Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-16 / 13. szám

Szám piramis Minden szám az aiatta iévő két négyzet számának összege. Egészítsd ki a számpiramist! Bekuidési határ­idő: január 20. Címünk: 6740 Szeged, Stefánia 10. „Számpiramis." Rózsa Sándort a lova ugratja KÖLYÖK SZOMBAT, 1993. JAN. 16. Phaedrus: A róka és a szőlő JáJzcurcL lu Megfejtések - nyertesek A december 19-i Számkör helyes megfejtése: a 9 és a 19 nem illik bele a körbe, mert a többinek van párja. Utalványt nyertek: Nagy Veronika, Szeged, József Attila sgt. 22. Kálmán lívacJar, Bordány, József Attila u. 10. Lőrik Tünde, Szeged, Kossuth Lajos sgt. 31/B. Gratulálunk, az utalványt postán küldjük el. magát, lelassította futását. El is gázolta volna őket a vonat, ha a masiniszta nem fékez. Erre Vakvar­nyú gyorsan lecsatolta az utolsó kocsit. Bülbül félre­szökött, ment a vonat to­vább, ők pedig vagonostól, Vakvarnyústól ott találták magukat a kisteleki vasút­állomás közepén. - Bravó, fajatalember! ­mondta az egyik angol -, maga nyert, vagyis én nyertem tíz fontot a bará­tomtól. Rózsa Sándor dühösen kapta elő a pisztolyát, az angolok ezt is megbámul­ták. - Nahát! Ez olyan mint a múzeumban! - Sír Hant kis is kapta gyorsan a be­tyár kezéből, és odaadta neki cserébe a maga hat­lövetűjét. Sír Hattok pedig pénzt adott Rózsa Sándor­nak, hiszen neki kösztön­heti a megnyert fogadást. Ezek után rövid céllövési versenyt rendeztek. Rózsa Sándor nyert, mert egy töl­téssel három tyúkot lőtt ki a bakterné kertjéből. A költségeket persze az an­golok fizették. - Az annyát, ez ám a csodamordály! - álmél­kodtak a betyárok, amikor Rózsa Sándor büszkén bemutatta nekik aznapi bevételüket. Az is hozzá­tartozik az igazsághoz, hogy a szabadkai lókupe­cek vesztették a legtöbbet, mert Bülbült szerették vol­na elnyerni Sándortól a céllövő versenyen. Ele Mózsi is adott egy aranyat a győztesnek azzal a meg­gondolással, máshol is ta­lálkozhatnak még. - Édös kancám - simo­gatta Bülbül sörvényét Rózsa Sándor. - Csak nehogy nótára gyújtson kelmed - nyiho­gott rá szigorúan Bülbül, de nem haragudott igazán. - góbé ­Hogyan olthatod el a tüzet, amíg kicsi? Egyszer egy időben... Városnév Rajz: Réti Barnabás Gábor (Madách Imre Általános Iskola &B.) Amikor Tyupa nagyon elcsodálkozik, vagy valami érthe­tetlenül érdekes dolog kerül elébe, ajkait mozgatva cuppog­ni kezd: „tyup...tyup...tyup.,." Megzizzen a füvecske a szélben, elröpül egy madárka, ellibeg egy pillangó - Tyupa csak kúszik, lerakodik kö­zelebb, és cuppog: „tyup...tyup...tyup... Elcsípem! Elkapom! Megfogom! Meghempergetem!" Ezért hívják Tyupát Tyupának. Hallja Tyupa, valaki vékony hangon fütyörészget Látja: A piszkebokorban, bent a sűrűben kicsi, szürke, iz­gő-mozgó madárkák lakmároznak, kutatják, nincsenek-e valahol muslincabogárkák. Lopakodik Tyupa, így búvik, rej­tőzik. Már nem is cuppog, fél, hogy még elijednek. Kö­zelebb-közelebb kúszik, most ugrik - hopp! Most kapja... Most nem kapta el. Túl