Délmagyarország, 1992. december (82. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-19 / 298. szám

tm / HAB SZOMBAT, 1992. DEC. 19. • A

Törökgyörgy családnak csak az egyik felével sikerült találkozni kedden, ezen a kissé ködös, hideg decemberi napon. Azzal a felével, amelyiknek az élete, a munkája és a szerelme ugyanaz: a versenytánc. Négyen ülünk az asztalnál, a szülők, Törökgyörgy József (45) és felesége (46), valamint a legnagyobb lány, Erika (23) férjével, Szabó Tiborral (29). (A középső testvér, Magdolna a békési zeneiskolában tanít, brácsás, a legkisebb, Melinda pedig Tömörkénybe jár, táncban Erika magántanítványa.) Az asztal közepén a „Biblia", Alex Moore Társastánc című könyve. wmmmmmmmma Mindhalálig tánc Vendégségben Kisteleken, TörökgyörgyéknéL Nem torna! társastánc. (Fotók: Gyenes Kálmán) Ha valaki azt gondolná, ez valamiféle könnyű olvasmány, téved. Ebben minden lépést mértani pontossággal ír le a szerző, s akinek sikerül „leutánoznia" - mondjuk húszéves gyakorlás urán - , az már némiképp elégedett lehet magával. - A társastáncban mi, magyarok elmaradtunk a többi országhoz képest Európában mellesleg az angolok járnak elől, ők diktálják a tempót - kezdi el a beszélgetést Törökgyörgy József. - A háború után nálunk a társastáncnak pejoratív értelme volt, kihalt az emberek közötti érintkezésnek ez a fajtája. Hosszú ideig szünetelt a képzés is, tanítványokkal csak az a néhány tánc- és illemtanár foglalkozhatott, akik még korábban szerezték meg a diplomájukat. Egy ilyen papírnak, működési engedélynek a becsületéért aztán igen sokat kellett harcolni. A harc különben akkor kezdődött, amikor a Törökgyörgy-páros - mellesleg mindketten szegediek voltak - a Móra-klub színeiben egy csapatot alkotott, őr. Visztné kezei alatt. Akkor József zenegimnazista, párja a gyógyszerészkar hallgatója volt. 1969-ben házasodtak össze, s ez a közös karrier végét jelentette, mert jöttek sorban a gyerekek (és hát más okok is voltak). A páros „A" kategóriás táncosként ami a csúcs alatt van egy szinttel - az ,1969-es Savárián búcsúzott. - Hogyan szereztek tánctanári diplomát? -Jóval később, 1978-ban indult társastánc oktatói képzés Budapesten, a Népművelési Intézetben. Három évig tartott az iskola, akkor már Kisteleken dolgoztunk mind a ketten és javában építkeztünk. Egy hónapban egy hétvégét kellett Pesten tölteni. Kemény rostákon estünk át, az induló hatvanas létszámból körülbelül húszan kaptunk működési engedélyt. A közbülső részleteket a feleségtől tudom meg - neki pontosabb a házi archívuma: - A férjem ének-történelem szakos tanárként végzett a szegedi főiskolán, és Kisteleken, a II. Rákóczi általános iskolában ajánlottak neki állást, 1971-ben. Mint diplomás gyógyszerész, vele tartottam. A gyógyszertárban dolgoztam egészen addig, amíg tavaly magángyógyszertárat nem alapítottunk, kft.-formában, egy társammal, valamint egy osztrák vállalkozóval közösen. Pontosan egy éve már nem tanítom a táncot, s a „területemet" a gyerekeknek adtam át. - Mi a kedvenc tánca? - A tangó. Törökgyörgy József közbevág: - Egy oktatónak nem lehet kedvenc tánca, mert abból baj lehet. Mindig az a tánc a legkedvesebb, amelyik „kész van", egy nagyon kemény felkészülés után. - Mégis, melyik áll Önhöz a legközelebb? - Mivel nem vagyok túl magas, inkább a standard táncok. Az egész munkában különben az az élvezet, hogy az utcáról, véletlenszerűen esnek be az emberek ezekre a tanfolyamokra, és mikor megint kimennek, egészen más a járásuk, a tartásuk, és