Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-30 / 255. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG .PÉNTEK, 1992. OKT. 30. Mi vagyunk Allah katonái! Nem régóta közismert ténv, hogy a boszniai hadsereg oldalán iszlám országokból származó önkéntesek, mudzsahidek harcolnak. Eddig csak a szerbek ellen, de az utóbbi napokban egyre több hír szól arról, hogy Közép-Boszniában a horvátokkal is összeütköztek. A zágrábi Glóbus lap újságírónője, Djurdjica Klaneir Bosanska l'osavináhan meglátogathatott egy olyan egységet, ahol nemzetközi önkéntesek szolgálnak, köztük mudzsahidek is. Az ott készített interjúból közlünk részleteket. Az egységben két szlovén, egy frankfurti német, egy ma­gyar (Éliás László), egy mace­dón szolgál, a többiek boszniai muzulmánok és horvátok. Ve­lük együtt harcolnak a Pakisz­tánból. Szíriából, Líbiából, Tö­rökországból származó mu­dzsahidek. A beszélgetést a pa­rancsnokukkal. a 22 éves Anto Djurkovittyal kezdtük. „Mi itt nem foglalkozunk politikával" - mondja, és hang­súlyozza, hogy nem tudja, mi­ről beszélnek Tudjman és Izet­begovity, miért veszekednek a horvátok és a muzulmánok. "Mi csak a munkánkat végez­zük. Amikor felszabadítjuk ezt a területet, mindenki, aki túléli, hazamegy. A politikát pedig to­vábbra is azok művelik, akik nem is harcoltak. " Anto Né­metországból érkezett, ahol a szülei is élnek. - Milyen katonák a mudzsa­hidek? ' - A viszony velük tökélete­sen szolgálati. Hidegek, kiszá­mítottak, amilyennek egy kato­nának lennie is kell. Minden pénteken dzsámiba járnak imádkozni. Az egységben fe­kete és zöld sapkások, terep- és fekete ruhába öltözött harcosok szolgálnak. Djurkovity ezredes fekete sapkáján egy fém U betű látható, amelyet a máso­dik világháborúban az usztasák viseltek. - Mit jelent számodra a fekete egyenruha? - A szerbek úgy félnek a fe­kete egyenruhától, mint az ör­dögtől. Demoralizálja őket, amikor meglátnak bennünket feketében... Azonban mi is tud­juk, hogy fekete egyenruhában egy fogoly sincs a szerbeknél, még a társaink holttestét sem kaphatjuk vissza. -A; „U"jelenti... - ...hogy usztasa (fölkelő) vagyok. Az volt az öregapám, én is az vagyok. Harcolok a hazámért. Esküszöm, hogy az én egységem nem gyilkolt és nem mészárolt. „Török mudzsahid vagyok" - mutatkozott be Mahmut Diril Ankarából. „Hét és nyolcezer körüli muzulmán érkezett az iszlám országokból, és szóród­tak széjjel Közép-Boszniában. Hittestvéreim továbbra is jön­nek, mert az itteni muzulmán népet meg kell védeni. Az USA és az európai politikusok nem tudják, és nem is akarják megoldani ezt a szerencsétlen helyzetet. Mi meg kívánjuk állítani a szerb támadókat. Ha a/ európai országok nem tud­ják megoldani ezt a helyzetet, engedjék át nekünk a terepet, mi ezt meg tudnánk oldani egy hét alatt." Az egységben magyar is van. a magyar hadsereg volt tisztje. A „néma" és szomorú tekintetű fiatalembernek el­mondások szerint a szerbek Vajdaságban megerőszakolták a barátnőjét, ezért van itt. - Kik igaziból a mudzsa­hidok ? - kérdeztük Mahmutot. - Mudzsahid az Isten har­cosa. Harcol Allahért és dicső­ségéért. Csak muzulmán lehet, és az iszlám vallás hívője. - Milyen a szertartásuk ? - Mielőtt harcba indulok, meghajolva imádkozom, hogy sikerüljön az akció. Amikor pedig visszajövök, megköszö­nöm. mert én miatta harcoltam. Mindezt énekelve és boldogan tesszük. Mi nem félünk a ha­láltól. hiszen a halál nekünk boldogságot jelent. Emiatt jöttünk. - Meg lehet-e a mudzsahidet ismerni külseje szerint? - Nem. Különböző orszá­gokból származunk, és más a kinézetünk, de lelkünkben egy­formák vagyunk. „Tudom, ők ezt Allah ne­vében teszik" - mondja búcsú­zóul Anto - de jó harcosok, és miért ne fogadjuk köztünk őket? Ha túlélik ezt a háborút, valame­lyik másikba mennek tovább." FORDÍTOTTA: HEKA L.