Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-05 / 234. szám

Mai mellékletünk: illT SPORTJA A DELMAGYARORSZAG KFT. MELLEKLETE Bányaszerencsétlenség ^^ — Már közel aQjPÍ részeimhez! Az Opel-Rupesky Szalon és A DÉLMAGYARORSZÁQ F(W ^ izgalmas nyereményjátéka. (Opel-Rupesky Szeged, Fonógyári út 2-6. T.: 324-800) Az ország „legidősebb" kiállítássorozata, a Vásárhelyi Oszi Tárlat tegnap 39. alkalommal nyílt meg a Tornyai Jánso Múzeumban. Az előző esztendőkhöz képest csökkent a résztvevők és a kiállított műalkotások száma, viszont az első impresszió birtokában kijelenthetjük, erőteljesen a művészi színvonal, markáns a karakter. Ezúttal 128 alkotó 282 festménye, grafikája és plasztikai alkotása látható. A tegnapi ünnepi eseményen Nagy Imre művészettörténész, a Tornyai Múzeum igazgatója köszöntötte a résztvevőket, majd dr. Pogány Gábor művészettörténész nyitotta meg a tárlatot. A zsűri döntése alapján a tárlat fődíját, a Tornyai-plakettet Szabó Tamás szobrászművész nyerte el. Hódmezővásárhely városa két különdíjat alapított, ezeket Szalay Ferenc festőművész és Jánváry Zoltán grafikusművész vehette át. A Művelődési és Kozoictatási MiniSZífriuIT1 díját Gyulai Líviusz grafikusművésznek ítélték, a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány elismerését Krajcsovics Éva festőművész kapta, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus dtját Szeri Varga Géza szobrászművész, a Magyar Képzőés Iparművészek Szövetségének díját Németh József festőművész vehette át. A Csongrád megyei közgyűlés díjával Kéri László festőművészt, a Megyei Önkormányzatokért Alapítvány elismerésével Tenk László festőművészt jutalmazták. A Honvédelmi Minisztérium elismerését Almásy Aladár grafikusművész kapta. Több munkajutalmat is átadtak, köztük Fűz Veronika szegedi szobrászművésznek. A Petőfi Művelődési Házban a vásárhelyi tárlatokon rendszeresen szereplő, a közelmúltban elhunyt Csohány Kálmán grafikusművész kiállítását nyitotta meg dr. Bodnár Éva művészettörténész, az ünnepi eseményen ott volt a művész özvegye is. Délután, a hagyományoknak megfelelően, a vásárhelyi művészek kollektív tárlatát is megnyitották, ezúttal a sóshalmi olvasókörben. T.L, Esterházy Jánosnak Esterházy János a magyar kereszténydemokrata, keresztényszociális gondolkodás úttörője volt. Korszerű módon képviselte a kisebbségi magyarság érdekeit Szlovenskóban. Tudva, hogy a szlovák és a magyar nép ezer év óta ugyanazon a területen él, száját soha egyetlen türelmetlen szó el nem hagyta. Ide kell visszatérnünk, ha itt egy normális európai Kárpát-medencét kívánunk létrehozni - mondta Katona Tamás, a miniszterelnöki hivatal politikai államtitkára, Budapesten a Szép utcában tartott ünnepségen, ahol felavatták a tragikus sorsú szlovákikai magyar poiiukiis, Esterházy János első emléktábláját. Pécsett Elképzelhető, hogy az elektromos hálózatban keletkezett tűz okozta a halálos kimenetelű üzemi balesetet szombaton^ a pécsi uránbánya négyes üzemében. Három aknavájár nem észlelte a veszélyt: mindhárman bennégtek a kasban. A rendőrség és a bányaműszaki felügyelőség szakembereinek részvételével megkezdték a vizsgálatot. A szakértők viszont vasárnap nem helyszínelhettek, mert a bányavállalat nem tudta biztosítani a leereszkedéshez szükséges technikai feltételeket. A bányafelügyelőség szakemberei várhatóan ma délelőtt kezdhetik meg a feltáró munkálatokat, amelyek révén fény derülhet a baleset kiváltó okaira. A rendőrség közölte az elhunyt bányászok nevét. A tragédia áldozata lett: Kiss Károly 35 éves aknavájár, Bozsik Sándor 28 éves aknalakatos és Varga Gyula 34 éves aknavájár. Mindezekről tegnap este tájékoztatta az MTI-t a Baranya Megyei Rendőrfőkapitányság ügyeletese. . FOTÓ: HÁRS LÁSZLÓ Pogány Gábor művészettörténész megnyitójában a vásárhelyi művészet egyedülállóságát méltatta Megnyílt a 39. Vásárhelyi Őszi Tárlat Henning von Ondarza tábornok, a NATO Európai Szövetséges Erőinek főparancsnoka, Deák János altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének meghívására - hivatalos látogatásra - vasárnap délelőtt hazánkba. A tábornok háromnapos magyarországi tartózkodása során megbeszélést folytat Deák János altábornaggyal. A főparancsnokot - előreláthatólag - fogadja Raffay