontos női do­bosa. 1965-ben Lou Reed és John Cale mellett alapító tagja volt a zenei avant­garde és a rockgyökerek ötvözésével stílust teremtő New York-i kultuszzene­karnak, a Vehet Under­groundnak. Pontosan, de dilettáns módon játszott, gyakran állva dobolt, s mikor egy alkalommal fel­szerelését ellopták, szemét­kukákat cipelt a színpadra és azokat püfölte. Az együttes feloszlása után családanyaként tevé­kenykedett, felnevelte öt gyermekét, s időnként el­potyogtatott egy-egy amatőr hangzású nagylemezt. Már a Sonic Youth és Lou Reed közreműködésével készített 1989-es albumán is volt néhány jó pillanat, az 1991 őszén megjelent I Spent A Week There The Other Night (Egyik éjjel egy hetet töltöttem ott) című korong viszont már igazi mestermű, puritán hangszerelése a hatvanas éveket idézi. A lemezen újra együtt játszik az összes eredeti Velvet Underground-tag, de szere­pel a Violent Femmes rit­musszekciója is. Moe Tucker ezúttal gitározik és énekel, dalai a bérmunka abszurditásáról, vándorló indián törzsekről, anyaság­ról, lustaságról és házi­asszonysorsról szólnak. Moe néni - aki 1990-ben Budapesten is koncertezett, minden feltűnés nélkül - élő példája annak, hogy egy kis mondanivalóval és kellő invencióval, a körülmények szerencsés összejátszása esetén egy csekély tehet­séggel és szerény adott­ságokkal rendelkező amatőr is képes remekművet al­kotni. (Moe Tucker felvételei az Infrahang január 21-i adásában hallhatók, 22 órakor a Petőfin.) A hét zenei kérdése Hankiss Elemér és Gom­bár Csaba lemondott, a televíziónál, a rádiónál is nagy a zűrzavar, folynak a szerkezeti átalakítások. A rádióban például több mű­sort akarnak megszüntetni. De most, ezen az oldalon, nem is ez az érdekes. A még novemberben kidol­gozott tervezet szerint jelentősen csökken majd a pop-, rock- és dzsessz­zenei műsorok aránya. A médiák ilyeténvaló meg­szállása Csurka forgató­könyve szerint történt. Szóval meddig is lesz még Nagy Feró csurkista? Dal Futólépésben Utolsó rejtvényünkben annak a csapatnak a neve rejtőzött, melyről mai Ti­nimagazinunkban hosz­szabb cikket is olvashattok, vagyis a megfejtés a The Cult volt. S akik ezt el­találták, beküldték címünk­re, s még szerencséjük is volt, azok ajándékutalványt nyertek, melyet postán küldünk el. Nyertesek: Sándor András (Makó), Nagy Veronika (Szeged), Tóth Anna (Szeged). A médiumzenekar A Cult tíz éve A hol positive punk, hol gothic kategóriába taszigált kriptazenekar új tartalommal töltötte meg az underground fogalmát, majd '83 tavaszán feloszlott. A karizmatikus énekes, a 21 éves tan Astbury új együttest alapított a Theatre Of Hate gitárosával, Bili Duffyval, Jamie Stewart basszistával, illetve a később érkező Nigel Preston dobossal. A két hónap alatt komplett programot komponáló zenekar neve Death Cult lett, amit két maxi kiadása után egyszerűen The Cultra rövidítettek. Első kislemezeit a Cult még a független Situation Two gondozásában adta ki, ám nagylemezük megjelenése .előtt átszerződtek a Beggars Banquet nevű, teljes művészi szabadságot biztosító, szintén Pontosan egy évtizede, 1983 januárjában jutott az angol independens slágerlisták élére a Moya című dal. Az indián nép és kultúra kiirtását sirató felvétel egy Southern Death Cult (Déli Halottkultusz) nevű obskurus bradfordi banda első kislemeze volt. Love (Szeretet), mely fordulat az együttes történetében: a Cult ettől kezdve