Délmagyarország, 1992. november (82. évfolyam, 257-281. szám)

1992-11-06 / 261. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1992. Nov. 2. Panic másodszor is megúszta Egy paraszthajszálon múlott, hogy Milán Panic Kis­Jugoszlávia miniszterelnöke megúszta a szövetségi parlament felsőházában a szerb nacionalisták és radikálisok által kezdeményezett bizalmi szavazást. Egy szavazaton múlott, hogy elvetették a bizalmatlansági indítványt, s ez elsősorban a kardos montenegrói képviselőknek köszönhető, akik a hazaárulás vádját is magukra vállalva, bátran kiálltak a miniszterelnök mellett. Ezzel a Panic-ügy, ha nem is zárult le, de elodázódott. Milosevicék nyilván mindent megtesznek, hogy még a választások előtt lejárassák, sőt, ha egy mód adódik rá, az erőszaktál sem rettenve vissza, megbuktassák legnagyobb politikai riválisukat, a Cosic-Panic kettőst. Most az a nagy kérdés, hogy ebben a köztársaság kontra szövetség konfliktusban a hadsereg kinek az oldalára áll. A megoldás kulcsát is ezért a hadsereg meg az egyelőre eléggé esetlenül, félénken lavírozó elnök, Cosic tartja kezében. T.T. Muzulmán összefogás A boszniai szerbek erősítik támadásukat a köztársaság észak-keleti részén, ahol Ga­radac környékén kritikus hely­zet alakult ki - jelentette csü­törtökön a horvát rádió. Helyi forrásokra hivatkozva a rádió azt közölte, hogy csak szerdán Garadac védő közül 18 ember halt meg, 19 másik pedig megsebesült. Naponta több ezer tüzérségi lövedék, gránát csapódik be az 50 000 lakosú, stratégiai fontosságú városra. A szerb tüzérség nem kíméli az iskolákat, a kórhá­zakat, a mecseteket és a temp­lomokat sem. Garadac lakosságának 60 százaléka muzulmán, 15 százaléka horvát származású. - Az iráni fegyveres erők készek segítséget nyújtani a boszniai muzulmánoknak a helyi szerbek ellen vívott háborújukban - közölte csü­törtökön az iráni rádió. Az iráni hadsereg parancsnok­ságának közleménye szerint az iráni fegyveres erők „sem­miféle anyagi és erkölcsi tá­mogatást nem fognak megta­A Pius rend lovagja II. János Pál pápa csütörtökön a Pius lovagrend nagykeresztje egyházi kitüntetésben részesítette Keresztes Sándort, a Magyar Köztársaság szentszéki nagykövetét a magyar-vatikáni kapcsolatok ápolásában és a vallásszabadság érvényesítésében végzett munkássága elismeréseként. A kitüntetést a vatikáni palotában Angelo Sodano, bíboros, vatikáni államtitkár adta át a nagykövetnek. - Képviselő úr, mi történt? - Megalázták Magyaror­szágot. - Egy távolabbi külhoni szemlélő, mondjuk az Európai Közösség osztályon felüli bér­ceiről, nem csak annyit lát-e ebben, hogy összevesztünk a közös játékon? - A magyar diplomácia hatékonyságától függ, hogy felfedezik-e a bősi elterelésben a formálódó szlovák nemzeti identitás görcsös megfogal­mazódását? Hogy megcsinál­ták, ha tetszik a nagyvilágnak és Magyarországnak, ha nem. Sajnos, szomorú és nagymére­tű kabátlopási ügybe kevered­tünk. De azt kell tudatosíta­nunk mindenütt, hogy ki volt a kabát tulajdonosa... Az önálló­suló Szlovákia első lépésben a cseheket dobta, a másodikban a magyarokat. Hosszú távon öngólt lőttek. - De a biztonságpolitika gondjai rövid távon szoktak jelentkezni. - Valódi katonai jelentősége a varsói szerződés idején lett volna, egy teljes mértékben elkészült bős-nagymarosi víz­lépcsőrendszernek. A szerint az elgondolás szerint, a víz­lépcső megsemmisítésével Bécs alatt létre lehetett volna hozni egy elárasztott területet, ahol nyugatról kelet felé na­gyon nehéz előrenyomulni. De az egész erőműrendszer jelen­leg sem épült fel. A ma összegyűlt, illetve a tározóban ma összegyűjthető vízmennyi­ség pedig nem elég az elárasz­tásra. Katonailag ennek a mai ügynek nincs jelentősége. A mai technikának ez semmilyen