Ernő, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára, valamint Lőrincz Kálmán vezérezredes, a Magyar Honvédség parancsnoka. Ondarza tábornok ellátogat Ceglédre, a 3. Katonai Kerület Parancsnokságára, a Szolnoki Repülőtiszti Főiskolára, valamint a pilisszentlászlói légvédelmi rakétabázisra. Emléktábla Egy Koncz Zsuzsa-koncertre még ma is összejön a telt ház, pedig bizonyos, hogy manapság már „Koncz utáni korba " léptünk, s nagy kérdés, hogy a telt ház önmagában elég j ok-e arra, hogy föllépjen az énekesnő? Aki egykor nagyon jó \ volt, most is jó, de már nem jó annyira. Mentalitása azonban \ olyan, mint a Hazafias Népfronté volt egykor: nincs az a dátum, ami ne adna okot egy jó kis jubileumra. (A legutóbbi, múlt szombati jubileumi koncert oka az 1962-es Ki Mit Tud? Helyszíne a Budapest Sportcsarnok, főszereplője a nosztalgia...) Legyünk gonoszak egy kicsit! Koncz Zsuzsa van akkora ' formátum, hogy kibírja a hírlapírói lepelrángatást. Bár, beismerem, a magyar popzene nagymamájának leplét rángatni, tényleg orcátlanság. Az énekesnők közül ő volt az, aki az 1962-es Ki Mit Tud? óta eltelt időkben minden lehetséges díjat, lemezgyári bennfentességet lekaszált. (Ami nem baj!) A szabad választások idején művészetét már a rendszerváltó pártmunka szolgálalába állította, SZDSZ-kottára énekelve, olykor megjelenésével adva súlyt egy-egy kortes rendezvénynek. A közelmúltban pedig, a nem túlságosan sikerült Varjas Endre-féle Koncz Zsuzsa-életrajzban azt olvashattuk róla, hogy tulajdonképpen ellenálló volt... Ilyesmire is csak minálunk van szüksége egy dalos pacsirtának, aki az égvilágon semmi más nem volt, mint jó énekesnő. És mivel mifelénk mindenkinek telebeszélték a fejét, nyilván ő is azt hiszi, nem elég „csak" a szakmában nagynak lenni. Hozza is formánkat. Az elmúlt harminc-negyven év arra szocializálta Koncz Zsuzsát is, hogy olyan legyen, amilyen Kádár János bácsi volt, aki közismerten képtelen volt rá, hogy akkor vonuljon vissza, amikor még szeretik, amikor még népszerű. Egyre újabb és újabb fellépési lehetőséget, jubileumi kongresszust talált ki magának, csakhogy színen lehessen. Ezt tanulta meg a művésznő is: „Amíg bírjuk, csináljuk!" És ezzel együtt jelképe Konéz Zsuzsa egy korszaknak. A korszak már nincs, Zsuzsa még van: újabb és újabb jubileumi koncertjeivel saját eltüntetésén munkálkodik. Bennünket pedig hozzászoktat ahhoz a gondolathoz, hogy olyankor is van valami, amikor semmi sincs. Zelei Miklós FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Nem kell ahhoz jóstehetség, hogy kijelentsük, a következő hetekben, hónapokban minden bizonnyal fölparázslanak a viták Szeged egyik legellentmondásosabb részéről, a Dóm térről. Arról az ellentmondásról, amelyet a szabadtéri játékok újjáélesztése óta nem tudott föloldalni sem a város, sem a kulturális kormányzat. A szabadtéri rozsdásodó nézőtér-szörnyetege megszületésekor halálra volt ítélve, ám az agónia azóta is tart. Pedig a dómról és Rerrich Béla hozzá kapcsolódó épületegyütteséről szinte minden szakértő elismerősen nyilatkozott. íme, az egyik vélemény: „...az építész legnagyobb művészi eredményeként azt kell tartanunk, hogy úgy tudott teret képezni a templomnak, hogy az egyforma elemek sokszor való megismétlésének ritmusával némileg ki is egyensúlyozta annak nyugtalanságát. A burkolóanyag megválasztásával, a burkolásban a Dömötör-toronyhoz való alkalmazkodással pedig nemcsak történelmi hangulatot tudott teremteni, de a műemlék értékeit a Dóm ellenére is érvényre tudta juttatni... Az eltelt évtizedek alatt sokan kárhoztatták a némileg idegen ható városképi együttest. Építészeti értékeit azonban ma már egyre kevésbé vonják kétségbe. Mind gyakrabban emlegetik az ország legszebb zárt tereként, a téglaburkolat szegedi meghonosításával pedig mind szervesebben illeszkedik a városképbe, s hiánya ma már - az itt rendezett szabadtéri játékok miatt is - pótolhatatlan űrt jelentene." Már hogyha teljes szépségében élvezhetnénk. Napirendre került ki tudja, hányadszor - a nézőtér lebontásának és egy új, mobil szerkezet megteremtésének ügye. E tény érezhetően újabb indulatok, és reményeink szerint szakmai érvek inspirációja is. Ez ügyben az első írást lapunk 5. oldalán olvashatják.