Délmagyarország, 1992. december (82. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-31 / 306. szám

ALKALMI OLDALPÁR Szilveszteri közgyűlés Tegnap délelőtt soron kívüli, mondhatni titkos közgyűlést tartott Szeged képviselő testülete. A Délmagyarország munkatársa természetesen ott volt az. év utolsó közgyűlésén. így tudósításban számolhat be az eseményről. Az ülés kínos jelenettel kezdődött, mivel Tűhegyi József alpolgármester mézescsuporkájából, amit a helyén, a pad alatt tart, valaki kilopta a mézet. Lippai Pál alig tudta megvigasztalni az elkeseredett alpolgármestert. Máskülönben a polgármester az ünnepi alkalomból népviseletben jelent meg. Pörge kis kalapjára libatollat tűzött, és karikással pattogtatott. Tichy-Rács Csaba, a függetlenek frakcióvezetője mogorva arccal kérdezte. maradt-e még egy kis rum december tizedikéről. Mert ha igen. ő is inna belőle. Szilvásy képviselő úr nyomban szólásra jelentkezett, de mire felállt, elfelejtette, mit akart mondani, így aztán visszaült a helyére. Lippai Pál fél órás szünetet rendelt el, hadd jusson eszébe Szilvásy képviselőnek a dolog. A képviselők megérezték a helyzet komolyságát, csöndben maradtak, és feszülten figyelték Szilvásy képviselő úr gondterhelt, koncentráló arcát. A tizennyolcadik percben Szilvásy képviselő úr a fejéhez kapott, és Tichy-Rács Csaba független frakció vezetőhöz fordult. Igen, mondta, már emlékszik, ő itta meg a maradék rumot, tehát abból már a függetleneket meg nem kínálhatják. Viszont leszaladhat a szomszédos közértbe és hoz, ha ezt a képviselők szükségesnek látják. Ványai Éva. alpolgármesternő halkan kérdezte, nem bűn-e ez, László, mire Szilvásy képviselő úr azt válaszolta. természetesen az, de majd meggyónja, neki úgyis A fotó majdnem az eseményen készült. megbocsátanak, meg különben is, annyi jót tett már az életben. Ezek után elment a rumért. Tichy-Rács Csaba a választ tudomásul vette, de továbbra sem mosolygott. Koha Róbert a konzervatívok frakcióvezetője emelkedett szólásra. Követelte, hogy Jenei Ferenc liberális frakcióvezető vágassa le a szakállát, mert az csak olyan nagy magyaroknak való, mint Kossuth Lajos vagy. mint ő, Koha Róbert. Jenei Ferenc a padra felugorva, hangos abcug krucikfiksz kiáltással utasította vissza a kérést, és még nyilván mondott volna mást is, ha Lippai Pál oda nem csördít neki a karikásával. Ezután Moldován Judit, az oktatási bizottság elnöke kérdezte, lehetne-e ő a Deák Gimnázium igazgatója. De Simoncsics János, a kulturális bizottság elnöke türelemre intette képviselőtársát, mondván eljön még Moldován Judit ideje, lesz ő még egyszerre a Ságvári meg a Deák, sőt a Radnóti gimnázium igazgatója. Moldován Judit, ha kissé durcásan is, de tudomásul vette a választ. Sajnos ekkor Tűhegyi József alpolgármester újra sírva fakadt. Lippai Pál egy szép gyimesi legényessel vigasztalta meg. Erre azonban Gyimesi Kálmán konzervatív képviselő sértődött meg, hangosan, jól érthetően, szépen artikulálva mondván, így őt még az életben az ÁVH-sok sem alázták meg. Lippai Pál megkérdezte, na és, majd karikásával csattintott egyet-kettőt. Megérkezett Szilvásy képviselő úr, hóna alatt egy tökéletesen üres rumos üveggel. Tichy-Rács Csaba megkérdezte tőle, ugyan hol az üveg tartalma. Mivel Szilvásy képviselő úr nem tudott határozott választ adni, Lippai Pál újabb fél órás szünetet rendelt el. Juhász Antal az egyetlen MSZMP-s képviselő még a szünet előtt mondta el, néha úgy érzi magát a testületben, mint a svéd válogatott néger középcsatára, akinek a nevére nem emlékszik, de biztosan nem Vlagyimir Iljics. A mély csöndben eltöltött fél órácska elteltével Szilvásy képviselő úr bejelentette, igen emlékszik már, idefelé jövet ő itta meg a rumot, igaz a portásokat is megkínálta. Hát ez aztán már több a soknál, kiáltott fel Tichy-Rács Csaba képviselő, mire Balog László konzervatív képviselő azt válaszolta, épp ellenkezőleg, mint látható ez nem sok, ez kevés, vagyishogy nincs rum. Ványai Éva alpolgármesternő jelentkezett szólásra, s előbb felajánlott egy kis sebbenzint, majd megkérdezte a tisztelt testületről, nem beteg-e valaki, mert neki nosztalgiája van, szeretne újra gyógyítani. Szemők Árpád, egészen független MSZP-s képviselő válaszában elmondta, neki kissé görcsöl a gyomra, meg szédül is, úgyhogy ő szívesen állna Ványai Éva rendelkezésére. Koha Róbert frakcióvezető azonban