irányban sem akadály, se így, se akkor, ha valami katasztrófa következtében kivágtatna a Duna, a gáton át... - A vízlépcső priva­Bős katonai jelentősége Szlovák öngól? Durva helyzetben fogalmazzunk brutálisan: a kutya ugat, a Duna folyik, de már új mederben. Két szavazás között megkértem Horváth Lajos képviselőt (MDF), a honvédelmi bizottság tagját, beszélgessünk egy kicsit a Duna-elcsatolás katonapolitikai jelentőségéről, ha egyáltalán van ennek az ügynek ilyen jelentősége. tizációjáról hallani. Mi lesz, ha mondjuk tehetős romániai és kis-jugoszláviai erők priva­tizálják Bőst? - Ha tényleg privatizálni akarják, nekünk kellene fölvá­sárolni. De hadd térjek vissza a második kérdéshez! Az új Szlovákia kezdete egy intenzív visszafejlődési folyamat. Nem túl jó viszony a csehekkel, nem túl jó viszony a magyarokkal. Ebben a helyzetben nekünk az a dolgunk, hogy ne toljuk még jobban a szlovák politikát a kis-jugoszláviai és a romániai felé. Azt ugye, hallottuk, hogy Románia az embargó kijátszá­sával gesztusokat tett Kis­Jugoszláviának. Semmiképp se szabad olyan viszonyok kiala­kulását elősegítenünk, hogy ez a két déli szomszédunk az északi Szlovákiának tehessen gesztusokat. Szerbia le van kötve, Románia nagyon szeret­ne bekerülni az elfogadott országok közé. Amit esetleg szívesen megtennének, azt valószínűleg nem tehetik meg A magyar oldal Görcs a „néhai" varsói szerződésen akkor, ha ország-világ előtt tökéletesen nyilvánvaló, hogy egy konfliktusért nem Magyar­ország a felelős. - Igen, de akkor ordítania kell annak, hogy a szlovák fél az agresszor. - Ami a cseh és szlovák tárgyalásokból kiszivárgott, abból annyit már most is lehet tudni, hogy a szlovák haderő nagyságrendjében hozzáve­tőlegesen azonos a magyaré­val, a minősége pedig jobb. Ezzel együtt sem hiszem azt, hogy Szlovákia komolyan arra gondolna, hogy megtámadja Magyarorságot, vagy komo­lyan gondolja azt, hogy Ma­gyarország meg akarná őt támadni. - Noha a magyar ellen­ségkép a Meciar-féle belpoli­tikában jelentékeny szervező erő. A választási sikerében is része volt ennek. - De e mögött nincs katonai fenyegetés. Ne értékeljük túl ezt. Akárhogy is, de békés megoldás kell. Nem szemé­lyeket és presztízseket kell megmenteni, hanem Magyar­országot. És a szomszédunkat is. - De nem csak a Duna erejére számít a magyar politika, netán arra, hogy a folyó elmossa a gátakat, ha­nem a saját képességeire is? - A legjobb képességeink szerint kellene felkészülni már most arra az eshetőségre is, ha szétmegy a gátrendszer. Akkor nekünk százszázalékosan kell majd tudnunk bizonyítani, hogy nem azért ment szét, mert a magyarok diverzánsakciókat csináltak. Mi a béke pártján vagyunk, és az önálló Szlová­kiának sincs más lehetősége. ZELEI MIKLÓS A Romániai Magyar De­mokrata Szövetség képviselő­és szenátori csoportja csü­törtökön közös nyilatkozatot tett közzé, kifejezésre juttatva megdöbbenésüket azzal kap­csolatban, hogy Ion Iliescu elnök hétfőn az összes pártok képviselőivel konzultált az új kormányfő személyéről, kivéve az RMDSZ-t. - Nem tudjuk megérteni, mi rejlik amögött, hogy figyelmen kívül hagyják ezt a - Románia politikai életében fontos sze­repet játszó - politikai ala­kulatot. Mégha az RMDSZ nem is mutatott szándékot arra, hogy az adott körülmények között részt vegyen a kor­mányban, semmi sem igazol­Elszigetelési kísérlet hatja, hogy megfosszák annak lehetőségétől, hogy véleményt nyilvánítson egy ilyen fontos kérdésben - olvasható az állásfoglalásban. Az RMDSZ képviselői és szenátorai nyilatkozatukat a következő megfontolással zárják: - Ha arra gondolunk, hogy ismételten meg nem érdemelt váddal illetnek bennünket úgynevezett szaka­dár törekvések elmén, felte­hetjük a kérdést, vajon nem