Délmagyarország, 1992. november (82. évfolyam, 257-281. szám)

1992-11-09 / 263. szám

HÉTFŐ, 1992. NOV. 9. Véget ért a Bibó-konferencia Te vagy a vadász, és te vagy a vad A VÁROS 3 FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Szabad György kiemelte, hogy a magyar polgárok elvárásaiban él egy politikai gon­dolkodó-ideál, ami ugyanúgy, mint a dualizmus korá­ban, ma is - egye­lőre - inkább be­teljesületlenül, az t^mmmmmmm igények szintjén létezik. A Bibó által elnevezett „hamis realisták" és „ túlfűtött lényeglátók" a dualizmus korában olyan elméleti ka­tegóriákhoz tartoztak, amelyek ma ismét életre keltek a ma­gyar politikai életben. A par­lamenti elnök szerint a bibói értekezésben nincs ugyan ál­lásfoglalás az ideális politikai magatartásforma mellett, bár benne a moralista és a pragma­tista szemlélet érvei is megje­lennek, de a kívánság mégis megvan rá. A gondolatok kö­zött elrejtve, mint ahogyan a késő reneszánsz olasz vadász­festményein a vad - láthatat­lanul, valahol a sűrűben. Bibó is csak jelzi ezt a kívánságot; jelzői maguk teremtik a fe­A magyar Országgyűlés elnöke, Szabad György történész érkezett szombaton Szegedre, hogy zárszót mondjon a kétnapos Bibó István konferencián. A kormánypárti politikus nem kívánt hozzászólni a találkozón elhangzott vitákhoz, de indokoltnak látta kifogást emelni azzal szemben, hogy a bibói életművet bárki kisajátítsa. Záróbeszédében a dualizmus politikai magatartás-típusait elemző bibói gondolatokból vont le következtetéseket a mai magyar társadalomra nézve. szültséget: nem beszél túlfűtött realistákról, sem realista lé­nyeglátókról. De felismerhető, hogy ideálja az a lényeglátó pragmatista politikus, aki nem a dualizmusra jellemző kétes kompromisszumokat köti meg. - Azt hiszem - mondja Sza­bad György - a bibói vadászat esetébén éz a sűrűben pihenő történelmi szerep az, amit a magyar polgár a mesék egy­szarvújaként szeretne a ma­gyar politikai életben megje­lenni látni. Minél érzékenyebb azonban valaki a politika iránt, annál inkább várja ezt el, na­gyobb mértékben a kormány­zattól, s több türelemmel az el­lenzéktől. Másfelől viszont mi­nél nehezebb az igény teljesíté­se, annál nagyobb a csalódás, annál veszélyesebbek lehetnek az indulatok. Az átalakulás fo­lyamatában mégis ez a megidézett vad kell hogy a lé­nyeget jelentse. Mégpedig úgy, hogy a lényeg tel­jesíthetősége és il­luzorikussága ha­wmmmmmmm tárait pontosan kell ismerni. Szabad György, bár elméleti síkon, de fél­reérthetetlenül utalt arra, hogy e csalódottság jó terep a de­mokrácia tudatós és nem tudatos ellenségeinek. Ha a kormányzat és az ellenzék politikusai, mint demokraták, ezzel szemben ném ismerik fel közös érdekeltségüket, akkor olyan hamis realisták jelennek meg, akik rájátszhatnak az elégedetlenségre. A mai lé­nyeglátás e közös érdek felis­merését is jelenti. A parlamenti elnök szerint a magyar de­mokrácia jövője azon múlik majd: lesz-e mindkét oldalon elegendő bölcsesség, erő és Bi­bón is nevelkedett tudás a lé­nyegre összpontosításhoz. S. P. S. KÖZÉLETI NAPLÓ MA A SZOCIALISTA PÁRT irodáján (Tisza L. krt. 2-4.1. 