Délmagyarország, 1992. december (82. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-16 / 295. szám

SZERDA, 1992. DEC. 16. GAZDASÁGI MELLÉKLET III. • • Ötezer lakosra egy patika Meggazdagodni nem lehet - 1991 februárjában végeztem a SZOTE gyógyszerész-karán, de a jövőm teljesen bizonytalan volt, mert az állami gyógyszertárakban nemigen volt állás, különösen Szegeden. Először Miskolcon próbálkoztam, majd visszajöttem, és egy maszek gyógynövényboltban dolgoztam. Azután elkezdtük „szervezni" a saját patikát, természetesen a szüleim anyagi támogatásával és hitelfelvétellel. Szeptember harmadikán nyitottuk meg a Kálvária Gyógyszertárat. - Egy ilyen vállalkozás sikere azon múlik, van-e forgalom. Hogyan választották ki helyet? - Forgalmas, de gyógyszertár szempontjából ellátatlan területet kerestünk. A jogszabály azt mondja ki, hogy 5 ezer lakosra jusson egy patika, vagyis 300 méterenként lehet egy gyógyszertár. Itt a közelben van egy gyermekorvosi rendelő és több orvos magánrendelése, nincs viszont patika, ilyen szempontból tehát szerencsés a hely. - Versenyképes lehet egy magánpatika az állami gyógyszertárakkal? - A magánpatikák helyzete hátrányos abból a szempontból. hogy nincs módjuk nagy raktárkészleteket felhalmozni. Előnyös viszont azért, mert bárhonnan beszerezhetik a gyógyszereket, míg az állami gyógyszertárak csak a saját gyógyszertári központjukból. - Honnan szerzik he a gyógyszereket? - A Hungaropharmától, FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Kopasz Ágnes: A patikák nem mennek tönkre A gyógyszerforgalmazás a magyar privatizáció egyik meglehetősen zűrzavaros területe. A gyárak egy része már külföldi tulajdonban van, a korábbi állami monopolforgalmazó mellett megjelentek a magánbeszerzők, bizonytalan a gyógyszertári központok jövője, az állami gyógyszergyárak mellett egyre-másra nyílnak a magánpatikák. Szegeden jelenleg nyolcan fogtak ilyen vállalkozásba; köztük a legfiatalabb. Kopasz Ágnes, huszonhat éves. mert ennek a cégnek kizárólagos szerződése van jónéhány gyárral, és egyedüli importjoga. A gyógyszertári központoktól is kapunk árut, és olyan magánforgalmazóktól, mint például a kecskeméti Gyógyír. - A nyolc szegedi magánpatika között ádáz harc dúl? .. - Egyáltalán nem. Nagyon jó viszonyban vagyunk, az is előfordul, hogy kölcsönadunk egymásnak gyógyszereket, elhozzuk egymásnak az árut, vagy átirányítjuk a betegeket. Azt hiszem, régen nem véletlenül tömörültek céhekbe a kereskedők. - Üzlet vagy hivatás, amit csinál? - Valahol a kettő között. Eredetileg a fogorvosi karra jelentkeztem, de nem bántam meg, hogy végül gyógyszerész lettem. Szeretem ezt a hivatást, de az üzletet is. Nem félek a vállalkozástól, mert a patikák soha nem mennek tönkre, ha szívvel-lélekkel vezetik őket, igaz, az első három évben nemigen hoznak hasznot. Nem lehet annyira meggazdagodni belőle, mint például egy maszek vendéglóból, de biztos, az átlagnál jobb megélhetést biztosít. Igaz, hogy „saját zsebre" megy a dolog, mégsem próbáljuk meg a betegre rásózni a legdrágább gyógyszert, hanem felsoroljuk, mi van. - A gyógyszervásárlásnál is egyre inkább a betegek anyagi helyzete diktál. - így van. Előfordul, hogy - mint a boltban - a beteg megmondja, mekkora összegért adhatok neki gyógyszert. Sokan félnek a januári áremeléstől, de megkaptuk a listát, és abból kiderül, nem drágulnak nagyon a gyógyszerek. - Sok a hiánycikk? - Igen, sajnos egyre több az országos hiánycikk. Ilyenkor nincs mit tenni, igyekezni kell folyamatosan készleten tartani mindent. Keczer Gabriella Milliárdos elképzelések Mintegy 2,3 milliárd dollárt kell Magyarországnak jövőre külföldi konvertibilis adósságainak törlesztésére fordítania - mondotta Cserés Ákos. az MNB főosztályvezető-helyettese a Magyar Távirati Iroda munkatársának. A finanszírozási programon jelenleg dolgoznak a Magyar Nemzeti Bankban, ám a prognosztizálás a korábbiakhoz képest nehezebb. Ma már ugyanis a Magyar Nemzeti Bank mellett más szereplőkkel is számolni kell. A vállalatok egyre inkább élnek a lehetőséggel, jelentős külföldi hiteleket vesznek fel. Az idén a különböző cégek közel 700 millió dollárhoz jutottak ilyen módon. Várhatóan óvatos becslés szerint - jövőre