Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-15 / 243. szám

CSÜTÖRTÖK, 1992. OKT. 15. SPORT 7 csapat... A Szeged SC „legendás" ificsapata. Álló sor (balról): Tamás Sándor utánpótlásszakág-vezető. Kancsó Gábor intéző, Portörő Gábor edző, Kutasi László szakosztályvezető. Pikó László, Szécsényi Gábor, Botlik, Bóka Ferenc, Kovács Tibor, Komáromi László, Nagy Zsolt. Ruzsáli Zsolt, Kónya Sándor ügyvezető elnök. Pintér István, Major László. Ülnek (balról): Csányi József, Véber György, Gréczi Gábor, Nagy Róbert, Kószó Zsolt, Kadnár Albert, Demeter István, Vass Zsolt Tiszteli szegedi futballbarátok! Néhány évvel ezelőtt Portörő Gábor keze alatt egy olyan csapat formálódott a Szeged SC-nél, amely a szakemberek véleménye szerint mind „egyénekre bontva", mind csapatjátékban kiemelkedett a magxar mezőnyből. Ez a gárda igazolta a hozzáértő szakemberek meglátását, mert a Nemzeti Bajnokság keleti csoportjában ifjúsági bajnokságot nyert, megelőzve olyan patinás és nagynevű egyesületeket, mint a Vasas és az MTK. Evés közben jön meg az étvágy - tartja a közmondás -, és ennek megfelelően a Szeged SC ifjúsági csapata tovább menetelt: a nyugati csoport bajnokát megverve abszolút magyar bajnok lett. majd ráadásként az Országos Ifjúsági Kupát is megnyerte. A Szeged SC-nél (illetve jogelődjeinél) ilyen siker még nem fordult elő. így joggal lehetett számítani arra, hogy ezek a fiúk oldják majd meg a nagycsapat utánpótlását. Nem vitatható, hogy egy országos bajnokságban ilyen kiváló eredményt elérni csak akkor lehet, ha a játékosok tudása is kiemelkedik az átlagosból. Néhány nevet talán érdemes kiemelni: a két túlkoros, Véber Gy. és Major L.. továbbá Csányi, Gréczi, Btka, Szecsenvi es Puskás voltak azok, akiktől a szakemberek a legtöbbet várták. A Szeged SC akkori vezetése úgy döntött, hogy ezt a csapatot együtt tartja, és a Szőreggel kötött megállapodás értelmében a megyei I. osztályban szerepelteti. Mit ad isten, ezek a fiúk itt is bizonyítottak és bajnokságot nyertek! Az akkori szakvezető, Kovács Ferenc felismerte a fiatalokban rejlő lehetőségeket, és az NB Il-es bajnokságot nyert együttesben időnként már lehetőséget adott a fiataloknak. Az ismert edzőváltozás után ez a „tendencia" a későbbiekben alábbhagyott, kivéve Puskás esetét - igaz, ő időközben már utánpótlás válogatott lett! Felmerül a kérdés: mi van a többi tehetséggel? Véber Gyuri az UTE játékosaként válogatott lett, Major Laci a Békéscsaba után a Szarvas csapatát erősíti. Bóka és Gréczi a Szegedi Dózsa, Csányi az SZVSE, Szécsényi pedig a HLC csapatában kamatoztatja hétről hétre tehetségét. Pataki Tamás idekerülésével joggal volt feltételezhető, hogy az idősebb játékosok (Bogdán, Takács J., Kun) távozása után ezek a 21-22 éves fiatalok adják majd az új csapat gerincét. Sajnos, nem így történt, hanem olyan játékosok leigazolására került sor, akik vagy morálisan, vagy játéktudásban (Magyar, Hegyeshalmi, Kardos, Csúcs, Bozó) meg sem közelítik a felsoroltakat. Az eredmény ismert, de a szakvezető ebből sem tanult, hanem ismételten olyan játékosoknak szavazott bizalmat, mint a lassú és körülményes Kiss F., a pályafutása végén járó Ottiakán, vagy a technikailag képzetlen Marta Dórin. A fentiek ismeretében nemcsak a hozzáértő szakemberek, de az összes szegedi, labdarúgást szerető szurkoló fejében kérdésként merül fel: milyen szakember Pataki Tamás? Miért részesíti előnyben az „idegeneket"? Miért nem hívja vissza a tehetségeket, miért nem ad bizalmat azoknak, akik hétről hétre kiválót nyújtanak jelenlegi csapatukban? Miért engedte át a Szegedi Dózsának Bókát, akit néhány évvel ezelőtt még ő akart Kecskemétre vinni? Az első kérdésre a választ a hétfői újság sportoldalán meg lehet találni: az NB II. Keleti csoportjának táblázatán 16., azaz utolsó - a Szeged SC! Kovács Sz. József (cím a szerkesztőségben) Eddig a levél, amelyhez talán felesleges bármit is hozzátenni. Pontosabban az lenne, ha egy - a napokban kezünkbe került - fotó nem késztetett volna bennünket egy kis nyomozásra. (Ennek a több mint négy évvel ezelőtt készült felvételnek a készítője azt a csodacsapatot örökítette meg az utókornak, amelyről egyik olvasónk fentebb megemlékezett, és amelynek „utóéletéről" sajnálatosan keveset tudunk...) - Gyanítom, ma már kevesen ismernék fel ezeket a gyerekeket -jegyzi meg csendesen Tamás Sándor, a városi sportigazgató helyettese (aki 1988-ban még a Szeged SC utánpótlásszakág-vezetője volt), amikor arra kérjük, segítsen egy kicsit a „kutatómunkában". - Pedig, állítom, ebből az ifjúsági együttesből legalább nyolcan beférnének a Szeged SC jelenlegi keretébe... Nézzük a képet, az arcokat, és Tamás Sándornak szinte minden játékosról eszébe jut egy sztori, egy gól, egy számára (is) sokat jelentő pillanat. Kapásból mondja, hogy melyik fiú melyik csapatban rúgja a bőrt mostanában. Azokról a futballistákról is tud valamit, akik már jó ideje nem élnek Szeged és a labda bűvöletében. Lássuk, csak!... Vébert, Majort, Bókát, Gréczit, Csányit és Szécsényit már a levélíró is elhelyezte a „térképen": az SZVSE. a HLC és Szegedi Dózsa bajnoki meccseiről szóló tudósításokban gyakran találkozhatunk Pikó, Botlik, Nagy Zs. és Demeter nevével; Vass nemrégen külföldre igazolt a Vásárhelyből, Kadnár a Dunántúlra költözött, Nagy R. és Kószó a megyei bajnokságban szerepel; Pintérnek és Komárominak nincs csapata (?). Ruzsáliról csak azt tudjuk, hogy tavaly még játszott a vasutasoknál. A képen látható focisták közül egyedül Kovács T. tagja a Szeged SC mai együttesének. Neki olyan játékostársai vannak e pillanatban, mint például Radulescu és Bushi. (Egy-két nevet, „elrettentésként", még említhetnénk...) Akik bizonyára rendes emberek, de aligha jelentik a jövőt, a szegedi foci jövőjét. Azt mások jelenthették volna... RÉTHI Fegyelmez a CSLSZ A megyei labdarúgó-bajnokság I., II. és III. osztályának nyolcadik fordulójában az alábbi játékosok részesültek sárgalapos figyelmeztetésben: Juhos, Márta (Zákányszék), Harkai, István (Fábiánsebestyén), Turi, Kádas (Csongrád), Bajonics (Rúzsa), Pataki, Markó (Sándorfalva), Szalai, Palotás (Szőreg), Szikra, Horváth, Kiss (Kistelek), Császár, Csányi (Mórahalom), Pipicz (Bordány), Hódi, Suhai (Tápé), Aradi (Üllés), Jancsovics (Mindszent), Tanács (Zákányszék), Szabó (Rúzsa), Tápéi, Gajdácsi (Sándorfalva), Ádelhart (Szőreg), Lippai (Bordány), Karai (Tápé), Fehér (UTC), Györgyi (Nagymágocs), Holozsai (Szegvár), Vörös (Ferencszállás), Ottlik, Farkas, Mucsi (Zsombó). Fehér, Jani (Szentes), Berta (Tanárképző), Gábor (Csanádpalota), Gálik (JATE), Fancsali, Petó (Kiszombor), Berkó (Pusztamérges), Toppantó (Röszke), Bajonics (Szóreg), Kollár, Dékány (Kübekháza), Papp (ÁT Főiskola), Józsa (Baktó M.), Hős (Szikáncs), Korsós (Árpádhalom), Palotás (Maroslele), Vörös, Szűcs (Gyálarét), Soós, Takács (Ásotthalom), Kőhalmi, Tisza, Kovács (Tisza Új), Turi (Mártély), Kalmár, Fruzsa, Büdi (Mártély). A legutóbbi CSLSZ fegyelmi határozatok szerint a 8. fordulóban kiállított Orbán Endre, Török József, Németh István (mindhárom Árpádhalom) és Apró András (Tömörkény) ellen az eljárást megszüntette. Kovács Ferenc, Csikós Attila (mindkettő Tisza-Új), Kaba Illés (Epetjes), Pipicz Zoltán (Pusztaszer) egy, Tóth Gábor (Asotthalom), Samu Tibor (Tömörkény) két. míg Sepsei Sándor (Mártély) és Nagy Zoltán (Pusztaszer) három soron következő bajnoki mérkőzéstől lett eltiltva. Közülük Tóth Gábor (Asotthalom) büntetését hat hónapra felfüggesztették. Ketten. Cserép István (Tisza-Új) és Szalai Vilmos (Ópusztaszer) írásbeli figyelmeztetésben részesült. Csernyin sikere Az Interpolis nemzetközi sakkverseny második fordulójának legnagyobb meglepetése az orosz exvilágbajnok Anatolij Karpov búcsúja. A kieséses rendszerű torna második kiemeltjét a már magyar színekben versenyző Alekszandr Csernyin győzte le. Miután a mérkőző felek az első két nap után döntetlenre álltak, kedden két 30 perces, rövidített játszmából álló „rövidítés" döntött a továbbjutás sorsáról. Ebben Csernyin sötéttel megszerezte a teljes pontot, majd világossal remizett. A kiemeltek közül szintén búcsút intett a mezőnynek a belga Gurevics, a dán Hansen és az orosz Polugajevszkij. Détári a kulcsfigura A magyar labdarúgó-válogatott befejezte második dohai túráját. Az első sikerült jobban, hiszen 1986 telén a Mezey György szövetségi kapitány irányította legénység három győzelmet aratott, nyolc gólt rúgott, s egyet sem kapott az Azsiaválogatott, illetve Katar elleni fellépéseken. Hat és fél év elteltével már Jenei Imre szövetségi kapitány vezette a nemzeti tizenegyet, amelynek a várt két siker helyett csak az első találkozót sikerült megnyernie, a másodikon viszont meg kellett elégednie a döntetlennel a házigazda Katar válogatottjával szemben. Az 1-1-re végződött keddi összecsapás után Jenei Imre szövetségi kapitányt a dohai Hotel Ramadanban érte utol telefonon az MTI munkatársa. - Nem reális az eredmény, győzelmet érdemeltünk volna - kezdte értékelését a kapitány. - Persze, arra számíthattunk, hogy az arabok nem viselik el a kettős vereséget, s mindent megtesznek a mérleg javításáért. A hazai játékvezető személyében nagyszerű partnerre akadtak, ő a hajrában, 1-0-ás vezetésünknél egy abszolút jogtalan tizenegyessel ajándékozta meg a katariakat, akiknek egyik játékosa az esetnél egy látványos műeséssel hívta fel magára a figyelmet. - A beszámolók szerint nem ment olyan jól a játék, mint két nappal korábban, amikor a magyar válogatott 4-1-re nyert... - Kétségtelen, hogy érződött a karmester, Détári Lajos hiánya. Sajnos, neki a vasárnapi első 90 perc után vissza kellett utaznia olasz klubcsapatához, az Anconához. Az tény, hogy Détári külön klasszist képvisel, az együttes meghatározó egyénisége. De időnként nélküle is egészen jó dolgokat produkált a csapat. - Kikkel volt elégedett a túrán? - Az öt idegenlégiós,*azaz Petry, Lőrincz, Détári, Kiprich és Kovács Kálmán ezúttal is bizonyította képességeit, nekik feltétlenül helyük van a legjobbak között. Rajtuk kívül Bánfi és Nagy Tibor nyújtotta a legjobb teljesítményt, de egészen jó benyomást tett rám a székesfehérvári Czéh László is. - Bizonyára nemcsak pozitívumok akadtak. Milyen hiányosságokra figyelt fel? - Ami a legszembetűnőbb, hogy az ideális szélsőhátvédeket még mindig nem találtam meg. Sem Simon, sem Cseh szerepeltetése nem megnyugtató megoldás. A