Délmagyarország, 1992. november (82. évfolyam, 257-281. szám)

1992-11-20 / 273. szám

PÉNTEK, 1992. NOV. 20. A VÁROS 3 Pofozógép a felsőoktatás (Folytatás az 1. oldalról.) Dr. Dinya László az élelmiszeripari főiskolai kar esetében - amely 1986-ban vesztette el önállóságát azzal, hogy Budapesthez csatolták - járható útnak tartja a szegedi Universitashoz való tartozást. Szintén a színvonal emelésén fáradozik kollégáival együtt, hisz a kar nem szeretne újabb „egyharmados" üzemmérnököket útjukra bocsátani. (Mint mondta: az életben szükséges ismeretanyagnak csak az egyharmadához jutottak hozzá a főiskola korábbi hallgatói.) Amikor az idei tanévre élelmiszeripari vállalkozói szakot is hirdettek, akkora túljelentkezés volt, mint a jogi karokon. Dr. Dinya László szerint a felsőoktatás jövője az, hogy vevőnek kell tekinteni a diákságot, mivel tandíjat fog fizetni. Az ő igényeihez kell alkalmazkodnia az oktatásnak. (A felszámolás alatt álló Szegedi Konzervgyárban rejlő lehetőségekre a Szeko Kft. ügyvezető igazgatója. Szögi Béla hívta fel az agrárkamara figyelmét - erről bővebben holnapi lapunkban.) FEKETE KLÁRA KÖZÉLETI NAPLÓ MA NYUGDÍJAS FÓRUMOT rendez a Munkáspárt 15 órakor a Csap u. 62. szám alatti (Petőfitelep) székházában. Téma a nyugdíjasok élethelyzete, társadalmi megbecsültsége, a nyugdíjak reálértékének alakulása. A fórum nyilvános. INGYENES JOGI TANÁCSADÁS 16-18 óráig a Független Kisgazdapárt, Teleki u. 3. szám alatti székházában. Különösen a kárpótlással kapcsolatos vitás kérdésekben állnak a lakosság rendelkezésére. AZ MDF SZÉKHÁZBAN (Római krt. 31.) 17 órától dr. Kiss Lajos jogi tanácsadást tart. A SZATYMAZI MSZDP alapszervezet taggyűlést tart a művelődési házban 18 órakor. Téma: Munkavállalók érdekvédelme. Kellő jelentkezés esetén megalakul a Munkavállalók Szociáldemokrata Szabad Szakszervezete. A MAGYAR DEKOKRATA FÓRUM 18 órai kezdettel nyílt fórumot tart a székházában (Gál u. és a Római krt. sarok). Mazalik Alfréd, a máramarosszigeti RMDSZ helyi elnöke előadásának címe Románia a választások után. A beszélgetést Kováts Zoltán főiskolai docens vezeti. HEGEDŰS ISTVÁN ÉS KÓSA LAJOS g Fidesz országgyűlési képviselői, a Külügyi, illetve Gazdasági Bizottság tagjai: Fellendülés vagy összeomlás címmel fórumot tartanak a gazdaságról és külkapcsolatokról, 18 órától a Fidesz székházban (Victor Hugó u. 5). Bűnösök pedig nincsenek fi Alomba szenderült az altatogazügy Alig kapott levegőt az újságolvasó, amikor tavaly hírül vette, hogy oxigén helyett altatógázt adagoltak két betegnek Szegeden az új klinikán. Pedig az oxigén feliratú csapot nyitották. (Mindkét férfi meghalt, bár az orvosszakértői vélemény szerint az angiográfiás laboratóriumban történt „baleset" nem befolyásolta sorsuk, állapotuk alakulását. A vizsgálat során kiderült, hogy technikai szükségmegoldás okán a gázvezetékeket a falban megcsavarták. A szerelők szerint ők mindent precízen csináltak, a feliratozást is. Egyébként is a lélegeztető- és az altatókészülék csak saját kábeljához csatlakoztat-, ható. A klinika helyiségeit a kivitelező és a SZOTE műszaki emberei közösen nézték át töviről hegyire. Igen ám, de ez a labor később lett kész és kimaradt a szórásból. Úgy kezdtek el benne dolgozni, hogy nem adták-vették át. A nagy kérdés az volt, kik a felelősök a fatális tévedésért, mulasztásért, kik a ludasok abban, hogy mindez megtörténhetett. A vádlottak padjára öten ültek. A két szerelő, csoportvezetőjük és a SZOTE két műszaki szakembere. Az elsőfokú bírósági ítélel felmentelte őket foglalkozási körükben elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt. Az ügyészség azonban nem vette tudomásul az ítéletet és