Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-27 / 252. szám

KEDD, 1992. OKT. 27. KULTÚRA 5 Százéves a Dugonics Társaság Centenáriumi ünnepségek Szegeden Az elmúlt évszázad utolsó harmada Szeged történetének egyik legjelentősebb időszaka. Ekkor válik európai rangú várossá Szeged, s ennek egyik jelentős összetevője, szervezője és kisugárzó ereje a Dugonics Társaság. Már 1873tól működik a Dugonics Kör, majd a Társaság előkészületei 1883-ban megkezdődtek. Szeged város törvényhatósági bizottsága lelkesen üdvözölte azt a mozgalmat, amely azzal a céllal indult, hogy Szeged és vidéke részére a tudományosság terjesztése és fejlesztése, a nemzeti irodalom művelése, az Alföld számára egy egyetemes múzeum létesítése, a művészet pártolása érdekében Dugonics Társaság címen közművelődési intézetet létesítsen. Az árvíz utáni újjáépítések anyagi gondjai következtében csak 1892ben kerülhetett terítékre az irodalmi és tudományos egyesület megalakulása. Az alakuló közgyűlést 1892. február 28-án tartotta a Dugonics Társaság. Bemutatták az elkészített alapszabályt, meghatározták a Társaság céljait és működési mechanizmusát. Az alakuló közgyűlés Lázár Györgyöt, Szeged polgármester-helyettesét választotta elnökéül. Tudományos és szépirodalmi szakoszályban kezdődött el az egészen 1949-ig tartó majdhogynem folyamatos munka. A felolvasóüléseken részt vettek az ország legjelentősebb írói, művészei, közéleti személyiségei. Az első negyedszázad alatt mintegy 200 felolvasóülésről számolnak be a jegyzőkönyvek. A Társaság második 25 éves működéséhez új vezetőség, új célok és új programok társultak. Pályázatokat írtak ki, alapítványt létesítettek, irodalmi rendezvényeket szerveztek. Folyamatosan ápolták Dugonics András szellemi hagyatékát, az emlékhelyeket. A Társaság 1949 novemberében a rendeletileg fölszámolt egyesületek sorsára jutott. Az elmúlt esztendőben kezdték újjászervezni a Dugonics Társaságot, s céljaik között előkelő helyen szerepelt, hogy a születés centenáriumát méltóképpen ünnepeljük meg. A szegedi Dugonics Társaság november 20ára centenáriumi ünnepségsorozatot szervez. A rendezvény fővédnöke Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, védnökei Dlusztus Imre, a Délmagyarország főszerkesztője, Farkas László államtitkár, köztársasági megbízott, Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök, Lehmann István, a Csongrád megyei közgyűlés elnöke és Lippai Pál, Szeged város polgármestere. Huszadikán délelőtt koszorúzási ünnepségeket tartanak a nagy író róla elnevezett szobránál, a Dugonics Altalános Iskola falán lévő emléktáblánál, valamint sírjánál, a Rózsa utcai temetőben. Délután 5 órakor a városháza dísztermében centenáriumi közgyűlést rendez a Társaság. Megnyitót Csillik Bertalan egyetemi tanár, a Dugonics Társaság elnöke mond, a résztvevőket köszönti Lippai Pál, a város polgármestere. Dugonics Andrásról és a piarista szellemiségről Jeleníts István, a piarista rend tartományfőnöke tart előadást. Juhász Antal néprajzkutató, tanszékvezető egyetemi docens Dugonics András szólásgyűjteményéről, Csongor Győző kutatómuzeológus a Társaság százéves történetéről. Baráti Dezső irodalomtörténész a Társasághoz fűződő emlékeiről szól. Végül Bátyai Jenő közíró tartja meg Szeged a századfordulón című előadását. Az ünnepi programban elhangzik Juhász Gyula Szeged című verse, valamint Vántus István Dugonics András által gyűjtött, népi szólásokra írt posztumusz kórusműve a Tömörkény Gimánizium női karának előadásában. A centenáriumra Lapis András szobrászművész érmet készített, s megjelenik a Társaság évkönyve is, az újjáalakult egyesület felolvasóülésein eddig elhangzott előadásaival, alapszabályával, tagjainak névsorával. Akkor láttam utoljára, amikor