-SZONDI I. Szovjet csapatkivonás Lengyelországból Szerda délután végleg el­hagyta Lengyelországot az orosz Északi hadseregcsoport utolsó egysége. A lengyel ten­gerparton rakéta- és torpedóve­tő naszádok egységét búcsúz­tatták, amelyek egyelőre a kali­nyingrádi körzetbe hajóztak át. - Ezzel végleges megerősí­tést nyert Lengyelország szu­verenitása - nyilatkozta Lech Walesa lengyel köztársasági elnök. - Ha van történelmi igazság, az most teljesedett be. Az erőszak és a diktátum csak katasztrófát hozott, győzött az igazság, és a partneri együtt­működés akarata - mondotta a lengyel államfő. Bronislaw Komorowski nemzetvédelmi miniszterhe­lyettes, aki részt vett az utolsó orosz harci alakulat búcsúzta­tásán, megelégedéssel szólt ar­ról. hogy ezzel az eredetileg tervezett, november 15-iki ha­táridőnél korábban fejeződött be a csapatkivonás. Most már csak alig hatezer orosz katona marad lengyel földön, legfel­jebb a jövő év végéig, hogy megkönnyítsék a Németor­szágból hazatérő orosz katonák átutazását. Litvánia ­választások között Vytautas Landsbergis vil­niusi sajtóértekezletén még a gondolatát is elutasította an­nak, hogy az általa vezetett lit­ván népfront, a Sajudis együtt­működjön a vasárnapi válasz­tások győztesének tekinthető Litván Demokratikus Munkás­párttal. A parlamenti elnök ki­jelentését azzal indokolta, hogy ebben az esetben nem lenne ellenzék az új litván par­lamentben, s ez a demokrácia aláásását jelentené. A szavazás előtt a Sajudis vezetői - köztük Landsbergis is - a hatalomhoz most közel került Munkáspár­tot kárhoztatták legélesebben ellenzéki magatartásáért. Lit­vánia fejlődése elengedhetetlen feltételének nevezték, hogy ők és szövetségeseik döntő parla­menti többséget szerezzenek, és az ellenségnek tekintett ellenzék „akadékoskodása" nél­kül irányíthassák az országot. MAGYAR-CSEH­SZLOVÁK. London­ban szerda este magyar-cseh­szlovák megállapodást para­fáltak a gátvita rendezésének módjáról. Az első EK-viseg­rádi csúcstalálkozó közhen folytatott különtárgyalások eredményéről Martonyi Já­nos külügyi államtitkár, a niagvar tárgyalócsoport ve­zetője így számolt be az MTI­nek: - Mérsékelt az öröm, de kétségtelen, hogy parafál­tunk egy jegyzőkönyvet. Ezt a magyar, a csehszlovák és nyilván a szlovák kormány­nak is még jóvá kell hagynia. Ez a jegyzőkönyv nem a vita megoldását, hanem a vitaren­dezés eljárását tartalmazza. ^\ AZ ELTERELÉS FOLYTATÓDIK. A TK SR szlovák hírügynökség ügyeletese szerdán késő este arról tájékoztatta az MTI tudósítóját, hogy - a legutol­só, helyszíni információik szerint - nincs szó a hősi erőmű építésével összefüggő munkálatok felfüggesztésé­ről. A Duna tovább emelke­dik, és másodpercenként im­már csaknem kétezer köbmé­ter viz érkezik a folyón. Az el­rekesztés azonban folvtatődik. FÓKUSZ ~\ A SZIMPÁTIA A MAGYAROK OLDA­LÁN. Fennáll az a veszély, hogy a bősi erőmű kapcsán kirobbant magyar-szlovák konfliktus kedvezőtlen ha­tással lehet a visegrádi or­szágokkal aláírt társulási szerződések európai közös­ségi ratifikálására. Ennek következményeitől azonban a magyaroknak kevésbé kell tartaniuk, mivel a nemzetkö­zi közvélemény jobbára ve­lük szimpatizál ez ügyben ­mondotta egyebek között az MTI-nek adott nyilatkoza­tában Habsburg Ottó. ^\ KOLUMBIA - KÁBÍ­TÓSZER. Medellin­ben szerdán a rendőrség le­lőtte a kolumbiai kokain­kartell katonai szárnyának vezérét. Egy ismeretlen tele­fonáló bejelentésére elitegy­ség rohamozott meg egy me­dellini házat és lelőtte a 33 éves Brance Munoz Mos­quera maffiózót, amikor az géppisztollyal tüzet nyitott a rendőrökre. A luxusbörtöné­ből idén júliusban megszö­kött kartelifőnök, Pahlo Es­cobar biztonsági főnöke és jobbkeze, Munoz Mosquera számos véres bűntény kiter­velője és irányitója volt. Bár­mennyi