Délmagyarország, 1992. november (82. évfolyam, 257-281. szám)

1992-11-18 / 271. szám

6 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. Nov. 18. 99 Imádtam őket, de a kapcsolatot >99 megölni már nem akartanr Beszélgetés a 72 éves dr. Palásthy Pállal, a szegedi röplabda és kézilabda „atyjával" - Honnan tudtad, hogy ma vagyok 72 éves? - fogadott Bartók téri lakásában dr. Palásthy Pál, az egyik legismertebb szegedi testnevelőtanár. A tegeződésünk onnan datálódik, hogy valamikor kollégák voltunk, s a két iskola különlegesen szoros kapcsolatban volt. - Mondanom sem kell, hogy ezen a bejelentésen én lepődtem meg a legjobban, hiszen csak annyit tudtam, hogy a közelmúltban vette át diplomázásának 50. évfordulójára a Budapesti Testnevelési Egyetemen az aranydiplomát. Már csak azért is döbbentem meg, mert megjelenése és mozgása még mindig fiatalos. - Jó, hogy eljöttél. Megmutatnám dr. Nádori László, az ismert hazai sportkutató levelét is. Ezzel elszáguldott a másik szobába, s pillanatokon belül vissza is tért - lobogtatva a papírt. - Olvasd csak! Látod, felkértek, hogy legyek tiszteletbeli tagja a Magyar Testnevelőtanárok Országos Egyesületének. Nem tudom milyen szervezet ez, de ha már egy ekkora elméleti szakember hív, akkor mégiscsak elmegyek az összejövetelre - vagy más a véleményed? - Szerintem ez is a munkád, az egyéniséged egyfajta elismerése - nyugtatom meg, majd egyre jobban beleássuk magunkat a múltba. - Tehát 1942-ben szerezted meg a tanári oklevelet. Hol volt az első mukahelyed? - Az újszegedi tanítóképzőben kezdtem, majd nyugdíjazásomig, 1986-ig, a Kőrösyben tanítottam. Tudod, a csúcson kell abbahagyni. Akkor ugyanis a női röplabdacsapatommal országos középiskolai bajnokságot nyertem. - Ha már a röplabdát említetted, akkor ugorjunk vissza néhány évtizedet, 'hiszen úgy tudom, s kérlek ne szerénykedj, Szegeden a nevedhez fűződik ennek a sportágnak az elindítása, s magasabb szintre emelése. - Na jó, elismerem, hogy tanítványaim már akkor röplabdáztak, amikor valami népi játékok címszó alatt szerepelt ez a sportág - mondja jogos elégedettséggel. - Nem tudnám már felidézni, hogy mennyi sikert értünk el, de számtalan kupa bizonyltja csapataim felkészültségét. Ebben a sportágban az akkori együttesemmel az NB I-be jutottunk, megteremtve azokat az alapokat, amelyekre épül a mai szegedi röplabda is. Rövid gondolkodás után kiböki: - Talán nem hangzik szerénytelennek, de a kézilabdát is én terjesztettem el a városban. Az akkori SZAK elnök - nem tudod a nevét? - felhívott telefonon, hogy az NB l-es labdarúgómérkőzések szünetében nagypályás kézilabdával szórakoztassuk a nagyérdeműt. Szerveztem két csapatot, akik aztán játszottak, de elárulom: nem ragadtatta el a nézőket. Így 2-3 próbálkozás után abba is hagytuk. Szerencsére jött a kispályás kézilabda, amiben aztán az iskolai és egyesületi csapataimmal elég szép sikereket értünk el. - Úgy tudom, nemcsak az eredményeket hajszoltad, hanem állandóan képezted magad, két sportágban is szakedzői képesítést szereztél. De hogy hogyan lettél jogi doktor, az a legtöbb szegedi számára talány. - Az úgy volt, hogy annak idején kötelező volt a pedagógusoknak különböző tanfolyamokon részt venni. Én úgy gondolkodtam, ha már űgyis tanulni kell, akkor legalább hasznos dologra járjak. Egy időben végeztem a kézilabda és röplabda szakedzőit és a jogot, valamennyiből 1963ban diplomáztam. De előtte már edzői képesítést szereztem evezésből és atlétikából. Magam is egyet értettem az akkori professzorommal aki, azt mondta: „Palásthy, maga egy intelligens ember, de nagyon távol van a jogtól"... Ezért aztán, maradtam a tanári pályán. - Nem akarlak szembe dicsérni, de a fő célodat, az egészséges, megbízható, kreatív ifjúság nevelését, szinte maradéktalanul teljesíteni tudtad. Városszerte ismert volt a Palásthy-féle „mazsolatorna", a „bizalombüfé", a talált tárgyak