interpellált, mondván, egy igaz magyar ember pufajkásokat ne gyógyítgasson. Ványai Éva belátta Koha Róbert igazát, így aztán Szemők Árpádnak tovább görcsölt a gyomra. Szilvásy képviselő úr megkérdezte Szemők Árpádtól, hozzon e neki egy kis unikumot, mire Szemők Árpád sápadtan igent jelzett. Amit Szilvásy képvselő úr kitette a lábát, Tűhegyi József emelkedett sírásra. Mint azt elzokogta, nem tud napirendre téri szír mézecskéje elvesztése miatt. Akkor ne tudjon, válaszolta Lippai Pál. majd berekesztette a gyűlést, majd pedig az egész testület, szinte egy emberként vonult Szivásy képviselő úr elé. hátha maradt valami az unikumból. DARVASI A mi listánk Magyar ember magyar dalt hallgat, őszinte, igaz magyar, keresztyén dallamokat. Elméjét nem mételyezheti a nyugati kultúrfertő, nem gyarmatosíthatja Amerika mocska. A koncertjeinken nem tombolhat kokakóla mámor, whisky bűz, vagy brandy bódulat, igaz magyar italt iszunk: barackpálinkát, esetleg Diana sósborszeszt. Ha kenyértörésre kerül a sor (ez itt most nem a népélelmezés!), akkor itjaink a sötétben lapuló, alattomosan hátbamádó mindenféle gerinctelen egyénektől eltérően teljes mellszélességükkel kiállnak, s tízen úgy magyarra verik a megtévedt kozmopolitát, hogy csak na. 5. Ezt a helyet fenntartjuk a homberdzsekihen és Martens bakancsban pompázó, konzervatív gondolkodású magyar ifjak kedvenc zenekarainak. Különös ismertetőjelük: néhány akkordot ismernek, szövegeik pár soros könnyen skandálható - falra festhető - jelszavakból állnak. 4. Vágtázó Halottkémek - Mélyről jövő, elementáris erejű muzsika, mely kozmikus magyarságunk egyik megfellchbezhetetlen bizonyítéka. 3. Waszlavik Gazember Petőfi Velorex Ullmann Mónika Szabadcsapat stb. László - E szívünknek oly' kedves Gazember muzsikájával a népi és a modern zenei kultúra szimbiózisát példázza. 2. Szörényi Levente - Neves és sokat díjazott művészünk sokoldalú tehetség. Nemcsak zenét és szöveget ír, hanem szabadidejében tulipánt festeget, s talán még vízen is tud járni. A nemzeti felemelkedés jegyében fogant rockoperái bebizonyították, hogy e világszerte ismert műfaj is tulajdonképpen magyar. Talán még a Beatles se létezett, csak úgy kitalálták. 1. Nagy Feró - Néhány semmirekellő szívesen hasonlítja bársonyos hangú énekesünket, zenekarvezetőnket, szövegírónkat és zeneszerzőnket holmi gerinctelen állathoz, valamiféle nemzet csótányához, pedig ő igaz, és vidám magyar: nép-nemzeti csalogány! Hopp!, lista Minden kétséget kizáróan a világ - még ha évmilliárdok választanak is el tőle -, de a teljes pusztulás felé igyekszik. 0 Kelvin lesz a hőmérséklet, totális rendezetlenség uralkodik majd. Ebből a szempontból teljesen meg tudom érteni a vadabbnál vadabb zenekarokat, hiszen a pusztulás előrzete kikezdhetetlen valami. Ennek jegyében érdemes listát is állítani: /. Rage: az üvöltéssel átdöfött gitár hang belopakodik még a takaró alá is, sőt, elered a tehenek orrvérzése, és a cicababák kezében megolvad a krémes. 2. Soundgarden: a kertben baltával fest egy igazi festő, a vászonra fröcskölt piros festék nyomai olyan vonalak, amilyenről a Kozmosz utolsó pillanatában álmodni fog. 3. Ugly Kid Joe: egyszerűen belül, fejbeköpik az embert, a kovászos nyál több és egyre vészesebb elektromos kisülést okoz, ilyenkor látunk csillagokat, melyek közül a Göncöl képe ráhajt a lábunkra. 4. Metallica: egy dühös vénember rágja az orgonabokrokat, néhány gallyat is lenyel desszertnek, fönt egy repülőgép húz el, kondenzcsík helyett a Rózsaszín Párducot húzza maga után. 5. Faith No More: a hajnali teraszon valaki kolbászt szeletel a kedvenc nadrágodban, hívod a szomszédot, hogy nézze meg, de addigra az alak végez a kolbásszal, a szomszéd pedig addig csóválja a fejét, mígnem elszédül. A konzervatívok fotóalbumából Ime, egy liberális kozmopolita dolgozószobája, 1992-ben. Nem elég, hogy rendetlen és kaotikus, de napnál is világosabb a nemzetárulás ténye. ú pedig Rózsa Edit SZDSZ-s képviselő. Ilyenek. Megették a televíziót, a rádiót, a sajtót, étvágyuk, miként Rózsa Edité is, csillapíthatatlan. Tetszenek látni e rettenetes fogakat? Az iszonyú állkapcsot? Jaj annak, aki ezek közé bekerül! Grezsa képviselőtársunk gy űjtéséből. E a kitüntetéseket mind a liberálkommunista apukák érdemelték ki nem is oly régen. Bizonyítékaink vannak arról, hogy e jelvényeket a liberális fiacskák és lánykák is hordták, próbálgatták.