még sorolhatnám. Mindig sajnálom, hogy nem veszem videóra az első suta mozdulatokat. Törökgyörgy József különben Kisteleken a szó szoros értelmében iskolát alapított. A véletlen műve volt, hogy amikor a II. Rákócziba került, éppen énekzene tagozat indult elsőben, s személye miatt órarendbe iktatták a táncot. Ma nincs olyan iskolás, aki n'e járna akár néptáncra (oktatására diploma lapul a zsebben). - Azzal, hogy a gyerekek karrierje elindult, a környék tánciskoláit átadták nekik, Önök visszavonulnak? - Erről szó sincs. Pro-Art néven bt.-t alapítottunk, négy taggal, s én vagyok az ügyvezető igazgató mondja nevetve a családfő. - Szeretnénk a művészeti oktatásnak és a tánctanításnak egy bázisát létrehozni Kisteleken. Saját pályám tapasztalatai alapján ugyanis tudom, hogy a társastánchoz intelligencia kell. Ennek a műfajnak vissza kell adni a rangját. Mert eddig mit mondtak? Hogy van a balett, az egy külön kategória. Vannak a néptáncosok, a gatyások - és a csacsások, vagyis mi. A nagy nemzeti identitástudat miatt a népi táncot támogatni kellett, amivel az járt együtt, hogy a társastánc valahol leghátul kullogott. Holott ennek a művelésével Európához közeledhetnénk, hiszen a lépések mindenütt egyformák. A társastánc olyan kapcsolatteremtő készséget fejleszt ki az egyénekben, amire semmilyen más sport nem képes. Fekete Klára Társastánc, S kategóriában Nem lehettek partnerek, mert magasságban túl nagy köztük a különbség. Ez viszont nem akadályozta őket abban, hogy összeházasodjanak. Törökgyörgy Erika) és Szabó Tibor a' Volántáncklubban ismerkedtek meg 1988-ban, ma házastársak és tánctanárok. - Hogyan kezdtetek társastáncolni? Erika: - A szüleim is tánctanárok, így természetes volt, hogy már első általános iskolás koromban tánciskolába jártam. Először Kisteleken, majd B-kategóriásként Szegeden, a Volánban, őze Lászlónál. A tánctanítás mellett S-kategóriában (ez a legmagasabb) versenyzek is, partneremmel, Jávorkai Györgygyei minden évben részt veszünk a magyar bajnokságon. Tavaly második helyezettek lettünk. De a versenyzésnek hamarosan vége lesz, mert januárban ha minden jól megy - megkapom a tánctanari diplomát, és akkor már nem indulhatok amatőrként. Tibor: - Én csak középiskolás koromban kezdtem táncolni, akkor sem saját indíttatásra. Legjobb barátom, aki „véletlenül" éppen Erika jelenlegi partnere, Jávorkai György, tánciskolába járt, és soha nem ért rá hétvégén. Engem dühített a dolog, elmentem hát megnézni, mi az, ami annyira fontos neki. Azután nekem is fontos lett. Először Visztné Kender Etánál táncoltam, akit mindenki Twistnének hívott, majd Taródyné Tóth Erzsébetnél, ezután kerültem a Volánba Őze Lászlóhoz. Itt ismertem meg Erikát, de nem lehettünk partnerek, mert nagyon magas vagyok hozzá. Az a jó ugyanis, ha a férfi-és a nő csípője egy magasságban van, ha a nő magassarkú cipőt visel. Nem is találtam megfelelő partnert ahhoz, hogy komolyan versenyezzek. Most én is tanítok, és együtt végezzük a tánctanáriskolát. Utóbb persze kiderült, hogy egy kisteleki táncversenyen íattam már Erikát versenyezni korábban is, de én csak a partnerére emlékszem. A férfiak ugyanis csak a férfiakat figyelik ilyenkor. - Hol képeznek ma tánctanárokat? Erika: - Budapesten, az Országos Közművelődési Központban van egy négyféléves képzés, hétvégi tanítással és bentlakásos „konzultációkkal". Ez tánctanfolyam vezetésére jogosító képesítést nyújt. Sajnos manapság rengetegen tanítanak táncot végzettség nélküli úgy, hogy elvégeznek egy