Délmagyarország, 1992. december (82. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-31 / 306. szám

Magyar átok Kolumbusz módra A fiúk nem tudnak megegyezni, az útirányban. Mindegyik másfelé akar menni! Olvasói levél Lippai Pál polgármester kezéhez Tisztelt Polgármester Úr! Én azt nem tudom, a jobb vagy a bal kezével veszi-e át a levelemet, engemet az oldalak nem érdekelnek. Engemet a tények érdekelnek. Meg a kérdések. Azokból meg aztán több van, mint ahány szeretve tisztelt képviselő üldögél a városháza padsoraiban. Ha jól emlékszem, 85 éve élek Szegeden. Nekem itt minden kő, fa, meg kutyanyom a barátom. Szóval. A múltkor is a Victor Hugó utcában, ahogy hazafelé tartottam, elütött egy Trabant, aztán ahogy tápászkodtam, egy török rendszámú Volga. Na de ekkora megaláztatást. Polgármester Úr! Meddig túri még az autók garázdálkodását a Belvárosban? Van énnekem is kocsim, nem mondom. De ha a Belvárosba megyek, a Budapesti körúton én leparkolok, onnan gyalog megyek. Néha az unokámmal megyek, akinek most török barátja van. Juszuf ünnepekkor jön és megy át a városon. De rosszra tanítja a gyereket. A múltkor is azt mondta az unokám, hogy a törököket meg az oroszokat nem is mi űztük ki, hanem maguktól mentek el. Polgármester Úr! Aztán azt is mondja meg nekem, hogy lehet nekem unokám, ha se lányom, se fiam? Lássa, ilyen időket élünk. Csupa veszély, akárkiből lehet miniszter, meg államtitkár. Tudja Polgármester Úr, olyan világ ez, hogy az is megtörténik, ami nem történik meg. Az embernek egyszeresük lesz egy unokája, maguk meg bicikliutakról vitatkoznak. De aztán biciklirevalót adnak-e hozzá? Az unokápi is szeretne egy bicikliutat, úgyhogy jövőre veszek majd neki egyet. Az az igazság, az idei karácsonyi kívánságát nem teljesítettem. Mert magát akarta az unokám. Azt mondta az unokám, vegyem meg, és rakjam oda a polgármester urat a karácsonyfa alá s akkor majd egész este magával játszik. Hát ezt azért mégse. Tisztelem én annyira a Polgármester Urat. Mondtam neki, hogy a mézes ajkú Tűhegyi urat megveszem, de magát nem. Na meg is sértődött alaposan, úgyhogy most csak négy kiló narancsot evett meg héjastul. Ne csodálkozzon Polgármester Úr, tavaly tíz kilónál hagyta abba. Igaz-e, hogy vettek tíz trolit, de eladtak tizenegyet? Ezt is az unokám mondta. Meg azt is ő mondta, hogy a maga javaslatára fiatalít a szegedi Fidesz, és hogy a református óvodában toboroznak. Lássa, milyen okos unokám van nekem. No mondjuk, ő is megvan már 83 éves. Nem vagyok őrült, ne higgye, csak a világ ilyen. A múltkor is hogy jártam? Bementem a Virág Cukrászdába és habrolónak nézett a 122. Köjál-ellenőr. Kérdezte, mióta vagyok benne ebben a vödör« ben? Mondtam, én csak az unokámmal jöttem kávét inni. Akkor elengedett a 122. Köjálellenőr. Mit lehet tenni, Polgármester Úr? Elűzzük az árusokat, csak visszaszemtelenkednek. Az unokám is ilyen. Most pedagógiai okokból elűztem. Ne engedje vissza hozzám. Maradok tisztelettel: (bocsánat, momentán nem jut eszembe a nevem) Év végi apróhirdetések Az utóbbi hónapokban sok bírálat érte a Délmagyarországot, miszerint hasábjain úgymond túlteng a reklám, s hogy lapjainkat elönti a hirdetések tengere. Természetesen nem védekezhetünk azzal, mi legfőképpen ebből élünk, hiszen az olvasó mégiscsak olvasni akar. Most, Szilveszter napján újfent elnézést kérünk. Az utóbbi héten egészen váratlanul, mintha csak összebeszéltek volna, a város jeles és ismert személyiségei fordultak hozzánk, adjunk helyet néhány soros közleményüknek. Miután a Délmagy arország szívén viseli Szeged sorsát és boldogulását, s mivel úgy látjuk, ezek a hirdetések leginkább a város épülésére szolgálnak, ezen hirneves, megbecsült olvasóinktól nem kértünk ellenszolgáltatást. Sőt! Örömmel tett eleget a kérésnek. Kosztolányi Tibor, FIDESZ: Labdarúgó oktatást vállalok. Lövök minden helyzetből, gyors is vagyok, csak cselezni nem tudok. Jobblábasok kíméljenek. Kormos Tibor, színházigazgató: Keresem azt a kicsi, nagy, kövér, sovány, fiatal, netán öreg nőt, esetleg férfit, aki ad pénzt az én nagyon szegény színházamnak, vagy ha nem ad, legalább azt elmagyarázza, hogyan lehetnénk legjobbak a világon, esetleg elég az országban is. Puskás Albertné, Közoktatási iroda: Ez úton kérek elnézést attól a máskülönben vehemens magatartást tanúsító 82 esztendős félvak férfitől, aki a szociális osztály helyett hozzám tévedt be, s akit előbb lábikrán rúgtam, majd alaposan megtaszítottam, végül pedig gyomorszájon vágtam. Az