Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-30 / 255. szám

PÉNTEK, 1992. OKT. 30. BELPOLITIKA 3 Azé a hatalom, akié az információ Emberek és kódok Ki Jegyen áttetsző, átvilágítható - az állampolgár vagy az állam? így összegezte a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény értelmét egy képviselő. A törvény két - nemzetközi egyezményben is garantált - alapvető emberi jogot kapcsol össze: a magánélet tiszteletben tartásához, valamint az állam és a közintézmények tevékenységéről való tájékozódáshoz fűződő jogot. 1989 nyarán a törvényjavaslat kidolgozása már szerepelt az akkor még egységes ellenzék és az MSZMP közötti politikai egyeztető tárgyalásokon. Az 1990-es választások utáni MDF-SZDSZ megállapodásban pedig ezt a törvényt is meghagyták azok között, amelyek elfogadásához kétharmados többség kell. Most viszont, az október 23-i Kossuth téri incidenst követő parlamenti viharok és a „médiaháború" árnyékában szinte észrevétlen maradt, hogy hosszá idő óta először a kormány és az ellenzék egyetértésével alkottak meg egy törvényt. Az adatvédelem abból indul ki, hogy személyes adatot felvenni és felhasználni csak az érintett tudtával, beleegyezésével szabad. Mindenkinek joga van tudni, hogy ki, hol, mikor és milyen célra használja fel személyes adatát. Ezt a jogot fontos közösségi érdekből csak*törvény korlátozhatja meghatározott esetekben. A felvett adatot csak az előre megjelölt célra lehet felhasználni, s csak olyan mértékben és addig, ahogy azt a cél indokolja. A törvény tiltja a különböző célokból nyilvántartott adatok önkényes, az állampolgár magánéletét, integritását veszélyeztető összekapcsolását. Tulajdonképpen ez az a pont, ahol a közvélemény találkozott a probíémával: a személyi szám kapcsán. Az Alkotmánybíróság ugyanis tavaly áprilisban nem a személyi számot nyilvánította alkotmányellenesnek - mint sokan hiszik -, hanem annak korlátozás nélküli alkalmazását. Azzal, hogy a személyi számot az élet minden területén megkövetelik - a munkahelytől a kórházig. a bankon, a biztosítón át a vásárlásokig - „átlátszóvá", s ezáltal kiszolgáltatottá válik az állampolgár. Az Alkotmánybíróság határozatát követően, 1991 decemberében átmeneti törvényben korlátozták a személyi szám használatát. Azóta csak meghatározott területeken, például népesség-nyilvántartás, adózás, társadalombiztosítás, választás - szabad alkalmazni a tizenegy jegyű kódot. Ez az átmeneti törvény sokkal kisebb nyilvánosságot kapott, mint az Alkotmánybíróság határozata, így aztán sokan meglepődnek, amikor személyi számukat kérik pl. az útlevélkérőlapon. Az átmeneti törvény hatálya október 31-én lejár - s már most tudni lehet, hogy nem készül el időre a személyi adatok nyilvántartását szabályozó új törvény. Pedig az adatvédelmi törvénnyel együtt ezt is tárgyalta a Parlament, s elfogadásához az egyszerű többség is elég lenne. Az ördög azonban a részletekben lakik. Bár sikerült hosszas viták után egyetértésre jutni az adatok felvételének és kezelésének elveiben, s egy sor egyéb dologban, nagyon komoly nézeteltérések maradtak a törvény előírásait illetően. Ellenzéki képviselők szerint ugyanis a kormány tervezete lényegében a jelenlegi személyi számhoz hasonló azonosító jelet tartana fenn az államigazgatás minden területén való felhasználásra. Az átkeresztelt „személyi azonosító szám" megtartaná a - Belügyminisztérium