kicsi ahhoz még Tyupa, hogy madarat fogjon. Esetlen ő még, nem talpraesett. - Vonatot fogunk rabo­lni! - jelentette be Rózsa Sándor a bandának. - Nofene! - helyeseltek a többiek, akik közül néhá­nyan az utóbbi időben már a becsület útjára való visszatérést fontolgatták. - Itt az újság! Azt írják benne, hogy már azok a fránya ángílusok mög a franciják is etanúták az amerikánusoktul. - Aztán mikó? - kérdez­te Vakvarnyú, a Sándor al­vezére. - Hónap - mondta je­lentőségteljesen Sándor. Aztán halkabbra fogta a szavát, és elsuttogta a ha­ditervet. A banda úgy Kistelek és Csengele között bújik meg a sínek mellett egy csali­tosban. Rózsa Sándornak lenne az a dolga, hogy Szatymaz után odavágtas­son a mozdonyhoz, föl­ugorjon rá és pisztollyal érte a mozdonyt, el is hagyta. - Hóha, édös kan­cám! Hová igyekszöl? De Bülbül nem szólt egy szót se, csak vágtatott a sínek között. Sándor ha­marosan elhúzott a lesben álló betyárok előtt. Seho­gyan se tudta ezt az ör­döngös lovat megállítani. Közben a vonat is elvágta­tott a domb előtt. A betyá­roknak ugyan lapulniuk kellett volna, amíg meg nem érkezik a magányos kocsi Vakvarnyúval, de azok inkább durrogtatták mordályaikat. - Ez igen! - mondta a két angol, Sír Hant és Sír Hattok, ők is előhúzták koltjaikat, és lőttek néhány lukat a levegőbe. A töb­biek kevésbé élvezték a dolgot, már sok mindent hallottak Rózsa Sándor bandájáról. Kistelek előtt aztán Bül­bül hirtelen megkötötte Képrejtvény T sz — U Vidám munka Képrejtvényeink megol­dásának beküldési határide­je: január 20 . Cím: 6740 Szeged, Stefánia 10. „Képrejtvény." kényszerítse a masinisztát Csengele után, hogy fé­kezzen. Amikor előreugra­nak a vagonok, Vakvarnyú gyorsan lecsatolja az utol­só kocsit, lefékezi a domb előtt, ahol cimborái vára­koznak. A többi már gye­rekjáték. - Teli van csupa gaz­dag népekkel! Van ott két ángílus úr, nehéz útitás­kákkal, mög aztán a sza­badkai lókupecekbül is összegyütt egy marékra­való. De az a fő, hogy Ele Mózsi maga is ott viszi az aranyat a pesti bankjába. Hát nagy fogás lett vol­na, az biztos. Bülbül csak úgy röpítette Sándort. Ha­mar utolérték a szerel­vényt. A két angol ki is né­zett az ablakon, kalapjukat lengetve bíztatták a be­tyárt. - Maj' nem lengették ti mingyár! - csikorgatta fo­gát Sándor. Közben utol­Egyszer egy időben, szilágyi erdőben, a madarak marakodtak, a verebek verekedtek, szúnyogok pöröltek. Ezt a szarka meghallotta, szalmakardját kirántotta, szúnyog fejét levágta. Bagolyt küldtek doktorért, míg a bagoly ballagott addig szúnyog elpatkolt. Jevgenyij Csarusin: Miért hívják Tyupát Tyupának? Saso-tcL ül* Sfi/Ttccrf<t £t.' JufdL tl! Rajz: Réti Barnabás Gábor (Madách Imre Általános Iskola 5t>) Szőlőlugasba ment az éhes róka, és Ugrálva kapkodott egy dús gerezd után. De el nem érte, s ily szavakkal távozott: „Nem érett még; fanyarra nincs gusztusom." Ki szidja azt, amit elérni képtelen, Mesém tanulságát magának vonja le.

Next

/
Thumbnails
Contents