éppen politikai alakulatunk létezésének és fontosságának figyelmen kívül hagyása irá­nyul-e elszigetelésünkre, arra, hogy megakadályozzák állás­pontunk szervezett és de­mokratikus keretekben történő kifejtését? * November közepén para­fálják Románia és az Európai Közösség leendő társulási szerződésének a jegyzőkönyvét - közli az e tárgyban zajló román-EK tárgyalások szerdán véget ért hatodik fordulója után kiadott közösségi nyi­latkozat. Az EK-kommüniké meg­állapítja, hogy bár az EK­visegrádi szerződésekhez ha­sonló megállapodás egyes kérdéseiben maradtak még nyitott pontok - mindenekelőtt a mezőgazdasági cikkek kereskedelmében nyújtandó kölcsönös engedmények téren - azonban a felek úgy látják, hogy az EK további szakértői tárgyalások során a következő néhány hétben áthidalhatóak lesznek. Ebben bízva a most véget ért kétnapos találkozón már abban is megegyezés született, hogy a parafálásra - felte­hetően a hónap közepén - Bu­karestben kerül majd sor. Értesülések szerint hasonló áttörés egyelőre még nem várható a bolgár-EK szerződés esetében, ahol a bolgárok ­nem hivatalos források szerint - még az így elérhető politikai nyereségek ellenére sem haj­landóak feladni a mezőgaz­dasági cikkek forgalmában nagyobb engedményeket kö­vetelő álláspontjukból. Gore, a környezetvédő Az amerikai magyar Környezetvedelmi Alap Albert Gore-hoz, az Egyesült Államok új alelnökéhez fordult támogatásért a bősi vízlépcső elleni harcban. Erről Liplák Béla, az alap elnöke tájékoztatta az MTI tudósítóját. Lipták. aki az elmúll hetekben a Duna-eltérítés helyszínén vezette a nemzetközi tiltakozásokat, elmondotta: mindent megtesznek, hogy felhívják a januárban hivatalba lépő új amerikai kormány figyelmét a kérdésre. Reményt nyújt, hogy Albert Gore alelnök ismert, tekintélyes környezetvédő, akit határozott kiállásáért e kérdésekben hevesen támadtak ellenfelei a választási kampányban. Gore szakkönyvek szerzője, aki korábban slkraszállt többek között az Aral-tó védelmében is, s 0 vezette az amerikai törvényhozás küldöttségét a riói környezetvédelmi világkonferencián. Cél az is, hogy rábírják az alelnököt: látogasson el Bőshöz, hiszen a környezeti katasztrófa magáért beszél. Az alap egyébként bízik abban, hogy az ugyancsak januárban összeülő új törvényhozás elé kerül a készülő törvényjavaslat, amely indítványozza: az önálló Szlovákia ne kapja meg a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt az Egyesült Államoktól és ne részesülhessen világbanki hitelekben mindaddig, amíg fel nem adja a kömyezetpusztító, a Duna-eltérítéssel a nemzetközi jogot, a magyar szuverenitást sértő építkezést. Rombolásra szánt segélyek? A világ legerőteljesebben fegyverkező fejlődő orsz.ágai jutnak a nemzetközi segélyek oroszlánrészéhez - mutatta ki a Világbank egyik tanulmánya, amelyet a pénzintézet szakér­tője ismertetett Tokióban. A fegyverkezési kiadások listájának élén álló 13 fejlődő ország együttesen évente átlagosan 5,9 milliárd dollárnyi segélyt vett föl az 1978-89 közötti évben, többet mint az a 35 ország, amely a 114 ország adatait magába foglaló listán a rangsorban hátul áll. Ez utób­biak összesen 5,3 milliárd dol­lárnyi segélyben részesedtek. A Világbank - mint azt a tanulmány egyik társszerzője a Tokióban folyó leszerelési kér­désekkel foglalkozó szakértői tanácskozáson elmondta - első ízben vetette egybe durva szá­mításokkal az országok katonai erőfeszítéseit. Nem vizsgálták az egyes országokat fenyegető biztonsági veszélyeket, csak a katonai kiadások arányát ­hasonlították össze. Az ered­mény: a világ fegyverkezési erőfeszítésekben élen járó országai egyben a legtöbb segélyhez is jutnak. A lista élén többek között Irak, Vietnam, Egyiptom, Szíria, Angola, Jordánia, Laosz, Jemen, Irán, Etiópia