szekrénye, a „Jó tanuló, jó sportoló" jutalomrendszer, és sorolhatnám még tovább azokat a pedagógiai fogásokat és módszereket, amelyek a fiatalok egészséges lelki, szellemi és testi fejlődését szolgálta. - Tudod, nekem volt egy alapelvem, hogy ez helyes volt, azt az évtizedek távlatában megtartott osztálytalálkozók bizonyítják. Arra törekedtem, hogy minden tanulómban kialakítsam a mozgásigényt, ha ezt elértem, akkor már nyert ügyem lett, mert nagyon sokan a rendszeres sportot is igényelték. Volt például egy túlsúlyos leány, aki egyébként nagyon jól tanult, s csak a testnevelésből kapott volna roszzabb jegyet. Mondtam neki, ha felmászik a kötélen megadom neki az ötöst - addig gyakorolta, amíg felmászott. Tulajdonképpen az előbbihez hasonlóaknak szerveződött a mazsolatorna. Ezen túl még két vesszőparipám volt, az egyik a talált tárgyak összegyűjtése, amellyel rendre, kötelességtudatra, becsületességre szoktattam a tanítványaimat. A másik pedig a bizalombüféhez kapcsolódik, ugyanis én akkor örültem I amikor hiányom lett a napi bevételnél, mert tudtam, hogy másnap plusszal zárok - ez pedig a pályafutásom során mindig így volt. - Többed magammal pedig azt említeném, hogy a kőrösys tanulók a „Palásthy-érában" ha tél volt, ha tavasz, ha ősz, ott köröztek a Stefánia girbegurba útjain. - Emlékszel... Pedig annak idején elég sok bírálatot is kaptam. Egyszer „fentről" szóltak: „Nem illik a Lenin szobor előtt futtatni a tanulókat". Soha nem voltam párttag, nem is érdekelt ez a buzgóság sem... Az órát pedig úgy szerveztem meg, hogy a 45 percből minél többet mozogjanak a gyerekek. - Nem akarok hízelegni, de szerintem kicsit hamar hagytad abba a munkát... - Nem, nem! Én másként láttam és látom. Hatvanötödik évemet tapostam, és 44 éve voltam a pályán, amikor a röplabdacsapatom a csúcsra is került. Neked elárulom: már türelmetlen voltam a gyerekekkel szemben. Mindig imádtam őket, de idegességemmel, türelmetlenségemmel megölni nem akartam a kapcsolatunkat. Csak az bánt, hogy amint kitettem a lábam, az utódjaim mindent leromboltak... - Azt hiszem, a maiak nyugodtam irigyelhetik a volt Palásthy-tanttványok ezreit. Hosszú, boldog életet kívánok még, Pali bácsi! SÜLI JÓZSEF Vízmű Kupa A Vízmű Kupa kispályás labdarúgó-bajnokság ugyan a napokban befejeződött, ám a játékosok nem pihenhetnek sokáig. A „régi" csapatok már jelezték, hogy szívesen vállalkoznának a folytatásra, a szervezők pedig lehetőséget adnak új együtteseknek is a bizonyításra. Tehát, akik jelentkezni akarnak a hamarosan kezdődő sorozatra, november 24-én (kedden) 10-11.30, vagy 16-17.30 óra között keressék meg Hegedűs Lajos sporttársat az újszegedi Sportcsarnok 13as szobájában. Ismét 100 pont felett a Szegedi Postás A Szegedi Postás férfi kosárlabdázói a II. osztályú bajnokság legutóbbi fordulójában a nyíregyháziakat fogadták. A mérkőzés első perceiben a már jól bevált félpályás, kitámadó, emberfogásos védekezésből gyors, lerohanásos játékkal jelentős előnyt szerzett a szegedi együttes. (8. perc: 25-5). A tpvábbiakban a hazaiak időnként látványos kosarakkal és jó védekezéssel fölényes győzelmet arattak az élmezőnyhöz tartozó nyíregyházi főiskolásokkal szemben. Szegedi Postás-Nvíregyházi MGFSC 116-42 (60-29) Skeged, 100 néző. Vezette: Erdélyi, Mocsai. KOSÁRLABDA NB II. Szegcdi Postás: VITASZEK (17), Tiszai (8), THUMA (20), Czakó (13/3), Búzás (19/3). Csere: KÓNYA (11/3), Schneiker (17), Velcsov (6), Bezdán (5). Edző: Valaczkay József. A SZEDEÁK a sérült Pávlicz Gábort nélkülözve a legutóbbi két játéknapon szoros mérkőzéseken szenvedett vereséget. Mezőberény-SZEDEÁK 94-89(49-38) Mezőberény, 100 néző. SZEDEÁK: GYENES Z. (17), Szili B. (13), PÁLFI V. (20/3), Nyilas (11), Varga Z. (-). Cs: SZIL SZ. (16/6), Klein (6/6), Zsíros (4), Oláh (2), Haluska (-). Edző: Molnár Csaba. SZEDEÁK-Nyíregyháza 76-83(51-51) Szeged, 100 néző. SZEDEÁK: PÁLFI V. (17), Nyilas (2), SZIL B. (28/6), Gyenes Z. (8), Szil Sz. (12). Cs: Varga (3), Klein (6), Horváth (-), Zsíros Á. (-), Oláh (-). December 5-én és 6-án Puttony váltó Puttonyváltó elnevezéssel december 5-én és 6-án immár második alkalommal rendezik a segélyfutást, amely a szociális otthonokban élő idősek és fiatalok gondjain próbál enyhíteni. A szervezők az akció végén szeretnének az intézetek lakóinak átadni kis közösségek által készttett disz- és emléktárgyakat, magnó-, videokazettákat, hanglemezeket, könyveket, társasjátékokat, kézimunkára és barkácsolásra alkalmas eszközöket. Az otthonok napi gondjainak enyhítése érdekében lehetőség nyílik élelmiszerek és mezőgazdasági termények továbbítására is. Az ajándékokat a sportolókat kísérő autóbuszon lehet elhelyezni, amelyet a futás útvonalába eső központi helyeken kérik összegyűjteni. Természetesen akinek kedve támad mozogni, azok a településeken belül csatlakozhatnak a mozgalomban résztvevőkhöz. December 5-én Makón lesz a starthely és Apátfalva, Magyarcsanád, Nagylak, Csanádpalota, Pitvaros, Csanádalberti, Rákos, Földeák, Óföldeák, Maroslele, Hódmezővásárhely, Kútvölgy és Székkutas érintésével Nagymágocson lesz a végállomás. Másnap Nagymágocsról Derekegyháza, Szentes, Csongrád, Felgyő, Csanytelek, Baks, Ópusztaszer, Sándorfalva, Szatymaz, Zsombó, Bordány Zákányszék és Mórahalom érintésével Szegeden fejeződik be az akció. Az elején még a fejesugrástól is féltek Nagy érdeklődés mellett rendezték meg az újszegedi Sportuszodában az első olyan helyi versenyt, melyen a még le nem igazolt versenyzők mérhették össze tudásukat. Már a bemelegítés sem volt rendhagyó. Az edzők - talán jobban izgulva mint tanítványaik - az utolsó jó tanácsokkal segítették a kis úszópalántákat. Volt, aki még mindig a fejesugrástól félt, de látva a bátor csoporttársakat, csakazértis rászánta magát e merész tettre. A szülők és barátok - mert a közönség nagy részét ők alkották - a verseny előrehaladtával egyre izgatottabbak lettek, és mikor csemetéjük a rajtkő tetején állt, ökölbe szorított kézzel, visszafojtott lélegzettel drukkoltak érte. A verseny záróakkordja az eredményhirdetés és díjátadás volt. A dobogó és környéke egy csapásra zsúfolttá vált és maguk a helyezettek is nehezen bírtak utat vágni a lelkes szurkolók és szülők tömegén. A legapróbbakat még a dobogó tetejéről is alig lehetett látni, de örömük határtalan volt, mikor az oklevél mellé a szponzorok (Malév, Postabank, Szofi BT„ Pelikán papír és írószer szaküzlet) ajándékait is megkapták a többi helyezettel együtt. Eredmények: 50 m, lány, mell (1.-2. oszt.): 1. Csonka 58,4, 2. Piskolti 58,47, 3. Erdős 1:04,40. 50 m, fiú, mell (1.-2. oszt): 1. Hidegkúti 53,81,-2. Traub 54,57, 3. Sándor 55,35. 50 m, lány, mell (3.-4. oszt.): 1. Varga 52,37, 2. Galicz 55,70, 3. Karamán 55,79. 50 m, fiú, mell (3.-4. oszt.): 1. Csöke 49,17, 2. Veszprémi 51,63, 3. Szatmári 51,77. 50 m, lány, mell (5.-6. oszt): 1. Halmos 48,94, 2. Nagy 51,21, 3. Kovács 51,43. 50 m, fiú, mell (5.-6. oszt.): 1. Bruzs 43.5, 2. Szász 49,1, 3. Monostori 50,07. 50 m, lány, hát (7. oszt.): 1. Samu 39,8 2. Huszár 40,2, 3. Márki 41,51. 50 m, fiú, hát (7. oszt.): 1. Szabó 40,99, 2. Lipták 42,84, 3. Ricz 43,0. 50 m, lány, hát (1.-2. oszt.): 1. Piskolti 1:01,3, 2. Csonka 1:04,1,3. Bugadzsia 1:06,3. 50 m, fiú, hát (1.-2. oszt.): 1. Sándor 54,7, 2. Hódi 59,08, 3. Trank 59,13. 50 m, lány, gyors (3.-4. oszt.):l. Sóki 43,92, 2. Demeter 48,94, 3. Biczók 52,8. 50 m, fiú, gyors (3.-4. oszt.): 1. Csöke 41,66, 2. Szatmári 44,44, 3. Végvári 45,67. 50 m, lány, gyors (5.-6. oszt): 1. Halmos 37,1, 2. Korom 40,4, 3. Kovács 40,83. 50 m, fiú, gyors (5.-6. oszt.): 1. Buruzs 35.6, 2. Czirok 38,2, 3. Manga 43,29. 50 m, lány, gyors (7. oszt.); 1. Mink 34,2, 2. Bárkányi 35,3, 3. Samu 36,51. 50 m, fiú, gyors (7. oszt.): I. Ricz 34,8, 2. Szabó 36,01,3. Nagy 36,57. GABSI Most ugorjak, vagy ne ugorjak?