alárendeltségébe tartozó - Népességnyilvántartó Hivatalt is. Az elmúlt napokban az ellenzék azzal fenyegetőzött, hogy ha a parlamenti kormánytöbbség változatlan formában megszavazná a polgárok adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényt, akkor az Alkotmánybírósághoz fordulnak. De ha már sikerült kompromisszumot kötni a „kétharmados" adatvédelmi törvényről, talán a nyilvántartás vitatott kérdéseiben is egyezségre jutnak majd a képviselők HAJDÚ ANDRÁS Eredeti '56-os dokumentumok Dobrica Cosic, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elnöke levelet intézett Göncz Árpád köztársasági elnökhöz, s ehhez mellékelve elküldte néhány eddig ismeretlen 1956-os dokumentum másolatát. Az iratok között található Kádár János, akkori miniszterelnöknek 1956. november 21én Edward Kardeljhez, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Végrehajtó Tanácsának elnökhelyetteséhez küldött levele. Ebben a többi között az áll: „a magyar kormány... írásban megismétli a szóban több ízben tett kijelentését, hogy Nagy Imrével és csoportja tagjaival szemben múltbeli cselekedeteikért nem kíván megtorlást alkalmazni." A többi dokumentum a budapesti jugoszláv nagykövetségen 1956. november 4-ét követően tartózkodó magyar politikusok és hozzátartozóik helyzetére vonatkozik. Göncz Árpád az irat-másolatokat átadta „Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Akadémiai Dokumentációs- és Kutatóintézetének. KÖZÉLETI NAPLÓ MA AZ MDF székházban (Római krt. 31.) 17 órától dr. Kiss Lájos jogi tanácsadást tart. DR. VÁNYAI ÉV A, a 18as számú választókerület képviselője 18 órakor, a Madách Imre Általános Iskola éttermében lakossági fórumot tart. HOLNAP CSURKA ISTVÁN országgyűlési képviselő, az MDF alelnöke délután 6 órakor politikai fórumon találkozik az érdeklődőkkel a Deák Ferenc Gimnáziumban (József Attila sgt.). Vendéglátója Pető Ferenc professzor (Huston). Reprezentáció, szabadság és jog Tisztelt Főszerkesztő Úr! Nagy érdeklődéssel követjük lapjuknak azt a kezdeményezését, hogy a helyi közélet vagy az országos politika meghatározó jelentőségű eseményeiről spontán lapolvasói véleményeket adnak közre. Egy „Szegedi vélemények" tlpúsu rovat szerkesztése ugyanakkor hatalmas politikai felelősséget is ró az újságíróra, hiszen ha munkájukat politikai elköteleződések nélkül, a helyi közélet valódi szolgálatában akaiják végezni - a közreadott véleményeknek meg kell felelniük a reprezentativitás elvének. E szempont szakszerű kezelésének követelményével óhatatlanul szembetalálkozik minden politikus és nem-politikus, aki vélemények összesítésére, szerkesztett közlésére vállalkozik. E tekintetben, a korábbi elcsúszásokat most nem részletezve. meglepőnek találtuk az október 23-i Kossuth téri történésekről, konkrétan a Köztársasági Elnök beszédének megzavarásáról közreadott vélemények szerkesztését (DM okt. 26.). A lapjuk által megszólaltatott „jeles szegedi személyiségek" megoszlása a következő: egy orvosprofesszor, két zenész, két színész, egy építész, egy egyházi méltóság. Természetesen senki sem vitatja az ő véleményüknek fontosságát; feltűnően hiányzik azonban az 56-osok, mondjuk a Pofosz vagy a Nemzetőrség köreihez tartozó lapolvasók véleménye. Nem beszélve arról, hogy esetenként, egy-egy kifejezetten politikai természetű kérdés összefüggéseiről hivatásos politikusokat is meg lehetne