még pelenkát hordott. Most azl mondja az anyja, bősz iskolás már. Kérdezem, hogy megy az olvasás? Mit mondhat egy jó anya? Nagyszerűen! Hát az írás? Erre már külön történet a felelet. Mire fölment volna az iskolába, már írt is, nemcsak olvasott. Sőt! Főműve is volt már. Saját újságot írt magának. Őt nem nyomasztották kiadási gondok, a nyomdaköltség meg se fordult a fejében, a terjesztés se, nem kezdett tehát előfizetőket gyűjteni, csokiajándékkal se csábított maga mellé senkit, és rollert se akart kisorsolni, gördeszkát és gyerekbiciklit se, neki csak az újság volt a fontos. Ebből ugyan a kukacos fölnőttek levonhatnak néminemű következtetéseket a kislány életrevalóságát illetően, de ne fáradjanak vele. Ezt még kinőheti. Kezdő újságoknak is megfontolandó ötlettel állt azonban elő. Az egész újság egyetlen oldal volt. A politikában ezt mondanák alulról építkezésnek: majd ha lesz keletje, lehet több is. A fölnőtt újságok fölülről kezdik, és amikor már nem bírják, timsóval húzzák összébb. Fejléce azonban ennek az egyetlen oldalnak is volt: Nyaraltunk! A nyomda ördöge nyomban fölütötte a fejét, a lap neve a legelső alkalommal mindjárt sajtóhibával jelent meg. Lelke legmélyén, tudományosan szólva a tudat alatt, túlságosan hosszúnak érezhette a szót, vagy nem is fért volna ki teljes valóságában, esetleg a munka láza jobban hajtotta a kezét, mint a fejét, tény, rövidebbre vette. Egy szótag elúszott a kiadás süllyesztőjében, és csak ennyi lett belőle: Nyaltunk! Zsófi, Zsófi, te többet tudsz, mint korodból illene. HORVÁTH DEZSŐ Hogyan viseljük el, ha kirúgnak a vizsgáról? Ingyenes lelki iránytű „Ez a hely iránytű lehet életvezetésed irányításában, sőt megkaphatsz itt minden olyan információt, mely egy diáknak fontos lehet. Egyéni pszichológiai tanácsadás, segítség döntésekben, tanulással kapcsolatos problémákban. Különféle pszichológiai tréningek, csoportos beszélgetések (személyiségfejlesztés, relaxáció, tanulási hatékonyság, konfliktuskezelés, stb.)" - áll a Komplex Mentálhigiénés Diákcentrum frissen utcára került plakátjain. Honnan jött az ötlet? - kérdeztük Szenes Mártától, a JATE pszichológiai tanszékének adjunktusától, akinek döntő érdemei vannak létrehozásában. - Ez csak nálunk újdonság: a nyugati egyetemeken teljesen természetes, hogy a hallgatók igénybe vehetnek különféle profilú tanácsadó szolgáltatást. Én a magam részéről már három éve tartok kollégiumokban tanácsadást a diákoknak, de azt gondolom, hogy a felsőoktatási intézményeknek kutya kötelességük működtetni ilyen hálózatot. - Mondana példákat? - Ilyen például a szociális készség, a kontaktusteremtés, a sikerorientáltság, egyáltalán önmagam képviselete, önmagam érdekeinek érvényesítése. Ezeket nem intellektuális tanulási folyamat során, hanem tréningeken, tehát élmények megtapasztalásával fejlesztjük. Mi történik például, ha valakit kirúgnak a vizsgán, vagy ha magánéleti gondjai támadnak? Megpróbáljuk megjeleníteni a helyzet összes komponensét, lejátszva így a valóságos szituációt. Ha ezekben a modellhelyzetekben. laborhelyzetekben már megtapasztalt valamit a hallgató, feltehető, hogy éles helyzetekben fölkészültebben tud reagálni. - A városban elég nagy a hasonló tréningek kínálata. Miben fog különbözni az önöké? - Egyrészt, mivel nem betegeket gyógyítunk, nem pszichoterápiás jellegűek ezek a tréningek: teljesen hétköznapi készségek fejlesztésére törekszünk, a csoportvezető és a csoport viszonya mellérendelő, nem pedig hierarchikus, mint mondjuk az orvos és a beteg kapcsolata. A humanisztikus pszichológiai iskolák szemlélete áll közel hozzánk, amelyet Rogers és Gordon nevével lehetne fémjelezni. - Utolsó kérdésünk: hol lehet megtalálni önöket? - A tanácsadó szolgálat hétfőtől