123.) dr. Bálint János in­gyenes jogi tanácsadást tart az érdeklődőknek, 15-16 óra között. A MUNKÁSPÁRT Csap utca 62. szám alatti párthá­zában 16-17 óráig ingyenes jogi tanácsadást tart dr. Zlehovszky Ilona. JOGSEGELYSZOLGAL AT az SZDSZ Földváry utca 3. szám alatti irodájában, 16-17 óráig. Tartja dr, Pesti Gábor. HOLNAP A MUNKÁSPÁRT Bel­város I. szervezete délután 4 órakor taggyűlést tart a Csap utca 62. szám alatti pártház­ban. A Vagyonügynökség nem patikatulajdonos (Folytatás az I. oldalról.) Rossz az ÁVÜ terve, hallhattuk a sajtótájékoztatón, arra nézve is, hogy egyetlen állami központból, s egy év alatt akarja privatizálni a gyógyszertárakat. Ezeket az intéz­ményeket önkormányzati tulajdon­ból, a megfelelő helyi megoldások megtalálásával kell privatizálni. A helyi megoldásokat pedig a fővá­rosi központ nem tudja megke­resni. Az ügy mögött a vagyonos gyógyszerészek állnak, akik a jól működő, nyereséges intézménye­ket szeretnék megszerezni, s nem különösebben törődnek a vesz­teségekkel. Gyógyszertárral nem fordulhat elő az, ami például az élelmiszerboltok sokaságával megesett az országban, hogy priva­tizálás után, mondjuk játékterem lesz. Eddigi fejlemény: az ÁVÜ fel­függesztette az alapítási jog és a vagyonátvételi eljárást, illetve a fő­városi központot, a Pharmafonta­nát átadta a fővárosi önkormányzat tulajdonába. További tárgyalások nem a ringben, hanem a zöld asz­talnál várhatók. II. világháborús emléktábla-avatás AII. világháború pestszentimrei áldozatainak állított emléktáblát a dr. Széky Endre Pestszentimre Tör­téneti Társaság Budapesten a XVIII. kerületben. Az emléktáblát a Pestszentimrei napok keretében avatták fel vasárnap. A lakosság adományaiból, tár­sadalmi munkából, valamint a he­lyi önkormányzat és az Általános Ipartestület kerületi szervezetének anyagi támogatásával állított em­léktábla avatóünnepségének fővéd­nöke - Göncz Árpád - levélben köszöntötte az eseményt. A köztár­sasági elnök levele hangsúlyozza: „Az az emléktábla, amit most fel­avatnak, a II. világháború áldozata­ira figyelmeztet. Magyarokra és nem magyarokra. Harctereken és táborokban elpusztultakra, a hátor­szág halottaira. De kell, hogy em­lékeztessen magára a második vi­lágháborúra is, melyet a fasizmus robbantott ki, s amelyet a világ csak iszonyatos áldozatok árán tu­dott elfojtani. Ez az emléktábla tehát a fasiszta veszély mementója. A hétköznapi fasizmus mementójá­é is. Figyelmeztet, hogy ne enged­jük önmagukban - társadalmunk­ban - kibújni a nácizmus horogke­resztes-nyilaskeresztes csíráit.." MIRŐL IRT A DM? dElmagvarorszao 75 éve Oroszországban győzött a munkás­és katonaforradalom Az olasz fronton lejátszódó nagyszerű eseményeket is messze túlszárnyaló hírek érkez­nek Oroszországból. A munkás­tanács katonai forradalmi bizott­sága az ideiglenes kormány tag­jait letartóztatta és addig, amíg a munkástanács kormánya megala­kul, a forradalmi bizottság átvet­te a kormányhatalmat. A kor­mány tagjai közül egyedül Ke­renszki menekült meg, akinek le­tartóztatását elrendelték. Ezek a hírek, amelyeket részben egyik Rádió-állomásunk közlése, rész­ben a Pétervári Távirati Iroda hi­vatalos jelentése alapján isme­rünk, az orosz forradalmi de­mokráciának teljes diadalát hir­detik. (...) Az orosz forradalom csalódásai után nem tudjuk za­vartalan érzésekkel fogadni a pé­tervári államcsiny hírét. A hábo­rú sok keserű meglepetéssel szol­gált már az emberiségnek és ez arra int bennünket, hogy a re­ménység szárnyán óvatosan emelkedjünk fel. De mégis, lehe­tetlen eltitkolni azt az érzé­sünket, hogy azok az események, amelyek most Oroszország föld­jén világot megrázó dübörgéssel végigszáguldanak, a békének nagyszerű ünnepét készítik elő. (...). (1917. nov. 9.) DÉLMAGYARORSZAG 50 éve Német félhivatalos vélemény Sztálin beszédéről A Német TI diplomáciai szerkesztője ezeket írja: Mint német politikai körök­ben megállapítják, Sztalinnak a bolseviki forradalom 25. évfor­dulójára mondott beszéde min­denekelőtt