utolsó ütés véletlen volt. Belányi György, költő: Ezennel felhatalmazok minden szegedi állampolgárt, szóljon rám, ha lát. Négy éve nem találom magam. Vajon hol lehetek? Igaz, hogy lesz végre kötetem? Gyulay Endre, Szeged-csanádi megyés püspök: Angyalok, szentek, cupidók, pátriárkák és mindenféle jótét lelkek jelentkezését várom a püspöki hivatalban Kereszténydemokrata és MDF gyűlések biztosítása és felmagasztalása céljából. Lehet, hogy egyszer-kétszer az Össztűzbe is fel kell repülni. Árkosy Árpád, főrendező: Bocsánatot kérek, megrendezhetném újra a My Fair Lady-t? Lippai Pál, polgármester: Most már elárulhatom a titkot: november végi temesvári látogatásunkkor dr. Dobozy Levente erősen az emigráció, a politikai menedékjog megkérésének gondolatával foglalkozott. Ványai Éva alpolgármesternő határozott fellépésén és nyugtató injekcióján múlt, hogy a neves és közkedvelt ügyvédet mégiscsak hazahoztuk. Dr. Ványai Évát ezennel szóbeli dicséretben és fél nap jutalomszabadságban részesítem. Pikó András, Magyar Rádió: Türelmes, szolid és megértő embereket keresek, akiknek még mesélhetek az életemről. Oláh János, vezérigazgató: Senki ne gondolja, hogy a Dunában nem volt olaj. Csakhogy én többre vágytam. Viszont nem a Dunában. Miért baj ez?! Bán János, szegedi televízió: Maszkmesterek jelentkezését várom Kálvária sugáruti székházamba. Továbbá újfent kijelentem, és ha kell, újra és újra, százszor, ezerszer leszögezem, kinyilvánítom és a világba kiáltom, hogy nem én vagyok Hankiss Elemér! A szegedi független képviselők: Mély megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy a december 10-i közgyűlésen fajtÖl, nemtől és pártállástól függetlenül alkoholt fogyasztottak képviselő társaink, miközben bennünket a kutya se kínált meg. Pataki Ferenc, festőművész: Meztelen aktokat keresek új, fekete-fehér-igen-vagy-nemvagy mégisinkább a bor című korszakomhoz. Borvendég Béla, építészmérnök: Pályázatomat, amely a kiürített Dóm tér jövő évi karácsonyi hasznosítását célozza, elkészítettem. Mondhatom, jól sikerült. Törökmézesek, petárdaárusok, sátorosok és bodegások, sült kolbász és hurka nagykeresek előnyben. Vágási Kálmán, MR. szegedi stúdió: Most jól áll nekem a bajusz, vagy növesszek vállig érő hajat, meg zizi top szakállt is? Tanácsokat a szegedi rádióba, hajnaltól hajnalig! Balogh László, operatőr: Márka van?..Puff neki. Gyuris György, a Somogyi könyvtár igazgatója: Ez úton közlöm, hogy az elkövetkező két esztendőben kiadjuk Szeged történetének legújabb három kötetét, amely kötetek 2000-től a 2500-ig terjedő röpke időszakot taglalják. Nem kell aggódni Szeged történelem miatt, csak alkalmazkodni kell. Weninger Richárd, karnagy: Metallica, Pearl Jam és Nirvana műsoros kazettákat cserélnék Guns N' Roses, Pokolgép és Bon Jovi kazettákra. Lehmann István, a megyei közgyűlés elnöke: Jutalomban részesítem azt a szegedi lakost, aki megoldja titkomat, amely évek óta engem is gyötör: hogyan lehetetek ott mindenütt, valamint mi is a sorsom, a jövőm, a rendeltetésem voltaképpen? Koha Róbert, MDF, közbiztonsági tanácsnok: Rám figyeljen minden szegedi tolvaj, rabló, zsebmetsző, zugárus vagy rosszlány! Január elsejétől felbőszült magányos farkasként járom a szegedi utcákat, és ha csak egyet is elkapok közületek, akkor szépen leülünk valahol és megtárgyaljuk, hogyan kell becsületes, tisztességes, igaz és keresztény, népnemzeti magyar embernek lenni. Bátyai Jenő, műszaki szakíró: Szeged vaskohászata a 13. századtól Dugonics András feltámadásáig című kismonográfiámhoz adatokat kérek a Dugonics társaság legközelebbi közgyűlésére. Bellavics István, a DM kereskedelmi igazgatója: Örömmel értesítem a Délmagyarország olvasóit, hogy az Ötvenedik kétütemű Opel Astra gépkocsit 2042-ben sorsolom ki. Magyar konzervatív politikusok alakjai a magyar tájban. A gondoktól barázdált arcokon jól látható a nép, a nemzet és a haza szeretete. Leghátul ott áll Bratinka József is, a távolban pedig az ősmagyar haza ködlik. A szemek a távolba révednek, de a közeli jövőt fürkészik. Bizakodnak. Szépek. Konzervatívnak mondják magukat, az örök emberi értékek legfőbb képviselőinek, kereszténynek és humanistának, miközben nem átallanak nyilvános szexuális cselekedetekbe bonyolódni. Tessék, ez éppen az a pillanat, amikor a bárányhói előbújt a szexre éhes farkas. Brrr! Nem erre szavazott a magyar nép! Szomorú szegedi disznók a választási eredmények kihirdetése után. Hej, malackák örvendtek ti két év múlva...ha megéritek.