médium­zenekar, mely nagylemezeiben tesz tartalommá egy-egy stílust, zenei formát. Ezen a korongon a Cult a hatvanas évek végének pszichedelikus rockzenéjét játszotta újra a independens céghez, melyhez azóta is hűek. „A hajam megnövesztem, együtt nő a szívemmel" ­énekelte a szövegíró Astbury a Dreamtime (Álmok ideje) című 1984-es debütáló LP címadó dalában, miközben a zene­szerző Duffy néhol már egész izgalmas dolgokat pengetett. A nem túl átütő korongot 1985­ben egy igazi bomba követte, a nyolcvanas éveken átszűrve, letisztultán és méltóság­teljesen. Már új dobossal, Les War­nerrel vették fel következő lemezüket 1986 nyarán, Ox­fordshire-ben, ám az ered­ménnyel elégedetlenek voltak, átruccantak hát New Yorkba, ahol a kész dalokat radikálisan áthangszerelte az időközben tripla sebességre kapcsolt zenekar. „Igazából ezt a le­mezünket szeretem a leg­jobban, tisztára áltatok voltunk, mikor csináltuk!" - emlékszik vissza az énekes az 1987 áprilisában megjelent Electric (Elektromos) című albumra, mely ezúttal a hard rock örökséget dolgozta fel. Ez a Cult máig legtökéletesebb lemeze, a rock'n'roll-érzés vegytiszta esszenciája, az AC/DC punkos primiti­vizmusának és a Led Zeppelin méltóságának felülmúlhatatlan ötvözete. „Az Electric minden toposzt felhasznált, ami a rock and rollt élteti: az indián­mániájával önmagát amúgy is mitizáló lan Astbury valósággal a szexszimbólumok és front­emberek atyaúristenévé avatja magát, miközben a gitárhőssé előlépő Bili Duffy iegitimizálja az amúgy is elterjedt lopás­gyakorlatot azzal, hogy az egész, tökéletesen eredeti lemezt tulajdonképpen AC/DC­, Kinks-, Rolling Stones- és Led Zeppelin-számok riffjeiből állítja össze, a hard rock lényegét himnuszként kifejező Born To Be Wildot pedig teljes egé­szében idézi" - írja Gyöngéd barbárok című tanulmányában Hegyi Pál. A kritikusok által egekig magasztalt, két évvel későbbi Sonic Temple (Hangtemplom) című korong a nehezebb, tömöttebb amerikai hard rockot tételezte, de a New York-i underground előtt is tisztelgett, a tavaly megjelent, panteista hangvételű Ceremony (Szer­tartás) pedig a Sonic Temple és a Love hibridjének hangzik - kis genetikai sérüléssel. Sokan már hajlamosak lettek volna legutóbbi stílu­sának csapdájába beleragadt, jobb sorsra érdemes dino­szauruszként elkönyvelni az időközben duóra fogyott Cultot, mikor 1992 nyarán Astbury és Duffy bejelentette, hogy fel­hagynak a terhessé vált amerikai harddal, és ismét kísérletibb hangzások felé veszik az irányt. Az énekes és a gitáros mindenesetre már rövidre vágatták hajukat, és ismét úgy néznek ki, mint 1984-ben. Egy bizonyos: cultus interruptus veszélye nem fenyeget. Déri Zsolt Iwhitney Houston I will always love yo D3 iGuns N' Roses Yesterday •M • Undercover Never let her slip awa J«)| llnner Circle Rock with you [*)] Istereo Mc's Step it up [ui)J One love ICaptain Hollywood More and more LLÜJ |BÖyznT3er^ End of the road 1 lEdelweiss Raumschiff Edelweissl [oú] 1Madonna W Deeper and deeper A VideoToplO Szeged, Kereszttöltés u. 31., Széchenyi tér 2/A, Vedres utca 13. .j, •Dupla dinamit akció Vision | Elit kommandó akció Columbia | A szerelem Harley Davidsonon érkezik vígjáték Columbia |Megölni egy papot krimi Columbia I ] I I | Halálos fogás krimi Image | Elátkozott küldetés akció 21 St | Kitervelt gyilkosság krimi PM Home | Igazságos küldetés akció Image | Szerencse forgandó krimi Columbia |Kickbox életre-halálra akció Courb I ] I I 1 I Kovács Kati Forgószéllel tért vissza Kovács Kati - hat év kihagyás után ­1992 késő őszén új dalokból álló CD-vel és kazettával jelentkezett, az összeállítás címe: Forgószél. Hogy mi volt a több mint fél évtizedes szünet oka? A válasz roppant egyszerű: Kovács Kati nem talált magának megfelelő partnert, aki „hozzáillő" dalszövegeket ír. Szerencsés találkozás hozott változást: Környei Attila, a Craft Records művészeti vezetője Vilmányi Gábort, a Manhattan együttes frontemberét ajánlotta szövegírónak. A közvetítés várakozáson felül sikeresnek bizonyult, elkészült a dalcsokor, s a produkcióban szerzőként szerepel még Holló József és Koncz Tibor is. (A Forgószél „keltőjének" levélcíme: 1538 Budapest 114., Pf. 542) Frizura Forgószél után Tallózó Ha a VOLT nevezetű kiad­vány jellegét szeretnénlcmeg­határozni, akkor talán elég annyit mondani, hogy ilyen még nem volt Magyar­országon. De most már - egy ideje - szerencsére van VOLT. A havilap januári alcímében (Prot)Test és Kultúra szerepel, s ennek szellemében járják körül, belül, kívül, felül, alul (a nem kívánt törlendő) a té­mákat. Új esztendőnk első számában szerepel Müller Péter Sziámi Ön(élet)írása, olvashatunk Pikasszó (sic!) kalandjairól, Andy Warholról, Tom Waits-ről és Bili Clintonró\. John Densmore, a legendás The Doors dobosa a csapatról Szavazz a listára! A Ti szavazataitok alapján állítjuk össze 1993-ban is a kéthetente megjelenő SKC toplistát, s továbbra is érdemes szavazni rá, hiszen 500 fo­rintos SKC utalványokat sor­solunk ki, melyeket a Bartók téri Audió Nagyker. boltban válthattok be SKC kazettákra. A teendőtök egyszerű: egy levelezőlapra írjátok fel tíz ked­venc nótátokat, s küldjétek be a címünkre. A listát egyébként nemcsak elolvashatjátok, ha­nem meg is hallgathatjátok, mindig a megjelenés hetén, csütörtökön délután fél hattól a 94,9 MHz-en, a Szegedi Rádió hullámhosszán. Nyerteseink: Bihari Márta (Szeged), Szónoky Gabriella (Szeged), Fazekas Katalin (Mihálytelek). Mai ajánlatunkban szereplő újság kicsit más, mint a többi, standokon heverő, könnyűzenével foglalkozó kiadvány. Ezzel (is) magyarázható recenziónk rendhagyó stílusa. és Jim Morrisonról vall, a lap munkatársai beszélgettek Menyhárt Jenővel és Somával, s kötelező tartozék a vi­deo/film/lemez ismertető/kri­tika/recenzió. Ha valaki esetleg elszomorodna a VOLT olva­sása közben, akkor az Elefánt nevezetű szatirikus melléklap poénjain felvidulhat. Végül a testrészekről szólva: terjedel­mes és részletezd írás az üd­vözlő testrészekről (a'la avant­garde illemtanóra), valamint egy beszámoló a pogo tánc­versenyről. Természetesen nem csak szöveggel nyom­(tat)ták tele az újságot, hanem vannak fotók is, nem is akár­milyenek! Figyelmeztetés: A maxifan­zine exhibiknek különösen ajánlott, hiszen óriási (290x­400) mérete miatt megvásárlás után nehezen eldugható jószág. DM-Kedvencek Ki lett szerinted az év magyar/külföldi Énekese, Énekesnője, Együttese? Melyik szerinted az Év Lemeze, Videoklipje, Koncertje? Várjuk vála­szodat. Január 31-ig küldhetitek be a szelvé­nyeket címünkre. A sza­vazók között műsoros kazettákat, posztereket és vásárlási utalvá­nyokat sorsolunk ki. Énekes:. Énekesnő:. Együttes:.. Lemez:.. Videoklip:.. Koncert:. Címünk: „Tinimagazin" Délmagyarország Kft., 6740 Szeged, Sajtóház, Pf. 153. : Takács Viktor

Next

/
Thumbnails
Contents