fellebbezett. Az ügyet másodfokon tegnap délután tárgyalta dr. Szabó Lóránt megyei bírósági tanácselnök tanácsa. Az ügyész úgy vélekedett, hogy a bíróság első fokon nem tudta egyértelműen megállapítani, hogy hozzányúlt-e valaki az oxigén és az altatógáz-kivezetésekhez a vádlottakon kívül, ezért kezdeményezett új eljárást. A vádlottak és védőik elsősorban azt feszegették, vajon miért nem történt meg a laboratórium műszaki átadása. Amikor a szerelők befejezték a munkát, átadták a terepet más szakembereknek, bárki megpiszkálhatta a szóban forgó berendezéseket. Ráadásul a gázkivezetéseknél átalakítást végeztettek és akkor is megtörténhetett a csere. Az első- és másodfokú vádlott váltig állította, hogy munkájuk szakszerű volt. Egyébként is hogyan mernek ilyen berendezést használni anélkül, hogy kipróbálták volna. A megyei bíróság jóváhagyta az első fokú ítéletet és felmentette a vádlottakat. Az indoklásból kiderült, hogy nem lehet bizonyítani. mikor és hogyan következett be a hiba, a szakszerűtlenség. így az sem bizonyítható, hogy ezt a vádlottak követték volna el. A határozat jogerős. Álomba szenderült az altatógázügy. V. FEKETE SÁNDOR Kézfogás A biliárd és a véletlen Van, aki szereti a vegyesvállalatokat, van, aki nem. Egyesek azt mondják, jó, ha jön a külföldi tőke és színvonal, mások szerint a nyugatiak kifosztják az országot. Egy biztos, a vegyes vállalat kapcsolatot jelent, aminek létre kell jönnie valahogy és működnie kell. A feleknek egymásra kell találniuk, szót kell érteniük az eltérő gazdasági gyakorlat, gondolkodás ellenére. A vegyes vállalatokat bemutató sorozatban második beszélgetőtársam Balogh József, a Lea Kft. ügyvezetője és egyik tulajdonosa. A biliárdasztalok eladásával foglalkozó vállalkozásban egy magyar házaspár, egy magyar kft., és egy jugoszláviai gyáros-család vesz részt. - A társaság megalakulásában a véletlennek volt a legnagyobb szerepe - mondja Balogh József. - Egy horgosi barátom, aki biliárdszalont vezetett megkért, hogy kísérjem el asztalt vásárolni a pustyinei biliárdasztal-gyárba. Ekkor ismerkedtem meg a gyár tulajdonosával, ebből az ismeretségből jött létre öt évvel ezelőtt a horgosi képviselet. Ahonnan sok magyar is vásárolt, kézenfekvő volt tehát, hogy lerakatot nyissunk Magyarországon is. A partnerek megtalálásában ismét a véletlen segített; jelenlegi üzlettársaim Görögországba tartottak Jugoszlávián át, amikor találkoztunk. A kft. pedig a biliárdszalon kivitelezője volt, jó üzletet láttak benne, és beszálltak. - Milyen egy jugoszláviai biliárdasztal-gyáros? - A gyárat apa és fia vezeti, mindkettőjükkel nagyon jó barátságban vagyok. Annak ellenére, hogy milliomosok, szinte családias a kapcsolatunk. Azt szeretem bennük, hogy megkövetelik a minőségi munkát, de értékelik is a jó teljesítményt. - Mekkora üzlet biliárdasztalokat forgalmazni? - Most azért jó üzlet, mert Magyarországon szinte egyáltalán nem voltak biliárdszalonok, vagyis most kell őket berendezni. Később pedig, ha már olyan népszerű lesz ez a szórakozás, mint Jugoszláviában, akkor azért lesz jó üzlet. A vendéglősök, szalontulajdonosok tudják, hogy ez olyan beruházás, ami legkésőbb egy éven belül megtérül, hiszen vonzza a vendégeket, növeli a fogyasztást. - Mennyibe kerül egy biliárdasztal? - A Lea-asztalok 125-190 ezer forintba. Ezzel az árral viszonylag olcsók vagyunk, az angol, amerikai vagy olasz asztalok ennél drágábbak. - Jugoszláviában polgárháború van. - Ami nagyon nehéz helyzetbe hozta a Leát. A gyárnak korábban Jugoszlávia egész területén voltak képviseletei, 40 ezer asztalt adtak el. Most pedig csak Horvátországban tudnak értékesíteni. Ezért csökkentett kapacitással dolgoznak, és