mintegy 600 millió dollár hitelt vesznek fel a magyar cégek. Egyelőre minden egyes vállalati hitelügylet esetén még szükség van a Magyar Nemzeti Bank engedélyére. Ám az MNB ezt minden további nélkül megadja, nem kívánja ugyanis korlátozni a vállalatok ilyen jellegű tevékenységét. A kereskedelmi bankok számára ugyancsak adott a lehetőség külföldi hitelek felvételére. A hazai bankokat mindinkább elfogadják a külföldi pénzpiacokon. így várhatóan a kereskedelem-finanszírozó hitelek felvételét a kereskedelmi bankok veszik át a jövőben. Az általuk felvett hitelek prognosztizálásánál azonban még nagyobb a bizonytalanság. Elképzelhető ugyanis, hogy felgyorsul jövőre privatizációjuk és úgy a külföldi tulajdonosok révén nagyban megnőhetnek hitelfelvételi esélyeik. A Magyar Nemzeti Bank - pénz- és hitelpolitikai iránelvei szerint - jövőre mintegy 1-1,5 milliárd dollár értékű kötvényt bocsát ki külföldön. A kibocsátás összegét rugalmasan kezelik, attól függően, hogy miként alakul a folyófizetési mérleg többlete és hogyan változnak a devizatartalékok. Lényeges a működőtőke-beáramlás nagysága is. A központi bankban úgy számolnak, hogy az továbbra sem lassul, az ily módon beérkező pénztőke jövőre is egymilliárd dollár körül alakul. Valószínű, hogy a Nemzetközi Valuta Alappal kötött hároméves megállapodás jövőre esedékessé váló részleteihez az MNB már hozzájuthat. Ez újabb, mintegy 400 millió dolláros hitelt jelent. Mint ismeretes, a hároméves megállapodás idei évre esedékes részleteiből a Magyar Nemzeti Bank egyetlen egyet sem vett igénybe. (Az év elején lehívott mintegy 100 millió dolláros kölcsön még a múlt esztendő negyedik negyedévi részlete.) Ennek az az oka, hogy a költségvetés helyzete nagyban eltért a megállapodásban foglaltaktól. Az így kiesett kölcsönök jövőre már nem hívhatók le. Remélhető, hogy a hároméves megállapodás további folytatása zökkenőmentes lesz, mivel a Parlament 185 milliárd forintos hiánnyal fogadta el a jövő évi költségvetést. Hitelek várhatók a Világbanktól is. A Világbanktól és a japán Eximbanktól jövőre mintegy 350-400 millió dolláros kölcsön lehívásával számolnak a Magyar Nemzeti Banknál. Fuvaroztatói klub Szegeden A MAV Szegedi Igazgatóság szakemberei már régóta tervezik egy olyan klub létrehozását, ahol a szállításban érdekelt felek találkozhatnának, és információikat rendszeresen kicserélhetnék. Ez a terv az elmúlt napokban megvalósult. A Vasutas Művelődési Házban megalakult a fuvaroztatók információs klubja. Az alakuló ülésre mintegy negyven fuvarozó, fuvaroztató és speditőr jött el. Célként fogalmazták meg a vasútigazgatóság és a tagságot nyert fuvaroztatók segítését, a kereskedelmi és a marketingtevékenység fellendítését, természetesen a kölcsönösség elve alapján. A fuvaroztatók klubja lehetőséget kínál arra, hogy a klubtagok első kézből, a lehető leggyorsabban jussanak a vasúti fuvarozással kapcsolatos információkhoz, egymással véleményt cseréljenek és üzletkötéseket is beszéljenek meg. A havonta megtartandó foglalkozásokon, a kötetlen beszélgetéseken túl, előre meghatározott konkrét programokat, előadásokat is szerveznek. A klubnak bárki tagja lehet, aki elfogadja a működési szabályzatban rögzítetteket, és részvételével segíteni kívánja a közös cél megvalósítását. Ezért továbbra is váiják azon vállalatok, szövetkezetek, gazdasági társaságok, egyesületek, magánvállalkozók jelentkezését, akik e tevékenységben szeretnének részt venni. Jelentkezni lehet a MÁV Igazgatóság Árufuvarozási Osztályán (Szeged, Tisza Lajos krt. 28-30.) Bakó Antalnál személyesen, illetve a 323-130-as telefonon Gellért József Haszongepjarmű-egyesület A magyarországi haszongépjárműpark korszerűsítését tartja elsődleges céljának a Magyar Haszongépjármű Importőrök és Forgalmazók Egyesülete. Az egyesületet azok a nagy európai gépjárműgyártók képviselői alapították, amelyek jelen vannak Magyarországon, így többek között a Mercedes, a Scania, a Volvo a DAF, az ISUZU. Magyarországon a haszongépjárműpark háromnegyed része elavult, a járművek korszerűtlenek. nem felelnek meg sem a környezetvédelmi, sem a biztonsági előírásoknak hangzott el az egyesület hétfői sajtótájékoztatóján. Az egyesület arra törekszik, hogy ezeket