csütörtökig délután négytől este kilencig a Szent Miklós utca 3., a tréningek pedig hétfőn, kedden, szerdán és pénteken 16-21 óráig a Vedres szolgáltatósor 3. alatt lesznek. Utóbbi helyen telefonon is kaphatnak az érdeklődők információkat, a telefonszám: 354-800. pl í JT 1 Egy tragikus nap fotója Debrecenből, 1992. július 9-éről. Az utolsó felvétel, amely Vántus Istvánról készült, néhány perccel halála előtt. Konzervatóriumi hangverseny In memóriám Vántus István Az idén júliusban elhunyt Vántus István Erkel-díjas zeneszerző műveiből rendez ma hangversenyt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriuma. Vántus István 1935-ben született Vaján. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1955-60-ban Szabó Ferenctől tanulta a zeneszerzést. 1960-tól élt és alkotott Szegeden, 66-tól a szegedi tagozat tanára. Zenekari művek, két opera, számos kórusmű - Balassi Bálint, Juhász Gyula, József Attila, Tóth Árpád, Weöres Sándor verseinek megzenésítései jelentik életművét. Mindkét operáját a Szegedi Nemzeti Színház mutatta be. Műveit magyarországi és külföldi hangversenytermekben egyaránt játsszák. 1967-ben és 1975-ben Szeged Vár.os Alkotói Díjával, 1976-ban pedig Erkel-díjjal tüntették ki. A mai hangverseny a konzervatórium dísztermében kezdődik 19. 30.-kor. Műsoron: Quintetto d'Ottoni - Boros József (trombita). Pintér Attila (trombita), Kálmán János (kürt), Sasvári Csaba (harsona), Nagy Zsolt (tuba). Kuli - Weöres Sándor verse - Sinkó György (ének), Bódás Péter (zongora). Hommage á Mozart - Maczák János (klarinét). Szvit-szóló hegedűre Szecsődi Ferenc (hegedű). Elnémulások - Musica Parlante, vezényel: Meszlényi László. Zöld hattyú Találkoztam egy emberrel, aki némán született. De csak az élete első tíz percében volt néma ez az ember, akkor aztán rákezdte, és még ma sem hagyta abba. Ez az ember ötvenkét esztendős, azóta könnyezik. Hol erősebben, hol gyengébben csordogál a könny a szeméből. A szülei azt hitték, egy-két nap, és kiszárad. De nem száradt ki, pedig nem ivott több tejet sem vizet, mint a többi gyerek. Ha hosszan várakozik valahol, tócsa nő a lába alatt. Három inget is vált naponta, nyakkendőt nem hordhat. Távolba nem lát. Nem mondom meg ennek az embernek a nevét, mert itt él a közelünkben, egy tanyára költözött, felesége van, az udvaron gyerekei énekelnek, rendesen dolgozik, mostanság meg könnyen akad gúnyra kész, bárdolatlan fickó. Rossz korban élünk, mert hisz úgy tetszik, szégyen a sírás. Könnyező Jánosnak nevezem én ezt az embert, de csak saját használatra. Könnyező János azt mondta, tavak vannak a testében. Azt is Könnyező János mondta nekem, hogy ha igaz, amit a Biblia állít, vagyis Isten egyszerre lát jót és rosszat, hát akkor Isten, mint Isten nem sírhat. Mert látását el nem homályosíthatja semmi. Erre mondtam én neki, hogy tán Istennek nincs is szeme, csak tekintete. Ezen aztán jól elvitatkoztunk. Könnyező János szépen sírdogált, itta a vörös bort, friss kenyérrel törölgette az arcát, a falatokat meg odaadta a gyerekeknek. Azt is Könnyező Jánostól hallottam, hogy a könny nem más, mint a végtelen lélek egy ragyogó tükre. A lélek a testben sem véges, csak rab. Hogy tán a sírás, a könny is azért van, hogy a lélek odaszökhesssen a végtelenhez, cseppenként, szivárogva. Mesélte Könnyező János, hogy ismert egy asszonyt, a szomszéd faluban élt, és ha sírni kezdett, minden sírásából tükör lett. De bárki nézett abba a tükörbe, csak ezt az asszonyt látta. Félelmetes történet ez, valóban, mégis jobb, ha hisszük, mintsem fejünket csóválva odébb állnánk. Könnyező Jánosnak számtalan rokona van. Ismerünk például egy lányt, aki csak akkor str, ha hegedűszót hall. Egy öregember, maga sem tudja, hogyan és miért, de ha némelyek előtt