rejtekhelye és pénze legyen is a drogfőnököknek, egyik percről a másikra kat­tanhat kezükön a bilincs, s ez figyelmeztető jelzés lehet Pahlo Escobarnak is - mond­ta egy rendőrtábornok. ~\ KILAKOLTATTÁK / A SÁTORTÁBOR LAKÓIT. Hétszáz rendőr és csendőr közreműködésével számolták fel csütörtökön reggel Párizsban a vincennesi erőd mellett álló sátortábort és távolították cl annak la­kóit. A tábort még májusban kezdték el kialakítani olyan afrikai, főleg Maliból érke­zett családok, akik a városi hatóságoktól nem kaptak szociális bérlakásokat. Bár korábban már mintegy 1400 személy élt a táborban, a rendőrség közlése szerint mindössze négyszáznál keve­sebb várta meg a kényszer­kilakoltatást, amely rendza­varás és ellenállás nélkül ment végbe. A tábor felszá­molását Párizs városa ren­delte el, bírósági ítélet alap­ján, de arra hivatkozva, hogy a tél közeledtével nem enged­heti meg a táborban lakók, különösen a gyermekek ma­radását a lehetetlen körülmé­nyek között. - Nem baj, hogy én a vízlépcső híve vagyok? - kezdi a beszélgetést kérdéssel a vízügyi igaz­gatóság épületében lévő dolgozószobájában. - Ismeri a mondást: hallgattassák meg a má­sik fél is! - Hát, legyen. - A magyar kormányt most az ellenzék hezi­tálással, elbizonytalanodással vádolja, mond­ván: a kormány rosszul mérte föl a helyzetet, nem fogta föl. hogy Szlovákia a maga erejéből is megépítheti a C variánst. Igy aztán nem a megfelelő lépéseket tette és nem időben annak érdekében, hogy megelőzze ezt az egyoldalú lépést. Mi erről a véleménye? - Nem láthatok a kormány fejébe, de azt hiszem, hogy az ellenzék - a vízlépcsőé is ­sokban téved. Hogy miért? Beszéljünk először magáról a vízlépcsőről! Ez önmagában egy rendszersemleges mérnöki alkotás lenne, de megkísérelt egyszerre több nemzetet és célt szolgálni. így a különböző szakmai érdekcso­portok közötti ellentétek hamarosan nyilvános­ságra kerültek. Ezért, no meg annak következ­tében. hogy az egész épttekezés közel volt Bu­dapesthez, szem előtt volt — az ügy szimbólum­má válhatott. A szakmai ellenérvek helyett a de­magógiajutott egyre nagyobb szerephez a viták­ban. Mint például azon a 89-es ellenzéki tünte­tésen, ahol az egyik jelszó az volt: lakást épít­senek, ne gátat! - Mellesleg ez a jelszó nekem is szimpatikus. - Csakhogy nem igaz. Mert ha a vízlépcső­rendszer eredeti formájában fölépül, az ország­nak egy fillérjébe sem került volna. Az osztrák hitelt az ott termelt áram egy részével fizettük volna vissza. (Ahogyan például a Duna-Majna­Rajna csatornát is a környező folyókra épített vízierőművek áramából finanszírozzák. Mel­lesleg ott 59 vízlépcsőt építettek.) Az eredeti tervek három érdeket kívántak egyszerre szol­gálni: az energiatermelést, a hajózást és az árvízvédelmet. Ha a háromból egy dolog nem áll össze, az egész nem működik megfelelően. Meztelen a király? Vágás István a vízlépcsődről Megtörtént, amire végül is számítani lehetett: Szlovákia egyoldalú lépéssel elterelte a Dunát, megkezdte a vízlépcső C variánsának üzembe helyezését. A Szegeden élő szakembert. Vágás István mérnököt, a műszaki tudomány doktorát kerestük meg: mondjon véleményt a Műről. Például a vízi szállítás. Német számítások sze­rint a vízi, vasúti és a közúti szállítás egység­költsége így aránylik egymáshoz: 1 : 3 : 8. És nyilván a közúti-vasúti érdekcsoportoknak is közük van ahhoz, hogy Magyarországon az ol­csó és környezetbarát vízi szállítást Baross Gábor óta minden eszközzel ellehetetlenítették. -És a környezetvédők érvei? - Ilyenkor mindig az 1941-es kassai bombá­zás jut eszembe, ami okot adott a hadüzenetre. Pedig Keresztes-Fischer belügyminiszter ele­gendőnek tartotta volna a kártérítést. De ha a há­ború volt a cél? Ebben az esetben pedig, ha a környezet megóvása a cél, miért a mű