megpróbálják a szomszédos országokbeli forgalmat növelni. Én pedig megszüntettem a horgosi képviseletet. KG MIRŐL IRT A DM? DÉLMAGVARORSZAG Miért működhetnek a szegedi szalámigyárak A Magyar Kereskedők Lapja irja: A szalámigyárak az idén még nem kezdték meg a gyártást azért, mert a husfelhozatal a fővárosba olyan csekély, hogy az ipari célokra sertéshús nem jut. Kivételesen kedvező helyzetben vannak a szegedi gyárak. Szeged tudvalevőleg sertéstermelő centrumban fekszik, ott elegendő hus áll a közvetlen fogyasztás és az ipar rendelkezésére annak a révén, hogy Szeged város a 22491916. M. E. számú rendelet 7. §ában adott azzal a jogával, hogy a sertéstermékek árait a polgármester állapithatja meg, olyanformán élt, hogy 25-50 százalékkal magasabb árakat határozott meg a zsírért, szalonnáért és minden egyéb sertéstermékért, mint amilyenek Budapesten érvényben vannak. Ennek következtében ezek a termékek a budapesti piacot elkerülik és Szegedre özönlenek. (1917. nov. 20.) DftMAGYAROBSZAfi 1432 hallgatója volt az elmúlt tanévben a szegedi egyetemnek (A Délmagyarország munkatársától) A szegedi egyetem 1941-42. tanévről beszámoló egyetemi évkönyv most jelent meg dr. Kogutowicz Károly a tanév rektorának szerkesztésében. Az évkönyv bevezető cikke egy hosszabb tanulmány, amely történelmi visszapillantásban ismerteti Szeged évszázados törekvését, amellyel egyetemet kívánt a legnagyobb magyar város falai közé. Ennek a vágynak a teljesüléséhez a trianoni katasztrófa juttatta hozzá Szegedet 1921-ben, amikor hajlékot adott a Kolozsvárról menekülő Ferencz József-tudományegyetemnek. 1940-ben visszaszereztük Kolozsvárt s a Ferencz Józseftudományegyetem visszatérhetett régi székhelyére. Szegeden pedig megalakult a most már véglegesen szegedi jellegű egyetem, a Horthy Miklós-tudományegyetem, amely ezen az őszön kezdte meg harmadik évét... Megtudjuk az évkönyvből, hogy 1941-42 tanévben a polgári iskolai tanárképző főiskolának az egyetemen is hallgató tanulóival együtt 1432 volt az egyetem összes hallgatóinak a száma. (1942. nov. 20.) dÉL-MAmmm Húsz éve államosították a bankokat 1947. november 20-án a magyar országgyűlés egyhangúlag elfogadta a nagybankok államosításáról szóló törvényjavaslatot. Halaszthatatlan demokratikus feladattá vált tehát a nagybankok államosítása. Maga a Nemzeti Bank és a jelentős iparvállalatok egész sora a nagybankok „markában" volt, s ezek a .jobb idők bekövetkeztéig" minden eszközzel igyekeztek átmenteni hatalmukat. És mert tájékozódtak a haladó erők szándékairól, deficites mérlegeket készttettek. Ezzel akarták indokolni az államosítás célszerútlenségét. „Ostobaság növelni az államháztartás deficitjét a bankok deficitjének átvállalásával" - magyarázták. Valójában óriási nyereségeket zsebeltek be. Miután ők döntötték el, melyik gazdasági szektor mekkora termelési kölcsönöket kapjon, gyorsan rekonstruálták korábbi monopolhelyzetüket. Földes Mihály (1967. nov. 19.) Fogadott: Király „Éhségsztrájkba se kezdhetek, mert nincs mit ennem" „Már csak Önben bízom. Minden lehetséges helyen megfordultam már. De nem segítettek rajtam. A képviselő úrban van minden reményem..." A fogadóórára érkezők mintha összebeszéltek volna. A terembe lépve mindannyian ezekkel a mondatokkal kezdik mondandójukat. Király Zoltán ül és hallgat. Úgy tud figyelni, hogy ettől megnyílnak az emberek... A panaszáradatot csak egy-egy praktikus, „információszerező" kérdéssel szakítja meg. A „tényálást" Mohos Gábor, az országgyűlési képviselő titkára rögzíti. Egy-egy ilyen alkalommal 25-30 polgár is elzarándokol ide, legalább minden második egy másik válaszókerületből érkezik. A trafikosnak a népjóléti miniszterrel