azzal tűnik ki, hogy az évfordulóról egy szó sincs benne. Sztálin nyilván nem tartja szükségesnek, hogy a világot emlékeztesse mindazokra a bor­zalmakra, amelyekkel Oroszor­szág történelme megtelt ama naptól kezdve. Míg beszéde egy­része úgy tünteti fel a bolseviki diktátort, mint józanul mérlege­lő, a helyzetét nevén nevező fér­fiút, aki szkeptikusan ítéli meg a jövőt és egyáltalán nem hagy fenn kétséget aziránt, hogy a Szovjetunió nem bízik úgyneve­zett barátaiban, addig a beszéd másik részében, amelyben népé­hez fordul, Sztálin megkísérli megállapításainak kijózanító jel­legét gyengíteni anélkül azon­ban, hogy felhívásának az utolsó erőfeszítésére különösebb meg­győző erőt adhatna. (1942. nov. 8.) Víi-MAmmsm 25 éve Szerencse a szerencsétlenségben Az egyik észak-kolumbiai tar­tomány parasztjainak szerencsé­jük volt a szerencsétlenségben. Nemrég egy számos emberéletet követelő földrengésnél, amely óriási anyagi károkat is okozott, feltárult Bogotától 120 kilomé­terre északra a Czizaque-tarto­mányban egy smaragdlelőhely, amelyből a környékbeliek egész kis vagyonra tehetnek majd szert. (1967. nov. 9.) /V Délvidékről a Hágiban Tizenhetedik hónapja dúl a háború a széthullott Jugoszlávia váltakozó területein, egyre jobban létében fenyegetve a menekülő, fogyatkozó délvidéki magyarokat is. Domonkos László a Magyarok a Délvidéken című, pár napja a Zrínyi kiadónál megjelent köny­véből megérthetjük a háború ered­etét és okait. De Domonkos László elsősorban és főleg a 74 évvel ezelőtt elcsatolt, akkor jóval több, mint félmilliós, azóta folyamatosan fogyó délvidéki magyarság sor­sáról, történetéről, irodalmáról, sajtójáról, egyesületeiről ír: ismerteti a kevés sikert és sok kudarcot eredményező küzdelme­ket, melyeket a délvidéki magya­rok vívtak megmaradásukért a szerb beolvasztási törekvésekkel szemben. A huszadik században most harmadszor fordul elő, hogy délvidéki magyarok ismét tízezer­számra menekülnek földjeikről, lakásaikból, hogy életüket ment­sék,- és elrabolt javaikat most is szerbek osztják szét egymás kö­zött. Ma este 6 órai kezdettel a kávé­ház közönsége előtt beszélget a szerzővel most megjelent könyvé­ről és a könyv megírása óta történt eseményekről, a Vajdasági Magya­rok Demokratikus Közössége heroikus küzdelméről — Dobos Kati művésznő közreműködésével - az est házigazdája, Sényei Róbert. Francia professzor - angolul - magyar tudósról Törik a betont Napok óta légkalapácsok törik az aszfaltot Szegeden, a Vitéz utcában. Szó sincs valami rendkívüli dologról; az egy­szerű városlakó megszokta már, hogy legyen az ok csatorná­zás, telefonkábel-fektetés, vagy akár útkarbantartás (utóbbi­ra eddig fel nem derített okok miatt mindig a szabadtéri játé­kok alatt kerítenek sort), időnként légkalapácsok dü­börögnek. Hétköznapi dolog ez, együtt is élünk vele szépen. A Vitéz utcában azonban nemcsak hétköznap, hanem hétvé­gén is keményen folyik a munka. Reggel fél 7-től napnyugtá­ig. Vajon az elmúlt rendszerből itt rekedt sztahovisták vagy jól képzett szadisták kezdik ilyen korán a műszakot? S miért csak a hétvégeken törik az aszfaltot, s miért a hét többi nap­jain végzik a csendesebb munkálatokat? Ezeket a jogosnak látszó kérdéseket teszik fel - már a második hét vége regge­lén - az álmukból felriadt lakók, akik többségének furcsa szokása, hogy szombaton és vasárnap szeret sokáig aludni. Illetve csak szeretne, mert a betontörögetés és az alvás egy­mást kizáró fogalmak. Reng a ház, rezegnek az ablakok. A lakók csendesen tűrnek, behúzódnak szobáikba, s aki