megsem­misítéséért harcolnak, miért nem a környezeti károk megelőzése érdekében? Szerintem a vég ott kezdődik, ha valaki már el is hiszi saját rém­hfreit. - Vagyis ön szerint a mű nem jelent fenyegetést a környezetre? - Eredeti formájában szerintem nem igazán. Hiszen hol van ma már Európában természeti táj? És az az aszfalt, ami Szeged utcáin nem rákkeltő, miért lenne az ott? Vagy a sokszor em­legetett ivóvízkincs. A talajvíz és a Duna vize között nincs semmiféle közvetlen kapcsolat. Hogy mégis miért emlegetik ennyit? Itt van Hévíz és a nyirádi bauxitbánya példája. Amikor a hévízi tó vízutánpótlása vészesen lecsökkent, leállították a nyirádi bauxitbánya-beruházást, a bánya pedig - állami pénzből - finanszírozta a hévízi kárelhárítást. Hogy ebből mennyi haszna volt, máig nem derült ki. Az viszont igen, hogy a bauxitbányászat gazdaságtalan. És amikor el­fogyott az állami pénz, rögtön kiderült, hogy Hévíz és Nyirád között nincs geológiai kapcso­lat, a hévízi gondokat az összevissza fúrt kutak okozták. Nem gondolja, hogy nagyon is kilóg a lóláb? Egyszerűen gazdasági érdekekből fél­retájékoztatták az országot. - Bős-Nagymaros esetében aligha lehet erről szó! - Gondolja? Kezdjük az elején! Amikor 1977-ben Lázár György aláírta a szerződést, egy fitying sem volt a beruházásra. Négy évig nem is kezdődött meg a munka a magyar oldalon, amit a másik fél tudomásul is vett. És mivel sen­kinek nem volt fogalma arról, hogy az eladó­sodott ország mi a csodából finanszírozza meg a művet. Marjai ki akart bújni az egészből. Vé­gülis ő állt a sajtóhadjárat mögött, amit Varga János kezdett a 80-as évek elején. Aztán amikor kiderült, hogy az osztrákok a Duna-Majna-Raj­na csatorna mintájára hajlandóak megfinanszí­rozni az egész művet. Marjai a vízlépcső mellé állt és ejtette Vargát, aki az akkor már egyre erősödő politikai ellenzékben talált támogatásra. Hisz természetes, hogy az ellenzéknek jól jött egy olyan botrány, ami tömegeket mozgathat meg, s amit az.akkori hatalom ellen lehetett for­dítani. - Szóval ön szerint rosszul jártunk azzal, hogy visszaléptünk? - Nem is kicsit. Ha például csak a hajózáshoz szükséges beruházásokat nézzük, azok három Bős-Nagymaros árába kerülnek majd, Nagyma­ros pedig egy fillérünkbe sem került volna. Ar­ról nem is beszélve, hogy amennyiben legalább Dunakilitit engedtük volna üzembe helyezni, befolyásunk lett volna Bős működésére és ga­ranciánk lett volna a szigetközi vízpótló rend­szer épeszű működésére. Méginkább igaz ez, ha Nagymaros is működik. A C variánsban viszont semmiféle lehetőségünk nincs a szlovák tevé­kenység befolyásolására. Tönkremehet a Sziget­köz, sőt, ha például Nagymarost el akarjuk bon­tani, akkor és annyi vizet engedhetnek ránk, amennyit akarnak, lelassítva és többszörösére drágítva a munkát. - Akkor milyen megoldást tudna javasolni? - Csak ortodoxát. Az eredeti terv szerint meg kellene nyitni Dunakilitit és üzembe helyezni Nagymarost. Környezeti károk jelentkezése ese­tén lenne időnk közbeavatkozni és mondjuk 1995-tól nem kellene az elképesztően környe­zetszennyező szénerőművek által termelt áram­ból fizetni az osztrákoknak tartozásainkat. - Ilyen megoldást aligha tehet lehetővé a köz­vélemény. - Ezt a közvéleményt hamis információk for­málták. Mert miért van az, hogy az Akadémia véleményeként is laikusoké került nyilvános­ságra, míg az Akadémia vízgazdálkodástu­dományi bizottságának szakmai memoran­dumait rendre elfektették? - Akkor is, aligha akad olyan kormány vagy párt, amelyik kockára tenné népszerűségét egy igenlő döntéssel. - Mikszáth szerint a népszerűség az egyetlen dolog, amiben a látszat annyit ér, mint a való­ság. Csak az kell, hogy valaki egyszer kimond­ja: meztelen a király! SZÁVAY ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents