Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-22 / 249. szám

CSÜTÖRTÖK, 1992. OKT. 22. FÉLIDŐBEN 11 A megtalált szerepkör: egyetemi város A vidéki egyetemi városok önkormányzatai általában nem hívtak életre külön a felsőoktatással foglalkozó bizottságokat. Dr. Mécs Imre tanszékvezető docens (JATE) szerint, aki a szegedi önkormányzat Tudományos és Felsőoktatási Bizottságát vezeti, e testület létezése már önmagában is arra mutat, hogy itt a közgyűlés felismerte: a város, azaz polgárai számára óriási lehetőségek rejlenek abban, hogy a fölsőoktatásban jelentős szellemi kapacitás áll rendelkezésre. A lehetőségeket kölcsönösségi alapon, azaz meghatározott együttműködésben kell kiaknázni. Mi történt az önkormányzat - és a bizottság - két esztendeje alatt? Azt mondja Mécs tanár úr, hogy a szóhasználat megváltozása is minőségi váltást jelent a gondolkodásban: nem „a város és az egyetem", hanem „a régió és az Universitas" egymásrautaltságáról van szó. A gondolkodás nyitottságát és távlatosságát mutatja, hogy a bizottság - amelyben természetesen egyetemi emberek is dolgoznak - kezdettől az együttműködés nemzetközivé tágításának lehetőségeit is kihasználta, abban a tudatban, högy a legközelebbi jövőben a város leginkább piacképes tevékenysége: a szellemi tevékenység lesz. De haladjunk a szűkebb körtől a tágabb felt: a szegedi felsőoktatási intézmények szűkös állami költségvetésére tekintettel az önkormányzat mindent megtesz, hogy mecénási szerepkörben segítse a szellemi produktumok létrejöttét. Az universitas koncepcionális alakításában, szervezésében, az egységes kubatúra megteremtésében is résztvesz az önkormányzat, és pénzzel - pályázatok útján - is támogatja az önkormányzati érdekeket közvetlenül, vagy közvetve szolgáló felsőoktatási tevékenységeket - különös tekintettel a régió gazdasági szerkezetének átalakítására, az interregionális kapcsolatokra. Az idén majdnem négymilliós támogatást ítélt oda a bizottság az e célokat szolgáló, legkülönfélébb egyetemi-főiskolai részlegeknek, személyeknek (hozzájárult a város például a botanikus kerti székely kapu fölállításához, a csillagvizsgáló működtetésének költségeihez, kongresszusok megrendezéséhez, külföldi utazásokhoz, könyvek kiadásához, stb.). A tágabb kör: az universitast, a várost és a nagyvilágot összekötő, egységes városi informatikai rendszer kiépítésének terve és a megvalósítás első lépései. Az információéhség általános az országban; kielégítéséhez ennek az igénynek a felismerésén kívül szellemi potenciál szükséges - és persze pénz. Az előző kettő Szegeden, a magas színvonalú matematikai, számítástudományi kultúra városában adott. Az utóbbi, az anyagi fedezet előteremtéséért az Európai Közösség által kiírt, a régiók közötti együttműködést célzó pályázaton sikerrel vett részt a város. Arról van szó, hogy a már létező adatbankok szolgáltatásainak összegzésével, kiegészítésével, közigazgatási szintre emelésével egy hamarosan mindenkinek nélkülözhetetlen informatikai központ működjön. Ez nemcsak a gyors és megalapozott közigazgatási döntéseket segíti majd, hanem a gazdaságnak, az egészségügynek - az élet minden területének döntéshozó szereplői jól használhatják. Egymással és külföldi partnereikkel gyorsan kapcsolatot teremthetnek, információkat cserélhetnek. Árutőzsde működhet, középpontjában a Nyugat és a Kelet közötti piaci forgalomnak. Olyan agytröszt létesülhet - vagy ahogyan Mécs tanár úr mondja: „varázspálca" kerülhet a kezünkbe - amelyet a városlakók egyenként és együtt, személyes- és közhaszonra naponta igénybe vesznek. A szakembereket kiválasztották az előkészítő munkálatok elvégzésére, megszerezték - Bretagneban és Cambridge-ben - az európai tapasztalatokat; egyelőre Szeged és környéke informatikai központját hozzák létre, 35 év múlva a regionális, három megyét behálózó rendszer is működhet. Egy tudományos park létesítésével - mely szintén a nem túl távoli jövő terve - a szegedi szellemi erőknek szinte teljeskörű felhasználása valósulhatna meg, s valóságos tartalmat nyerne az universitas és a város együttműködése. SULYOK A gazdálkodás legyen