teheti, elmegy otthonról. De az emberek roppant kíváncsiak, miféle halaszthatatlan okból törik fel a betont, hogy még a hétvégé­jüket sem kímélik. Bármi legyen is az ok, a lakók optimisták. Kizártnak tartják, hogy ebben a városban előfordulhasson olyasmi, hogy például Karácsony szent estéjén légkalapács ritmusára szóljon bárhol is a Csendes éj... P. T. P. A tanácskozás szünetében a rangos nemzetközi vendégek közül kérdeztünk meg néhá­nyat arról, mi motiválta őket, hogy egy kis ország szakmai tanácskozására eljöjjenek? A. Iaina (Tel Áviv), az izra­eli Nefrológiai Társaság el­nöke: - A magyar nefrológia fejlő­dését látom. Néhány évvel eze­lőtt alig találkoztunk magyar nefrológusokkal a nagy nem­zetközi kongresszusokon, s ezért a világ alig tudott vala­mit arról, hogy mi történik Önöknél a vesegyógyítás-kuta­tás területén. Mára kiléptek a világ elé, s a többi között meg­tudhattuk, hogy 40-nél több dialízis osztály működik Ma­gyarországon, ahol a veseelég­telenségben szenvedő betegek megkapják a szükséges keze­lést. Az itt folyó munka minél jobb megismerése az, amiért szívesen eljöttem a magyar kollegák tanácskozására. Boner professzor (Tel Aviv), a jövő évi nefrológiai világkongresszus főtikára: A hét végén rendezték meg a Magyar Nefrológiai Társaság nagygyűlését Szegeden, a SZOTE Oktatási Központjában. A nagy érdeklődés mellett lezajlott kétnapos tanácskozáson a vesebetegségek prognosztikai vonatkozásairól, a kálium anyagcseréről, illetve a proteinuriáról, azaz a vizeletben megjelenő fehérjékről hangzott el közel félszáz előadás. A magyar vesekutatók és gyógyítók tudományos összejövetelét számos európai ország nefrológiai társaságának elnöke, illetve a közelgő nemzetközi vesekongresszusok főtitkárai tisztelték meg jelenlétükkel. - Egyrészt országom és Magyarország, e két kis ország közötti kapcsolatok fejlődését elősegítendő fogadtam el a meghívást, de nem titkolt szán­dékom a világkongresszus elő­készítése. Nevezetesen, szeret­nék azoknak az utazásához se­gítséget nyújtani, akik az előző konferencián nem tudtak részt­venni. J. D. Briggs (Glasgow), a jövő évi európai Nefrológiai Kongresszus elnöke: - A magyar nefrológusok tanácskozása kiváló alkalom arra, hogy több olyan szakmai kérdéssel ismerkedhessek meg az európai tanácskozás előtt, ami Európának ezen a részén fontos és jellemző. G. Richet professzortól, a Nemzetközi Nefrológiai Tár­saság volt elnökétől nem kel­lett indoklást kérni, miért tisz­telte meg a magyar vesekuta­tók nagygyűlését, hiszen "magyar elkötelezettségének " bizonyítéka, hogy a világon először ő írt angol nyelven Ko­rányi Sándorról, akit a vese kórélettanának megalapozója­ként tisztel. Tőle ezért a Korá­nyi- érdeklődés születéséről érdeklődtünk: - A vesebetegséggel kap­csolatosan létrejövő két alap­vető változásról akartam tudni: az egyik a vizenyősség, a má­sik az urémia. Mindkettő kiala­kulása esetén ugyanis fo­lyadék, illetve káros anyagok maradnak vissza a szerve­zetben. Az utóbbit, az urémiát, Korányi is vizsgálta. Igaz ugyan, hogy már korábban használták az úgynevezett fa­gyáspont csökkenést a vese koncentráló képességének a mérésére, ám ezt elsőként Ko­rányi hozta összefüggésbe a vesefunkció változásával, rom­lásával. Szegedi előadásom cí­me - Korányi Sándor a vese kórélettanának megalapozója - is elárulja, miként értékelem a magyar tudóst. Egy na­gyobb terjedelmű, a közel­jövőben angolul megjelenő tanulmányomban részletesen foglalkozom Korányi vesebe­tegségekkel kapcsolatos megfi­gyeléseivel. K. K.

Next

/
Thumbnails
Contents