jobb oldalon talán Nagy Tibor játéka jöhet szóba, a másikon viszont hirtelenjében nem tudom, hogy ki lenne a legalkalmasabb játékos. - A következő feladat a görögök elleni világbajnoki selejtező. Addig még csaknem négy hét van hátra. Tudja már, hogy a külföldön szereplők közül . kikre számíthat a szaloniki találkozón? - A kluboknak kötelességük, hogy a tétmérkőzésekre elengedjék a nemzeti válogatottba meghívott játékosokat. Remélem, ezúttal sem lesz semmilyen akadálya a legjobbak szerepeltetésének. Ami pedig a neveket illeti: még nem állt össze a fejemben a pontos keret. Annyit azért elárulhatok, hogy nagyon kedvező híreket hallottam két, Belgiumban szereplő idegenlégiósról, Urbán Flóriánról és Mészáros Ferencről. Őket en magam is szeretném megnézni valamelyik bajnoki vagy kupamérkőzésükön, de ha erre nem lesz módom, akkor Nóvák Dezső edzőt küldöm ki. - Milyen teendők akadnak a következő vb-selejtező előtt? - Az ideális az lenne, ha jutna idő két- vagy háromhetes közös gyakorlásra. Sajnos, erre nincs mód, így maradnak a néhány napos együttlétek. Mindenesetre ez a katari túra jól szolgálta a felkészülést, beváltotta a hozzá fűzött reményeket, még akkor is, ha nem sikerült mind a két mérkőzést megnyernünk - fejezte be nyilatkozatát Jenei Imre. ^^•••••••••HtHHHBMHBHMHMHnMi Amazonok futballja Atlantában? Jüan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság spanyol elnöke nem tartja kizártnak, hogy a női labdarúgás szerepel majd az 1996-os atlantai nyári olimpiai játékok műsorán. - Ehhez mindössze az szükségeltetik, hogy megtaláljuk azt a formát, azt a versenyrendszert, amely illő a sportfesztivál programjához - jelentette ki Samaranch. A továbbiakban arról tett említést, hogy fontos megbeszéléseket kell megejtenie a NOB-nak, és a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnek (FIFA) a részletkérdések kidolgozására, megoldására. Nem vitás, az Egyesült Államok - női válogatottja legutóbb vbaranyérmet szerzett Kínában legfőbb érdeke, hogy legyen női futball Atlantában! Samaranch szót ejtett a Kicker magazinnak adott „futballelemzésében" arról a relatíve régi vitáról is, hogy a férfi labdarúgó-olimpián kik vegyenek részt. A FIFA a 23 éven aluliaknak biztosított fellépési lehetőséget a legutóbbi két ötkarikás fesztiválon. Nem titkoltan azzal a hátsó szándékkal tette, hogy a földkerekség legjobb játékosai csakis a négyévenként megrendezésre kerülő világbajnoki döntőkben kergessék a bőrgolyót. Igaz, 23 éven aluli ismert profik is feltünedeztek a két olimpián, de hát igen kicsiny azon klasszisok száma, akik már 23 éves korukra szupercsillagok, s ily módon nagyban emelik (emelnék) az olimpiai színvonalat. - Nem rejtem véka alá: a barcelonai futballtorna lehetett volna színvonalasabb is - húzta alá Samaranch. - A NOB mindent elkövet azért, hogy a szöulinál és a barcelonainál emlékezetesebb csatározásokkal emeljük az olimpiák általános sportértékét. Samaranch eme kijelentése mögött az sejlik fel, hogy ismét „felmelegíthetik" a NOB és a FIFA közötti vitát arról, hogy a Maradonához vagy éppen Papinhez hasonló csillagok játszhassanak olimpián is. Ezt ugyan konkrétan nem mondta Samaranch, de hitét fejezte ki, a FIFA is úgy elemez: az ötkarikás futballküzdelmek általános nívója mindenképpen emelendő. Márpedig erre - mutatnak rá megfigyelők - csakis úgy van kilátás, ha a FIFA enged, és feloldja azt a bizonyos megszorítást, a 23 éves „körhatár-zárlatot... "