tánciskolát. - A magyar társastánckultúra milyen szinten van? Tibor: - Sajnos nálunk nemigen becsülték a társastáncot, a néptánccal szemben kispolgári csökevénynek tartották. Ez azután meghatározta a magyar társastánc helyét a világban. Van egy angol hetilap, a Dance News, szerepelnek benne az oroszok, a lengyelek, a szlovének, mi meg sehol. A többi volt szocialista országgal ellentétben a társastáncosok évente megrendezett blackpooli találkozójára sem jutunk ki, mert vagy pénz nincs, vagy igény. Külföldön már az alapfokú képzést végző tánciskolákat is összehangolják, egyeztetik, ettől mi még nagyon távol állunk. A szakirodalom is csak angolul olvasható. Pedig a tánc nemcsak a kultúrához tartozik hozzá, hanem a társas érintkezéshez is. De nálunk nincsenek olyan szórakozóhelyek, ahol nem diszkót, hanem társastáncot lehetne táncolni. - Mi a kedvenc táncotok? Erika: - A latin-amerikai táncok. , Tibor: - Nincs kedvencem, de az az igazság, hogy a magas férfiaknak a standard táncok „állnak jól", és mivel mindenki ezeket táncoltatta velem, latin-amerikaiból gyengébb vagyok. - Hol és kiket tanítotok? Erika: - Tizenegy csoportom van, Kisteleken, Bordányban, Zákányszéken, Röszkén és Balástyán, az óvodásoktól a felnőttekig, tanítok jazzbalettet, társas- és versenytáncot. Tibor: - Én csak Bordányban, Zákányszéken és Kisteleken tanítok egy-egy versenytáncos csoportot, de emellett Szegeden a Sooter'snél dolgozom. - Amikor én tánciskolába jártam, nagy probléma volt a férfihiány. Mi a helyzet most? Erika: - Ugyanaz. A fiúk és a lányok aránya körülbelül 20-80 százalék. Ezért néhány társastánc csoportom jazzbalettessé alakult. A fiúk fiatal korban még félnek a hús-vér lányoktól, később viszont jó táncosok lesznek. A fiútáncosokat semmiképp nem szabad elengedni. - Hogyan tanítotok? Gondolom, nemcsak a lépéseket magyarázzátok el. Tibor: - Mesélek a táncokról, a történetükről, a bennük levő érzelmekről. Elmondom például, hogy a tangó milyen véres, agresszív szerelmi tánc volt. hogy a pápa elátkozta. Beszélek arról, hogy a latinamerikai táncok a férfi és nő közötti kapcsolat különböző fázisait fejezik ki. A szamba az egymás mellé sodródás, a csa-csa az egymásratalálás, a rumbánál a pár körül már mások is vannak, a paso a két ember közötti harc. A tánc előadóművészet, érzelmeket közvetít. Amikor táncolunk, magunkkal kell ragadni a közönséget, és nekünk is el kell ragadtatódnunk. A versenytánc éppen ezért nehéz; egymás után öt különböző érzelmi töltésű táncot kell bemutatni. De utánzóművészet is, nagy alázatot, fegyelmet és pontosságot követel. A végeredmény csak 10 százalékban a tanár munkája, a siker jórészt a táncosokon múlik. Ha valaki igazán jó táncos akar lenni, évtizedekig kell gyakorolnia. mint a távol-keleti küzdősportoknál. Nem véletlen, hogy míg évtizedekig az angolok diktáltak a társastáncban, most kezdenek „feljönni" a japánok. A társastánchoz ugyanakkor intelligencia és szellem is kell. - Milyen a viszony a táncpartnerek között? Erika: - Munkatársi. Mivel azonban ketten alkotnak egy csapatot, a technikai azonosság mellett szimpátia is kell a dologhoz. - A többi művészeti ággal együtt a tánc is függ a politikai rendszertől. Elképzelhető, hogy ismét divatba jön a társastánc? Tibor: - Reméljük. Nagyon jó dolog, hogy óvodások táncolni tanulnak, hogy az iskolásoknak órarendi „tananyag" a tánc. Ezzel nemcsak a mozgásuk, a zenei érzékük fejlődik, hanem a kapcsolatteremtési készségük, a viselkedéskultúrájuk is. Keczer Gabriella