az elavult gépjárműveket az elkövetkező években korszerű, új termékekre cseréljék le. Ehhez természetesen arra is szükség van, hogy a forgalmazókon kívül a felhasználók is érdekeltek legyenek a korszerű, de drágább járművek beszerzésében. A haszongépjármű-forgalmazók egyesülete ezért együtt kíván működni a kormányzati szervekkel, vámszervekkel, a pénzügyi szférával egy kedvező finanszírozási rendszer kialakításában. Az alapítók feladatuknak telfintik a fogyasztók igényeinek teljes körű kielégítését: szervizhálózat kialakítását, a garanciális javítás és a szavatossági feladatok ellátását, a megfeleld alkatrész utánpótlást. Éppen ezért az egyesületnek azok a cégek lehetnek tagjai, amelyek kizárólagos gyári képviseleti joggal rendelkeznek. Kecskelegelő helyett legalább sarjerdő Aki erdővel foglalkozik, az megszokta, nem egy-két éves távlatokban kell gondolkodnia. A most ültetett csemete, a fafajtól, a felhasználás módjától függően tíz, harminc vagy épp nyolcvan év múlva éri el a fejlődése optimumát. A külső szemlélő számára talán ezért is jelenti az erdész hivatás a nyugalmat, a hosszútávú értékek tiszteletét. Nemrégiben egy erdész fórumot hallgathattam végig, ahol percek alatt kiderült, a szomszéd „erdeje" mindig zöldebb. Az előadásokból, hozzászólásokból kiderült, azok, akik bent vannak az erdőben úgy érzik, hogy bent vannak az erdőben. Az elhúzódó kárpótlás, az új erdőtörvénnyel való késlekedés, a szakhatósági, felügyeleti és tulajdonlási anomáliák, természeti és pénzügyi „aszály"károk mindinkább összetorlódó, nehezen átlátható problémákat okoznak. Az egy helyben topogás, a szakmai ismérveket mellőző, politikai beütésekkel tarkított látszatmegoldások elkedvetlenítik az erdészeket. Az erdészeti egyesület nevében szóló nyugdíjas főmérnök volt a legszókimondóbb, hisz neki a magánéletében már nem sok vesztenivalója lehet, amiért a közállapotokkal foglalkozik. Szerinte a magyar erdő ma Csáki szalmája, mindenki csak hasznot szeretne belőle húzni. Nem ritka a lopás, az erdőírtás. miközben az erdőfenntartási alapba alig csordogál a pénz. Bár a kárpótlás első szakasza ez előre kalkuláltnál kevesebb erdővel fizet múltunk bűneiért, féő, hogy a többi szakaszban felerősödik az erdőéhség. A A szomszéd erdeje mindig zöldehh. Kivéve talán a telet. „fűrészüzemmel integrált" erdőgazdálkodást itt az ideje, hogy a természethez szervesen kapcsolódó váltsa fel. A nem állami erdők mostani 30 százalékos aránya privatizációval és kárpótlással 40-45 százalékra változhat. Ezért lényeges, hogy ezen erdők gondjait is vállalja valaki. Legalább annyi kötöttség illene, hogy a fakitermelést követően kecskelegelő helyett legalább sarjerdő legyen a folytatás. A vadgazdálkodásból is helytelen lenne kirekeszteni az erdészt. A földművelésügy, mint szakhatóság, embere tisztéhez méltóan kimértebben, az eddigi változások aprólékosabb elemzésével töltötte ki a neki szánt időt, egyben elismerve azt, hogy a fő kérdések még mindig függőben vannak. Szavaiból kitűnt, hogy az erdők osztatlan közös kezelésében a szövetkezeti, társasági és közbirtokossági formákból lehet választani. A kezelést tekintve is magán erdő csak kisebb szórványokban képzelhető el, s a tervek szerint, aki egyáltalán nem vesz igénybe állami támogatást, az 35 évig szabadon rendelkezhet tulajdonával. A tulajdonviszonyok labilis voltát mutatja, hogy alapvető törvények és döntések híján még a tartósan állami tulajdont kezében tartó ÁV Rt. erdészeti csoportjának vezetője sem tudja, hogy csak a 19 állami erdőgazdasági vagyon 15-16 milliárd forintján kell őrködnie, vagy az állami erdő is az övé lesz a maga 135 milliárd forinton nyilvántartott értékében. Az erdőgazdaságok társasági formában működnek, általában a tulajdonuk fele az ÁV Rt.-jé, a dél-magyarországi és a szombathelyi csak a teljesen állami. Európában egyaltálan nem gyakorlat, s nem tűnik ideálisnak, hogy az állam társaságokra bízza erdeit. A kincstári törvény elkészültéig a legalapvetőbb tulajdonosi kérdésekre sincs hosszútávra érvényes válasz. Az átmenet remélhetően nem tart a fák életével összemérhető ideig. A türelmes erdész talán erre gondolhat, amikor beleveti magát a napi munkába, holnap éppúgy, mint ma. T.Sz.I.