kérdezni. Különösen ha az egyik nyilatkozó véleménye nyilvánvaló politikai tájékozatlanságot, vagy félreértést takar („Nem tudom, ki szavazhatott meg olyan törvényt, amely megengedi az említett ruhák és jelvények viselését. így kezdődött 1933-ban is."). Sokaknak feltűnhet az is, hogy a Pofosz, a helyi 56-os Szövetség a TIB. illetve a szegedi nemzetőrök szervezésében péntek fél 11-kor, a megyei önkormányzat nagytermében rendezett ünnepi megemlékezésről előzetesen nem értesítette, és utólag sem tudósította olvasóit a DM. Tisztelt Főszerkesztő Úr, változatlanul bízunk benne, hogy nagymúltú lapjával az objektív tájékoztatás - az épp Ön által megfogalmazott „egyenlő távolságra minden párttól" - elvét érvényesíti a szerkesztői munka ünnep- és hétköznapjaiban. A magunk részéről a jövőben is mindent megtesríink, hogy munkáját hiteles információkkal segítsük. Budapest, 1992. október 26. Tisztelettel: dr. Bratinka József (Csongrád tn. 3. vk.), dr. Kószó Péter (Csongrád m. lista), dr. Grezsa Ferenc (Csongrád m. lista), dr. Mihály Zoltán (Csongrád m. 7. vk.). Pintér István (Csongrád m. lista), dr. Szabó I.ajos (Csongrád m. 6. vk.), Póda Jenő (Csongrád m. lista) országgyűlési képviselők M

egtisztelő a kormánypárti képviselők figyelme és levele is. Ha jól értem, azt kérik számon, miért nem állítottunk össze reprezentatív listát, s miért nem kérdeztünk meg olyanokat, akik 1956 szellemét politikai szervezetben munkálkodva is őrzik. Mindkét kérdésre azonos a válasz: mert nem intézményekben és politikai szervezetekben, hanem - a szabad és független sajtó adta lehetőséggel élve - a véleményt formáló polgárban gondolkodunk. Abból indulunk ki ugyanis, hogy a civilizációért a civilek többet tettek, mint a pártok. Mindazonáltal nem tudunk arról, hogy bárki is vizsgálta volna a Kossuth téren föllépő fekete ruhások és csuklyások reprezentativitását, ezek mégis karakteres véleményt formáltak. Kormánykörökből tudjuk, hogy ez jogukban állt. Mi sem tettünk mást, mint hogy éltünk a jogainkkal. Reméljük, a különbség érzékelhető. DLUSZTUS IMRE Nemzeti kisgazdák: nincs kizárva az egyesülés A szegedi székhelyű Nemzeti Kisgazdapárt álláspontja szerint az országban egyetlen, a kisgazda és polgári érdekeket képviselő kisgazdapártnak kellene lennie, amely mentes mindenféle frakciótól, vezetőit pedig nem a személyes karriervágyak vezérlik - nyilatkozta az MTI-nek Szegeden Szeghő István, a Nemzeti Kisgazdapárt országos elnöke. Az MTI munkatársa azért kereste meg az elnököt, mert a hírek szerint szerdán este Torgyán József, Oláh Sándor, valamint Boross Imre, a Nemzeti Kisgazdapárt főtitkára egy óbudai vendéglőben beszélgetett az egységes kisgazdapárt megteremtésének lehetőségeiről. Szeghő Istvánnak e randevúról ugyan nincs tudomása - nyilatkozta -, ám folynak tárgyalások a Független, valamint a Nemzeti Kisgazdapárt egyesüléséről. Ennek feltételeként említette az elnök, hogy az FKgP-ben kibontakozzon az egyéni érdekek nélküli egységes irányvonal. Szeghő István elmondta továbbá, hogy pártja a kisgazdákat jelenleg öt részből álló pártnak tekinti, nincs szándékukban csatlakozni egyikhez sem. Kivárják a döntéseket, s azok térnyerésére várnak, akiket el is tudnak fogadni, s azt követően készek az egyesülésre. Az elnök elárulta, szerdán maga is hasonló kérdésben tárgyalt a fővárosban magas beosztású párt vezetőkkel, ám megegyezés eddig nem