és Mozambik áll. Amerika bünteti Európát Az Egyesült Államok csütörtökön súlyos retorziókat jelentett be bizonyos közöspiaci, elsősorban is francia importáru­csoportokra. A behozatali korlátozás mintegy 300 millió dollár értékű fehérbor, gabona és étolaj importját érinti: december 5-étől az amerikai vámhatóságok 2(X) százalékos büntetőilletéket rónak ki e termékekre. Carla Hills, a Fehér Ház kerekeskedelmi képviselője „sajnálkozás !" fejezte ki amiatt, hogy az Egyesült Államok úgymond rákén; szerült e lépésre. Ötszörös szervátültetés Amerikai orvosok egyszer­re öt szervet ültettek át egy négyesztendős leánykába, aki olyan rövid belekkel született, hogy képtelen volt a táplá­lékot megemészteni. Charlie Fourstar, aki egy montanai indián rezervációban lakik, kritikus állapotban volt, de a 16 órás operáció után jól érzi magát - közölték az AP ame­rikai hírügynökség tudósító­jával a pittsburghi presbiteriá­nus egyetem kórházának orvosai. A kislány új májat, gyomrot, hasnyálmirigyet, valamint vékony- és vastag­belet kapott. Satoru Todo, Charlie egyik orvosa elmond­ta: a műtét után négyéves páciensének mája elkezdett epét termelni, ami jó jel. A leányka olyan rendelle­nességgel született, amelynek jellemzője, hogy nem volt képes emészteni. Eddigi élete során mesterségesen táplálták. Ha az operáció végleges sikert hoz, normálisan étkezhet majd. 1990 óta, Charlie a ne­gyedik beteg, akin többszörös szervátültetést végeztek a pittsburghi kórházban. Lisa Rossi, a kórház szóvivője szerint a másik három páciens életben van. Gyermekpornó Ausztriában A sokféle szégyenteljes dolog között élen jár a gyer­mekpornográfia. Márpedig dívik, legalábbis Ausztriában gyakran derül fény egy-egy esetre, amikor valaki abból szerez busás hasznot, hogy a mit sem sejtő gyerekeket szexfilmekben szerepelteti, majd a videókat forgalmazza, eladja, válogatott körben bemutatja. Minden eset felhá­borodást kelt, és azt a gyanú, hogy ez csak a jéghegy csú­csa. A rendőrség közbelép, aztán a bíróság - megfelelő törvénykezés hiányában ­megtorpan. Ezen próbálnak most se­gíteni, s az illetékes minisz­terek - a családvédelmi, a közoktatási és az igazságügyi - már előterjesztették az új törvénytervezetet. Ez nem jelenti azt, hogy lezárult a vita arról, valójában mit és kit kell elsősorban büntetni. Éppen az igazságügyiek, élükön a miniszter vélekednek úgy, hogy ebben az esetben nem a betű szerinti bírósági ítélet a legeredményesebb módszer. Sokkal fontosabb lenne, ha maga a társadalom törvényen kívül helyezné azokat, akik­nek közük van a gyermek­pornó terjesztéséhez. A másik végletet azok képezik, akik a legszigorúbb büntetést kíván­ják kiróni mindenkire, aki bármilyen kapcsolatba hoz­ható akár a gyanúval is. Ők úgy vélik, le kell sújtani azok­ra, akik gyártják, akik forgal­mazzák, árulják, kölcsönzik a gyerekpornót, de azok sem úszhatják meg, akik vevők a dologra. Ez utóbbi ötletet az új törvényjavaslat annyiban veszi át, hogy a magán csere-berét is büntetni rendeli. Elton John rekordszerzodése Elton John, a Magyar­országon is járt brit énekes és zongorista rekordösszegű szerződést kötött az amerikai Warner/Chappel zenei ki­adóval korábbi és újabb lemezeinek megjelenteté­sére. A megállapodás értel­mében az énekes és szerző, valamint szövegírója, Bernie Taupin 39 millió dollárt kap valamennyi, 1974 után meg­jelent lemezének újrakiadási, valamint a következő négy stúdióalbumának megjelen­tetési jogáért. Ez a mostani a poptörténet legnagyobb összegű megállapodása, ráadásul a művész előre veheti fel a dollármilliókat. A Warner/Chappel szep­temberben hasonló szerző­dést kötött Prince-szel, de ő „csak" 19 milliót kap előre kézhez.

Next

/
Thumbnails
Contents