könnyezni kezd, hát annak a szerencsétlennek másnapra foglalni kell a koporsóföldet. Hallottunk hétköznapi emberekről, akik vért könnyeztek, mások meg mézet, de élt olyan is, akinek az egyik szeméből tej csordogált, a másikbál meg tokaji bor. Egy szikáncsi pásztornak mérgező volt a könnnye. De talán sok is ez már. Rossz korban élünk, az emberek titkolják a könnyeket, és inkább hisznek a van-nak, mint a lehet-nek. Ezt az egészet el se mondtam volna, ha a szombaton nem állítja Könnyező János olyan határtalan nyugalommal, hogy ha majd meghal, hát ő a koporsóban is sírni fog. Q> UsJÜ Egyházközség - közösség? Beszélgetés az Egyházfórum főszerkesztőjével Az Egyházfórum című független, katolikus pasztorálteológiai folyóiratot nemzetközi szerkesztőgárda külföldön alapította 1986-ban. Az immár Magyarországon kiadott periodika főszerkesztője a szegedi tanárképző főiskola filozófia tanszékének oktatója: Máté-Tóth András civil teológus, akit a folyóirat most megjelent 19. számának bemutatója ürügyén kérdeztünk. A lapszám szerzőinek és olvasóinak találkozója ma, kedden délután 5 órakor lesz a Szent Imre Katolikus Ifjúsági Klubban (bejárat a dóm sekrestyéje felől). -A hatodik éve létező folyóirat két esztendeje jelenik meg Magyarországon és most lesz az első szegedi nyilvános bemutatója. Miért éppen ezt a számot választották a bemutatkozáshoz? - Az Egyházfórum indításakor az volt a célunk, hogy szolgáljuk az egyházi, valamint az egyház és a társadalom közötti párbeszédet. Kezdettől az olvasói együttműködésre, az olvasók felelős véleményalkotásának szolgálatára vállalkoztunk. Lapunk megkülönböztető sajátossága ugyanakkor éppen az, hogy nem valamely egyházi intézmény, vagy csoport szócsöve, hanem az egyik eszköze, fóruma a tanulási folyamatnak, melynek célja:a modem elvek otthonossá válása a gyakorlati hitéletben. Most jutottunk oda, hogy a kapcsolatainkat a személyes találkozással is bővítsük. Szándékaink szerint a mostanihoz hasonló alkalmakat ezután is szervezünk. Nemcsak azért, mert nincs pénzünk a lap reklámjára előfizetők és adományozók tartják fenn az Egyházfórumot - és úgy gondoljuk, az lesz a legjobb reklám, ha a beszélgetések résztvevői jó közösségi élményeket szereznek; hanem azért is, mert az egyes lapszámok központi témái olyan hívőket is érdekelnek, akik nem templombajárók. Azt gyanítom, a mostani témánk a nem vallásos, de a társadalom „kérdései iránt fogékony emberek figyelmére is számot tart. - „Egyházközség - közösség?" - ez a 19. szám központi témája. Mit jelent a címben a kérdőjel? - Hogy jelenleg bizony sok helyi egyházban hiányzik á közösség. Az egyházon belül nem ennek építésére, hanem a jól szervezett, erős hivatal kialakítására és a határozott, erőskezű irányításra tevődik a súly. Azt szoktam mondani, az egyház nem késztermék, minden tagján múlik, hogy „készüljön", s az is, hogy milyenre lesz. Ha biztosan tudjuk, hogy nemcsak szentbeszédekből, hanem párbeszédekből áll - márpedig tudjuk -, akkor kötelességünk olyan fórumokat biztosítani, ahol a hívők egymás között, egyházi vezetőkkel és szakértőkkel is beszélhetnek. Mélyen megértem, hogy a házai egyház bizonyos történelmi reflexből az erős intézményekbe és a vitathatatlan igazságba kapaszkodik; de a második vatikáni zsinat szellemisége nem ez. Az Egyházfórum szeretne segíteni, hogy a modem világhoz alkotott zsinati értékek - a szolidaritás, a partneri kapcsolatok, a vélemények iránti tolerancia, az autonómia tisztelete, a bürokrácia leépítése - a magyarországi gyakorlatban is teret kapjanak és működhessenek. - Milyen a lap szerkesztői és a jelenlegi egyházi vezetők viszonya? - Röviden úgy mondanám, a kritikus lojalitás álláspontján vagyunk. Bárányok akarunk lenni, de birkák nem. SULYOK