lenne beszéde. Az ő bajára a képviselő se tud más megoldást, csakis a méltányosság gyakorlását, amire esetleg egy miniszternek még adott a lehetősége. „Itt állok 59 évesen, jövedelem nélkül. Hiába kerestem a rendeletekben az igazamat. Mivel a trafikommal az utóbbi 7 évben kisvállakozónak számítottam, csak a tébé-járulékot fizethettem, a munkanélküli-alaphoz nem fogadták a hozzájárulásomat. így aztán se munkanélküli segélyre, se korkedvezményes nyugdíjra nem vagyok jogosult. Hát nem méltánytalan, hogy 37 évi munka után még minimálnyugdíjat se kaphatok?! Tele vagyok adósággal! Éhségsztrájkba se kell kezdenem, mert oda jutok, hogy nincs mit ennem... Ebből áll a vállalkozásbarát politika? Ezek után hogyan képzelik, hogy a munkahelyüket elvesztő százezrek vállalkozásba fognak?!..." A kisfiút maga előtt terelgeti, a három hónapos csöppséget ringatva csitítja az asszony. Szégyelli magát - mondja, hogy ide jutott. Látszik, készült a találkozóra. Kék szeme mégis könnybe lábad, mikor szaggatottan elsorolja gondját-baját. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA „Röstellem, de nem volt más megoldás. Elfoglaltam azt a lepusztult lakást. De hova is mehettem volna a négy gyerekkel?! A két nagyobb iskolás, a kicsket most se tudtam kire bízni. Azt se tudom, kik a szüleim... Állami gondozott voltam. Aztán férjhez mentem, de egyedül maradtam. Az élettársam nagy hassal hagyott ott... De az enyéimhez, a négy gyerekemhez ragaszkodom! Azért jöttem, hátha tud segíteni. Csak födelet kérek a fejünk fölé. A családi pótlékból, a gyedből most eltengődünk valahogy..." A képviselő közbenjárást, támogatást ígér... Bár megvallja, csak reméli, tehet valamit. „Sok szerencsét!" - adja át a kilincset a következő asszonytársnak a négygyerekes anya. Kiderül, várakozás közben ismerkedett össze a két asszony, hasonló ügyben járnak itt. A szőke fitalasszony elvált. Új társa apaként neveli a kétéves apróságot, aki gagyogással kommentálja az elhangzottakat. „Mi is önkényesek vagyunk..." Ez a történet is megdöbbentő. A tehetetlenség pedig még zavaróbb. Egyre több az ilyen „ügy" - mondja a képviselő, s nem csak a lumpenek, nem csak a cigányok kerülnek ilyen helyzetbe, tartanak a tél elején a kilakoltatástól. Fellebezés, kérvény, három példányban — jegyzi föl a „tudnivalókat", „van remény" - viszi magával a biztató szót a fiatal nő. Vele jött a szomszédasszony is, hogy segítsen az érvelésben. Hogy elmondja: ő széket, a másik szomszéd ágybetétet adott a fiataloknak, hogy állítsa: saját fölmérése szerint Szegeden legalább száz lakás áll üresen. Közte olyan lerobbant állpotú is, amit a már úgyse tudnak tartósan bérbe adni, ezért odaadhatnák azoknak, akik szükséglakást is elfogadnak... Aztán a saját bánatát is elpanaszolta. „A hónap közepén alig vagyunk túl, de a bukszámban már csak kétszáz forint lapul..." Hiába vagyok én kisiparos, meg vállalkozó, ebben a városban nem támogatják a jellegzetes magyar árukat gyártókat és árulókat. A hatalmas bérleti díjjal lehetetlenné teszik, hogy azok, akik nem bóvlit készítenek vagy árusítanak a piacon maradhassanak... Ezek utaán szinte üdítően hatott a gyermekbarátok mozgalmához csatlakozni szándékozó fiatal apukát hallgatni, aki politikai programbeszédnek is beillő javaslatcsomagot hozott a képviselőnek. Elmondta, szerinte hogyan lehetne a környezetet védeni, hogyan lehetne a jövő generációját nevelni, lefoglalni, „hogy gyerekeinket ne a romlás útjára taszítsuk... " A képviselői fogadóóra előre meghirdetett végpontján* már jóval túljutottunk, de még mindig várakoztak az ajtó előtt, akik már másban nem bízhatnak, már mást nem akarnak, csak „a Királlyal" beszélni. ÚJSZÁSZI ILONA