nyilvános - véli Jankó Attila - A közgyűlés most alkotott rendeletet a város vagyonával való gazdálkodás szabályairól. Mit tart ebből a legfontosabbnak a vagyongazdálkodási és vállalkozó bizottság elnöke? - A rendelet előírja, hogy leltárt kell készíteni a város vagyonáról. Ez nagyon fontos, mert amíg ez a felmérés el nem készül, nem lehetünk pontosan tisztában azzal, mivel is gazdálkodunk. Előfordult, hogy meghirdettünk olyan ingatlant, amiről utólag derült ki, hogy nem is a városé. Sajnos a rendelet nem szab határidőt a leltár elkészítéséhez. Előírja viszont, hogy a városi vállalatok felügyelőbizottságainak időnként be kell számolniuk arról, mi a helyzet az adott vállalatnál. Ez is jó dolog, mert eddig nemigen volt külső kontroll, márpedig a város nagyon ráfizethet arra, ha nem jól gazdálkodnak a vállalatai. - A feliigyelőbizottságokkal kapcsolatban felmerülhet a kérdés; valóban ellenőrzik a vállalatot, vagy inkább lobbiznak az érdekében. - Feltételezhető, hogy lobbiznak. Hiszen ezek a vállalatok - függetlenül attól, hogy a város tulajdonában vannak önálló egységek, természetes, hogy igyekeznek lobbizni saját érdekükben. Ezt a jelenséget nem lehet megszüntetni, de mindenképpen láthatóvá kell tenni. A gazdálkodás legyen nyilvános és áttekinthető, hiszen közvagyonról van szó. Egyébként a felügyelőbizottságok helyett jobb volna, ha a város külső szakértői cégeket kérne fel a vállalatok ellenőrzésére. - Jelentős önkormányzati vagyont jelentenek a bérlakások. Vannak, akik eladáspártiak, mások ezt túlzott kedvezménynek tartják. Azzal viszont mindenki egyetért, hogy az önkormányzat halogatja a döntést. - Valóban húztuk ezt a dolgot, tovább is, mint ahogyan azt a nemzeti lakáskoncepció késlekedése indokolná. Ennek az az oka, hogy a bérlakáskérdés rengeteg problémát vet fel. Megteheti-e az egész várost képviselő önkormányzat, hogy a többség számára elérhetetlen előnyökhöz (kedvezményes kamatozású hitelekhez) juttat egyeseket? Mi lesz azokkal a lakásokkal (és a benne lakókkal), amelyek felújítására nem lesz pénze annak, aki megvásárolja? Mindamellett a bérlakás-ügy rendezését nem lehet tovább húzni. A forgSlmi érték 40-50 százalékáért, egyösszegű fizetéssel vagy normál kamatozású hitelek mellett el kell kezdeni a bérlakások eladását. - Ez vonatkozik a belvárosi bérlakásokra is? - Van olyan elképzelés, mely szerint a szűk belvárosban lévő állami lakásokat egyelőre nem kellene eladni. Ezt én is támogatom, mert a belváros Szeged kirakata, amelyik most nem túl szép képet mutat. Általános rekonstrukcióra van szükség, amit könnyebb úgy elvégezni, ha ezek az épületek egy kézben vannak. - Az önkormányzatnak nemcsak vállalatai és ingatlanai vannak, hanem értékpapírjai, üzletrészei is különböző átalakult cégekben. Ez mekkora vagyont jelent? - Egymilliárd forintnyi értékpapírunk van, ennek egy része viszont szemétté válik, ha a cégeket felszámolják. Az üzletrész-vagyon valójában biztosan nem ér többet 500 milliónál. De eladni sem lehet az értékpapírokat, mert amitől meg kellene szabadulni, arra nincs vevő, amire meg volna, azt nem érdemes eladni. - Az önkormányzatnak nemcsak az a feladata, hogy őrizze a város vagyonát, hanem, hogy segítse a helyi gazdaság élénkülését. - így van, és e téren vannak mulasztásaink. A bizottságoknak például szorosabb és rendszeresebb kapcsolatot kellene tartania a gazdasági élet szereplőivel. Ennek érdekében tervezzük a konzultációk bevezetését. De azt hiszem, ez a kapcsolattartás még polgármesteri, alpolgármesteri szinten sem kielégítő. A hivatal ügyintézése pedig nagyon lassú és körülményes, ami sokszor a bizottság munkáját is hátráltatja. - A bizottságokat gyakran éri az a vád, hogy nem rendelkeznek elég hozzáértéssel, mégis úgy döntenek egy-egy kérdésben, mintha szakértők volnának. - Egy bizottsági tagnak annyi hozzáértéssel kell rendelkeznie, hogy a szakértők által elkészített anyagot értékelni tudja, annak alapján dönteni tudjon. Ez a legtöbb bizottságban (gy is van. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyes képviselők nem mélyedhetnének el jobban az adott területre vonatkozó jogszabályokban. KECZER GABRIELLA Országutak találkozásánál fekszik Szeged. A tranzitszerep minden előnyét élvezi és minden nyűgét nyögi a város. Hatalmas lehetőség három ország találkozási pontjához közel élni, de vajon mennyire használta ki a város ezt a lehetőséget az elmúlt években. Egyáltalán: mennyire lehetőség ez ma, vagy csak esély egy város későbbi felemelkedéséhez. A kereskedő városról, a tranzit Szegedről Básthy Gábor képviselőt, az önkormányzat városfejlesztési, környezetgazdálkodási és műszaki bizottságának egyik alelnökét kérdeztük. - Nagyon nehéz arra feleletet adni, mennyire használja ki a város a lehetőségeit. Ha körülnézünk, a szomszédban háború dúl, ellenséges indulatok feszülnek - s így inkább azt kell mondani, hogy a hármas-határ közelsége egyelőre csak potenciális lehetősége Szegednek. - A város vezetése vajon minden esélyt megragadott arra, hogy változtasson ezen? - Látni kell, hogy túl sok feladat szakadt egyszerre az önkormányzat nyakába, ugyanakkor rendkívül szűkek az erőforrások. Sok fontos feladatnak így nem tud eleget tenni a város. - Sorolni kellene! - Éppen ez adná a várospolitika lényegét. De Szegedenek véleményen szerint nincs várospolitikai koncepciója, az önkormányzat csak a tűzoltómunkát végzi, toldja-foldja a lyukakat. El kellene dönteni végre, mi fontos a városnak és eszerint elosztani a keveset is. - Milyen szerepet szánna Szegednek? - Csak reménykedek abban, hogy ez a város előbbutóbb betölti majd regionális szerepét. így a legfontosabb a megfelelő infrastruktúra megteremtése lenne. Kicsit eltúlozva, de ezután már ölbe tett kézzel várhatnánk, hogy jönnenek a vállalkozók. - Mi az akadálya ennek a pénzhiányon kívül? - Ma még büntetésnek érzik az intézmények, ha valamire nem kapnak pénzt a költségvetésből. Az évi nyolc milliárdos büdzsé több mint fele az intézmények működtetésére megy el. Fel kellene állítani egy fontossági sorrendet, s az erőforrás vége valahol elvágná a fonalat: ennyire futotta. Ha mindenkinek adunk egy keveset - ahogyan ez ma még működik - akkor senkinek sem adtunk igazán. - Az önkormányzat milyen sikerrel dajkálja a kapcsolatokat? - Még mindig sok a protokolláris látogatás. Ráadásul mi is, akárcsak a szomszédos volt szocialista országok, nyugatra járunk szívesen tapasztalatot gyűjteni, pedig egymás hibájából is sokat tanulhatnánk. Ráadásul míg hiányzik a tőke, addig a város vezetői hiába írnak alá szándéknyilatkozatokat, nem lesz üzlet belőle. - Nem mindig az önkormányzaton múlik! - Azt sejtjük, hogy milyen távlati városfejlesztési koncepció kellene, de ez nem pótolja az egy politikai ciklusra érvényes várospolitikai koncepciót. Ez lenne az étlap, amiből a képviselők választhatnának, most mire érdemes áldozni. - Gondolom, pozitív példái is akadnak! - A harmadik körút építésének megkezdése például nagyon jó döntés volt. Az infrastruktúránk fogja eldönteni, hogy Szeged nyugat felől a Balkán kapuja lesz, vagy a Balkán felől nézve a nyugat kapuja. - Nem mindegy! - Van ennek egy speciális oldala is: a szellemi infrastruktúra. Ez ugyan csíráiban rendelkezésre áll Szegeden, de nem állt még össze szellemi rendszerré. Az universitasról ugyanis egyelőre még csak gondolkodunk. Nagyon fontos feladata lenne a városnak megszervezni egy ipari innovációs parkot, hogy működjön is, amit rábíztak, hogy legyen lehetősége a vállalkozóknak és jól érezzék magukat a polgárok. - Milyen lehetőségeket szalasztottak el? - Igazából nem vagdosták a jobbnál jobb lehetőségeket ehhez az önkormányzathoz. Inkább arról kellene beszélni, mi az, amit sürgősen meg kellene oldanunk az infrastruktúra kiépítésén túl. Ilyen lenne egy jól működő szociális rendszer, rendbe kellene tenni a város vagyonkezelésének dolgait, át kellene szervezni az intézmények finanszírozását. Egy elaszalasztott lehetőség mégis volt: a különféle politikai erők össszefoghattak volna a város fejlődéséért. Ehelyett azonban kisparlamentet játszunk a közgyűlésben és egymást esszük... RAFAI GÁBOR Ha mindenkinek adunk, senkinek sem adtunk igazán! Básthy Gábor képviselő arról, hogy Szeged a Balkán, vagy a Nyugat kapuja lesz-e