született. Mérgesen a megye A mozgástér? Szűk, egyre szűkebb (Folytatás az 1, oldalról.) Betegségügyi programnak minősítette a közgyűlés élé kerülő egészségügyinek címzett koncepciót Losoncziné Piroska Réka csongrádi polgármester, mert szerinte a megyei halálozási adatok is bizonyítják: az „egészségügy" a lakossággal csak betegsége esetén foglalkozik. Javasolta, hogy a közgyűlés dolgozzon ki egészségmegőrző és betegségmegelőző programot is. dr. László István (Üllés képviselője) arra hívta föl a figyelmet, hogy a volt szegedi járás 24 települését mostohagyerekként kezeli a megyei önkormányzat: a nyugati csücsökben nemcsak a szakellátás hiányzik, hanem az alapellátást is veszélyezteti, hogy nem áldoznak még a mentőszolgálat fenntartására se. Rúzsa polgármestere. Papp János az elhangzottakhoz kapcsolódva hangoztatta: e térség egészségügyi intézményeinek fenntartását tálcán kínálják a megyei önkormányzatnak. Többen javasolták, hogy a közgyűlés biztosítsa a rúzsai mentőállomás folyamatos szolgálatához hiányzó összeget, de közben vizsgálják meg a megyei mentőellátás helyzetét. Dr. Kovács Ágnes, a szentesi kórház igazgatója szerint a községek szakellátását javíthatná, a megelőzést szolgálná, ha a megyét járná az alapítványi támogatásból modern műszerekkel fölszerelhető úgynevezett szűrőbusz. Ennek lehetőséget megvizsgálja a közgyűlés egészségügyi, illetve költségvetési bizottsága. E vita is rávilágított a tényre: a megyei önkormányzatok kötelező feladatai közé nem tartozik, mégis itt csapódnak le a térségi gondok, melyek megoldásához nincs megfelelő eszköz. A jövőévi költségvetés koncepciójának kiindulópontját jelentik az idei gazdasági folyamatok. Ratkai Imre alelnök vitaindítójában kijelentette: az államháztartási törvény nem hozott előrelépést, mert nem reformálta meg az elosztási rendszereket. Az önkormányzatok mozgástere beszűkült: míg a települési önkormányzatok bevételei 90 %-ig, addig a területieké 95 %-ban függnek a parlament döntéseitől. A cselekvés irányai adottak: kötelező feladat az intézmények fenntartása, e hálózat fejlesztése és felújítása, melyet kiegészít az önként vállalt tennivalók köre. így aztán nehéz Kipipalva Mint a mesében: volt is, meg nem is a megyei közgyűlésnek idén közmeghallgatása. A közmeghallgatás - mint tudjuk - arra való, hogy évente legalább egyszer a polgárok, meg az ilyen vagy olyan szervezetek képviselői közérdekű kérdéseiket és javaslataikat a legiltetékesebbeknek, önkormányzati képviselőiknek elmondhassák. Ezt, ha akarjuk, akár a demokrácia intézményének is nevezhetjük. Ha..., ha..., ha... A közmeghallgatás ugyanis lehet a jóakaratú népi megnyilvánulás valós fóruma, ha megfelelő a hely, ha alkalmas az idő, ha közérdeklődésre számot tartó, így vonzó a találkozás témája. De e feltételek hiányában lehet a törvényben előírtak kötelező és kényszeredett kipálása is. A területi önkormányzat a megye egyik csücskében, az 1304 lelket számláló Pusztamérgesen, egy őszi hétköznap derekára, a közgazdászok számára is kemény diót jelentő költségvetési koncepcióról hirdetett közmeghallgatást. A művelődési ház nagytermébe beterelt, ünneplőbe öltöztetett, megszeppent nyolcadikosok „rendhagyó órának" tartották e nyilvános ülési A faluba látogató idegenekre kíváncsi öregek pedig ráérősen bóbiskoltak a szakszavak zsongító özönét hallgatva. Senki sem volt pipa, hogy ezt (is) csak kipipálták... ÚJSZÁSZ1 helyzetbe került a közgyűlés: az eddig beérkezett igényeket rangsorolni kellett, mivel a költségvetési koncepcióban válzoltakból minimum 100 millió forintot le kell faragni. Az élénk vitában megfogalmazódtak a megoldás lehetíséges módjai. Egyesek (főleg a különböző szakterületeket reprezentáló bizottságok nevében szót kérők) nem vették tudomásul, hogy kevesebb a pénz, ezért újabb és újabb igényeket fogalmaztak meg. Mások a beruházások indokoltságát kérdőjelezték meg, vagy a bér jellegű kiadások megnyirbálását, átütemezését tartották indokoltnak. Meglepő módon néhány képviselő a közgyűlést mint testületet nemigen tartotta illetékesnek, hogy arról döntsön, mit húzzanak ki a költségvetési kívánság-listáról, a hivatal szakapparátusának véleményét kérte. Voltak, akik szerint a döntés előtt látni kell, hogy az önkormányzat vállalkozásai mit hoznak a konyhára. A közgyűlés elemezteti a nevelőotthoni férőhelyek kihasználtságát, a normatív támogatás alapjául szolgáló mutatószámok realitását, s hogy mely beruházások és felújítási feladatok halaszthatók 1994-re. Hiába: a közös bukszában egyre kevesebb a pénz... ÚT Megyénk és a szomszédok Terep a turistáknak Szakemberek megállapítása szerint a dél-alföldi régió fejlődése a gazdaságon belüli kapcsolatok kiaknázásától függ, s attól, milyen új szektorokban tudják foglalkoztatni a mezőgazdaságban megszűnt munkahelyekről kikeriilteket. Egy igen fontos ilyen lehetőségnek tűnik az állandó turizmus kifejlesztése. A Dél-Alföldnek most még kis nyaralóturizmusa van, de olyan adottságai (természetvédelmi területek, folyópartok,, erdőségek, arborétumok, skanzenek... stb.), amelyeknek kihasználásával el lehetne érni a jövedelmezőbb állandó turizmushoz. Azaz azoknak a nyugat-európaiaknak és északiaknak idevonzásához, akik visszatérő vendégek tennének: „vevők" az alföldi tájra, természeti kincseire, gyógyvizeire, a hozzájuk kapcsolódó egészségügyi szolgáltatásokra, programokra. Amelyeknek terén sajnos még meglehetősen elmaradott régiónk. Erőteljesebben Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megye mozdult már el ebbe az irányba ( a gyulai fürdő, a szarvasi növénykertek, illetve a cserkeszőlői gyógyító víz és a tiszakürti arborétum, stb. révén). Csongrád megye messze nem használja ki a gyógyturizmus lehetőségeit (pl. a szegedi termálfürdőt és más településeinek gyógyvizeit), s a természetvédelmi területek vonzerejét. (Ugyanez mondható el Bács-Kiskunról is.) Pedig megyénk különösen alkalmas az állandó turizmus kifejlesztésére, mert Magyarországon belül a jómódú megyék közé tartozik (magasabb itt az egy főre eső jövedelem, mint az országos átlag). Nálunk a legnagyobb az országban az egy főre eső lakossági kiskereskedelmi adásvételek száma. Az egészségügyi ellátásban pedig itt 1000 lakosra 43 orvos jut (míg az .ország más részein csak 26), s több az országos átlagnál a száz lakosra jutó kórházi ágyak száma is. Előnyös szűkebb pátriánk helyzete a lakossági mozgékonyságot biztosító személygépkocsi fronton is: ezer lakosra nálunk több autó jut, mint Békésben és Szolnokban (igaz, a bácsiak megelőznek a rangsorban). Mindennek jó hasznát vehetnénk a szolgáltatásokra épülő gazdaság kifejlesztéséhez hozzájáruló állandó turizmus megteremtésében. (Aminek további rejtett tartalékairól sorozatunk következő részében szólunk.) SZABÓ MAGDOLNA